Scsí Alíztól, no meg végre vége a játéknak

Kicsit, azaz inkább jól megcsúsztam ezzel a játék zárással. pedig már arra sem foghattam, hogy csúszott azon étel készítése, amit a nekem osztályrészül jutott blogról kellett elkészítenem. Volt pár dolog ami kissé kedvem szegte, így most fogjuk azokra a dolgot. Kezdődött azzal, hogy 3 hetet csúszik egy számomra fontos projekt kezdése, amihez ráadásul Bp-re kellene utaznom. Aztán folytatódott azzal, hogy múlt héten hívott az oviból az ápolónő, hogy menjek, mert a gyerek leforázta magát teával, ő az elsősegélyt megadta, de vigyem orvoshoz. Hát képzelhetitek, hogy nem igazán voltak valami keresztyén gondolataim. Kissé a francba küldtem a nőt, majd rájöttem, hogy ugyan nem az ő hibája ami történt, ő csak a szerencsétlen postás, akinek a hírt kell közölnie. Hát rohantunk Oldalbordával az oviba, igaz még telefonilag előtte a kérdésemre megtudtam, hogy a gyerek alatt a fiamat értik. Hú, szegény Kiffiú, az ő 2 év és 9 hójával mit kell elszenvedjen. Menet közben megtudtam óvónéni telefonszámát, felhívtam. Ő próbálta picit elbagatelizálni, végülis az ő orra is cirmos volt. Hisz igaz ugyan, hogy a dada viszi be az ételt, italt a csoportba, de szerintem neki (is) felügyelni kéne a dolgokat. Mert olyan teát vinni, amivel a fiam csuklóján égés miatt vízhólyag keletkezik, azért valaki(k)t felelősség terhel. Pici szívem már nem sírt mire odaértünk, befújták neki bioxiteracor spray-el. Na persze jobban örültem volna, ha 15-20 percig hideg víz alatt tartják, de még mindig jobb, mintha engem vártak volna tétlenül. Vittem az Aloe First-ös löttyöt, vattát. Bekötöztem neki. És kértem, hogy majd lefekvés előtt a kötés alá még fújjanak a löttyből. Hát nem fújtak. Mert vagy bő 3 hónapja lejárt a benne levő. Áááááá, hát nem belsőleg kellett használni, meg nem is volt nyílt seb....mi a francnak nem fújták be? Hisz én mondtam, a felelősség engem terhelt volna. Vagy ha olyan okosak, hogy észreveszik, miért nem hívtak fel, hogy mi az ábra. Hát .... nem voltak aznap a helyzet magaslatán az oviban.
A dadának kissé nekimentem (baromira nem rám jellemző, tök civilizált módon), hogy remélem ezentúl jobban figyel milyen folyadékot visz be a terembe. Mit gondoltok mi volt a reakciója? Áááá, nem....nem szállt magába, még csak nem is kért elnézést, nem ígérte meg, hogy ezentúl jobban figyel. Egyszerűen visszakérdezett, hogy talán inkább hideg teát adjon a gyereknek ezentúl? Hát köpni-nyelni nem tudtam meglepetésemben. Inkább csináljon jégkockát a teából, adja azt az én gyerekeimnek, abból maradandó baj nem lesz, ellenben ha az arcára önti a forró teát, akár élete végéig viselheti a nyomot.
A slusszpoén, hogy pár csoporttal arrébb jár a dadus fia is. Csak ugye román csoportba (lévén a dadus is román), míg a gyermekeink a magyar csoportban vannak. Azt kellett volna megkérdeznem, hogy ha az ő fia forrázta volna le magát egy kolleganője "jóvoltából", akkor is ilyen tök nyugis lenne?!
Amiért mégis a civilizált stílust választottam az volt, hogy továbbra is ő a csoport dadusa, ő viszi a kaját, ő segít a kicsiknek vetkőzni-öltözni, ha netán baleset van (bepisi), akkor ő cseréli le az ágyneműt. Ha pedig harcba szállok vele, akkor majd a gyerekeim isszák a levét, nem segít nekik, nem cserél ágyneműt...stb. De az tény, hogy nem fogok közelebbről ajándékot adni neki (decemberben pl. kapott általunk készített, szépen becsomagolt, kidíszített üvegben narancslekvárt). Ennyi "bosszú" részemről azért csak jár.
Szerencsére a gyerek keze szépen gyógyul, itthon a kérésére gézzel szépen be volt kötve, s még hétfőn is az oviban. A legnagyobb hólyag kipukkant, ott van kis varrat, a többi lelapult, s már csak a sötétebb színű bőr jelzi, hogy valami ott gyógyul.
Ezek után aztán semmi extra kedvem nem volt. Azaz....kreatívkodtunk Kicsilánnyal egyet vasárnap, mert ő készült lerobbanni, s nem ment a többi tesóval és Mamával a templomba. Elég sikeres akcióval helyettesítettem a kiruccanását, mert a betegség visszakozott. Hogy mit is csináltunk? Quilling technikával műanyag és hungarocell tojásokat díszítettünk. Ezek nem törnek, s amilyen jól állunk idén a tojások díszítésével, teljesen kihelyettesítjük az amúgy extrán felül megdrágult valódi tojások festését. Szóval kedves locsolóink, tudjátok jó előre, hogy mire számíthattok nálunk.

Akkor most pedig jöjjön a scsí, amit az Alíz blogjáról választottam (ajajj....tudom én még pontosan mit is csináltam?)

Hozzávalók:

• fél fej nagyobb savanyúkáposzta
• 2 szál füstölt kolbász
• 1 fej hagyma
• 1 kanál zsír
• 2 db. sárgarépa
• tejföl a tálaláshoz

 

A káposztát legyaluljuk (jobb esetben adjunk az elektronikának), a kolbászt karikákra vágjuk és a zsíron megpirítjuk. A sárgarépát karikákra vágjuk (na, mert miért is vágtam volna hosszú csíkokra mint Alíz, mikor így szimpatikusabb számomra?), rádobjuk a kolbászra, párat kavarunk rajta, s mehet rá a gyalult káposzta. Megfelelő mennyiségű vízzel felöntjük, majd addig főzzük míg a zöldség megpuhul. Vigyázzunk, ha a káposztánk túl sósnakbizonyul, használat előtt inkább mossuk át egy kicsit.

Aki szereti, nyugodtan kevés vékony paprikás rántást is tehet bele, nálunk nem került. Annál inkább tejföl a tetejére.

S akkor lássuk, hogy ki mit is hozott a számára kisorsolt blogról. Azt hiszem most olyan sorrendet fogok tartani, ahogy az értesítő mélek egy külön mappában várakoztak nálam.

Elsőként érkezett Kata. Neki Beastie bisztrójából kellett választani. Egy almás krémest tesztelt, 

neki hamarabb sikerült mint nekem. Ugyanis ezt a nyalánkságot már én is kinéztem magamnak. Ha Kata nem bánta meg, akkor valószínű más sem fogja.

Éva, a Takarékos konyha blog szerzője szintén egy olyansmit mutat meg, amivel már jómagam is kacérkodom egy ideje. A zakuszkás tésztáról lenne szó. 

Természetesen a számára kisorsolt blogról, Makacska konyhájából inspirálódott. Ugye, hogy mutatós, ízléses tálalás?

Tortafüggő Marisz ugyan nem tortát hozott, de édesnek édes. Hja, hogy nem hétköznapi? Ráadásul januárban lekvárt főz? Mégsem olyan ördöngös, csak nézzétek meg. 

Hisz narancsos sárgarépalekvárt nem júniusban készítünk, ugye? Ebben a pillanatban beérném a legkisebb üveggel is. Bár....sejtelmem van arról, hogy valószínű az üveg még megvan. A tartalma kevésbé. Ja, a receptet természetesen IsaBella blogjáról nézte ki magának.

Linyah is édességet választott. Vajon a többség édes szájú ebben a játékban? Kiderül. Szóval amit Linyah hozott., az egy túrós álom névre hallgat. Lynah pedig Éva Takarékos konyhájában járt.

Hogy hallgat, az kissé túlzás, ugyanis nem hallgatózott sokáig Linyahéknál, mert már a blogbejegyzés napján arról írt, hogy újból kell készítse.

Csilla a konyhájában megpróbált nem az édességeknek hódolni. Májgombóclevessel jött. 

Hogy honnan? Hát épp tőlem. Köszönöm szépen, örvendek, hogy ízlett. Guszta kis gombóckák, bár még van finom zöldbablevesünk, utána jól fogna a fenti finomság.

Trollanyu Danilla blogjáról készítette el a tejben főtt fasírtot.

Hát én megsúgom nektek, nálunk kicsi az esély ilyent készíteni, bár az ötlet nem rossz. De minden gyerekem, Oldalbordával egyetemben szeretik a tejet. Hát nem hiszem adnának nekem belőle, hogy húst sütkérezzek benne.

Ha már Trollanyut emlegetem, akkor itt van Krisz receptje, amit tőle készített el. Krisz úgy járt, hogy neki egy olyan blog jutott, amelyik nem is gasztro témájú volt. Hát igen, elkerülte a figyelmem. De aztán valamit csak tennem kellett, hisz a sorsolás, hírdetés megvolt, nem csinálhattam vissza. Így Krisz szabad kezet kapott. Ő volt azon szerencsés (az volt?) aki az összes, játékban részt vevő blog közül választhatott, hogy mit is készít. Szerintetek is így volt fair play vele szemben. Nem?

Ropogós kenyérkéje így néz ki.

Beleharapnátok?

Vanilla Daniela révén visszatérünk az édességekhez. Bár egyúttal ki is derül, hogy ízlések és pofonok különbözőek, számára talán lehetett volna édesebb is. A mi? Hát ezek a kis édes szemek.

A recept eredetije Sedithnél, a Kalandok a konyhában látható.

Lencsilány is a határidő előtt küldte a linket. Amit fellapozva megtudunk, hogy nyálcsorgató finomságra bukkant Seafalcon oldalán. Bár leves kategória, de édes. Nos, akkor ez a mérleg melyik oldalán áll? Aszlatszilva leves, pirított dióval. Na, hogy hangzik?

Makacska konyhájában elkészült a..... mi is? Hát a hortobágyi húsos palacsinta. Hát böjt jobbra vagy balra, bizisten most itt helyben el bírnék egyet fogyasztani. Hát lehet ehhez nem kell sütőde, de a recept ötlete Katinak Afra sütődéjéből érkezett.

Ha már Adélnál tartunk (Afra), akkor máris megnézhetjük, hogy ő mit is készített Mézeskalács konyhájából. Hát nem hazudtolta meg önmagát, mert ezek a kis muffinok igencsak a nyamm-nyamm besorolásba tartoznak.

Ibcsi számára dupla örömöt jelentett a játék. Egyrészt ugye választhatott receptet, másfelől megismerhette Krisz blogját, a Culinaria Ungaria nevűt, ami a magyaron kívül német nyelven is íródik. Nosza, németül fakanalazók, kattintsatok hozzá nyelvet tanulni, feleleveníteni, ismételni. Közben pedig készítsétek el az írós-mákos almás süteményt.

Na lássuk, milyen is az, amikor egy jogászlány fakanalat ragad. Megtudhatjuk, ha Judyt blogját fellapozzuk. Számomra egy igencsak kedves receptet ragadott ki Gerdi sütis blogjából. Sors fintora, a blog nevétől eltérő receptről van szó, éspedig az aszalt paradicsomos kenyér-ről. A gyönyörűségében gondolom egyetértünk.

Petra nemes egyszerűséggel a wellingtoni szűzre voksolt. Hát így esett, hogy Petra a konyhájáról már nem mondhatja el, hogy szűz a wellingtoni finomságot illetően. Nála is épp oly mutatós lett mint Illés Krisznél, ahova ellapozott az ihletért.

 

Ottis is egy édességgel jött. Ami nem is nagyon csoda, hisz Ditta rengeteg tortáját csodálva már reflexből is minimum a cukrot kapja elő az ember lánya (a fiai nem, mert hiába jelentkeztek, végül nem játszodtak velünk). Gesztenye, kókusz, tekercs. Kell ennél több? Valószínű igen, hogy ez a finomság lépjen elő a virtualitásból a valóság talajára.

Chef Viki számára a kisorsolt blog tematikája akkor felelt volna meg teljesen, ha ez a játék mondjuk a szülinapi dömpinges hónapokban zajlik. Mert akkor Tortafüggő Marisztól nyílván talált volna valami szimpatikus ünnepi tortát. De így akkor átment kissé a másik oldalra, sajtos puffancsot készítve. Hű, egy pohár sör, egy tányér puffancs....máris elképzeltem milyen jól el lehet dumálni ilyenek mellett a haverokkal.

A sört hozom én, Viki, te csak készíts ilyen kis aranyosakat. Rendben?

 Mézeskalács konyhájában is tekercs született. Keksztekercs. Prömier volt nála is, ami a fotó alapján nem is sejteti ezt.

Szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy a fenti próbálkozás, mely elnyerte még Mr.Mézeskalács ízlését, tetszését, áldva van náluk Lilla neve. Hisz a recept onnan származik számukra.

Gerdi, ha már süti a blogja címében is szerepel, hát nem egy főételt hozott. Egy sokak számára különlegeset mutat, éspedig a halvát. Gyerekkoromban sokszor fordult elő, főleg a nagyszüleimnél. Drága Nagytatám vette mindig, még most is a szemeim előtt van hol volt a helye a konyhaszekrényben. Mára már....hát mondjam úgy, hogy kerülöm. Valószínű telitődtem évekkel ezelőtt. Persze pár falat bíztos lecsúszna nekem is a házi változatból, már csak kíváncsiságból is. Így nem is csodálom, hogy Mindennapi Mannától épp ezt választotta ki Gerdi.

Ha lehet, akkor kérem szépen azokat a fél diókat a tetejükről.

Sedith kis kencét hozott. Nem is akármilyent, hanem egészségeset. Amitől fütyölni tanulnak a gyerekek. Avagy...ki tudja. Minden esetre álltalában ezt mondják a lurkók, hogy azért eszik a sárgarépát, hogy tudjanak fütyölni. Mi nem mondtunk ilyent Kicsilánynak, de a közösségben csak összeszed dolgokat. 

Nos, ha nem is fütyölni akartok megtanulni, azért így ránézésre is merem ajánlani ezt a fűszeres sárgarépakrémet.

Az olajbogyóról a tetején lemondok. Amit valószínű SEdith azért tett rá, mert nekik bejön. Panna blogján nem látunk rajta bogyót.

A gasztroblogolást sosem lehet elég korán kezdeni. Példát mutat nekünk ehhez IsaBella. Ezek szerint bőven teret kap a konyhában. Gartula neki, gratula a családnak. Hisz milyen szép is, mikor Édesanyának, nővérkének készíthet valaki tiszta csupa szeretetből. Most édes kicsi szívecskéket, linzereket készített. Ugye, hogy találóan mutatja ki a süti is az érzelmeket? Csilla receptjét bár megfelezte, azért bízton jutott mindenkinek. Na jó, a fotózást már nem érhette meg minden forma.

Panna kukorica krémlevest készített. Nem is akármilyent, hanem kis "pattogókkal" (ahogy a fiam hívja) tálalta. Ami már saját ötlete, mert a levest magát Petrától nézte ki. Egy bíztos, a megoldása remek ötlet, érdemes megfontolni. Főleg popcorn imádó gyerekeseknek (és nemcsak)

S akkor itt van akinek a sorsolás juttatta Trollanyu blogját. Inga, Krisz-el ellentétben édes receptet készített. A kókusztöltelékes csokis kekszkosárkák lettek a befutók. Hát lehet kissé tovább süttették magukat a sütő hőjénél, de szerintem nem azért bizonyára finomak voltak. Főleg mert nem is a fehér lisztre hajtott Inga, kapta magát, s grahamlisztet használt.

IllésKrisz választására kíváncsi voltam, nála bármi is kerül fel a blogra, az mind gyönyörű. ottitól az angol muffint választotta. Ha valaki valami kis sütire gondol, az igencsak téved. Mert bár a neve arra enged következtetni, valójában ha dúrván egyszerűsítünk, akkor kis szendvicsekről van szó. De olyanok, melyek bármely percben bárki előtt megállják a helyüket (most vonatkoztassunk el azoktól aki valamilyen okból kifolyólag nem ehetnek tojást, bacont, netán sajtot se). Hogy is mondják? Igazam van, avagy nem tévedek. Ugye?

Ditta pedig ezúttal nem tortával jött, hanem egy igencsak nagyszerű fogással. Chef Vikitől neki a rozsdás hús tetszett meg. Nincs is amin csodálkozni.

Lilla most kicsit ellentmondott a blogjának. Annak a címe ugyanis az, hogy megfőzlek. Hát Lilla szépen megsütötte. A csokitortát, amiben liszt nincs. Innen következik, hogy ezt érdemes megnézni, hisz soha nem tudhatjuk mikor lesz szükségünk valaki miatt épp ilyen finomságot készíteni. Aki akarja, az természetesen Reninél is megnézheti, hisz az ihlet onnan jött Lilla számára.

 

Az előbb említettem Renit. Akkor következzen az amit ő készített, Judyt blogját böngészve. És igen, ő is az aszalt paradicsomosat választotta. Kiflicskék formájában. Hogy az milyen finom lehetett....  A fantáziátokra bízom, hogy milyen is lehet ez a sok kis apróság miután kisül.

A sorsolás után még akadt két jelentkező, így aztán őket a beleegyezésük alapján egymásnak osztottam. Zsuzsa készített is, míg sajnos Biankánál nem találtam semmit :(

De azért nézzük, hogy Zsuzsának mi is tetszett meg, mit készített el. Egy gyors, mákos-kakaós kekszre esett a választása. Én pedig nem bírom eldönteni, hogy a kekszek avagy a tulipánok tetszedjenek jobban.

Sajnos pár blogger végül csak elméletben szállt be a játékba, a valóságban nem találtam tőlük semmit amit a kisorsolt blogról készítettek volna el. Így történt, hogy két férfi jelentkező is végül cserben hagyott. Pedig bíztam bennük. Talán következő alkalommal. Most nem szeretném kiemelni azokat akiktől nem kaptam meg a linket az elkészített recepttel, de ha véletlenül volt olyan játékos, aki készült, aztán nem találja sem a receptjét sem a fotót itt fennebb, az nyugodtan kérjen helyesbítést. Kiegészítem szívesen a sort.


Ami pedig az epilógust illeti. Úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg mi lenne, ha ebből a játékból nem ez lenne az egyetlen forduló. Természetesen nem tartok igényt arra, hogy másodjára is házigazda legyek, szívesen adom tovább a sorsolói hókusz-pókusz szerepet más gasztrobloggernek.
Ha elfogadja, akkor legyen a következő forduló majd Afrának a sütődéjében. Jösztök?


Update:
megérkezett Seafalcon blogján is az abszolút ujragondolt kaja, aminek ötletéért Linyah blogján kellett nézelődjön. Ez az a típus, mikor a gyerekek bemagyarázzák, hogy hiába látom én a kifestett dolgot zöldnek, mikor az bizonyára rózsaszín. Ha nem hiszitek el, nézzétek meg Seafalcon blogbejegyzését az Uirou-ról, avagy mi az édesből ihletődött kölesfelfújt.