Churros ismétlés. Sósan

Itt töprengtem, hogy vaj' melyik recept is következzen, de akkor jöjjön ismét a churros, s akkor egy darabig ez le is kerül a terítékről. Na, nem azért mert nem ízlett, áááá, dehogy. Csak újabb kísérletezéseknek is teret kell adni, meg mindjárt elmesélem ennek a sós verziónak a maga kis történetét. Akkor értitek meg csak igazán, hogy miért is pihen egy darabig a churros projekt.

Szóval izgatta a fantáziám, hogy ha már az édes idei darabjai oly szuperül sikerültek, akkor milyen lehet ez sósan. Ehhez persze alap a sajtosban gondolkodni. Tehát vettem az édes churros receptjét, elhagytam belőle a cukron kívül a fahéjat, sóból ment kicsivel több, aztán jött a reszelt sajt. Körülbelül így:

Hozzávalók:

• 5 dkg vaj
• 1 csapott tk só
• 2 dl víz
• 12 dkg búzaliszt
• 4 ek kukoricadara (nálam a kukoricadara elfogyott, ezért búzadarával helyettesítettem, mint utólag kiderült lkevesebb kellett volna)
• 2 tojás
• 5 dkg reszelt sajt
• olaj a sütéshez

A menet elviekben ugyanaz. A vajat, sót vízzel együtt tűzre tesszük, míg a vaj és a cukor elolvad. Ekkor belekerül a liszt és a dara. Folyamatosan kavarjuk, míg gombóccá nem áll össze. Ezután a tojásokat egyenként belekavarjuk, majd beleforgatjuk a reszelt sajtot. Csillagcsöves nyomózsákba tesszük, bő, forró olajba "gilisztákat" nyomunk, szép pirosra sütjük.

Nálam ugye mint írtam, a kukoricadara elfogyott, gondoltam menjen búzadara. Hát kevesebb kellett volna, keményebb lett a massza, nem csípte a nyomócsövezést. Itt követtem el (szerintem több mint bíztos) egy fatális hibát, éspedig utólag egy löttyintésnyi vizet tettem bele. 

Olaj ugyanazon üvegből volt mint az édes verziónál, ahol nem volt sütési gondom. De ezeknél az olaj felhabzott, s eljátszodta a konyhámban az özönvizet. Szó szerint minden tocsogott az olajban, ránézésre azt mondhatta volna bárki, hogy tuti egy liter olaj van szanaszét, nem pedig a fél liter alig fele.

Hát nekem sikerült kedvem szegje ez a sütési incidens, gyermekeim ebből max annyit láttak, hogy anya dühös, de nekik finomság került a tányérjukra.

Szóval az tény, hogy tuti nem teszek többet soha vizet lazításképp a hasonló masszákba. Bármennyire is felment a tojások ára, okosabb mozzanat lett volna még egy tojást feláldozni. Így a másnap reggelem lett az áldozat. Este már türelmem sem volt megvárni míg kihűl a forró főzőlap, meg a kedvem is mind odalett.