Tárkonyos nyúlleves

Azt hiszem edig ez a 2013-as évben érvényesülni látszik a 13-as. Habár......nem vagyok babonás, a 13-as számot ezidáig kedveltem. Álltalában inkább volt szerencsés, mint ellenkezője. Csakhogy....azt hiszem az állatfarmunk nincs azzal tisztában, hogy nekik is meg kellene feleljen a 13-as szám. Múlt héten egy mangalica malac tüdőgyulladás miatt, tegnap pedig egy nőstény nyúl lépte át az örök vadászmezők küszöbét :(
Arról a nyúlról jutott eszembe, hogy nem is olyan rég készült egy leves, tárkonyosan, illene megosztani.

Hozzávalók:

• 1 nyúl csontos részei (fej, nyak, bordák..), 
• leeső húsdarabok, 
• 4 sárgarépa, 
• 1 petrezselyemgyökér, 
• 3-4 krumpli, 
• 1 hagyma, 
• 2-3 evőkanál olaj, 
• 2 dl tejszín, 
• 1 tojássárga, 
• 1 púpozott teáskanál liszt, 
• só, 
• bors, 
• tárkony, 
• ecet.

 

A hagymát apróra vágjuk, olajon megfonnyasztjuk, rádobjuk az apró kockára vágott krumplit, még egy rövid ideig dinszteljük. Ezután hozzáadjuk a kockára vágott húst, valamint a csontos részeket. Párat kavarunk rajta, míg a hús kifehéredik, majd beletesszük a kockára vágott gyökérzöldséget, felöntjük vízzel, sózzuk, borsozzuk. Lassú tűzön puhára főzzük a hozzávalókat. Ekkor a tojássárgát, lisztet csomómentesen elkavarjuk a tejszínnel, hőkiegyenlítve hozzáöntjük a leveshez. A tárkonyt apróra vágjuk, hozzáadjuk a leveshez. Ecettel ízesítjük.
Tipp: ha van, akkor víz helyett használjunk bátran alaplevet. Friss tárkony híjján morzsoltat vagy ecetben tartósítottat is tehetünk. Ez utóbbi esetben az ecet hozzáadásánál vegyük figyelembe a tárkony ecetességét.

 

Vadnyúl vadász módra

Ha hű akarok maradni önmagamhoz, akkor muszáj lesz nektek mesélni. Hiába no, ha így szoktátok meg.... :D. Szóval, ezt a receptet akár úgy is kezdhetném (ama XIX-XX-ik századok fordulója szerinti stílusban), hogy végy egy erdészmérnökin egyetemista férjet. Engedd el vasárnap az egyetemistákkal vadászni annak fejében, hogy a gyerkőcökkel lesz egy nyugis vasárnapod. Ami persze aztán annak rendje és módja szerint felül lesz írva. Hogyan? Na, ehhez tartok egy kis kitérőt.
Októberben, a Brassói Magyar Napok rendezvénysorozat keretén belül volt szerencsém a csapattársaimmal megnyerni a pörköltfőző versenyt. Nyeremény pedig egy 2 személyre szóló, 2 éjszakás, félpanziós ellátás fürdőbelépővel a Kumánia Hotel és Gyógyfürdőbe Kisújszálláson. Na, eme nyereménynek szilveszter után rögtön a fenekére is vertünk. Merthogy az egyik csapattárs természetesen Oldalborda, a másik Kicsilány keresztapja, aki nem is vétózta meg a jegyhez való jogunkat ;-) A pancsolás-kényeztetést követően pedig elindultunk. Hova? Hát mangalica malacokat venni-hozni haza. Ami remekül sikerült is. Hisz 9 hetes és 6 hónapos között minden van a 15 példány között. Ráadásul van szőke, van vörös, de még fecskehasú is. Hab a tortán, hogy még vaddisznó malacok is jöttek velünk.
No, a fenti kitérő után térjek vissza a vasárnaphoz. Tehát semmi gubanc nem volt. Megkapták szépen az ebédüket az állatkák. Aztán mentem vinni a kuttyoknak is a menüt. Néztem, hogy az egyik pulyka szárnyánál van egy pici véres folt. Gondoltam magamban, hogy a kis lüke, bíztos beakadt valahova a nagy kíváncsi természetével. Megyek tovább. A benti kacsák (amelyek nem tudnak kijönni, s a téli fagyban jobb nekik bent....nem ketrecben, van bőven helyük mászkálni) közül is közel az egész kint volt, a kinti baromfiudvarban. Hát itt már néztem, hogy mi a fene történhet, de még nem volt semmi balsejtelmem. No, de mikor bementem....azt hittem, hogy nem látok jól. A 15 mangalica malacból kb. 8 kiszabadult az elkertelt helyről. Egy kacsa lerobbanva. Szerencsére mára integrálva lett a többi közé a kis hápogó, máig el volt különítve, hogy szemmel tudjuk tartani. Tehát a maradék kacsát is kitettem, a bántalmazott elkülönítettem, majd nekiláttam a röfiket visszazárni. Igenám, de egy vékony dróthálót szó szerint széttéptek. Gondoltam odateszek egy fa rácsot. Hát meg se bírtam fordulni, máris kezdték enni. Hű.....amindenit. Odatettem egy nagy, vaslemezből készült dobozféleséget. Meg deszkákkal megtámogattam, betömtem a réseket. Oldalborda szerint tökéletesen megoldottam a feladatot. Hja, hogy másnap a nagykorú pasimat újból elengedtem vadászni, s az említett doboz-láda minek nevezzem másnap délután be volt borítva hozzájuk.....no akkor zárórát rendeltem el, minden szárnyast bepakoltam, rájuk zártam az ajtót, villanyt eloltottam, s közöltem: reggelig alvás, akkor majd jön apátok, s ellátja a bajotokat. Hát no.....azért 2 nap szökevény mangalica malacokkal csatázni....nem mondom, nem volt ínyemre.
S akkor hol itt a recept? Oldalborda vasárnap olyan jól teljesített a vadászaton, hogy a vadászklub elnöke adott neki a kilőtt nyulak közül egyet. Hurrá. Nem mindenki kapott, vadnyulat meg van 18 éve, hogy ettem. Tudtommal eddig először s utoljára. Na de ma.....ebédre.....nyamm. 

Szurokfüves vadnyúl vadász módra

Hozzávalók: 

• 1 nyúl kicsontozott combjai (tisztán 1 kg)
• 2 nagyobb fej hagyma
• 3 evőkanál zsír
• 4 sárgarépa
• 2 nyél szárzeller
• 1 kis üveg erdei gomba (kb. olyan 3 dl-es üveg)
• 1/2 fej fokhagyma
• 2,5 dl száraz vörösbor
• 3-3,5 dl sűrű paradicsomlé
• só, bors, szurokfű

A húst kockákra vágjuk,az egyik hagymát felaprítjuk. Egy serpenyőben 2 evőkanál zsírra téve a hagymát és a húst pár kavarás után lefedve zsírjára sütjük. A másik hagymát, a szárzellert felaprítjuk, a sárgarépát karikázzuk, a fokhagymát apróra vágjuk. A maradék kanál zsíron a zöldségeket kissé megpároljuk, majd rátesszük a húst. Aláöntjük a vörösbort, sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint megszórjuk szurokfűvel. Fedő alatt mindent puhára párolunk. Ekkor a fedőt levesszük, a maradék folyadékot elfőzzük. Ha a maradék szósz jól besűrűsödött, hozzáadjuk a gombát (ha nem puha konzerv, akkor már korábban beletesszük), párat kavarunk rajta, majd hozzáadjuk a paradicsomlevet. Ha szükséges, akkor a család ízlése szerint főzünk el ebből többet vagy kevesebbet. Vajas galuskával, azaz ahogy mi ismerjük, vajas nokedlivel tettem a család elé. A céklasavanyú remekül passzolt mellé.

Borókás nyúl májkrém

Köszönöm szépen minden kedves kommentelőnek (és más közegekben üzenőknek) a türelmét. Próbálom aktiválni magam. De csak lassan, ezért most nem kaptok semmi történést. Sem kicsiny családomról, sem a (megnövekedett) állatkertről. Igen, növekedett, annak ellenére, hogy voltak vágások. De majd mindenről szép sorban. Addig pedig álljon itt egy finomság, indítsam már ínyencül a blogot így '13-ban. Ja, nekem semmi bajom a 13-as számmal. Esküvőnkön spéci kértem a 13-as szobát, de nem kaphattuk meg, a szálloda személyzetéé volt. No, de mondom nincs duma ;-)

Akkor jöjjön a májkrém.

Hozzávalók: 

• 40 dkg nyúlmáj, 
• 15 dkg vaj, 
• 60 ml zsíros tejszín, 
• 1 nagy fej hagyma, 
• 1 teáskanál kacsazsír, 
• 10 szem borókabogyó, 
• 1 kávéskanál őrölt rozmaring, 
• 1 evőkanál konyak, 
• 1 teáskanál mustár, 
• 1 teáskanál málnaecet, 
• só, bors.

A májat hideg, sótlan vízbe téve megfőzzük. A főzési idő az függ a májtól, addig főzzük míg ha villával beleszúrunk, nem jön belőle véres lé. No meg valamelyest megpuhult. A hagymát megreszeljük, majd a kacsazsíron addig pároljuk míg a nedvességtartalma elpárolog. Ekkor hozzáadjuk a mozsárban összezúzott borókát, majd pár pillanat múlva levesszük a tűzről.
A megfőtt májat kiemeljük a vízből, a vajjal, hagymával és a tejszínnel együtt a késes aprítóba tesszük. Krémes állagúra aprítjuk, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót.

Ha nincs kacsazsírunk, használjunk disznózsírt, olíva olajat. Málnaecet híjján pár csepp citromlét csepegtessünk a májkrémbe.
Késes aprító híjján daráljuk le az alapanyagokat, majd fakanállal próbáljuk krémesíteni.

Aztán csapjunk a kotnyeleskedő kanalazók mancsára. Mert különben alig marad fotózni.