Dühöngő

Nem. Nem az a fajta, ami materializálódik egy bizonyos helyben, ahova a dühünk levezetésére mehetünk. Inkább olyan dohogó, panaszkodó bejegyzés.

Történt ugyanis, hogy belevágtam az Aleda féle gulyáskrém elkészítésébe. Edót megnyugtatandó, ezt sem apróztam el. Éccaka 2-kor zártam el a főzőlapon a fazék alatt a lángot, hogy ma reggel kihűlve apránként turmixolom, ismét felforralom, s üvegekbe teszem. Ahammm..... Csakhogy a gázszolgáltató tegnapelőtt hagyott egy papírt, hogy ma nem lesz gáz, valami munkálatok miatt (legutóbb ugye főzött fagyit ígértem a gyerkőknek, akkor a mikro segített ki). Most itt állok vagy 8-10 (?) liter gulyáskrémmel, s eléggé nem nyomdaképes gondolataim vannak. Főleg ugye, mert déli 2 óra után elmegyünk, nem leszünk itthon egész 7végén, Oldalborda barátságos offroad versenyt/találkozót szervez, a titkárság meg (hurrá ;) ) rám marad. Várom Elsőszülöttet., hogy hazaérjen a suliból, bevágjuk magunkat az autóba, s indulunk a nagykorú pasink után.

Csak addig meg kell oldjam a gulyáskrém sorsát.

Váááááááá.......

Hacsak nem a kukában végzi (nem kéne, nem kis munkám van benne), akkor majd jön a jövő hét elején a folytatásról szóló írás. Addig mindenkinek bosszúságtól mentes szép napokat!

Na...meg, ez nem sikerült

Kisgyerekként, már 3 évesen imádott elfoglaltságom volt a főzés. Na persze nem élesben, hanem a korosztályomhoz illő eszközökkel. Voltak edénykéim, evőeszközeim, főzőkályhám, tányérkáim, no meg egy remek Anyukám, aki mindig értékelte a "főztömet". Sokszor vonultam el a szobámba, ahol hosszú ideig csöndben voltam (hja, miért nem tudnak így eljátszani az én gyerekeim?), hisz elfogott az alkotási vágy. Édesanyám mesélte, hogy egyik alkalommal, mikor épp lesben állva figyelt, látja amint valamit keverek, a kanál kirohan az edényből, mire én nagy hangosan: naba...meg, ez nem sikerült (ha tudtam volna a fizikát, centrifugális, centripetális erőket okolni). Hát a mai, mexikói forgácsfánkomra ez így igaz. Kedvet kaptam ma egy kis churros-t készíteni. Persze a recepttel szerintem az égvilágon semmi baj, a gond az occccsó tucatremékként vásárolt (sürgős volt egy alkalommal, s vagy ilyent vettem, vagy ilyent vehettem) nyomócső és hozzávalói minőségével volt. 

Churros hozzávalók:

• 5 dkg vaj
• 4 ek cukor
• csipet só
• 2 dl víz
• 12 dkg búzaliszt
• 6 ek kukoricaliszt
• 2 tojás
• 1 ek kakaó
• 1 kk őrölt fahéj
• olaj a sütéshez
• porcukor

A vajat, sőt, cukrot vastag aljú edénybe rakjuk, majd 2 dl vizet öntünk rá. Közepes lángon addig melegítjük, míg a vaj megolvad.

Azonnal hozzáadjuk a búza- és kukoricalisztet. Továbbra is közepes lángon tartva addig kevergetjük amíg a massza az edény oldalától elválik és gömbbé sűrűsödik. Ekkor félrehúzzuk és hagyjuk langyosra kihűlni.

A tojásokat, a kakaót és a fahéjat külön-külön hozzáadjuk úgy, hogy a masszát minden alkalommal erőteljesen összekeverjük. A pépet addig verjük, míg síma és fényes lesz. Elég sűrűnek kell lennie ahhoz, hogy nyomózsákba (khmmm....nyomócsövet felejtse el mindaz aki tucattermékkel rendelkezik, s abból is a pocsékabbik fajtából) töltve jól lehessen dolgozni vele.

Ezután a masszát csillagcsöves nyomózsákba kanalazzuk.

Legalább 10 cm magasan (na, ezt azért nem tartottam be) olajat öntünk egy mély lábosba, majd fölmelegítjük. A tésztából kb 25 cm hosszú szalagokat nyomunk bele, s mindkét oldalukon 3-3 percig sütjük, míg aranysárga nem lesz (khmm....hogy a túróba legyen aranysárga az evőkanálnyi kakaótól?). Papírtörlőre szedjük, porcukorral meghintve, melegen tálaljuk.

Tálalási javaslat: friss gyümölcsszeletekkel és natúr joghurttal kínáljuk.

Jó tanács: a masszával frissen a legkönnyebb dolgozni, tehát ne hagyjuk állni.

Na, s akkor mi is történt nálam? A nyomócső nem bírta a kiképzést, a csillagcsöves végét folyamatosan dobta le magáról. Próbálkoztam egy párszor, aztán az egész nyomómicsoda, az összes, a fiókban fellelhető fejjel együtt jól célzott, még kézilabdás koromból fennmaradt összpontosítással röpült a kukába. Fájdalom, de ez nem volt megörökítve az utókor számára.

Oldalbordának piros pont, mert dühöngésem látván feltette a kisegítő kérdést: csináljak neked ilyent (na jó, nem ilyent, sokkal használhatóbbat) inoxból? Naná, hogy naná.

Így aztán a masszából szépen mokkáskanállal kis gömböcöket csöppentve az olajba, mégiscsak kreáltam a gyerkőknek kis nasit. Az én kedvem eléggé elment ezzel az egésztől, de Kiffiam csak úgy tömte magába.

Na, majd ha tényleg lesz nekem szuper szerszámom, akkor kipróbálom a sós változatát. Mert olyan is van ám.

Andrea meg Salsa is szépen vállalták, hogy történnek bakik a konyhába.

Bizonyára megtette ezt más is, csak nekem nem volt ilyenhez szerencsém a többi blogon.