Az a bizonyos churros

Tavaly megtetszett egy bizonyos churros recept. Még farsang volt, igazán fánk ehetnékünk volt. Hatalmas lelkesedéssel fogtam neki, mert a szalagos fánk az ki volt pipálva, jöhetett (volna) egy újabb. Aha. Csak épp erre mondják, hogy az ördög nem alszik. Nyomócsövet szerettem volna használni, hát elég gagyi példány volt, mert folyamatosan ledobta az elejét. Így hát abszolút lelki nyugalommal belevágtam a kukába (azóta sem bántam meg). Akkor kiskanállal valamelyest kisütöttem az egészet, ízre nem hagyott semmi mély nyomot. De a bogár el volt ültetve a fejemben. Oldalborda volt oly rendes, hogy egy vérprofinak tűnő, inox nyomócsövet csináltatott nekem. De sajnos nem vált be, a fejek nem olyanok amilyennek lenni kéne. Aztán nem is oly rég lesz ami lesz alapon, vettem egy újabbat. Hálisten bevált. Ennél nem a csücskös végű izét használtam, hanem a síma kis korongon vágott csillagosat, de bejött. Akkor is sült egy adag churros, az úgy adódott, hogy Oldalbordával kettes pusztításban végezte. Középső csajom aztán nyafogott, hogy de neki is. Akkor hasfájós időszaka volt, nem lehetett. Tegnap végül vacsira ismétlés volt. Gondolhatjátok, a recept bejött. Aminek van egy hatalmas hi-hi-hi-je is. Ugyanis kukoricadara is van az alapanyagok közt, és Oldalborda eszi. Van remény a polentához is? (kétlem).

Hogy ne menjen minden annyira símán, a churros összebeszélt a fényképezőgéppel. Amelyiknek az aksija kedd este mondott csütörtököt, azaz lemerült. Uhhó a fotó.....olyan amilyen egy pár éves telefonnal lehet. Már megkaptam, hogy a fotó kedvéért is kell az ismétlés. Oké, de azért majd csak húsvét után.

Hozzávalók:

• 5 dkg vaj
• 4 ek cukor
• csipet só
• 2 dl víz
• 12 dkg búzaliszt
• 5 ek kukoricadara
• 2 tojás
• fahéj
• olaj a sütéshez

A vajat, a cukrot és a sót egy vastag aljú lábosba tesszük, felöntjük a vízzel. Tűz fölött addig kevergetjük, míg a vaj elolvad. Ekkor hozzáadjuk a lisztet és a darát. Addig kavarjuk, míg a tészta összeáll, majd levesszük a tűzről. Kissé hagyjuk kihűlni, majd egyesével belekavarjuk a tojásokat. Fahéjjal ízesítjük (én egy púpozott teáskanállal tettem a fenti mennyiség duplájához). Egy lábosban olyan 6-7 centi magasan olajat teszünk, jól felforrósítjuk. Csillagcsöves nyomózsákba tesszük a masszát, amiból jó hosszú csíkokat nyomunk az olajba. Mindkét oldalukat szép pirosra sütjük. Lehet egy hatalmas, vagy több apróbb csíkot is sütni. Ha megsült, papírtörlőre szedjük, porcukorral, csokikrémmel, joghurttal kínáljuk. 

Legközelebb nem édes, hanem sós változatban készítem. Akkor cukor kimarad, helyébe némi só és reszlet sajt fog kerülni. Ha pedig Oldalbordának akarok a kedvébe járni, akkor neki a végén sütöm, abba pedig csípős is kerül. Bíztos vagyok benne, hogy az is nagy siker lesz. Majd beszámolok.