Oldalak

2012. 03. 07.

Scsí Alíztól, no meg végre vége a játéknak

Kicsit, azaz inkább jól megcsúsztam ezzel a játék zárással. pedig már arra sem foghattam, hogy csúszott azon étel készítése, amit a nekem osztályrészül jutott blogról kellett elkészítenem. Volt pár dolog ami kissé kedvem szegte, így most fogjuk azokra a dolgot. Kezdődött azzal, hogy 3 hetet csúszik egy számomra fontos projekt kezdése, amihez ráadásul Bp-re kellene utaznom. Aztán folytatódott azzal, hogy múlt héten hívott az oviból az ápolónő, hogy menjek, mert a gyerek leforázta magát teával, ő az elsősegélyt megadta, de vigyem orvoshoz. Hát képzelhetitek, hogy nem igazán voltak valami keresztyén gondolataim. Kissé a francba küldtem a nőt, majd rájöttem, hogy ugyan nem az ő hibája ami történt, ő csak a szerencsétlen postás, akinek a hírt kell közölnie. Hát rohantunk Oldalbordával az oviba, igaz még telefonilag előtte a kérdésemre megtudtam, hogy a gyerek alatt a fiamat értik. Hú, szegény Kiffiú, az ő 2 év és 9 hójával mit kell elszenvedjen. Menet közben megtudtam óvónéni telefonszámát, felhívtam. Ő próbálta picit elbagatelizálni, végülis az ő orra is cirmos volt. Hisz igaz ugyan, hogy a dada viszi be az ételt, italt a csoportba, de szerintem neki (is) felügyelni kéne a dolgokat. Mert olyan teát vinni, amivel a fiam csuklóján égés miatt vízhólyag keletkezik, azért valaki(k)t felelősség terhel. Pici szívem már nem sírt mire odaértünk, befújták neki bioxiteracor spray-el. Na persze jobban örültem volna, ha 15-20 percig hideg víz alatt tartják, de még mindig jobb, mintha engem vártak volna tétlenül. Vittem az Aloe First-ös löttyöt, vattát. Bekötöztem neki. És kértem, hogy majd lefekvés előtt a kötés alá még fújjanak a löttyből. Hát nem fújtak. Mert vagy bő 3 hónapja lejárt a benne levő. Áááááá, hát nem belsőleg kellett használni, meg nem is volt nyílt seb....mi a francnak nem fújták be? Hisz én mondtam, a felelősség engem terhelt volna. Vagy ha olyan okosak, hogy észreveszik, miért nem hívtak fel, hogy mi az ábra. Hát .... nem voltak aznap a helyzet magaslatán az oviban.
A dadának kissé nekimentem (baromira nem rám jellemző, tök civilizált módon), hogy remélem ezentúl jobban figyel milyen folyadékot visz be a terembe. Mit gondoltok mi volt a reakciója? Áááá, nem....nem szállt magába, még csak nem is kért elnézést, nem ígérte meg, hogy ezentúl jobban figyel. Egyszerűen visszakérdezett, hogy talán inkább hideg teát adjon a gyereknek ezentúl? Hát köpni-nyelni nem tudtam meglepetésemben. Inkább csináljon jégkockát a teából, adja azt az én gyerekeimnek, abból maradandó baj nem lesz, ellenben ha az arcára önti a forró teát, akár élete végéig viselheti a nyomot.
A slusszpoén, hogy pár csoporttal arrébb jár a dadus fia is. Csak ugye román csoportba (lévén a dadus is román), míg a gyermekeink a magyar csoportban vannak. Azt kellett volna megkérdeznem, hogy ha az ő fia forrázta volna le magát egy kolleganője "jóvoltából", akkor is ilyen tök nyugis lenne?!
Amiért mégis a civilizált stílust választottam az volt, hogy továbbra is ő a csoport dadusa, ő viszi a kaját, ő segít a kicsiknek vetkőzni-öltözni, ha netán baleset van (bepisi), akkor ő cseréli le az ágyneműt. Ha pedig harcba szállok vele, akkor majd a gyerekeim isszák a levét, nem segít nekik, nem cserél ágyneműt...stb. De az tény, hogy nem fogok közelebbről ajándékot adni neki (decemberben pl. kapott általunk készített, szépen becsomagolt, kidíszített üvegben narancslekvárt). Ennyi "bosszú" részemről azért csak jár.
Szerencsére a gyerek keze szépen gyógyul, itthon a kérésére gézzel szépen be volt kötve, s még hétfőn is az oviban. A legnagyobb hólyag kipukkant, ott van kis varrat, a többi lelapult, s már csak a sötétebb színű bőr jelzi, hogy valami ott gyógyul.
Ezek után aztán semmi extra kedvem nem volt. Azaz....kreatívkodtunk Kicsilánnyal egyet vasárnap, mert ő készült lerobbanni, s nem ment a többi tesóval és Mamával a templomba. Elég sikeres akcióval helyettesítettem a kiruccanását, mert a betegség visszakozott. Hogy mit is csináltunk? Quilling technikával műanyag és hungarocell tojásokat díszítettünk. Ezek nem törnek, s amilyen jól állunk idén a tojások díszítésével, teljesen kihelyettesítjük az amúgy extrán felül megdrágult valódi tojások festését. Szóval kedves locsolóink, tudjátok jó előre, hogy mire számíthattok nálunk.

Akkor most pedig jöjjön a scsí, amit az Alíz blogjáról választottam (ajajj....tudom én még pontosan mit is csináltam?)

Hozzávalók:
  • fél fej nagyobb savanyúkáposzta
  • 2 szál füstölt kolbász
  • 1 fej hagyma
  • 1 kanál zsír
  • 2 db. sárgarépa
  • tejföl a tálaláshoz
 
A káposztát legyaluljuk (jobb esetben adjunk az elektronikának), a kolbászt karikákra vágjuk és a zsíron megpirítjuk. A sárgarépát karikákra vágjuk (na, mert miért is vágtam volna hosszú csíkokra mint Alíz, mikor így szimpatikusabb számomra?), rádobjuk a kolbászra, párat kavarunk rajta, s mehet rá a gyalult káposzta. Megfelelő mennyiségű vízzel felöntjük, majd addig főzzük míg a zöldség megpuhul. Vigyázzunk, ha a káposztánk túl sósnakbizonyul, használat előtt inkább mossuk át egy kicsit.
Aki szereti, nyugodtan kevés vékony paprikás rántást is tehet bele, nálunk nem került. Annál inkább tejföl a tetejére.

S akkor lássuk, hogy ki mit is hozott a számára kisorsolt blogról. Azt hiszem most olyan sorrendet fogok tartani, ahogy az értesítő mélek egy külön mappában várakoztak nálam.

Elsőként érkezett Kata. Neki Beastie bisztrójából kellett választani. Egy almás krémest tesztelt
neki hamarabb sikerült mint nekem. Ugyanis ezt a nyalánkságot már én is kinéztem magamnak. Ha Kata nem bánta meg, akkor valószínű más sem fogja.


Éva, a Takarékos konyha blog szerzője szintén egy olyansmit mutat meg, amivel már jómagam is kacérkodom egy ideje. A zakuszkás tésztáról lenne szó. 
Természetesen a számára kisorsolt blogról, Makacska konyhájából inspirálódott. Ugye, hogy mutatós, ízléses tálalás?


Tortafüggő Marisz ugyan nem tortát hozott, de édesnek édes. Hja, hogy nem hétköznapi? Ráadásul januárban lekvárt főz? Mégsem olyan ördöngös, csak nézzétek meg. 
Hisz narancsos sárgarépalekvárt nem júniusban készítünk, ugye? Ebben a pillanatban beérném a legkisebb üveggel is. Bár....sejtelmem van arról, hogy valószínű az üveg még megvan. A tartalma kevésbé. Ja, a receptet természetesen IsaBella blogjáról nézte ki magának.


Linyah is édességet választott. Vajon a többség édes szájú ebben a játékban? Kiderül. Szóval amit Linyah hozott., az egy túrós álom névre hallgat. Lynah pedig Éva Takarékos konyhájában járt.
Hogy hallgat, az kissé túlzás, ugyanis nem hallgatózott sokáig Linyahéknál, mert már a blogbejegyzés napján arról írt, hogy újból kell készítse.


Csilla a konyhájában megpróbált nem az édességeknek hódolni. Májgombóclevessel jött. 
Hogy honnan? Hát épp tőlem. Köszönöm szépen, örvendek, hogy ízlett. Guszta kis gombóckák, bár még van finom zöldbablevesünk, utána jól fogna a fenti finomság.


Trollanyu Danilla blogjáról készítette el a tejben főtt fasírtot.


Hát én megsúgom nektek, nálunk kicsi az esély ilyent készíteni, bár az ötlet nem rossz. De minden gyerekem, Oldalbordával egyetemben szeretik a tejet. Hát nem hiszem adnának nekem belőle, hogy húst sütkérezzek benne.


Ha már Trollanyut emlegetem, akkor itt van Krisz receptje, amit tőle készített el. Krisz úgy járt, hogy neki egy olyan blog jutott, amelyik nem is gasztro témájú volt. Hát igen, elkerülte a figyelmem. De aztán valamit csak tennem kellett, hisz a sorsolás, hírdetés megvolt, nem csinálhattam vissza. Így Krisz szabad kezet kapott. Ő volt azon szerencsés (az volt?) aki az összes, játékban részt vevő blog közül választhatott, hogy mit is készít. Szerintetek is így volt fair play vele szemben. Nem?
Ropogós kenyérkéje így néz ki.
Beleharapnátok?


Vanilla Daniela révén visszatérünk az édességekhez. Bár egyúttal ki is derül, hogy ízlések és pofonok különbözőek, számára talán lehetett volna édesebb is. A mi? Hát ezek a kis édes szemek.


A recept eredetije Sedithnél, a Kalandok a konyhában látható.


Lencsilány is a határidő előtt küldte a linket. Amit fellapozva megtudunk, hogy nyálcsorgató finomságra bukkant Seafalcon oldalán. Bár leves kategória, de édes. Nos, akkor ez a mérleg melyik oldalán áll? Aszlatszilva leves, pirított dióval. Na, hogy hangzik?




Makacska konyhájában elkészült a..... mi is? Hát a hortobágyi húsos palacsinta. Hát böjt jobbra vagy balra, bizisten most itt helyben el bírnék egyet fogyasztani. Hát lehet ehhez nem kell sütőde, de a recept ötlete Katinak Afra sütődéjéből érkezett.



Ha már Adélnál tartunk (Afra), akkor máris megnézhetjük, hogy ő mit is készített Mézeskalács konyhájából. Hát nem hazudtolta meg önmagát, mert ezek a kis muffinok igencsak a nyamm-nyamm besorolásba tartoznak.



Ibcsi számára dupla örömöt jelentett a játék. Egyrészt ugye választhatott receptet, másfelől megismerhette Krisz blogját, a Culinaria Ungaria nevűt, ami a magyaron kívül német nyelven is íródik. Nosza, németül fakanalazók, kattintsatok hozzá nyelvet tanulni, feleleveníteni, ismételni. Közben pedig készítsétek el az írós-mákos almás süteményt.



Na lássuk, milyen is az, amikor egy jogászlány fakanalat ragad. Megtudhatjuk, ha Judyt blogját fellapozzuk. Számomra egy igencsak kedves receptet ragadott ki Gerdi sütis blogjából. Sors fintora, a blog nevétől eltérő receptről van szó, éspedig az aszalt paradicsomos kenyér-ről. A gyönyörűségében gondolom egyetértünk.



Petra nemes egyszerűséggel a wellingtoni szűzre voksolt. Hát így esett, hogy Petra a konyhájáról már nem mondhatja el, hogy szűz a wellingtoni finomságot illetően. Nála is épp oly mutatós lett mint Illés Krisznél, ahova ellapozott az ihletért.



Ottis is egy édességgel jött. Ami nem is nagyon csoda, hisz Ditta rengeteg tortáját csodálva már reflexből is minimum a cukrot kapja elő az ember lánya (a fiai nem, mert hiába jelentkeztek, végül nem játszodtak velünk). Gesztenye, kókusz, tekercs. Kell ennél több? Valószínű igen, hogy ez a finomság lépjen elő a virtualitásból a valóság talajára.



Chef Viki számára a kisorsolt blog tematikája akkor felelt volna meg teljesen, ha ez a játék mondjuk a szülinapi dömpinges hónapokban zajlik. Mert akkor Tortafüggő Marisztól nyílván talált volna valami szimpatikus ünnepi tortát. De így akkor átment kissé a másik oldalra, sajtos puffancsot készítve. Hű, egy pohár sör, egy tányér puffancs....máris elképzeltem milyen jól el lehet dumálni ilyenek mellett a haverokkal.
A sört hozom én, Viki, te csak készíts ilyen kis aranyosakat. Rendben?
 Mézeskalács konyhájában is tekercs született. Keksztekercs. Prömier volt nála is, ami a fotó alapján nem is sejteti ezt.


Szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy a fenti próbálkozás, mely elnyerte még Mr.Mézeskalács ízlését, tetszését, áldva van náluk Lilla neve. Hisz a recept onnan származik számukra.

Gerdi, ha már süti a blogja címében is szerepel, hát nem egy főételt hozott. Egy sokak számára különlegeset mutat, éspedig a halvát. Gyerekkoromban sokszor fordult elő, főleg a nagyszüleimnél. Drága Nagytatám vette mindig, még most is a szemeim előtt van hol volt a helye a konyhaszekrényben. Mára már....hát mondjam úgy, hogy kerülöm. Valószínű telitődtem évekkel ezelőtt. Persze pár falat bíztos lecsúszna nekem is a házi változatból, már csak kíváncsiságból is. Így nem is csodálom, hogy Mindennapi Mannától épp ezt választotta ki Gerdi.


Ha lehet, akkor kérem szépen azokat a fél diókat a tetejükről.


Sedith kis kencét hozott. Nem is akármilyent, hanem egészségeset. Amitől fütyölni tanulnak a gyerekek. Avagy...ki tudja. Minden esetre álltalában ezt mondják a lurkók, hogy azért eszik a sárgarépát, hogy tudjanak fütyölni. Mi nem mondtunk ilyent Kicsilánynak, de a közösségben csak összeszed dolgokat. 
Nos, ha nem is fütyölni akartok megtanulni, azért így ránézésre is merem ajánlani ezt a fűszeres sárgarépakrémet.
Az olajbogyóról a tetején lemondok. Amit valószínű SEdith azért tett rá, mert nekik bejön. Panna blogján nem látunk rajta bogyót.



A gasztroblogolást sosem lehet elég korán kezdeni. Példát mutat nekünk ehhez IsaBella. Ezek szerint bőven teret kap a konyhában. Gartula neki, gratula a családnak. Hisz milyen szép is, mikor Édesanyának, nővérkének készíthet valaki tiszta csupa szeretetből. Most édes kicsi szívecskéket, linzereket készített. Ugye, hogy találóan mutatja ki a süti is az érzelmeket? Csilla receptjét bár megfelezte, azért bízton jutott mindenkinek. Na jó, a fotózást már nem érhette meg minden forma.



Panna kukorica krémlevest készített. Nem is akármilyent, hanem kis "pattogókkal" (ahogy a fiam hívja) tálalta. Ami már saját ötlete, mert a levest magát Petrától nézte ki. Egy bíztos, a megoldása remek ötlet, érdemes megfontolni. Főleg popcorn imádó gyerekeseknek (és nemcsak)




S akkor itt van akinek a sorsolás juttatta Trollanyu blogját. Inga, Krisz-el ellentétben édes receptet készített. A kókusztöltelékes csokis kekszkosárkák lettek a befutók. Hát lehet kissé tovább süttették magukat a sütő hőjénél, de szerintem nem azért bizonyára finomak voltak. Főleg mert nem is a fehér lisztre hajtott Inga, kapta magát, s grahamlisztet használt.




IllésKrisz választására kíváncsi voltam, nála bármi is kerül fel a blogra, az mind gyönyörű. ottitól az angol muffint választotta. Ha valaki valami kis sütire gondol, az igencsak téved. Mert bár a neve arra enged következtetni, valójában ha dúrván egyszerűsítünk, akkor kis szendvicsekről van szó. De olyanok, melyek bármely percben bárki előtt megállják a helyüket (most vonatkoztassunk el azoktól aki valamilyen okból kifolyólag nem ehetnek tojást, bacont, netán sajtot se). Hogy is mondják? Igazam van, avagy nem tévedek. Ugye?




Ditta pedig ezúttal nem tortával jött, hanem egy igencsak nagyszerű fogással. Chef Vikitől neki a rozsdás hús tetszett meg. Nincs is amin csodálkozni.


Lilla most kicsit ellentmondott a blogjának. Annak a címe ugyanis az, hogy megfőzlek. Hát Lilla szépen megsütötte. A csokitortát, amiben liszt nincs. Innen következik, hogy ezt érdemes megnézni, hisz soha nem tudhatjuk mikor lesz szükségünk valaki miatt épp ilyen finomságot készíteni. Aki akarja, az természetesen Reninél is megnézheti, hisz az ihlet onnan jött Lilla számára.



Az előbb említettem Renit. Akkor következzen az amit ő készített, Judyt blogját böngészve. És igen, ő is az aszalt paradicsomosat választotta. Kiflicskék formájában. Hogy az milyen finom lehetett....  A fantáziátokra bízom, hogy milyen is lehet ez a sok kis apróság miután kisül.



A sorsolás után még akadt két jelentkező, így aztán őket a beleegyezésük alapján egymásnak osztottam. Zsuzsa készített is, míg sajnos Biankánál nem találtam semmit :(
De azért nézzük, hogy Zsuzsának mi is tetszett meg, mit készített el. Egy gyors, mákos-kakaós kekszre esett a választása. Én pedig nem bírom eldönteni, hogy a kekszek avagy a tulipánok tetszedjenek jobban.



Sajnos pár blogger végül csak elméletben szállt be a játékba, a valóságban nem találtam tőlük semmit amit a kisorsolt blogról készítettek volna el. Így történt, hogy két férfi jelentkező is végül cserben hagyott. Pedig bíztam bennük. Talán következő alkalommal. Most nem szeretném kiemelni azokat akiktől nem kaptam meg a linket az elkészített recepttel, de ha véletlenül volt olyan játékos, aki készült, aztán nem találja sem a receptjét sem a fotót itt fennebb, az nyugodtan kérjen helyesbítést. Kiegészítem szívesen a sort.


Ami pedig az epilógust illeti. Úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg mi lenne, ha ebből a játékból nem ez lenne az egyetlen forduló. Természetesen nem tartok igényt arra, hogy másodjára is házigazda legyek, szívesen adom tovább a sorsolói hókusz-pókusz szerepet más gasztrobloggernek.
Ha elfogadja, akkor legyen a következő forduló majd Afrának a sütődéjében. Jösztök?


Update:
megérkezett Seafalcon blogján is az abszolút ujragondolt kaja, aminek ötletéért Linyah blogján kellett nézelődjön. Ez az a típus, mikor a gyerekek bemagyarázzák, hogy hiába látom én a kifestett dolgot zöldnek, mikor az bizonyára rózsaszín. Ha nem hiszitek el, nézzétek meg Seafalcon blogbejegyzését az Uirou-ról, avagy mi az édesből ihletődött kölesfelfújt.

25 megjegyzés:

Seafalcon írta...

Én vagyok az egyik, aki hiába nevezett, nem főzött. A sok egyéb elfoglaltság mellet az is oka, hogy én valóban főzök, akkor ha éhes vagyok, ha enni akarok, de sütikét nem szoktam. És a sors egy süteményes blogot juttatott, sehol egy körömpörkölt, vagy pacal... :(((
Akartam én, de nem tudtam lelkierőt szerezni a sütéshez... Sajnos, és sajnálom. Pedig a játék elején, szerettem volna kérni, hogy ne süteményes blogot... de aztán már késő volt.

Azt azonban megígérem, hogy fogok a kisorsolt blogból készíteni valamit, de nem tudom mikor.

Kati írta...

Köszi a szép összefoglalót, bár közben is láttuk az elkészült recepteket, de jó volt így együtt is látni:)
Mennyi finomság készült:)

marisz57 írta...

Igazán kedves tőled, hogy ennyi családi gond közepette ilyen alapos és élvezetes összegzést írtál.
Ha Afra elvállalja a bonyolítást, én szívesen részt veszek a következő fordulóban.
Neked pedig köszönjük a mostani lebonyolítást!

IsaBella írta...

Köszönöm a kedves szavakat!
Én is nagyon örülnék következő fordulónak! Biztosan beneveznék! Sőt, majd egy következő fordulóban szívesen betölteném a házigazda szerepét is. (:

Judyt írta...

Remélem a gyerkőci gyorsan meggyógyul és nem lesz olyan "szerencsés" mint én, aki mai napig viseli a 8.os ballagó ing vasalásakor történt baleset nyomait... :)

Nagyon jó volt ez a játék, ha lesz több forduló, biztos, hogy újra részt veszek :)

Linyah írta...

De jó "kis" összefoglaló! :)
Izgalmas volt nézni, hogy "kit dob a gép", aztán keresgetni a blogon, hogy mit válasszak. Ha lesz következő forduló, szintén szeretnék részt venni.

Adél (Afraa) írta...

Óóó, micsoda megtiszteltetés, nagyon szépen köszönöm :) Naná, hogy elvállalom...de akkor már valami nevet kéne adni ennek a játéknak, nem?

Nagyon jó kis összefoglaló volt, nem semmi, mennyien részt vettünk rajta :) Nagyon tetszik, ahogy írsz, igazán szórakoztató :)

Linyah írta...

Lehetne a neve Keverem-kavarom vagy valami ilyesmi a neve, így benne lenne a blogok "összekeverése" és a főzés is a névben.

4Gyerek írta...

Seafalcon, írtam nálad.

Kati, azért így egyben látni ezt a sok finomat.....hogy is mondjam? Felér egy hízókúrával maga a látvány is.

Marisz, úgy nézem a folytatásra érkezett a bólintás.

IsaBella, még arra is sor kerülhet.

Judyt, a vasalót ne is említsd. Évekig volt nekem is ilyen foltom. Ráadásul két külön esetből. Ha egy nem volt elég tanulságnak...

Linyah, látod-látod, csak résen kell lennünk mikor hírdet majd Adél.

Adél, örvendek, hogy elvállalod. Bár ugye erre egy halvány utalást elejtettél, szóval csak lecsaptam a lehetőségre.

Ami a nevet illeti, az elején nem gondoltam arra, hogy ebből lehet majd több forduló. Így nem is gondolkodtam, hogy keresztelőt kellene megejteni. No, de majd esetleg a következő forduló meghírdetésénél lehet egy kitét az is, hogy a nevezők jöjjenek ötlettel. De minimum az elhangzott javaslatok valamelyikét támogassa, ha saját verziót nem talál hozzá.

Adél (Afraa) írta...

Ez jó ötlet, köszi :)
Linyah, a Te ötleted is tetszik :)

Illéskrisz Konyhája írta...

Jobbulást a kisfiúnak. Az égés rettenetesen fájdalmas dolog, én tavaly nyúltam bele kürtős kalács sütés közben a kalácson fortyogó cukorba...Azt hittem eldobom magam úgy fájt. Szóval remélem már túl van a dolgon...Az összefoglaló nagyon szuper, jó kis receptek gyűltek össze!

Alíz írta...

A másik "hanyag" én vagyok, aki végül nem küldött receptet erre a játékra, pedig a határidőt kitoltad és még a csúszásba is beleférhettem volna. Mea culpa! Elnézést kérek Katától, de a kókuszos madártejszeletjét mindenképp megsütöm valamikor. Jó kérdés, mikor lesz rá alkalmam, de amint kész, jelzem és ígérem, nagyon szép bejegyzést írok.
Lenne egy észrevételem: a scsí és nem szcsí egy hagyományos orosz leves, aminek a lényegét a szalonnazsíron pirított sötét hagymás rántás adja, legalábbis az orosz Anatolij barátom felesége valahogy így magyarázta. Ha kimarad belőle a sötét hagymás rántás, akkor az már nem scsí, hanem egyszerű káposztaleves, ami attól még mindig nagyon finom lehet. Mint, ahogy volt is, remélem. És azért scsí, mert tudtommal ha magyarul írunk le orosz szavakat, akkor a kiejtéshez igazodunk, és fonetikusan írjuk, az oroszok pedig scsínek mondják, nem szcsínek. Nyolc évet tanultam oroszt és még mindig eléggé jól beszélem a nyelvet, noha az utóbbi két évtizedben csak az orosz hírek hallgatásán pallérozhattam nyelvtudásom. No, ennyi lett volna a hozzáfűznivalóm. :)
S még valami: gyógyulást a fiacskádnak! Leírásodból úgy tűnik, kisebb volt a baj, mint amennyire megijesztettek az óvodában lévő személyek. Mondanám, hogy mire katona lesz, elmúlik, de ezt a szolgálatot hála Istennek törölték a fiúk életéből. Így hát azt mondom: mire a bajusza kinő, elmúlik. S tudom, mit beszélek, a fiam 12 évesen 3 metszőfogát biciklizte ki gyökerestől mindenestől, no, az nem nőtt vissza. A lányom arcát pedig háromévesen harapta meg egy gazdátlan kutya, neki viszont 18 évesen már alig látszik a 29 öltés nyoma. No, ezt csak azért írtam le, hogy lásd, balesetek, tragédiák minden "rendes" családban történnek, de ilyen az élet: nyűggel-bajjal nőnek fel a gyerekek. S Te most még nem is sejtheted, milyen gyorsan. :)

Kata írta...

Semmi gond Alíz, igaz nagyon kiváncsi lettem volna, hogy mi az amit elkészítesz, de ami késik nem múlik :) Majd értesíts ;)

Kata írta...

Természetesen megyek, és szerintem csinálhatjuk úgy, hogy mindig máshoz kerüljön a házigazda szerepre! Kiváncsian várom a következő fordulót...

Chef Viki írta...

Ez tök jó játék volt! És szuper lett az összefoglaló!

Köszönöm a lehetőséget - várom a következő fordulót :-)

4Gyerek írta...

Alíz, köszönöm szépen a helyesbítést. Már ami a nevet illeti.
Ami pedig az elkészítési módra vonatkozik, jegyeztem. Akkor ez nem egy autentikus példány volt, de maradjunk abban, hogy nálunk savanyúkáposzta leves nem szokott készülni. Persze a káposztalevet savanyításra használom, esetleg 2-3 lapi felvágva íznek megy, de ilyen tételben káposzta levesben nem játszott nálunk. Aztán ez így most bejött a családnak (miért is ne jönne be ha jó kis füstölt kolbász volt benne), talán egyszer megpróbálkozom az igazibbal is.

Gyereknevelésről...tudom ám, hogy nem is egy lóhosszal előnyben vagy, de balesetek voltak már eddig is nálunk, valószínű ezután is lesznek (add Uram, hogy minél kisebbek). Anno Elsőszülött 2 éves korában kiszánkózott az élő sövényen át az utcára (semmi pánik, csak mi közlekedünk itt). Édesanyámmal voltak kint. Gyerek arca felhasadt, nem csak síma horzsolás volt. Hát azóta eltelt 9 év, mára már talán teljesen eltűnt a heg, de évekig nagyon ronda volt.
Vagy nekem van több maradandó jelem. Egy a homlokomon, 3,5 éves koromból. Üres szobában térden kergetőztünk az 5 éves barátnőmmel. Én elől, ő a hátamnál. Mikor elkapott, kissé erősebben tette a kezét a hátamra, fejem egyből a fűtőtesten koppant. Kórház, sürgősség, kapocs. Látszik ma is.
Másik mikor vadgesztenyét mentünk gyűjteni, egy gyerek szólt, mindenki álljon félre, mert kővel dob felfele. Én nem hallottam, csak a hangra figyeltem fel, hogy valami potyog a faágak közül. Pechemre a kő volt, szemöldököm hasadt fel.
Férjem pedig cigánygyerekekkel vert össze, neki is az első fogai látták a kárát.
De milyen anya lennék, ha még kérdőre sem vonnám a dadust? Tök szó nélkül ember legyen a talpán aki az ilyent elnézi.
Persze, tudom ám, hogy kisebb volt a baj, mint amire az ápolónő szavai alapján vártam. Ezért hálás is vagyok, mert tudom ám, hogy így a szerencsésebbik rossz sújtott le. De azért bárhogy vesszük, ott motoszkál valahol hátul, hogy mi lehetett volna, ha....

Alíz írta...

Figyelj, ha egy-egy recepten nem esnének ilyen változtatások, még mindig forró kőn sütögetnénk a húst. Ha ez nektek így bejött, akkor így a jó. Hagyományos recepteknél viszont elvem, hogy ragaszkodjunk az eredeti leíráshoz, illetve ha eltérünk, akkor ezt jelezzük. Ezt Te végülis megtetted, csak gondoltam, hozzáadom azt a kis plusz infót, amit még tudok és sehol nem írtam le. :)
Ami a balesetet és a felelősségre vonást illeti, igazad volt, mert senki nem azért adja óvodába a gyerekét, hogy baleset érje. Az agyalapi mirígyedben motoszkáló "mi lett volna ha..." gondolatot sürgősen iktasd ki, vagy helyettesítsd valami mással - pl. szép, okos egészséges a gyerek -, nehogy valami más bajt is bevonzzon a negatív gondolat. A gondolatnak teremtő ereje van, vigyázni kell, miket gondolunk.

Flóra írta...

A következőn én is tuti részt veszek, erről valahogy sikerült lemaradnom. :(
Nekem tetszik Linyah ötlete, a Keverem-kavarom. :)

IsaBella írta...

A Keverem-kavarom nekem is nagyon bejön (:

Adél (Afraa) írta...

Ma este (ha a drága kicsi lányom is úgy gondolja és hamar elalszik) kiírom az új fordulót :)

4Gyerek írta...

ás bármennyire tudtam, hogy esedékes a ma esti kiírás, Évának sikerült beelőznie a jelentkezésben. szóval látom már van 3 komment ott, tehát négy blog adva van. hajrá, majd jó munkát.

Éva írta...

A kisfiad remélem már könnyebben van? Mielőbbi gyógyulást kívánok ! Köszi a játékot nagyon jó volt és természetesen örülök és megyek a következő fordulóra is!

Seafalcon írta...

Jelentem, én is elkészültem!!!
itt van-e!
http://hajoka.blogspot.com/2012/03/uirou-linyahtol.html

Lilla írta...

Tetszett ez a kör, nevezek a következőre is...:)

Seafalcon írta...

Persze én is nevezek!