Oldalak

2011. 09. 23.

Zakuszka: padlizsános, borsós, szemesbabos, mézes...

Megvalósult az idén is a nagy kaliberű zakuszka projekt. Érdekesre sikerült, több okból is. Először találni kellett egy szabad hétvégét ebből a célból. Másodszor hozzávalókat meg is kellett találni a piacon (jelentem csak pritaminpaprikát sikerült, uhhó idén kápia meg más rokonződek nem játszodtak). Harmadszor megtudtuk, hogy mennyi az annyi amennyit elvisel az 50 literes üstünk. Mert bizony kevésnek bizonyult az összmennyiség befogadására.
Szóval mi is került bele? Először is nálam kimaradt a Cavinton, elgurult, így csak megközelítőleg emlékszem a mennyiségekre. De a külső memória egység (Oldalborda) kisegített, így megkerült a recipé.

  • 45 kg pritaminpaprika (már készen levontam a kieső mennyiségeket, többet vásároltunk, de ugye kell az ételízesítőbe, menet közben került a pocakok mélyére is)
  • 35 kg padlizsán
  • 17 kg sárgarépa
  • 13 kg hagyma
  • 1,2 l olaj (ilyen kevés olajjal ekkora mennyiséget még soha nem készítettem, de ez így csúcs, nekem bejön)
  • 7 liter paradicsomlé
  • 2 kg szemes bab
  • 3 üveg (7,2 dl-es) zöldborsó konzerv
  • bors
  • őrölt babérlevél
  • méz
Mint már valamikor jeleztem, a padlizsánok még augusztus folyamán parázson megsültek, megtakarítottam, lecsöpögtettem s be nylonzacsikba a fagyasztóba. Most csak a zakuszkázás előestéjén kivettük, hogy másnap használható legyen.
A pritaminpaprikákat parázson megsütöttük, az eljárás azonos az előzőekben, a Sült paprika ecetesen, télire című bejegyzésemben leírtakkal.

A hagymát Oldalborda előző este megtakarította (könnyezett az egész család, mert mind a konyhában tartózkodtunk), másnapig reklámszatyorba kötve várakoztak.
A szemes babok előző este vízbe kerültek, így másnap délelőtt könnyen megfőttek némi sós vízben).

Sárgarépát Oldalborda Elsőszülöttel megtakarították. 
Hagymát a konyhai robotgép segítségével felvágtam (ismételt könnyezés, de ha késsel kellett volna, ami klasszisokkal több idő, akkor bőgtem volna rendesből), 

majd kiadtam, hogy a pritaminpaprika sütés után maradt parázs fölé került üstbe legyen mit pakolni. Az üstbe szűk liter olaj került, amibe beledobtuk a hagymát. 

Időközben ezerrel takarítottuk a megsült paprikákat, daraboltam a sárgarépát,

s kevés olaj, minimális (egy jó löttyintésnyi) vízzel kuktában megpároltam a sárgarépát (az össz olajmennyiség a sárgarépa pároláshoz meg a hagyma dinszteléshez kell), persze a 7 literes kuktában is volt ez vagy 5 kör.
A megtakarított paprikákat, padlizsánt, sárgarépát, hagymát ahogy jön, úgy ledaráljuk (éljen, ez is van elektromos, másképp a reumára hajlamos karjaim nem örültek volna), s mehet is a parázs fölött várakozó üstbe. Mikor az összes zöldség belekerült, hozzáöntjük a paradicsomlevet, sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a babérlevelet (természetesen darabosat is lehet, belefő az íze, de én útálom üvegbe pakolás közben, avagy télen kivadászni belőle).

Na, mi itt már fennakadtunk, ugyanis az egész paradicsomlé nem is fért bele, az üstünk színültig telt (arról fotó nem készült már). Tehát így rotyogtattuk egy keveset, meg amúgy sem igazán praktikus üstből tenni egyenesen üvegekbe, szóval nagyobb fazakakba (érdemes kinek van dupla-tripla fenekű fazakakat használni, ott kevésbé tud leragadni a zakuszkánk) tettem, s be a konyhába, a főzőlapra. Itt belekerült a további paradicsomlé (körülbelül szétosztva arányosan), majd jöhetett a zakuszkák variálása. Első körben a babos készült, lévén már este 10 óra volt, tudtam, hogy a hajnal a konyhában érne, ha be akarnám fejezni az egészet. Borsó az üvegben meg ugye megvár. Tehát bő egyharmadát rotyogtattam a fazakakban, bab felét hozzáadtam. Második harmad zakuszkába a további maradék bab került, lefödtem s be a pince hűsébe, a harmadik harmad zakuszkával.
Melyek rotyogtak, azok miután szépen felfőttek, csírátlanított üvegekbe kerültek, tetőt rácsavartam, pár percre fejtetőre állítás, majd be a takarók-párnák fogságába.
Másnap a pincében várakozó babos következett hasonlóan, majd az utolsó adagba is belekerült a zöldborsó, rotyogtatás, üvegezés, paplanok-párnák közé.....de nem haltak meg (mint Petőfi sem úgy akarta végezni).
A zöldborsósok közül az egyik kisebb fazékba némi méz is került, próbaképp. Haveroknál kóstoltam ilyent, nekem bejött, Oldalbordának nem. Borsós én kedvencem, babos övé, így a borsósból került a próba adag mézes. Való igaz, kevesebbet tehettem bele mint a haverok, ezen utólag nem dominál a méz íze, ezért Oldalborda is pozitívan véleményezte. Csak ne sajnálnám annyira a mézet az ilyenekbe.
Tegnapelőtt kivittem a pince elé, fotózás,

majd Oldalborda bevitte a pince polcaira. Fotókról már pár üveg hiányzik, még sem lehet, hogy 10-12 napig ne együnk "atuttát" ahogy Kiffiú mondaná.
Ja, az kimaradt, hogy egy kevéske azért sikerült odakapjon az üst aljára, azzal nem foglalkoztam, bekerültek literes műanyag dobozokba (3 db), be a fagyasztóba. Vannak velük elképzeléseim, majd lesz tudósítás itt is.

13 megjegyzés:

Panna írta...

Ez aztán a nagy üzemi zakuszka készítés :))

Adél írta...

Aztamindenét:))

Seafalcon írta...

Namostan ezt hogyan eszitek meg? Csak pirítósra? Ahhoz kellene két vagon kenyér...
Én az idén készítettem először, azelőtt hírét se hallottam, de van már pár üveg alap zakuszkám és babos. Ettük pirítóson, spagettivel, és sütöttem focacciát és arra is kentem.
Neked van még ötleted?

http://hajoka.blogspot.com/2011/09/zakuszka-csak-neveben-szlav-finomsag.html
http://hajoka.blogspot.com/2011/09/babos-zakuszka.html

Edó írta...

Én már nálad nem csodálkozom ezen a nagyüzemen:)))

trollanyu írta...

Látom nálatok minden befőzés nagyüzemileg történik. De nagyon király:) Annak idején anyukámmal mi is ezt csináltuk. Én is tervezek holnapra egy zakuszka projektet, de jóval kisebb adagot:)

4Gyerek írta...

az a nagy helyzet, hogy ugye startból 6-on vagyunk. reggelire símán elmegy egy üveggel. meg aztán ide-oda kóstolóba is adunk (igaz van ahonnan kapunk is).

eddig símán kenyérre kenve fogyasztottuk (meg különben sem készítettem minden évben, ennek negyede ha megmarad jövő ilyenkorig), még pirítva sem volt a kenyér.
de csak úgy kanalazva is bejön, kevés benne az olaj, a paprika is sütve volt, tehát nem olyan nehéz étel, bár minden relatív (ez az a kategória, amit anyós vígan ehet, cukros dokibácsi sem szidja érte)
no, de tervben van még ilyen-olyan töltött dolgokba is (első körben ugye ami a fagyasztóban várakozik), elsősorban pékáru, de akkor ugyancsak visszajutunk oda, hogy egy vagon kenyér.
majd kiderül....

Bianka írta...

ÁÁÁÁÁÁ zakuszkát zakuszkával ennék. Milyen sok, de elvinnék egy párat

4Gyerek írta...

ha értejössz, kaphatsz.

Tollforgató írta...

Te aztán érted a módját a nagyüzemi befőzésnek! Úgy is fogalmazhatnék, hogy ilyenkor befőzések környékén a konyhád átlényegül konzervgyárrá. Minden elismerésem a tiéd.

Alíz írta...

Látom, nem jártál erre mostanság, biztos valami finomságot teszel el télire. Ha időd engedi, nézz be hozzám, van egy kis meglepim a számodra - nem játék, nem továbbküldős. Egyébként a Nagy Zakuszka-projekt nálam ma és holnap zajlik, úgyhogy osonok is, mert sülnek a paprikák a sütőben.

Mézeskalács írta...

Múlt szombaton megfőztem életem első zakuszkáját. Cirka három napos folyamat volt, ha még telik el egy kis idő, a bejegyzést is megírom róla, jelen pillanatban még túlságosan utálom szegényt:) Egyébként nagyon finom lett, bár több padlizsánt is elviselt volna, na de majd legközelebb (nem valószínű, hogy már jövőre:)) Marhára elfáradtam benne, ezért most térdre borulok előtted a teljesítményedért! Fogadd minden elismerésem!!!

4Gyerek írta...

Mézeskalács: köszi.
Hadd ismétlem picit magam (nem ennél a bejegyzésnél írtam): mikor Elsőszülött pocilakó volt, 6-ik hónap végét tapostam, Oldalborda 72 kg paprikával állított be. Mellé pritaminpaprika, hagyma, s.répa, padlizsán, borsó. Azt hittem megüt a guta. 6 évig kerültem a zakuszka készítést. Vagy Édesanyámtól kaptunk, vagy nem ettünk. Akkor kissé sokk ért, igazából idénre hevertem ki, most újból élveztem. Tavaly amolyan szakítópróba volt. Sokat akkor sem ettem, de idén ez a mézes visz mindent. Csak kár,hogy már csak 10 kis üveggel van.

szóval fel a fejjel, nem kell föltétlen évente készíteni.

CsillaHúgod írta...

Ezt még olvasni is "fárasztó" volt! :-)