Mogyorótorta vadon nőtt mogyoróból

Gyermekkorom egyik évében Édesanyám kérdezte milyen tortát szeretnék majd születésnapomra. Rávágtam, hogy mogyorót. 

Hát soha nem sikerült annyi mogyorót összeszedni az erdőben, hogy az elég legyen egy tortára. Így általában a diótorta volt a befutó. Hogy ne mondjam mindig...bár én úgy emlékszem.

Aztán idén úgy adódott, hogy Kicsilány jó sok mogyorót pucolt, összegyűjtötte, és azt mondta keressek egy nekem tetszó mogyorótorta receptet. Mert ő megsüti nekem.
Kerestem. Egy kesudiósat alakítottunk át mogyorósra. Az eredmény....na mit gondoltok milyen, ha blogbejegyzés is kellett szülessen róla?

Hozzávalók egy 20 cm átmérőjű tortához:

a lapokhoz:

• 6 tojásfehérje;
• 20 dkg cukor;
• 1 teáskanál borkősav;
• 4 dkg liszt;
• 11,5 dkg darált mogyoró;
• 7,5 dkg tört mogyoró.

a krémhez: 

• 15 dkg cukor;
• 0,6 dl víz;
• 6 tojássárga;
• 1 teáskanál vaniliakivonat;
• 34 dkg vaj.

a szóráshoz:

• 21,5 dkg tört, pörkölt mogyoró.

Elkészítése:

A tojásfehérjét a borkósavval laza habbá verjük, majd részletekben hozzáadjuk a cukrot és kemény habot verünk. Ekkor lazán beledolgozzuk az előzőleg a liszttel összekevert darált és tört mogyorót. Kikent és lisztezett, 20 cm átmérőjű sütőkarikával 4 lapot sütünk. Ehhez a sütőt 150 fokra fűtjük és kb 50 percig sütjük.
A krémhez a tojássárgáját a vaníliakivonattal kikavarjuk, majd a cukorból a vízzel szirupot főzünk. A cukorszirupot vékony sugárban a tojássárgákhoz kavarjuk. Lánykámnál valami galiba folytán a cukorszirup összeállt a tál oldalán, így mentő akció szükségeltetett. Gőzfürdő fölött, állandó kavarás mellett egyneműsítette a masszát. A vajat habosra kavarjuk, majd hozzákeverjük az időközben kihűlt tojássárgás krémet.
A torta összeállításához helyezzünk egy meringue lapot a tálra. Ezt kenjük meg a vajas krémmel, szórjuk meg a tört, pörkölt mogyoróval, és ugyanígy rétegezzük tovább.
Nyugodtan összeállíthatjuk előző nap is, hűtőben harmadik nap is pont olyan mint frissen összeállítva.

Almatorta

Nem röhög. Hallom? Nem röhög.
Ez az almatorta recept fotóstól 2 éve várakozik, hogy közkinccsé tétessen. Kiffiú 4 éves szülinapi tortája volt, ő választotta. Ráadásul nagyon meg volt vele elégedve.
Ugye mondtam, hogy nem röhög :D

Hozzávalók: 

• 20 dkg liszt, 
• 15 dkg cukor, 
• 1 citrom reszelt héja, 
• 1 tojás, 
• 2 tojássárga, 
• 1 evőkanál zsíros tejföl, 
• 1,5 kg alma, 
• 15 dkg cukor, 
• 1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj,
• 1 csillagánizs,
• 20 gramm zselatin, 
• 1,5 dl tejszín, 
• 3 dkg porcukor, 
• 5 dkg mandula.

A lisztet a cukorral és a citromhéjjal elkeverjük. Hozzáadjuk a tojást, a tojássárgákat és annyi tejfölt, hogy a tészta összeálljon. Ez függ a liszttől és a tojások méretétől. Nyújtsuk ki, majd hajtsuk háromba, tegyük 30 percre hűtőszekrénybe. Ezután nyújtsuk ki, tegyük egy 28 cm-es tortaforma aljába, szúrkáljuk meg villával, hogy a fejlődő gőz távozhasson, a tészta ne púposodjon fel, majd süssük meg szép rózsaszínre. Sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Ezalatt készítsük el az almás tölteléket. Az almát hámozzuk meg, magházát távolítsuk el, daraboljuk, öntsünk alá ½ dl vizet, beletesszük a fahéjat, a csillagánizst, lefedjük és lassű tűzön főzzük jó puhára. Ezután egy kis tálkába öntsünk le róla 2 dl folyadékot, adjuk hozzá a cukrot, hűtsük ki, és botmixerrel pürésítsük. A folyadékba áztassuk be a zselatint, majd a csomagoláson levő útasítás alapján oldódásig melegítsük. Öntsük az almához. A tortalap köré helyezzünk tortagyűrűt, s öntsük bele az almás masszát. Tegyük hűtőszekrénybe míg megköt az alma. Ezután a tejszínt a porcukorral verjük fel, kenjük le vele a torta tetejét. Szórjuk meg az apróra vágott mandulával.

Fehércsokoládés ordatorta

Tavalyi születésnapi tortám. Fel sem vágtam és máris elfogyott. Idén max. utószülinapi tortám ha lesz. Bár tortát ha minden igaz, ma is eszem. Ja, mint vendég, nem mint ünnepelt. Kedves barátainknak van ma az esküvőjük, itt is kívánok nekik nagyon sok boldogságot. Sikerült is meglepjenek, hisz a házasságkötésnél a sorukra várakozva én kaptam elsőként virágot. Egy csodaszép kis cserép piros begóniát.
No, de akkor térjünk a tavalyi tortámra:

Hozzávalók 20 cm átmérőjű tortához: 

• 40 dkg vajas keksz, 
• 10 dkg vaj, 
• 45 dkg orda, 
• 4 dl tejszín, 
• 15 dkg fehércsokoládé, 
• 10 dkg cukor, 
• 2 tojás, 
• 1 evőkanál olaj; 

A tetejére:

•  1 gránátalma magjai,
•  5 dkg reszelt fehércsokoládé

A kekszet egy zacskóba tesszük, a cazskó száját bekötjük és sodrófával párszor vigigörgetönk rajta. A morzsás kekszet összekeverjük a felolvasztott vajjal és belenyomkodjuk egy 20 cm átmérőjű tortaforma aljába, melynek olajjal megkentük az oldalát. A fehércsokoládét feldaraboljuk, beletesszük egy edénybe, hozzáöntünk 1 dl tejszínt és takaréklángon addig kavargatjuk, míg a csokoládé elolvad. Az ordát egy villával morzsásra törjük, majd hozzáadjuk a tojássárgákat, a cukrot és a habbá vert tejszínt. Ekkor beleforgatjuk a csokoládés masszát, majd végül a kemény habbá vert tojásfehérjét. Ezt az elegyet ráöntjük a vajas kekszmorzsára, majd 170 fokos sütőben megsütjük. Föltétlen végezzünk tűpróbát. Amikor megsült, óvatosan eltávolítjuk a tortakarikát és hagyjuk kihűlni. Átemeljük a tortás tálra, tetejét megszórjuk a reszelt csokoládéval és a gránátalma magjaival díszítjük.

Megjegyzés: a felhasznált vaj mennyisége függ a felhasznált keksztől. Megtörténik, hogy több vajat igényel a kekszünk.

Használhatunk állítható átmérőjű tortakarikát is, melynek nincs alja. Abban az esetben egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a 20 cm-re állított, olajjal megkent formát és úgy nyomkodjuk bele az olvasztott vajjal meglocsolt kekszmorzsát. 

Citromtorta - OVCS2_döntő

Hát úgy néz ki, hogy most szépen leteszek a Mónika és más tej- és tojásallergiában szenvedők voksairól. Ez a desszert sem nekik való. De aki nem allergiás, szereti a citromot.....na annak szerintem bejön. Aki pedig hozzám hasonlóan nem rajong a citromért, azaz teába gondolja csak a helyét, hát azok inkább nyúljanak narancshoz, mandarinhoz. Bár én személy szerint erősen csípném grépfrúttal is. No, de legyen most a citromos. Várjuk vele a napsütést, mert a savanykás ízvilág azzal passzol igazán. Nem a csorgó esővel. Mikor még a gyermekek is krémest rendelnek. Mint ma is. De maradjunk a citromtortánál.

Hozzávalók
az alaphoz:

• 20 dkg keksz
• 8 dkg vaj

a krémhez:

• 1 adag lemon curd (recept itt lennebb)
• 2,5 kg joghurt kicsöpögtetve (de aki akarja választhatja a drágább verziót: 1 kg mascarpone)
• 2 csomag (egyenként 10 gramos) zselatinpor

A lemon curd-höz:

• 4 citrom leve és héja
• 5 tojás
• 25 dkg cukor
• 10 dkg vaj

Kezdem a lemon curd készítéssel, mert azt főzni kell, majd ugye hűlnie. A citromok héját lereszeljük, majd kinyerjük a levet. A tojásokat a cukorral jó habosra kavarjuk (igen, a tojások sárgája és fehérje egyaránt), majd hozzáadjuk a citromlevet meg a citromok reszelt héját. Ezután gőz fölé tesszük, s addig kavargatjuk míg alaposan be nem sűrűsödik. Ekkor levesszük a tűzről, s hagyjuk langy-melegre hűlni. Ekkor belekavarjuk a vajat.
Amikor a lemon curdünk teljesen kihűlt, hozzáadjuk a kicsöpögött joghurtot (nálam ezek olyan 12 órát csöpögtek), s az 1 dl vízbe beáztatott majd felolvasztott zselatint.
A kekszet egy nylonzacskóba tesszük, zacskó száját lazán bekötjük és a kekszet sodrófával morzsásra törjük. A vajat megolvasztjuk, összekeverjük a kekszmorzsával, s egy 26 cm-es kapcsos tortaforma aljába egyenletesen szétoszlatjuk. Erre jön a citromos krém, majd alaposan behűtjük.
Díszítéshez pár szelet lime karikát és néhány levél citromfüvet használunk.

S ím a bizonyíték, hogy ők nem finnyásak, jöhet a citromtorta.

Szilveszteri óratorta

Lehetséges már megvan a tippetek a szilveszteri desszertsorra (feltéve ha nem teljes ellátásos helyen élvezitek az életet), de ha netán besegíthetek, akkor megmutatom, hogy a mi haveri körünkben mivel járulok hozzá az édességes kategóriához.

Hozzávalók:

a tésztához: 

• 5 tojás
• 20 dkg culor, 
• 20 dkg liszt, 
•  5 evőkanál hideg víz,
•  csipet só 

a krémhez:  

• 650 ml tej, 
• 4 púpozott evőkanál liszt, 
• 27 dkg cukor, 
• 27 dkg vaj, 
• 20 dkg pörkölt dióbél, 
• 2 evőkanál rum; 

a díszítéshez:

• 5 dkg fehér fondant (vagy marcipán) 
• 5 dkg étcsokoládé 

 

Elkészítés: a tojásokat szétválasztjuk, a tojássárgát a cukorral fehéredésig kavarjuk, kanalanként hozzáadva a vizet is. Egy másik tálban felverjük a tojások fehérjét, majd a liszttel váltakozva a cukros tojásmasszához keverjük. Egy 26 cm átmérőjű tortaformát sütőpapírral kibélelünk (vagy olajjal kikenjük és megszórjuk liszttel), beleöntjük a masszát és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig (tűpróba) sütjük.

Időközben elkészítjük a krémet. Ehhez a tej felét forrni tesszük, a másik felébe elkavarjuk a lisztet majd a forró tejbe öntjük, folytonos keverés mellett sűrű péppé főzzük majd kihűtjük. A vajat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a darált diót és a rumot. Ezt összekeverjük a lisztes péppel. A tortalapot háromba vágjuk, akár kevés vaníliáscukros vízzel (esetleg világos színű szörp) meg is locsolhatjuk. Minden lapot megkenünk a krémmel, majd a maradékkal körbevonjuk a tortát.

A fondantból 25 mm átmérőjű korongokat vágunk, melyre olvasztott csokoládéból az óralap számjait festjük fel. A maradék csokoládéból óramutatókat alakítunk ki egy kis darab sütőpapírra, melyek szilárdulás után könnyen lepattinthatók. A dekorációt ráhelyezzük a tortánkra, az óra éjfél előtt pár percet mutasson.

Tipp: a tortalap masszáját ha sütés előtt háromba osztjuk, nem kell bajlódjunk a kisült tortalap felvágásával.

Lévén nem tartom valószínűnek, hogy alkalmam adódna idén még blogbejegyzést írni (sajnos egy ronda fosós-hányós vírus csapott le gyerekeim közé, Kiffiú ha nem anyamatricát játszik - Klári, bocsi, de lenyúltam a szókapcsolatod, nagyon tetszik -, akkor egész nap csak az ágyban szunyókál. Szegény bogaram, nem bír napirendre térni a diéta fölött, elképzelhetetlen számára a nap indítása és befejezése az adag tejecskéje nélkül. Ma pedig mindenáron mustárt szeretett volna reggelizni. Végül két részletben megivott másfél dl teát) ezúttal kívánok minden kedves olvasómnak 

Egészségben, békességben, eredményekben gazdag újesztendőt!

Narancsos-túrós-karamellkrémes torta

Egy torta. Karácsonyra

Oké, mielőtt valaki reklamátorkodni kezdene, természetesen nem csak egy évben egyszer készíthető az ilyensmi. Bármikor. Nálunk mondjuk épp szülinapomra készült (nem, nem most volt, csak épp ilyen dekor került rá). Hát mit is mondjak róla? Hogy csak azért nem fogyott el azonnal, mert csak a szűk család voltunk, s előtte jót ebédeltünk. Másképp úgy járt volna mint a másik tortám (az is érkezik hamarosan), mikor itt voltak anyósomék meg sógornőm a kislányával. Az ugyanis slussz.....elillant.

Hozzávalók a tésztához: 20 dkg cukor, 4 tojás, 4 evőkanál víz, 4 evőkanál feketekávé, 1 kávéskanál szódabikarbóna, fél citrom leve, 20 dkg liszt; a krémhez 6 dl tejszín, 2 csomag habfixáló, 15 gramm zselatin, 250 ml frissen csavart narancslé, 25 dkg tehéntúró, 1 narancs, 1 liter zsíros tej, 28+8 dkg cukor; a díszítéshez 1 dl tejszín, 1 narancs

Elkészítés: a cukrot a tojássárgával jó habosra kavarjuk. Kanalanként hozzáadjuk a vizet és a kávét, majd belekavarjuk a szódabikarbónát, a citromlevet. A tojásfehérjéből kemény habot verünk és a liszttel váltakozva a cukros masszához keverjük. 26 cm átmérőjű tortaformát sütőpapírral kibélelünk (vagy olajjal kikenjük és megszórjuk liszttel), beleöntjük a masszát és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig (tűpróba) sütjük.

A tejet 28 dkg cukorral főni tesszük, s lassú tűzön addig hagyjuk, míg sűrű karamellkrémet kapunk. Akkor van kész, ha a fakanál kavarás közben felvillantja a fazék alját. A tejszínt a habfixálóval habbá verjük. A zselatint beáztatjuk a narancslébe, majd gőzfürdő fölött feloldjuk. A feloldott zselatint a tejszínhabba keverjük, amit két fele osztunk. Egyik felébe kavarjuk a karamellkrémet, másikba a tehéntúrót, a 8 dkg cukrot és az apróra vágott narancsot. Mindkét krémet a hűtőbe tesszük dermedni. Miután megdermedt, összeállítjuk a tortát. Alsó lapra túrókrém, második lapra karamellkrém, a tetejére túrókrém. A torta oldalát az 1 dl tejszínből vert habbal vonjuk be, majd a narancsból dekorációt készítünk. Ha van, az oldalát megszórhatjuk darált grillázzsal.

Szülinapi torta, bográcsozás

Október elsején ilyen szépséges időre nem is tudom mikor ébredhettünk utoljára. Sőt, továbbmennék, arra is rácsodálkoztam, hogy Brassóban elmúlt szeptember anélkül, hogy a kazánt fűtésre kellett volna egyetlen egyszer is állítanom. Facebookos megmozdulás szerint ez lájk. Csíki lány létemre már nem szeretem a telet (hogy nyomtam a szánkózást, hógolyózást gyerekként).

Na, de térjünk vissza a tegnapi napra. Pár nappal előtte eldöntetett, hogy kimegyünk a zöldbe, bográcsozzunk címszó alatt. Közben eszembe jutott, hogy haverjeink középső gyerkőce a napokban tölti a 6 évet, így hát gondoltam meglepem egy tortával. Lévén a kissrác a tavalyi tanévben úszásra járt, kézenfekvő volt a témában készíteni neki a tortát. Előző este 8 óra után fogtam neki. Hát piskótát sütni, fondantot gyúrni, krémet kavarni épp elég volt, főleg mert vacsira frissen, bográcsban sült tepertő volt, utána meg szintén bográcsban készült pacalpörkölt miatt elkapott egy alapos hasfájás. Ami sajna még enyhén most is jelen van. No, így járok, ha nem kímélem a belügyest.

Szóval készült egy vizes piskóta 8 tojásból. A krém: 0,5 kg tehéntúró, 2 db kis danone joghurt, 7 db körte, narancs és menta eszencia, 0,5 l tejszín, 20 dkg cukor

Körtét kis darabokra vágtam, kevés vajban megpároltam (diónyi), majd a végén 2 dkg cukrot szórtam rá. A tehéntúrót 18 dkg cukorral kikavartam, belement a 2 doboz joghurt, 2 tasak zselatin (feloldva kb. 1 dl vízbe), majd a fél liter felvert tejszín. Hűtőben míg kicsit dermed, majd a piskótalapok közé. ja, kimaradt, az eszenciák a zselatinos cuccal egyszerre startoltak bele. Mikor a krém picit dermedt, akkor ment bele a körtés trutyi. Ez a krém került két réteg piskótalap közé, majd be a hűtőbe. Másnap hajnalban (ha már a fiam megfújta az ébresztőt) 15 dkg vaj-15 dkg porcukrot kikavartam, azzal bevontam a tortát, s be ismét vagy 3 órára a hűtőbe. A fotóból kiderül a hogyan tovább.

A medence vizét zselatinból készítettem. Sajna későn jutott eszembe, hogy azt is csináljam, este kellett volna. Ebből adódtak a további hibák. Mert a szállítás alatt a nem tökéletesre dermedt tortán a dekor (medence vize) csúszlálni kezdett. Természetesen a pályaválasztó csíkok is elmásztak, sőt mintha nyúltak is volna. 

A kisfiú megjegyezte, hogy náluk a medencében 8 pálya van. Aha, tudtam. Csak épp nem bírtam összehozni.

Na, meg a kis úszó levegőbe emelt karja is csámpás.

De végül mindenki, a bakikat leszámítva, elégedett volt, s úgy vettük, hogy a medencéből kifolyt a víz. Ízre pedig hiba nem találtatott benne. Ez a legjobb pont.

Utána elkészült a bográcsos, csülök, oldalas, krumpli. Eléggé eltalált mennyiség sikerült, kevés maradt meg. 

Jól köszöntöttük októbert.

Sárgabarack kompót utáni történések, avagy a nyári gyerekeim közös szülinapi bulija

Hú, de útálom a hosszú címeket. Most még is az lett. De most már marad, nincs kedvem változtatni. Még mindig csak pihenek. Tíz évvel ezelőtt klasszul ment még nekem a harmincakárhány fős kajáltatás ilyen-olyan alkalmakkor. Ma már azért fáraszt. Bár inkább 1x hatalmas felfordulás, mint 3x kisebb, de nem harmadekkora.

Szóval most csak fotókat mutizok, aztán talán a bográcsban készült csülökpörkölt receptjét is megtudakolom, s leírom. Ugyanis én az orrom nem is dugtam az üst fele. Volt egyéb elfoglaltságom. Ráadásul még az idő is közbeszólt, dézsából öntős eső, jégeső is jött "bulizni", igaz, hívatlanul. De hálás vagyok, amiért előtte-utána kitűnő idő volt, így az eső okozta csúszást leszámolva (később lett kész a kaja) jó buli volt. Medencézés, trambulinozás, kosárlabdázás, biciklizés, hancúrozás.....no meg eső alatt sok kosz lakásba beillanása.

Kiffiú ismét büszke tulajdonosa volt egy verdás tortának

 Kicsilány boldog volt, amiért ovis évzárós versikéjéből kiindulva ez lett tortája

 Középső csajszim sokáig nem bírt dönteni milyen tortája is legyen, szerencsémre a pillangós ötletemre rábólintott.

 És végül megmaradt több mint 5 liternyi csülökpörkölt. Annak java a fagyasztóban.

Napló torta

Elsőszülöttem az autós torta láttán előállt egy óhajával. Lévén IV. osztályos, búcsúznak a tanítónénitől, az osztálytársaival beszélték, hogy szeretnének a tanítónéninek egy meglepetést, éspedig egy tortát. Csajom rám gondolt. Bár dícséretére szóljon, hogy most nem vállalta el előre a beleegyezésem nélkül. Hát belementem. Na persze akkor még nem tudtam, ami menet közben derült ki. Mikor már nem tudtam visszakozni. Éspedig, Kicsilánynak az ovis ünnepélye ugyanazon nap van mikor Elsőszülött elemis búcsúztatója. Szerencsémre azért a két kezdés között volt 2 óra, reméltem az ovist nem húzzák soká, s elérünk a város másik felében levő suliba. Nehezményező tényező az időjárás volt, rettenet hőségben mit kezdek a tortával míg az oviban vagyunk. Na persze egyik osztálytárs sem vállalta be a torta 2 órás tárolását. Én meg féltem, hogy az autóban a napon majd tropára megy. Szerencsémre a rekkenő hőség alább hagyott, még kis eső is szemerkélt. Így torta kibírta a 2 órás autózást, épségben megérkezett a suliba.

Tanítónéni kellően meglepődött, tetszett neki. Még a vágás jogát is megkapta, állítólag nem igazán szokott ilyensmit csinálni. A 4,2 kg-os torta majdnem teljesen elfogyott, de ami számomra dícséret, hogy nem csak a tányérokra lett szétosztva, hanem onnan is elfogyott. Volt is elismerésben részem amit a többi szülőtől kaptam.

Szerettem volna, ha van kis tulipán szaggatóm, mert akkor nem kézzel kellett volna az egészet hosszasan kivagdosni. 

Egyedüli dolog amivel teljesen elégedetlen vagyok, az a tortán levő felirat. Észbontó mennyire nem megy nekem a szépírás. Hiába no, anno II-ik osztályban a szépírás miatt úszott el a legjobb tanulói titulusom. Azóta ez max csak romlott, nem javult.

A fondanthoz használt porcukorral egyáltalán nem vagyok megelégedve, ezt a márkát sem fogom többet venni. Ezért nem is volt a tortának az igazibb napló kinézetele, nem volt erőm külön "pancsolni" fehér fondanttal a lapokat mímelve.

A fondant készítésnél a megadott vízmennyiségnél 1 kanállal helyettesítettem mandulaaromával. Avatatlan ízlésűek marcipánnak vélték. Így nem is volt olyan veszett édes érzés, Oldalborda szerint is jó volt így.

Születésnap, kirándulás, túrázás, elektronika fürdetés

Azt sem tudom hogyan érjem utol magam. Ezt mi sem szemléltei jobban, mint azon példák, hogy nem volt időm a Martinellitől kapott díjjal kapcsolatos bejegyzésemre, remélem azért hamarosan jön az is. Másik példa, hogy az elmúlt hétvégi haveri szülinapozásra nem én készítettem a tortát. Addig olvasgattam Cakeni írásait, hogy jött a döntés: telefonon megérdeklődtem és Enikő szívesen vállalta. S mert a májusban születettek nagyjából tiszta csupa pasik, nem is volt kérdéses milyen formatorta lesz a választott. Hát persze EZ volt az ötletadó. Mert semmi közünk az egészségügyhöz (na jó, dokikat sajna olykor látogatunk), így persze a vörös kereszt nem játszott. Meg a román felirat sem. Díszítés nélkül nem élet az élet, Enikő dobott rá egy tetoválást. Bevallom első reakcióm egy rezzenéstelen orrhúzás volt (ugye Enikő nem láttad? :D), de a többieknek, főleg fiúknak nagyon tetszett. Tehát ott volt a helye (izé, túlzottan ellenzek mindenféle bőr elleni támadást...eddig csak a lányoknak nem engedtem apjuk bőrére hivatkozva az arcfestést, de most már miattam is jogos a tilalom. persze a torta az bele kellene férjen a toleranciámba, majd jobban fegyelmezem magam).
Ím, figyeljétek milyen klassz (és nem uccsó sorban rendesből kedvező árfekvésű....oké, tudom nem ez a reklám helye, de mégis) tortát alkotott Enikő. Azt sajna nem tudom szemlélteni, hogy milyen finom. Max annyit, hogy nem maradt belőle. Igaz, a banda jó része végül nem tudott eljönni, de két nap alatt azért kivégeztük.

 a pasik reakciója

 mondtam milyen klassz?

amikor a házigazda szíven szúrta

és tapogatva szeletelte :D

Másnap aztán felmentünk a Nyugati Kárpátokba. Szeretünk kirándulni, volt mikor Hajdúszoboszlói szilveszterezés után Krakkó és környékét jártuk össze. Ez a mostani zsebbarátabb verzió, de annál egészségesebb. Szombaton hatalmasat túráztunk, nap végére kértem a papírt s ceruzát, hogy tegyem írásba: soha többet nem akarom teljes nagyságában megcsinálni a Galbena völgyi túrát (semmi lazsálás, egy kis 45 perces piknikkel együtt 8 órás túra volt). Bár tudtam mi vár ránk, 12 évvel ezelőtt szintén itt túrázgattunk, akkor egy hétig barangoltuk a környéket. Azért élmény volt májusban is látni, hisz így megtudtam, ott is rengeteg a medvehagyma (de inkább soha többet nem eszem medvehagymát, de onnan nem gyűjtök).

 péntek délután, a Csodavár felülnézetből, a 2-es völgy

 kezdődik a Galbena túra

 virágzó medvehagymák

 Galbena patak, a barlangból való feltörés után

 kicsi zubogó a patak mentén

 néhol lánc segítségével kellett a sziklák mellett leereszkedni

 Galbena nagy vízesés és a völgy lefele

 a sziklamászás adta izgalmak talán itt érnek véget

 a Virágréten sajnos még alig volt virág, de kimászni a hegyen igencsak megerőltető, s hol a vége....

 látod-e babám, látod-e babám amott azt a nagy hegyet?

ha igen, akkor oda ki kell mászni.

 fent a hegytetőn az Eszkimó barlang, ahol még augusztusban is hó van

ez is az Eszkimó barlang

Vasárnap a Szamosbazár volt a cél, barátok fele nem vállalta, inkább ment haza. Így négyesben indultunk neki, végül ismét feleződtünk. 

Oldalbordámmal hősiesen haladtunk előre, többször levettem a cipőm-zoknim, s úgy haladtam előre mikor a patakon kellett átkelni. Aztán a térdeim bemondták az unalmasat, megálltam. Pasim még továbbment picit, aztán ő is megfordult. Egy helyen ölbe is kapott, hogy ő majd átvisz az adott kritikus ponton. Szinte sikerült is. Szinte. Ugyanis megcsúszott, egyenesen a patakba csobbantunk mindketten. Fényképezőgép ért elsőnek a vízbe. Oldalamon a fényképezőgép táskája szintén megmerült, szerencse a másik objektív a hátizsák belső zsebében megúszta. Oldalborda telefonjaival egyetemben. Az én telefonom a fényképelő táskájában volt szerencsés megfürdeni. Hát nem voltunk felhőtlenül boldogok. Sőt. Az 500 eurós gépért szakadt meg a szívem. Persze helyben szétszedtem, akku le, objektív le, memóriakártya ki. Telefon szintén darabjaira marcangolva. Mint két ázott ürge jutottunk vissza a kocsihoz. Igaz, már cipőstől gázoltunk a vízben, minden mindegy alapon. Kb. így festettünk mikor a haverok megláttak:

Oldalbordáról csorgott a vér rendesen, nekem meg a gatyám nyúlt ki alaposan a víztől. Ázott elektronika az autó kesztyűtartójába téve, lévén ott jó meleg, hadd párologjon a víz. Este mire hazavetődtünk, a telefonom hálisten már működött. Fényképelőt nem volt merszem tegnap reggelig összepuzzlelozni (ööö, milyen hülyén néz ki így írva). Akkor mégiscsak megtettem. Hát mint kiderült, a Szamosbazárban (Meleg Szamos forrásvidéke) nem négyen voltunk, hanem öten. Fortuna is ott túrázott inkognítóban. Szerencsénkre. Mert a régi gépünk decemberben az uszodában lehelte ki lelkét (betette neki az ajtót a hatalmas pára, s hiába száradt ki, nem igazán működik). Igaz, arra azért jó volt, hogy ha már azonos memóriakártya jár beléjük, a régi segítségével legalább a képeket sikerült kimenteni.

Szóval gyönyörűséges hosszú hétvége áll mögöttünk. Ha minden igaz, akkor a VORC (Veszprémi Off Road Club) szervezte egyhetes Erdélyi túrájuk első állomása is épp ezen a környéken lesz. Ha Isten is úgy akarja, akkor mi is velük túrázunk. Pontosítás: a Galbena és a Szamosbazár általam teljesítve, én a Csodavár barlangpatak túrájára vágyom. Akinek a leírás esetleg nem elvette, hanem meghozta a kedvét Pádis környékén túrázni, annak ajánlom. Hátha nem olyan car a térde mint az enyém.

Pasik tortája, a sárga autó

Oldalborda múlt héten adott hozzá éveihez még egyet. Kiffiú meg három hét múlva lenne már kettő. Tegnapra jelentkeztek anyósomék, sógornőm, sőt uccsó pillanatban még sógor is szombaton jelezte érkeznek (na ne mondjam ez utóbbitól mennyire estem hasra, jobb szeretem ha előre szólnak, no de.....hagyjuk). Volt nagy dínom-dánom, grillezés és társai, de Kiffiú számára a nap fénypontja mikor elérhető távolságon belül tudhatta előtte az autós tortáját. Igencsak fáradt voltam, tortával nem vagyok egy csöppet sem elégedett (esztétikailag, ízre szuper), de Kiffiamnak ez volt a The Best. Teljesen el volt varázsolva az "autó tóta"által. Már az alapjaiból felismerte, ott szurkolt mellettem, mikor bokros teendői megengedték.

3x2 tojásos piskóta lapot sütöttem, amit epres túrókrémmel töltöttem meg. A krém Oldalborda kívánsága volt, hogy tehéntúrós, gyümölcsös legyen.

Krémhez: 70 dkg eper, 75 dkg tehéntúró, 15 dkg cukor, 2 zacsi (2x10gr) zselatin, 1 nagy doboz kefír. Az epret a tehéntúróval botmixerrel pürésítettem, belekevertem a cukrot. A zselatint pici vízbe beáztattam, majd forró víz fölött felolvasztottam. Belekevertem a kefírbe, majd az egész ment az epres masszába, s utána dermedni a hűtőbe. A lapokat megkentem a krémmel, ismét hűtő, majd kis faragás autó formára (na jó, teljesen amatőr volt a dolog, másodszor természetesen már nem ilyen lenne, deeee.....). Színes fondanttal burkoltam-díszítettem.

Ím a lenyűgözött célszemély:

és amikor a két pasim büszkén néz bele a fotómasinába:

Gesztenyetorta székelyruhás fondant alatt

Amint ígéretet tettem, ím a tegnapi torta leírása is. Az adag hatalmas, nálunk a haveri kör családostól köszöntgetős. Szóval nem 5-8 gyerek jön az ünnepeltet köszönteni, hanem ugye a szülők is. Köztük pedig akad édes szájú apuka is, aki duplázni is szokott. (na most szépen megsúgom, apuka a túrókrémes-gyümölcsösből kér olykor 2 ráadást is, most anyuka dícsérte ezt a tortát).

Az alap amin a székelyruhás csajszi csücsül, az egy, anno a Quellétől rendelt, 24x37 cm-es levehető oldallal rendelkező formában készült. Ehhez 2 lapot sütöttem, hogy ne kelljen elvágni a lapokat. A szoknya alapja egy kuglóf formában sült. Mindegyik tészta alapja 4 tojás, így ezt írom le, tehát ezt ismételtem háromszor.

Hozzávalók a piskótához:

• 4 tojás
• 16 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• 8 ek hideg víz

A tojások sárgáját a cukorral habosra kavarom (na jó, nem én, hanem a konyhai személyzet, egy tálas mixer képében). Közben kanalanként hozzáadok 4 ek vizet.

A tojások fehérjét habbá verem, szintén kanalankénti 4 kanál víz hozzáadásával. Most először használtam a konyhai robotom habverő céllal. Az itteni képen a jobb alsó sarokban látható célszerszámot alkalmaztam. Egyszerűen nem volt semmi késztetésem elmosni a mixert miután a cukros cumót habosra verte. De ez így totál bejött, egyszerre verődött habbá a fehérje, s keveredett a sárgája a cukorral. Több a mosogatnivaló, de ha azt is az áramfogyasztó szakgépre bízzuk, akkor valamelyest kiszolgálva érezheti magát a ház asszonya. Hogy én ezt miért nem évekkel ezelőtt próbáltam ki....

Nos, mikor a gépek végeztek, akkor egy keverőlapát segítségét igénybe véve a lisztet meg a tojások felvert habját a cukros sárgájához keverem. Sütőpapírral bélelt tepsibe töltöm, alsó-felső fűtésen kb 170-180 fokon 20/25 perc alatt megsütöm (nálunk az áramerősség igencsak ingadozó, szóval ezért az intervallumok). A kuglóf formát alaposan kiolajoztam, kiliszteztem, így került a massza bele, majd formástól a sütőbe. Nem kicsit paráztam, hogy mennyire sikerül megőríznie az épségét a formából való eltávolítás folyamatán, de jelentem 99%-ban tökéletesen összejött.

A lapok délben sültek, késő este raktam össze. Nekem akkor esik igazán jól egy torta, ha a lapjai nem tocsogó vajas krémmel vannak összerkva, s főleg ha a lapok alaposan meg vannak locsolva. Jelen esetben fehér teát kanalaztam rá, teába pedig rumaroma volt téve (valódi rumot a gyerekek miatt nem teszek bele, de ez csak fél igazság. a másik fele, hogy folyton felejtek el sütizés céllal rumot venni).

Mint említettem, a lapok közé gesztenyepürét kanalaztam. Előrebocsájtom, hogy 4 csomag gesztenyepürét használtam fel, ugyanis az ára a 3+1-nek fillérekkel volt kevesebb mintha külön 3 csomagot vettem volna. Ismervén a család nyalakodásban jeles tagjait (azaz ebben nincs kivétel), nem volt kétséges, hogy mind a 4 csomag indul a krém készítés folyamatában.

Hozzávalók:

• 4 csomag gesztenyepüré (egyenként 25 dkg-osak)
• 2 csomag vaj (ezek 20 dekásak)
• 7,5 dl habtejszín

A gesztenyepürét a vajjal jól összekeverem, tejszínt alaposan felverem (tejszín előtte már 2 nappal a hűtőben figyelt, tehát be volt hűtve....felverés folyamatát mint már említettem erősen figyelem, hisz  nekem már sikerült a valódi, tehát nem növényi tejszínt túlverni, mikoris kicsapódott, s megette a fene az egész habot). A tejszínhabot a gesztenyés masszához kevertem. Külön nem adtam hozzá cukrot, hisz a bolti csomagos gesztenyepüré már alapból édesítve van. Ehhez a krémhez is kevertem kis rumaromát.

Az alsó tortalapot jól meglocsoltam, rá kanalaztam jó bőven a gesztenyés masszából (Oldalborda szkeptikus is volt, hogy a felső lap ráhelyeztével mennyire folyik majd ki a krém....jelentem nem jött neki össze a mosolyognivaló), majd erre jött rá a szintén meglocsolt felső lap. Ez ment is be a hűtőbe vagy 3 órára.

A kuglóf formájú tésztát 3 lappá vágtam, így két emelet krém került bele. Folyamat ugyanaz, tésztát locsol, krémet halmoz, stb. Mikor kész, akkor ez is be a hűtőbe.

3 óra leteltével a tortát vékonyan bekentem vajas krémmel, hogy majd legyen amibe kapaszkodjon a fondant. Vajkrém roppant egyszerű, 1 rész vaj, 2 rész porcukor (1 tábla vajat használtam fel, ami jelen esetben 25 dekás volt, még ezt is a bolgároktól hoztuk....nem fogyott el az egész a torta bevonásához).

Ezután a torta az éjszaka hátralevő részét a hűtőszekrényben töltötte, egész másnap délelőttig.

Levekvés előtt pedig természetesen össze kellett még hoznom a fondantot. Piros ételfestékem régről adva volt (ezennel ez a szép árnyalat el is fogyott sajnos), feketét pedig a sógornőmmel hozattam Marosvásárhelyről (hálisten Ottisnak, mert így szereztem tudomást a Lumea Basmelor honlapjáról).

Fondantot pedig még tavaly próbáltam Kiskukta leírása alapján, ezentúl mindig ez lesz a befutó. Hisz próbáltam a pillecukros variánst is, de köszi, egyszer elég volt. Nálam nem nyert.

Szóval Kiskukta a rózsaszín fondantjánál említést tesz az ételfestékes fondantszínezésről is. Ezt követtem, bejött.

Hozzávalók:

1 ek zselatin

6 ek víz

2 ek méz

1 ek margarin

kb 80 dkg porcukor

ételfesték

A piros ételfestékem vízben oldódó volt, az előzőleg leírt leveles tésztás malackáknál alkalmazott fekete festéknél is láttam, hogy vízben hajlandó oldódni. Ezért ugyanúgy kezeltem.

Piros ételfestéket (hja, por formátumban volt) nem tudom megmondani mennyit tettem bele, de ezt most nem tartom mérvadónak, hisz szerintem azt a festéket, korára való tekintettel, már véleményem szerint nem lehet beszerezni.

A zselatint beáztattam a megadott vízmennyiségben, majd hozzákevertem a festéket, s gőz fölött addig kevergettem míg a zselatin felolvadt. Ekkor hozzákevertem a mézet s a margarint. 

Az átszitált porcukor 2/3-át egy tálba tettem, melynek közepében egy lyukat csináltam, ebbe jött a zselatinos massza. Kanállal jól eldolgoztam a tál tartalmát, s hozzáadtam nagyjából az egész cukrot. Persze jócskán ragadt még, de ez ne késztessen senkit arra, hogy addig keverjen hozzá még több és több porcukrot míg a fondant már nem ragad a kezéhez (higyjétek el, tavaly okosabb akartam lenni, s olyan 1,4 kg porcukor ment ehhez az adaghoz. na másnap nem volt elég a világ összes margarinja, hogy nyújthatóvá lazítsam a fondantom). A zselatin dolgozik a fondantban, higyje el mindenki aki még nem dolgozott ilyennel, hogy másnapra okés lesz a dolog. Tehát a még ragacsos fondantot egy nylonzacskóba tettem, zacskó száját betekertem, s irány a kamra polca (nem hideg a kamrám, hidegre ott a pince). Feketét csak fél adagot készítettem, negyed is sok lett volna, de akkor fejben még nem állt össze a Barbi szoknyáján kívül az alap díszítése, így most jó sok fekete fondantom maradt meg (na, majd a pasik szülinapjára mindenki a saját ízlésének megfelelő autót ha kaphat torta formában, akkor tuti el fog fogyni). A fekete fondanthoz a zselés festékből két mokkáskanálnyit tettem, de még így is mikor a fondant a zacskóba került, őszíntén szörkének néztem, s tökre el voltam keseredve, de azzal vígasztaltam magam, hogy nem minden székely népviselethez kell a fekete, tuti van szürkés is köztük.

Ja, Barbi felső testét tejszínhabbal szándékoztam bevonni, fehér inget utánozván (ennyiért fehér fondantot most nem volt kedvem gyúrni). Bár ha köténykét is tettem volna (szívem szerint igen, de fáradtság miatt már a kényelmi szempont dirigált), akkor megérte volna. Tejszín felvertekor észleltem, hogy habfixáló a boltban, megfelelő bolttól mi kilóméterekre lakunk (legelső is 1 km-re tőlünk), így kissé modernre vettem a figurát, s épp egy újjatlan, háta kivágva felső került Barbira.

Kézdivásárhelyen aki jár, az föltétlen látogassa meg (ha még nem tette) a babamúzeumot. Zsuzsi és Andris a fedőneve. Mi tavaly hoztuk össze, hát már épp ideje volt. Onnan az alábbi fotó (hatalmas társasággal voltunk, az éves Trabis találkáról mentünk el oda, szinte lehetetlen volt úgy fotózni, hogy valaki ne lógjon be a képbe (itt éppen én, de mire másodjára odébb álltam, hát már 3 idegen került a képbe).

Székely ruhába bújt egy Barbi

Na persze, csak egy torta erejéig. Történt ugyanis, hogy Elsőszülött immár 4-ik éve néptáncra jár a suliban. Szereti. Így szerettem volna kedveskedni neki a 10-ik szülinapi bulijára. Kicsit izgultam, tegnap a fondant meggyúrásakor a fekete szürke lett, a piros az sötét rózsaszín, de ma mikor összedobtam, akkor a képességeimhez mérten meg voltam elégedve az eredményel. Na jó, távol állok én még a tortakölteményektől, az olyanoktól amelyeket az erre "szakosodott" gasztroblogger kolleginák készítenek, de ha a gyerekeimnek megfelel, a vendégeknek ízlik, akkor szerintem maradhat ez a szint.

Receptet talán majd holnap, előre annyit, hogy remek gesztenyekrémmel volt töltve. (na persze ha a tegnapi meg ma délelőtti hajszát kipihentem).

Addig meg itt van nektek egy tortatesztelő kisiparos.

 Nem tudom látjátok-e, hogy szépen letelepedett a gyerek a földre, de előtte kapott a lányok raktárkészletén levő kis függönydarabot, hisz mégsem teheti a tányért csak úgy a járólapra.

Egy pohár vagy egy tányér

Tegnap tartotta Kicsilány egyik keresztapája a szülinapját. Tortát bevállaltam már másfél hónapja. Közben ugye a műtét, minek utána kértem Oldalbordát, hogy ugyan mondja vissza a bevállalásom, tuti nem leszek képes. Ő pedig elfelejtette. Aztán kezdtem úgy érezni magam, hogy menni fog az. Egész addig míg a csöveim eltávolítására nem került sor. Aznap este cudar rosszul voltam, 37,8 fókás láz, abszolút gyengeség, 2 pulcsi, 1 mellény, 1 pillepaplan és 3 takaró kellett ahhoz, hogy este f8-kor el bírjak szundizni. Na, meg egy lázcsillapító bogyó. Másnap sem volt klasszisokkal jobb, délelőtt épp a torta alapját képező vizes piskótát sütöttem meg, hát nem volt könnyű menet. Egy kiló cukor megemelése is nehézségbe ütközött. Aztán ne említsem, hogy aznap este elkészítettem a tortalapok közti kencét, ami doboskrém volt, megfejelve kis pirított-őrölt mandulával. Ujjbegy nyalintás alapján Isteni volt. De a kence nehezen kötött, én meg rém álmos-fáradt-kimerült voltam, így irány az ágy. Másnap reggel 7-kor ki a konyhába, s gyorsban megkentem a tortát, kívülre síma, enyhe vaníliás-porcukkeres vaj került vékony rétegben. S mert Oldalborda oskolában, hát dél lett mire a fondant meggyúrásán is túl voltam. 

Hab a tortán (na jó, nem épp ezen), hogy előző este szóltak telefonon, hogy családilag hivatalosak vagyunk egy 3 éves csajszi szülinapi bulijára. Is. Öröm a házhoz, mehettem még ajándékot is venni. Tiszta szerencse erőm kezdett visszatérni, uhhó valamelyest elboldogultam a teendőkkel. Aztán Oldalborda a nyelvórát ellógta, így ő vitte le a gyerkőket a kiscsajszihoz. Nekem maradt szűk másfél órám a torta befejezéséhez. Ne mondjam, hogy széntablettával gondoltam életre csiholni a fekete színt, esélytelen volt bármit kitalálnom a fekete felirat kivitelezéséhez, így előkaptam a kamrámban levő, közelmúltban Csíkszeredában vásárolt dekortollakat, aztán ennyire futotta amit a fenti fotó visszaad. 

Még azt is hozzá kell fűznöm a tortához, hogy kaptam magam és sablon nélkül rontottam neki a hasáb alakú kencés félkész terméknek és persze kézből, semmi gyakorlattal nem sikerült egyformára az üveg nyakának két oldala. Hát tanulság volt.

Azért a dekortollat nem ilyensmire találták fel. Bár kétségtlen, hogy engem ez rángatott ki a bajból. A lényeg, hogy komám nagyon meg volt vele elégedve, ha nem tízszer, akkor minimum huszonötször köszönte meg az alatt az igencsak szűk két óra alatt míg náluk voltunk (mert ugye mind a 4 kiskorút a gyerekzsúrról alig lehetett elvonszolni a felnőtt partyra). Meg le is fényképezte. És jajjgatott, hogy a ház másik végében levő Anyukájának már csak a fotó mutatható meg, hisz a felesége szépen elosztotta a kreálmányt a meghívottak között (na jó, nevezett Anyukának is juttatott belőle egy szelettel). 

Bejegyzésem címe pedig a torta szeletelésekor hangzott el. Hogy ki mit kér. Egy pohárral vagy egy tányérral?

Hát egyetlen srác volt, ő inkább a folyékony verziónál maradt. Sajna épp a témában forgó változat nem volt.

S hogy miért is a Jim Beam-re esett a választásom? Pár évvel ezelőtt Hajdúszoboszlón szilvesztereztünk, s az Óév búcsúztatás napokkal előtte elkezdődött. Egy fél éjszaka alatt kiürítettek két üveget a valódi, folyékony fajtából. Nem is voltak sokan rá, talán épp mint a gonoszok. Heten.