Savanyúkáposztás puliszka grillezett marhatőggyel

Hozzávalók 4 személyre: 

• 50 dkg savanyúkáposzta, 
• 25 dkg kukoricadara, 
• 15 dkg füstölt szalonna, 
• 1 evőkanál zsír, 
• só; 
• 1 kg marhatőgy, 
• 2 babérlevél, 
• 3 cikk fokhagyma, 
• 10 szem bors.

A tőgyet egy fazékba tesszük, annyi vizet öntünk rá, hogy 2 ujjnyira lepje el. Beletesszük a babérlevelet, fokhagymát, borsot, megsózzuk.és lassú tűzön puhára főzzük. Amikor megfőtt, kiemeljük a főzővízből, hagyjuk alaposan lecsöpögni, majd szeletekre vágjuk. A szalonnát apró kockára vágjuk, zsírjára pirítjuk. A savanyúkáposztát vékonyra metéljük, majd a forró zsíron megpároljuk. A kukoricadarát sós vízzel megfőzzük, majd egy tűzálló tálba rétegezzük. A tálat vékonyan kikenjük zsírral, majd egy réteg puliszkát teszünk, erre káposzta kerül, amit a szalonnapörcös zsírral meglocsolunk, ismét puliszka, újból káposzta, amit megint meglocsolunk. Végül puliszkaréteg kerül felülre, amit a maradék zsírral meglocsolunk.

A tőgyszeleteket enyhén megborsozzuk, majd meggrillezzük.

Marha burgundi algériai módra

Látom, hogy az Algéria receptsorozatból ez kimaradt. Pedig eskü, azt hittem fent van. Valamiért linkelni szerettem volna. Erre nem volt. Hihi....

Hozzávalók: 

• 50 dkg marhahús, 
• 2-3 evőkanál olívaolaj, 
• 25 dkg sárgarépa, 
• 2 evőkanál paradicsompüré, 
• 25 dkg apró gomba, 
• 1 teáskanál liszt, 
• 2 evőkanál vaj, 
• 1 csokor petrezselyemzöld, 
• só; 

a pácléhez: 

• ½ dl balzsamecet, 
• 2 babérlevél, 
• 2 cikk fokhagyma, 
• 2-3 szál kakukkfű, bors.

A húst felkockázzuk és pár órára vagy akár egy éjszakára a páclében hűtőszekrénybe tesszük. A pácléhez a fokhagymát összezúzzuk, hozzáadjuk a balzsamecetet, beletesszük a kaukkfüvet, borsot, majd beleforgatjuk a húst. Pácolás után a húst forró olajon addig hevítjük, míg minden oldala kifehéredik. Ezután tányérra szedjük és az edényben megpirítjuk a kockára vágott hagymát, visszatesszük a húst. Lefedve hagyjuk a saját levében puhulni. Ha visszamaradt páclevünk, azt öntsük rá a puha húsra, majd edjuk hozzá a felkarikázott sárgarépát és a paradicsompürét. Ha szükséges, adjunk hozzá egy kevés vizet. Mikor a répa majdnem megpuhult, adjuk hozzá a darabolt gombát. Ha a gomba is puha, szórjuk meg kis liszttel, adjuk hozzá a vajat, kavarjunk rajta egy keveset és azonnal tálaljuk. Köretként tarhonyát vagy nokedlit kínáljunk.

Csomboros pacaltokány marhalábszárral

Mondjátok meg, hogy ennek hogyan lehetne rövidebb címet adni? Ráadásul sem a köret, sem a plusz ínycsiklandó feltétről nem ejtettem szót.
Pacal. Már van ilyen a blogon, leves is, főétel is. Hiába no, szeretjük. Ellenben most Oldalborda teljesen beindult. Azt mondta, hogy koncentráljuk a marhát. Hát rajta. Pacal volt a fagyasztóban, marhalábszárat, amolyan jó kis ossobucco-nak valót pedig vettem (igen, a marha alkatrészeit még nekünk is venni kell, állatkert ide vagy oda). Belehuppantottam a fazékba, nyakonöntöttem vízzel, lassú tűzön pedig puha omlósra főztem. Onnan tovább nekem már csak annyi dolgom volt, hogy tányért vegyek elő a fotózáshoz, tálaljak, kattintsak, majd egyem is meg (nem, nem sikerült a tányéron levő mennyiséget, csak a felét eltűntetnem). Ez volt tegnap. Nekünk még mára is jutott, hisz az adagnak, amit alól megadok, annak a duplája készült. Ma pedig a maradék pacalt megfejeltem egy jó kis adag tejföllel. Hát...aki nem szereti a pacalt, annak hiába is írnám le, hogy az milyen királyságos fogás. Annyira, hogy a közösségi oldalon tegnap erről említést tettem, s nem sokan, de jelentkeztünk páran egy jó kis üstben készítendő pacal partyra. Egy kérdés sajna nyitva maradt: a szélrózsa melyik irányába induljunk el a nagy találkára?

Hozzávalók:

• 1 kg pacal
• 65 dkg marhalábszár
• 1 + 1/2 evőkanál morzsolt csombor, 
• 1 evőkanál mangalica zsír
• 1 púpozott kávéskanál pirospaprika őrlemény
• 2 dl paradicsomlé
• só, bors
• 1 fej fokhagyma
• 1 szűk evőkanál vaj
• 1 púpozott teáskanál csombor

A pacalt a marhalábszárral enyhén sós vízben puha, omlósra főzzük. Ha kissé kihűlt, a pacalt kis csíkokra vágjuk. A zsíron a kockára vágott hagymát megfonnyasztjuk, megszórjuk 1 evőkanál csomborral és a paprika őrleménnyel, majd hozzáadjuk a felvágott pacalt. Enyhén összeforraljuk, majd beleöntjük a paradicsomlét. Felforraljuk, párat kavarunk rajta, majd zárjuk el a tüzet.

Közben a fokhagymát megtakarítjuk, a cikkeket karikákra vágjuk. A vajat felhevítjük, megpirítjuk rajta a fokhagymát, megszórjuk a 1/2 evőkanál csomborral. Nagyon különleges, ínyenc feltétet kapunk pár hozzávalóból.

Tört krumpli, paprikás krumpli, tarhonya, rizibizi mind-mind remekül passzol mellé. Mi tarhonyával fogyasztottuk, savanyúságnak tormás céklát is kínáltam, fenséges fogásban volt részünk.

Clătite la ordinea zilei - palacsinta, mert így a becsületes

Cu câteva zile în urmă am postat despre clătitiada bloggerilor culinari, iniţiativa aparţinând celor de la Găteşte sănătos. Astazi a şi venit curierul cu o cutie pe care era trecut numele meu. Chiar ieri am vrut să fac nişte clătite, dar am zis să mai aştept o târă. Şi bine am făcut. Aşa că repede-repejor am trecut la treabă. Am desfăcut cutia, am mângâiat tigaia şi l-am rugat să nu mă lase baltă. Căci şi aşa stau cum stau cu clătitele. Le fac, dar nu prea des, parcă nu este domeniul meu. Tigaia în sine chiar este specială pentru clătite, iar eu nu aveam o astfel de tigaie în dotare. Cum am arătat Bărbatului din casă, specialist în ale fiarelor, dădea din cap afirmativ: este într-adevăr de calitate, are greutate, nu e dintr-o tablă oarecare. Apoi am trecut mai departe, m-am pus pe treabă. Am clătit tigaia cu apă călduţă şi o picătură de detergent, numai cu burete, nu cumva să apară vre-o mică zgârietură pe suprafaţa tigăii. Apoi l-am uns cu puţin unt, l-am pus pe foc, am turnat şi o linguriţă de ulei, după care am uns toată suprafaţa ei cu ajutorul unei pensule de silicon. Toate acestea având făcute, putea să vină partea mai grea.

Ingrediente pt. aprox. 8 clătite:

• 1 ou
• 4 linguri de făină (nici rase dar nici cu vârf să nu fie)
• 100 ml lapte
• 50 ml ulei
• 1 linguriţă zahăr
• 1 vârf de cuţit de sare
• 100-150 ml apă minerală

Din ingredientele de mai sus facem un aluat de consistenţa asemănătoare celei de la frişcă lichidă. S-ar putea să nu avem nevoie de toată apa minerală. Dacă am reuşit să facem un aluat fără cocoloşi, lăsăm să se odihnească aprox. 15 minute, după care aşezăm tigaia pe foc, punem o linguriţă de ulei, ce întindem pe toată suprafaţa tigăii. Cu un polonic punem în tigaia încinsă aluat, mişcăm tigaia cât să fie acoperit în totalitate. Când pe margini se vede că s-a prăjit partea de jos, întoarcem clătita şi pe cealaltă parte. La început credeam o misiune imposibilă, dar cred că şi tigaia are nevoie de antrenament, nu numai eu. La ultima clătită mi-a reuşit chiar imposibilul. Am reuşi să întorc clătita prin aruncare-n sus. Deci cred că pe mine m-a convins acest accesoriu de bucătărie.

Dar să ne întoarcem la clătite. Le-am umplut cu ceva tocăniţă. Tocăniţa era fără fiţe, tăiat carnea cuburi, călit o ceapă în puţin ulei într-o oală cu presiune, pus carnea peste, pus capacul pe oală, fiert cam 75 de minute (este funcţie de carnea folosită). După aceea am scos capacul, am pus sare, cimbru, şofrănel şi încă puţină apă. Am readus din nou la punctul de fierbere, după care am stins focul. Cu această tocăniţă am umplut clătitele. Deasupra am turnat smântână frecată cu puţin şofrănel.

Am avut parte de o masă fabuloasă. Mulţumesc încă odată celor de la Găteşte Sănătos pentru această posibilitate.

Néhány nappal ezelőtt készítettem egy blogbejegyzést, miszerint a Főzz Egészségesen webáruház palacsintázásra szólította fel a gasztros blogvilágot. Az első szerencsés 70-be sikerült belekerülnöm, így ma nem is lepődtem meg, mikor Oldalborda szólt, hogy keres egy futár. Örömmel baktattam lefele a lépcsőkön, lelkesen aláírtam, majd boldogan hoztam felfele a dobozkámat, amiben a serpenyő rejlett. Ugyan olvastam másoknál is, hogy szép darab a szóbanforgó konyhai kütyü, de jó volt erről magam is meggyőződnöm. Ráadásul mikor Oldalborda, mint valamelyest szakember, hisz végzettsége anyagismeretről (is) szól, kezébe vette, ő is azt mondta, hogy nem egy bóvli. Tehát nyugodt szívvel, tele kíváncsisággal láttam neki a mai palacsinta projektnek, amit tegnapról halasztottam, mondván kell érkezzen a sütő. Hisz a húgocskám hívta fel a figyelmem arra, hogy a felhívás alatt ott van a "nyertesek" listájához vezető link, amin biza rajta voltam.

Azt tudni kell rólam, hogy nem erősségem a palacsinta sütés. Persze ha kérés van, akkor sütök, de ha tehetem, akkor inkább mással váltom ki az óhajt. Mondjuk nagyon vevő a család az almás palacsintára. Azt kisujjból rázom. No, de síma mezei hígpalacsintát kellett ezen alkalomból készíteni. Hát rajta, gondoltam. Amúgy sem dobálom a palacsintákat, komótosan forgatom. Nem érhet csalódás. Gondoltam én. Hát.....mondjuk a palacsintasütőnek is be kell rodálódni, meg nekem is fel kell nőni a feladathoz. Hisz az első darabok szépen leragadtak, mit dobálni, fordítani is alig lehetett. De aztán alakult az egész. A végén az utolsó palacsintát már fel is merészeltem dobni. Mondjuk egyedül voltam a konyhában, gondoltam max dühöngök, de nincs aki kiröhögjön. Pech. Nem látta senki mily ügyesen megfordult a palacsinta. Szóval ezt jelzés értékűnek fogom fel, s lesz még palacsinta. Na jó, ígéretet nem teszek arra, hogy mikor.

No, de térjünk konkrét dolgokra. Hadd mondjam, hogy pörkölttel töltött palacsinta készült. 

Palacsinta recipét nem írnám újból, ITT megtalálható. A pörkölt pedig tök egyszerű, hisz a husit apró kockára vágtam, 1 hagymát kuktában megdinszteltem, beledobtam a húst, majd lefedtem. Kb. 75 perc után levettem a tűzről, kinyitottam a kuktát, sóztam, csombort és sáfrányos szeklicét tettem bele, kis vízzel felöntöttem és újból felforraltam. A palacsintákat ezzel a husival töltöttem meg, a tetejét kis sáfrányos szeklicés tejföllel locsoltam meg. Nekem ízlett, Oldalborda szkeptikus mód penne tésztát kért a pörkölthöz. Olykor semmi "kalandvágy" nincs benne. Oké, máskor meg ő kísérletezi túl magát. 

Köszönöm szépen a lehetőséget a Găteşte Sănătos csapatának.

Rántott pacal spenótos tésztával

Szeretjük a pacalt. Levesnek, pörköltnek egyaránt.Csak már újítani akartam. Aztán miután lefotóztam, megettük, rágugliztam, s kiderült (amit sejtettem is egyébként), hogy semmi nagy találmány, mások is készítettek már ilyent. Hát egészségükre, mert a mienkre immáron már volt. Ja, és még lesz. Mert finom.

Hozzávalók: 

• 1 kg konyhakész pacal, 
• 2 babérlevél, 
• 2 cikk fokhagyma, 
• só, szemes bors, 
• őrölt bors,
•  3 tojás, 
• 5 evőkanál liszt, 
• 8 evőkanál zsemlemorzsa, 
• olaj a sütéshez.

A pacalt a babérlevéllel, fokhagymával, sóval, szemes borssal főni tesszük. Ha megfőtt, alaposan lecsöpögtetjük, majd két ujjnyi vastag csíkokra felvágjuk. A tojást felverjük, sózzuk, borsozzuk. A pacalcsíkokat panírozzuk (liszt, tojás, zsemlemorzsa) majd forró olajban szép pirosra sütjük. Spenótos tésztát kínálunk mellé (ez most házi volt, majd jön annak is valamikor a receptje)

Borjúnyelv gombamártással - OVCS2_döntő

Akkor talán el is érkeztünk a főételig. Igaz ugyan, hogy Mónika ezt sem élvezheti teljesen, de talán a mártás nélkül azért ő is megkóstolja. Ez egy régi, szász recept, de bíztos máshol is készítenek hasonlót, maximum az ízesítés tér el régiónként, ízlésenként.

Hozzávalók:

• 1 nagyobbacska borjúnyelv,
• 1 kisebb hagyma,
• 2 szegfűszeg,
• 1 babérlevél,
• 1/2 teáskanál fehérbors (ha nincs, akkor fekete),
• só

a gombamártáshoz

• 1 kg gomba,
• 1 evőkanál vaj, 
• 1 hagyma,
• 2 dl tejszín
• 1/2 dl száraz fehérbor,
• só, őrölt fehérbors

A nyelvet a hagymával, fűszerekkel annyi vízzel amennyi épp ellepi, főni tesszük. Mikor a nyelv megfőtt, hideg vízbe tesszük, majd megtakarítjuk (lehúzzuk a vastag bőrt róla). A főzőlevet leszűrjük, majd tovább főzzük, jól besűrítve.

A gombát megtaarítjuk, darabokra vágjuk. A vajat megolvasztjuk, a  kockára vágott hagymát megfonnyasztjuk rajta, majd beletesszük a gombát is. A gomba levet fog engedni, ezért nem kell folyadékot tenni, hogy legyen amiben megfőjjön. Mikor a gomba megfőtt, nagyjából a leve is elpárolog, beletesszük a besűrített főzőlevet, a fehérbort, ismét felfőzzük. Ekkor sózzuk, borsozzuk majd hozzáadjuk a tejszínt is.

A nyelvet szeleteljük, a mártással tálaljuk. Kínálhatunk mellé krumplipürét, főtt tésztát.

Konfitált marhapofamirigy rösztivel

Az úgy volt, hogy szóltam itthon, hogy kellene a mészárossal dumálni, hogy mint törzsvevők, guberáljon össze nekünk némi pofahúst. Oldalborda pedig észben is tartotta (Hajnalka látod, nem úgy mint a konyhai kütyüt), majd hazaállított egy kis zacskóval. Benne valami érdekes. Magamtól csak úgy nem jöttem volna rá. Nem sertés hanem marha, nem hús, hanem mirigy volt benne. Hát jól van, gondoltam. S előadtam, hogy márpedig azt konfitálni fogom. Kon.....micsoda? Nézett rám kérdőn. Én pedig kivágtam magam, hogy látod-látod, ha nem olvasol szakirodalmat csak azt ami téged érint. De rámhagyta, gondolta ha nem kukoricadarával vagy olajbogyóval házasítom össze, akkor tuti finom lesz. Hát az lett.

Hozzávalók: 

• 1,5 kg marhapofa mirigy, 
• 2 fej fokhagyma, 
• 8-10 darab aszalt paradicsom, 
• 2 l kacsa- vagy libazsír (ha nincs, helyettesíthetjük disznózsírral is), 
• só, bors

 
  a rösztihez: 

• 80 dkg krumpli, 
• 3 tojás, 
• só, bors,
•  zsír a sütéshez (a konfitálás után maradt zsírból nyugodtan használhatunk)

A mirigyet előző este besózzuk, borsozzuk és éjszakára hűtőszekrénybe tesszük. Másnap egy tűzálló tálba fektetjük, mellé szórjuk a megtakarított fokhagymagerezdeket és az aszalt paradicsomokat. Annyi olvasztott zsírt öntünk rá, amennyi befedi (nem érdemes nagyon nagy tálat használni). Sütőbe toljuk, 100 fokon 5-6 óra alatt puha-omlós lesz. Időközben a krumplit héjában megfőzzük, hagyjuk kihűlni, majd krumplinyomóval összetörjük (használhatunk húsdarálót, de a türelmesebbek villával is szétnyomhatják).  Az összetört krumplihoz hozzáadjuk a tojásokat, sózzuk, borsozzuk. Kis lepényeket formázunk, melyeket forró zsírban, mindkét oldalukon szép pirosra sütünk.

Pacalleves

Most nem mesélem el nektek mi is történt mikor másodszorra ettem a fent nevezett levest. Lényeg, hogy nincs mivel hencegnem. Először egyetemistaként nagybátyámékkal ettem egy étteremben. Mély nyomokat nem hagyott bennem (a kis finnyás tizenéves). A második eset után hallani sem akartam pacalról. Csak hát ugye másképp történt. Lényeg, hogy azóta sűrűn készül, mert Oldalborda szerint az éttermekben legtöbb "lájkot" érdemlő leves ez. Lányok is szívesen fogyasztják, Kiffiú még nem érzett rá az ízére, hisz ebből most a levét mind eltűntette, de pár kanál sűrű után a többit meghagyta. Szóval a tojáslevesből a tojás, lágytojás meg a pacalleves nem nyerő neki. Sebaj, ennyi idősen sokkal több dologgal voltam balhéban.

Az alábbi leves Oldalbordától megkapta az utóbbi idők legjobb pacallevese titulust. Mire én csak annyit mondtam, hogy biza rég készítettem, s azért van annyira odáig.

Hozzávalók:

• 2 csomag pacal (ezek mostanság csak 90 dkg-osak, de konyhakészek)
• 5-6 cikk fokhagyma
• 3-4 húsos paprika
• só, bors, 
• tejföl (kb. 0,5 l)
• 1-2 ek liszt

A pacalt megmosom, majd vízben odateszem főni. Ízlés kérdése mennyi vizet tegyünk bele, ez most nagyon sűrűre sikerült, vehettem volna elő nagyobb fazakat. A főzővízbe belenyomom a fokhagymát, sózom. Lassú tűzön főzöm, most volt ez olyan 2 óra hossza is. Félidőben beleteszem a vékony laskára vágott paprikát.

Van mikor kerül bele sárgarépa, most épp nem volt jelentkező aki kimenjen a pincébe :p

Mikor késznek nyílvánítom, akkor a liszttel és tejföllel behabarom a levest. Borsot keveset szórok bele, szerintem nem ez az a leves amely több borsot igényel.

Éttermekben "muzsdéjjal" (azaz fokhagymaszósszal) és csípős paprikával szolgálják fel. Így van ez nálunk is, bár a csípőst Oldalborda meg a két nagylány igényli. Személy szerint útálom nem szeretem a csípőst.

Amúgy ez épp ma egy hete készült, ma a a konyhát meg se bírom közelíteni, az meg kész mazochista megmozdulás részemről, hogy gasztros blogokon (a sajátom is ide sorolandó) járkálok. Éjszaka a nagy Vuk, reggel meg a rokona suhintott meg. Össze kéne szedni magam, holnapután jön a rokonság.

Addig pedig hadd dicsekedjek el Középső csajommal: ma a fogdoktornénitől nagyon jó minősítést kapott a fogsora. Sehol nincs fogkő, lyuk még kilátásban se. Egyedül azért nem kapott maximális jót, mert sajnos Oldalborda családjától örökölt. Fogszabályzó kell a csajnak. De még nem sürgős. Majd megkapja, megérdemli. Megígérte, hogy nem úgy fog tenni vele mint Elsőszülött, aki számtalan alkalommal letörte a fogszabályzói "lábacskáit". Jó párszor visszavittük, drága pénzekért kijavították, majd ismerős is javítgatta. Mígnem egyik napról a másikra az összes szárat le nem törte. Akkor volt az a pillanat, mikor eldöntöttem, hogy nem dobunk ki pénzt az ablakon. Ha ő nem akarja, nincs miért harcoljunk. Mondjuk nagy mákja volt a csajnak, ama aránylag, rövid idő alatt elég szépen "sorbaálltak" a fogai, s utána sem csámpásodtak vissza. Legalább ennyi.

Hagymás rostélyos zölldséges rizzsel

Többször adódott már, hogy gyönyörű, szeleteknek való marhahusim volt, de igencsak belevaló marháé, azaz idős állaté volt. Olyankor jön a hagymás rostélyos bevetése, amit nem tudom, hogy anyósom készít-e, de tény, hogy Oldalborda állítólag én főztömből kóstolt olyant először.

Hozzávalók:

• marhahús szeletek
• hagyma
• olaj
• só, bors
• liszt

A hússzeleteket sózzuk, borsozzuk, lisztbe forgatjuk. Egy kukta (én abban szoktam) aljába olajat forrósítunk, s mindenik szelet mindkét oldalát kissé elősütjük. Miután azzal elkészültünk, a szeleteket félretesszük, a kuktában a kockákra vágott hagymát (mi jóóóó hagymásan szeretjük, 2 kiló húshoz símán 4 óriás fej hagymát használok) megpároljuk. Ha megvan, akkor a szeleteket visszahelyezzük, felöntjük annyi vízzel, hogy a husikat épp ellepje, s csendes tűzön főni tesszük. Időnként megnézzük, nehogy a víz elfőjjön, s a hagyma, husi odakapjon, avagy a husi szétfőjjön.

Krumplipürével is finom, de jelen esetben zöldséges rizs volt a körítés.

Marhasült grillserpenyőben

Oldalborda olykor nem bír ellenálni a hentesboltok kínálatának. Olyankor hív telefonon, hogy mi az aznapi menü, az ebéd főfogása bír-e várni másnapig. Ha várhat, akkor megvan a boldogság, előszeretettel készíti a husit.

Fenti fotó tárgya az borjúhusi, már nem emlékszem pontosan milyen vastag volt, de annak függvényében 5-6 perc az oldalankénti sütési ideje a grillserpenyőben. Miután mindkét oldala megsült, tányérra szedjük, vajszeleteket teszünk rá, s hagyjuk kicsit pihenni. 

Ízben nagyon passzolt mellé a díszítésként tányérszélre pakolt mandarin.

Főtt hús vörösáfonya szósszal

Múlt hétre adódott egy jókora adag borjúhús. Bár tudom, hogy nem a legideálisabb húslevesnek, az is lett belőle. Főtt husi egy része meg emígyen végezte:

Itt most említést csak a vörösáfonya szószról tennék. Az sem egy ördöngös dolog, feltéve ha van vörösáfonya kompótunk készleten. Ha nem tévedek, akkor annak a receptjét megtalálhatjátok a dévai Corvin kiadó gondozásában megjelenő Erdékyi Konyha gasztromagazin csapatának időközönként megjelenő, legutolsó recepteskönyvében, ami talán nemsokára kapható is lesz. Hajnalka írt is erről.

Tehát egy 4 dl-es vörösáfonya kompótot botmixerrel pépesítünk, majd forrni tesszük. Egy bő dl tejszínben elkeverünk egy ek étkezési keményítőt, beleöntjük a gyümölcspépbe, megvárjuk míg újból felforr, ekkor le is zárhatjuk. 

Jelen esetben a főtt hús és a szósz mellé natúr krumplit tálaltam. 

Csak azt sajnálom, hogy a tíz napos túránk alatt fönt a havason még igencsak virágzás alatt voltak a kis vörösáfonya tövek, pedig nagyon tele bírtam volna szedni a tarsolyomat.

Sóskás töltött paprika

Szeretem a töltött paprikát. Bármikor jöhet. Ezért aztán télire is bíztosítom magamnak eme ételnek az alapanyagait. Szoktam paprikát eltenni paradicsomlébe. Majd annak is eljön az ideje, hogy feltegyem az üvegbe "téliesítését", most azonban egy újabb ízvilágú töltött paprikát csináltam a közelmúltban, s azt hoztam közszemlére. 

Hozzávalók:

• 8-10 tölteni való paprika (jőhet a pince mélyén rejlő üvegből is, de akkor már alig kell hozzá paradicsomlé)
• 1 liter paradicsomlé
• 50 dkg darált hús (disznó, marha, szárnyas, vegyes...ízlés szerint)
• 10-15 dkg rizs (annak függvénye, hogy mennyire szeretjük rizsesen a tölteléket)
• kis fej hagyma
• kevés olaj
• só, bors
• cukor (annak aki úgy szereti, főleg a paradicsom savasságát ellensúlyozandó)
• 4-5 maréknyi sóska ( ezt is lehet üvegben eltettet használni)

Egy kevés olajon az apróra vágott hagymát megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk az előzőleg megmosott, lecsöpögtetett rizset. Ehhez hozzádolgozzuk a húst, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk. Aki nem bízik abban, hogy a töltelék nem fog eléggé összeállni, az nyugodtan keverjen bele egy tojást.

Ha nem üvegben eltett paprikákkal dolgozunk, akkor a paprikák tetejét levágjuk, torzsát, magokat eltávolítjuk (nagymamám igencsak finom paprikást készített a magokból-torzsákból). A kész paprikákat a rizses-húsos töltelékkel megtöltjük.

Abban a fazékban amiben főzni szeretnénk majd a paprikáinkat, kis olajat hevítünk, a megmosott, nagyobb száraitól megtakarított sóskákat megfonnyasztjuk, majd levesszük a tűzről. Ha eltett sóskát használunk, ez a mozdulat szintén átugrandó.

A paprikákat egymás mellé állítjuk a fazékba, felöntjük a paradicsomlével, ha elég sűrű a paradicsomlevünk, akkor vízzel hígítjuk egy keveset. Sóval, borssal, igény esetén cukorral ízesítjük. Ezzel a fazék alján levő sóska szétfő majd. Ez egy kicsit sűríti is a levet.

Tejföllel tálaljuk.

Hatalmas sikere volt, annak ellenére, hogy a zöldes szín nem épp önmagát kínálja a gyerekeknek.

Töltött marhabélszín

Múlt héten egyik este már csak arra érkeztem a konyhába, hogy Oldalborda a fagyasztóból kivéve valamiket odatett főni. Kiderült valami maradék szarvashusit és egy darab marhabélszínt, mondván eleget várakoztak a fagyasztóban (lomtalanítás folyik, szegény masinát le kellene olvasztani). Húsleves volt a jelige. Aztán mikor a husik megfőttek, a bélszínt kiemelte, majd lazán benyomta nekem a feladatot: ezt kifúrhatnád holnap, s töltsd meg kolbásszal. Hát na ja. Még mit is ne. Főtt húst kifűrni? Még ha ki is hűl, jobban összeáll, még akkor sem láttam a hogyant. Feldobtam, hogy esetleg hosszában felvágjuk, belehelyezzük a kolbászt, s cérnával össze lehet fogni, s úgy betenni a sütőbe. Hát semmi választ nem kaptam. DE!

Másnap térült-fordult, előkapta a kolbászt, fokhagyma cikkeket, a bélszínt felvágta hosszában, bele a kolbászt, a husit alaposan megtűzdelte fokhagymákkal. Be a sütőbe, kicsit megpirult, a kilógó fokhagymagerezdek megbarnultak, készen is volt. Azt hiszem petrezselymes krumplival ettük.

Sajna fotó csak ez az egy szál béna lett, fényviszonyok semmi, Kiffiam meg kész volt éhenhalni.

De egy írtó finom husi lett a végeredmény, nagyon jól átadta a kolbász a paprikás, füstölt ízt a bélszínnek.

Grillszezon rajt T-steak társaságában

Oldalborda évekkel ezelőtt vett magának egy bibliát. A grillezőkét. Mert csak ilyen irányban vallásos a lelkem. Szeret áldozni a grillünk oltárán. De aztán jó pár nap olvasmány után egy szuper, sokszor elkészített barbeque szószon kívül más hasznát nem vettük. Múlt hét végén, mikor szalma is voltam, az idő is szar volt, hát én kezdtem lapozni. Mert tudtam van a fagyasztóban T-Steak (vagy T-Bone vagy Florentin, ahogy épp a beszállítónk nevezi), tegnap a napocska is visszaköszönt, feltételeztem alkalmas lesz az idő egy kerti édeskettesre. Igen, a gyerekek elkezdték a tavaszi szünetet a nagyszülőknél. Nekünk szülőknek ez felér egy tavaszi szabadsággal. Na jó, jön nekem a feketeleves takarítás képében, de még akkor is.

Hozzávalók a parmezános grillzöldség körettel tálalt T-Steak finomsághoz

• 3 szelet T-Steak (könyv 2,5 centi vastagságút ír, ezek olyan 1,5 centisek voltak)
• 1,5 ek zúzott fokhagyma
• 3 tk szárított bazsalikom (dacára annak amit a könyv ír, ha majd lesz friss bazsalikom a fűszereskertemben, azzal lesz repeta)
• 1,5 tk őrölt fekete bors
• 3 ek olíva olaj
• 3 ek vörös borecet (ha nincs, jó a fehér is, én azt használtam, a vörös épp elfogyott)
• szűk 2 dl parmezán reszelve
• 2-3 kaliforniai paprika (Oldalborda tegnap meg ma megette a készletet, egyetlen paprikát hagyva itthon)
• 2-3, avagy méret is igénytől függően akár több lilahagyma

A zúzott fokhagymát, borsot és bazsalikomot egy tálban elkeverjük. Egy részével megkenjük a hússzeletek mindkét oldalát. A maradékba tesszük az olíva olajat, ecetet és a reszelt parmezánt. Egyneművé keverjük. 

A paprikákat megmossuk, egyben hagyjuk, a hagymákat megtakarítjuk, a könyv szerint 2 centis, szerintem inkább max 1,5 centi vastag karikákra vágjuk.

A grillen faszénből közepes parazsat csinálunk, a grillrács közepére tesszük a hússzeleteket, köré a zöldségeket. Eredetileg a húsnak 14-16 percet ír, mi már sütöttünk grillen ilyent, oldalanként elegendő a 6 perc, tehát 12 perc, közepes parázsnál. A paprikának könyv szerint 12 perc, hagymáknak 20.

Hát igen, csak épp mire a parázs elkészült, egy haver megkért, hogy nyerjünk meg neki egy ebay-es licitet. És lőn. De a parázs már kicsivel kisebb volt a kelleténél. Először a hagymakarikákat tettük rácsra, majd 2-3 perc után feltettük a hús szeleteket. Utána az egy szem paprikát. 6 perc után a husikat megfordítottuk, a zöldségek még kicsit maradtak. Mikor szépen kezdett enyhén pirulni a hagyma, megforgattuk azokat is. Ekkor a parmezános keverékből ráhalmoztam mindenik hagymára, meg a megfordított paprikára is. Kicsi tűz lévén, nem is folyt le a sajtis cucc. A hús második oldala már nem 6 percet sült, már nem koholt a szén úgy alóról. Ahhoz, hogy azért ki ne száradjon, pici szőke sörrel Oldalborda meglocsolta. Csak úgy szívta magába a husi. Kicsit később megint löttyintett kis sört, az már nem szívódott be. 

Mikor a husi késznek nyílváníttatott, levettük, fazékba tettük amit le lehet fedni, s hagytuk kicsit pihenni. A zöldségeket egy másik fazékba szedtük, kenyeret pirítottunk hozzá, szintén a grillen. Előtte üvegbe eltett házi kolbász mellől maradt zsírral kicsit megkentük. Nyammi.

Ilyen úri lakomában eszünk nem tudjuk mikor volt részünk utoljára. Ha volt egyáltalán. Mert ezt mindketten úgy értékeltük, hogy The best ever.

Ja, el ne felejtsem. Ha valaki nem tudná, a marhahús grillezési alapjaihoz tartozik, hogy ne forgassuk agyon, rűzre tesszük, egyszer fordítjuk, nincs visszaforgatás. Forgatáshoz pedig húsfogót használjunk, ne villát. Tilos a húsba beleszúrni, értékes nedű fog távozni, ami a hús kiszáradásához vezethet.

Aki teheti, próbálja ki. Ha megfelelő idő lesz hozzá, novemberben ezt kérem szülinapi ebédem részéül.

Na, de hogy ne csak a szuperlatívuszokról szóljon ez a bejegyzés, elárulom, hogy bepróbálkoztam a macaronokkal. Jelentem nem nagyközönségnek való, de azt hiszem sejtem hol hibáztam. Tehát kap még egy esélyt.

A hangyák a fára másznak

Legalábbis megpróbálnak. Nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy ennek a kajának ez a pontos magyar megnevezése, de szabad fordításban erre tippelek. Évekkel ezelőtt ettem egy ilyent Kolozsváron egy kínaiban, aztán el is felejtettem. Minap épp nosztalgiáztam, képeketnézegettem, s akkor ugrott be. Hát gondoltam megalkotom az én verziómat. Azt előrebocsájtom, hogy ez csípőset max Oldalborda tányérjában láthatott, nekem még a pikáns is eléggé a toleranciámon kívülre esik.

Ha jól tudom, akkor igazándiból sertéshusival illene készíteni. Hát nekem most csak marhahusi állt rendelkezésemre, amit megbolondítottam egy kevés, múltkoriban kiolvasztott füstölt szalonna zsírjával. Nem bántam meg. Ja, kissé igencsak a fák szálltak le a hangyák közé, ugyanis a hús az klasszisokkal a tésztamennyiség többszöröse volt. Oldalborda közel délben reggelizett (miután hazajött ezen téli vizsgaidőszak utolsó megmérettetéséről), így kevés fogyott nála. Ahogy elnézem, lehet holnap is ez lesz, kissé felmelegítve.

De azért az adagot nem kussolom el, itt van teljes egészében mit tettem bele:

Hozzávalók:

1 kg darált marhahusi

1 fej fokhagyma

1 lilahagyma

2 zöldhagyma (igaz eléggé megfeledkeztem róluk, így a hűtő fiókjában kissé a zöld részük átment sárgába)

szójaszósz

szezámolaj

rizsecet (igazándiból rizsbor kellett volna, de az nem állt a rendelkezésemre, így icipici rizsecetet löttyintettem)

mu err szárított gomba (kb. egy maréknyi)

só, bors (eredetileg szecsuáni, de ha nincs, akkor helyettesítjük olyannal ami van, bár a szecsuáni bors csak névrokona a közismeretben levő borsnak) 

ízlés szerint chili vagy csípőspaprika olaj

200 gr rizstészta

A húst ledarálom (mert nekem ritkán van itthon darált husim), 2 ek szezámolajat, 3 ek szójaszószt teszek bele, sózom, borsozom és hűtőben pihentetem kb fél órát.

A gombákat bő vízbe áztatom, kb fél órát, majd kissé apróbbra vagdosom.

Ezalatt a hagymát, fokhagymát, gyömbért megpucolom, aprítom. A zöld szárakat külön aprítva félreteszem. Wokban szezámolajat forrosítok, 1-2 percig azon kevergetem az aprított hagyma-fokhagyma-gyömbér triót, majd ráborítom a húst is. Kevergetem rendesen, hogy a darált hús morzsolódva süljön. Mivel nekem a marhahús kellőképpen száraz volt, így tettem hozzá 2 tk zsírt is. A gombát nagyjából a vége fele keverem bele.

A rizstésztát a csomagoláson levő utasítás szerint 4 percre beáztattam forró vízbe, majd leszűrtem. Hozzáadtam a wokban várakozó cuccoshoz. Összekevertem, rászórtam a félretett zöldhagymák zöldjét s mehetett az asztalra ahol kíváncsi családtagjaim igencsak várták. 

Mindenkinek ízlett, lesz még ilyen. Feltéve ha nem épp fehér holló a rizstészta a boltokban, mint újabban.

Marhasült milánói módra

Meguntam a disznóhúsokat. Egyszerűen most marhára voltam kattanva. Volt itthon egy hatalmas, gyönyörű darab marhakarajom, így egyértelmű volt, hogy szelet formában kell gondolkodnom. Így esett a választásom erre a receptre, amit a Világ konyhája című szakácskönyvemből dokumentáltam.

Hozzávalók:

• 6 vastag szelet karaj
• 25 dkg paradicsom
• 1 szál sárgarépa
• 1 szál szárzeller
• 1 fej hagyma
• 2,5 dl száraz fehérbor
• 2,5 dl marhahúsleves
• 6 dkg vaj
• olívaolaj
• zsályalevél
• só
• bors

A karajszeleteket sóztam, borsoztam, lisztben meghempergettem. Serpenyőben olajat forrósítottam, s a hússzeletek mindkét oldalát megpirítottam. Husikat kivettem, félretettem. Serpenyőt kitöröltem, majd beletettem a vajat, rátettem a kockára vágott hagymát, sárgarépát, szárzellert, zsályaleveleket. Amikor a zöldségek megpuhultak, a húst visszatettem. Felöntöttem borral, s addig főztem míg a nedvesség nagyjából elpárolgott. Ekkor rátettem a lehéjazott és felkockázott paradicsomot valamint a húslevest. Fedő alatt , kis lángon puhára pároltam. Sajtos rizottót és kínai tojásos tésztát, valamint ecetes uborkát kínáltam mellé.

Egyik megjegyzésnél említettem hogyan eszi a Kicsilány a kínai tojásos tésztát. Hát így: