Feketeribizlis kókuszos muffin kókuszos vaniliafagyival

Hát a mai nap archívumok kerülnek elő, takarítok a fényképezőgép memóriakártyáján. Ez a desszert is onnan került elő.

Hozzávalók a muffinhoz:

• 25 dkg liszt,
• 15 dkg cukor, 
• 5 dkg vaj
• 5 dkg kókuszzsír, 
• 10 dkg kókuszreszelék
• 1,5 dl kókusztej
• 2 tojás
• 1 csapott teáskanál sütőpor
• csipet só,
• 2 dl feketeribizli lekvár

A vajat, kókuszzsírt, kókusztejet és a tojást elkeverjük. Hozzáadjuk a cukrot, majd a lisztet, a kókuszreszeléket és a sót. Muffinsütő mélyedéseibe kapszlikat helyezünk. Minden kapszli alját szűk feléig megtöltjük a kókuszos tésztával. Erre egy bő mokkáskanál lekvárt kanalazunk, majd rákerül a következő réteg kókuszos tészta. Szép halvány rózsaszínre sütjük. Sütőből kivéve rácsra tesszük a muffinkapszlikat hűlni. Amikor épp langyos, vagy teljesen kihűlt, egy adag kókuszos vaniliafagyit teszünk a muffinok tetejére és tálaljuk.

Cocada

Nos, akkor ha már volt leves, volt főétel...legyen egy desszert is az egykori Portugál gyarmatról, azaz a Zöld Foki Szigetekről.

Annyit elárulhatok, hogy nálunk a dupla adag nem jutott el fotózásig. Kénytelen voltam repetázni, persze úgy, hogy a kiskorúak a suliban legyenek.

Hozzávalók: 

• 5 tojás, 
• 12 dkg cukor, 
• 15 dkg kókuszreszelék, 
• 5 dkg vaj, 
• 2 dkg kókuszzsír, 
• 1/2 citrom reszelt héjja, 
• ¼ citrom leve.

A tojást a cukorral kikavarjuk. Hozzáadjuk az olvasztott vajat, olvasztott kókuszzsírt, a citromhéjat, citromlevet és végül a kókuszreszeléket. Egy tűzálló tálat alaposan kikenünk kókuszzsírral, beleöntjük a masszát. A tálat egy nagyobb, szintén tűzálló tálba helyezzük. A két edény közé vizet öntünk, és így toljuk a 180 fokos sütőbe.  40-50 perc alatt elkészül.

Tipp: ha először 2 tojást habosra kavarjuk a cukorral, kevésbé morzsálódós süteményt kapunk. Miután alaposan habosra kavartuk, egyenként hozzáadjuk a többi tojást, majd a továbbiakban a fentiek szerint járunk el.

Kókusztej házilag

Évekkel ezelőtt talán úri huncutságnak gondoltuk volna azt a tejet, ami nem tehén, bivaly, juh, kecske és rokonságától származik. Sőt, manapság sem jön velünk szembe a boltok polcain más, csak tehéntej. A többieket fel kell kutatni. De mit tegyen az, aki hiába kutat, kisebb településeken bizonyára nem fog találni. Mára már egyre több allergiás, érzékeny ember van, köztük azok is, akik szervezete nem tolerálja az állati tejet. Így aztán növényi tejeket fogyasztanak. Amit, mint fennebb említettem, nem igazán lehet bárhol megvásárolni. Nosza, akkor készítsük el magunk. 

A mai modern technikának köszönhetően már van egy gabonatej névre hallgató készülék. Ami, nevével ellentétven, nem csak gabonából készíti el a tejet. Gabona, csonthéjas mind-mind gyerekjáték számára, szinte azonnal elkészül vele az óhajtott tej.

De mit tegyenek azok, akik nem rendelkeznek egy ilyen konyhai segítséggel? Nos, azok sem kell lemondjanak a házi készítésűekről, csupán valamivel több idő kell hozzá.

Kókusztejet készíthetünk készen vásárolt kókuszreszelékből, vagy egyenesen kókuszdióból. 

Ha a kókuszreszeléket választjuk, akkor annyival kevesebb munkánk van, hogy nem kell a kókuszdiót feltörnünk, kinyernünk a húsát. Ellenben jobb ha figyelünk arra, hogy ne vegyi eljárással előállított reszeléket használjunk, hisz a hófehér kókuszreszelék nagy valószínűséggel kénnel van fehérítve. Sőt, amire egy gluténérzékenynek figyelnie kell, hogy a kókuszreszelék gluténmentes környezetben legyen csomagolva.

Ha kókuszdióból készítenénk, akkor a legnagyobb kihívás az, míg feltörjük a kókuszdiót és kinyerjük annak a húsát. A kókuszdió feltöréshez több praktikáról is olvashatunk, sajnos számomra ezidáig a legegyszerűbb, leggyorsabb és leghatásosabb módszer egy sarokcsiszoló igénybevétele. Igaz, ehhez jobb ha egy férfi segítségét kérik a nők. A sarokcsiszolóval körbevágjuk az kókuszdió kemény burkát, vigyázva, hogy a kókuszhúsba ne vágjunk bele. Utána egy éles, nem túl vastag pengéjű késsel kettévágjuk a kókuszt, majd kivágjuk belőle a gyümölcshúst. 

A kettévágást végezzük egy kis tál fölött, hogy a kókuszhús belsejében rejtőző kókuszvizet felfogjuk. 

Ezután vagy apróra vágjuk a gyümölcshúst, de ha van egy elektromos reszelőnk, annak segítségével aprítsuk a kókuszhúst. 

Majd tegyük lábosba, öntsük fel másfélszeres mennyiségű vízzel. Főzzük 5-10 percen át, majd zárjuk el a hőforrást, és hagyjuk míg kézmelegre hűl.

Ekkor tegyük bele egy blenderbe, majd jó alaposan turmixoljuk össze. 

Egy lábosra tegyünk egy szűrőt, azt béleljük ki egy textildarabbal, majd ebbe öntsük bele a leturmixolt kókuszpépes folyadékot. Ha nem rögtön turmixolás után öntjük, hanem pár perc elteltével, akkor a kókuszhúst borító barnás réteg le fog ülepedni a turmixpohár aljára, így azt akár benne is hagyhatjuk, ennyivel világosabb színű lesz majd a fennmaradó kókuszreszelékünk.

Miután a folyadék kicsöpögött, a textilben fennmaradó pépet jól csavarjuk ki, hogy a sűrűbb folyadékot, a zsírosabb részt is tudjuk kinyerni. A kicsavart kókuszreszeléket tálcára téve pár óra alatt kiszáríthatjuk, amit majd süteményekbe, krémekbe felhasználhatunk. A kókusztejet azonnal fogyaszthatjuk, ellenben ha pár órára hűtőszekrénybe tesszük, a kókuszzsír feljön a tetejére, amit ugyan melegítéssel visszakeverhetünk a tejbe, de akár le is szedhetjük. Zsiradékként felhasználhatjuk főzéshez, sütéshez (értelemszerűen ezt akkor érdemes, ha több kókuszból készítünk egyszerre tejet), de akár kozmetikai célokra is bevethetjük (ajakápolás, szappankészítés).

Az így kapott kókusztejünk garantáltan glutén és tejfehérje mentes lesz.

Brokkolikrémleves

Hát igen. Futottam egy pár kört míg brokkolit találtam a városban. Nem értem, ha manapság itt is foglalkoznak vele, nem csak a karfiollal, akkor miért olyan nagy dolog rábukkanni a piacon? Na persze....végül nem is piacon vettem :( Mentségére szolgáljon, nem fagyasztott volt.
Egy időben nagyon rá voltam kattanva a csak brokkoli, fűszerezés, tejszín változatra. Most csakazértis másképp készült. A fokhagyma azért maradt :)

Hozzávalók:

• 50 dkg brokkoli
• 20 dkg sütőtök
• 2 dl kókusztej
• 2 cikk fokhagyma
• 1 púpozott kávéskanál curry
• só

A brokkolit rózsáira szedve, a sütőtököt darabokra vágva enyhén sós vízben puhára főzzük. Ha megfőtt, botmixerrel pürésítjük. A fokhagymát összezúzzuk és beletesszük a forró levesbe. Ekkor hozzáadjuk a kókusztejet, a curryt és ha szükséges, utánasózzuk.

Félretett nyers brokkolidarabkákat kínálhatunk levesbetétnek.

Kicsilány mostanában rákezdett a válogatásra. Előkészítő osztályba jár, ismerkedik a betűkkel. Minap leírta nekem egy papírkára, hogy ő milyen leveseket szeret. Hát.....nem jutottunk messzire. A listán szerepelt az almaleves, meggyleves, krumplileves, pacalleves és a mocskos leves (véres hurkából készített leves). A nyáron még hatalmas imádatnak örvendő paradicsomleves is kegyvesztett lett. Sőt, a nyár új felfedezettje, a gombaleves is elvesztette a fényét.

De van remény, fülig érő vigyorral mutatta az üres tányérját: "Nézd, anya! Mindent megettem, finom volt." Akit a rangsorolásából az utolsó két leves nem rettent el, az bízhat a csaj ízlésében. Tényleg finom volt ez a leves.

Kókuszos keksz

Hát erről sem kicsit csúsztam le. Mondjuk csúfosan. Pedig még emailben is kaptam értesítőt, hogy mikor zárul a Blogkóstoló 5-ik fordulója, melynek Hankka volt a házigazdája. Ááááááá, ha csúszok, akkor csúsztam egy egész hetet. Mea culpa, vissza nem csinálható. Az a fini keksz sem csinálható vissza a kamra polcára, csak max újból elkészíthető. A keksz, melynek receptjét Okkitól hoztam, s amelyet azóta is követelnek rajtam a kiskorúak. Ráadásul megtörtént, ami rég nem: elfogyott itthon a kókuszreszelék. A boltban meg természetesen nem jut eszembe venni :(

No, de álljon itt a recept, ahogy én fogom ezentúl készíteni (amit ettünk az hites másolata volt az Okki receptjének, azaz Elsőszülött pöccre betartotta....igazándiból a sütőpor mennyiségét csökkentem, valamint házi vanília esszenciát teszek bele)

• 10 dkg zabpehely
• 18 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 2 teáskanál vanília esszencia
• 15 dkg vaj
• 8 dkg kókuszreszelék
• 1 nagy tojás
• 1 csapott kávéskanál sütőpor

A zabpelyhet, a kókuszreszeléket, a lisztet, a cukrot és a sütőport összekeverjük. A vajat felolvasztjuk, összekeverjük a tojással és az esszenciával majd a száraz összetevőkhöz adjuk. Alaposan összegyúrjuk, minimum 30 percre hűtőbe tesszük (a több tuti nem árt nekil, nálunk ücsörgött vagy 2 órát). Utána diónyi nagyságú anyagot veszünk kezünk közé, s kissé ellapított gombóckákat teszünk a sütőpapírra. 180 fokos sütőben addig sütjük, míg halvány rózsaszín kezd lenni a szélük. Sütőből kivéve, mint a kekszek sokaságát, picit hagyjuk hűlni, s akkor könnyebben bánunk velük, nem esik szét, könnyebb tányérra szedni. Az, hogy rohamtempóban fogy, gondolom alap. Kókuszimádóknak kötelező.

Kókuszos csiga

Van pár íz, ami nagyon bejön nálam. Többek közt a kókuszos is ilyen. A héten az egyik élelmiszer üzletláncban ázsiai napok voltak, ott vettem konzerv kókusztejet. Ma pedig, mikor félkómásan hazaértünk egy átbulizott éjszaka után, főzni kellett, hisz érkeztek Oldalborda szülei. Finom sütőben sült csülök, vöröskáposztával készült. De ha már a sütő úgy is be lett izzítva, hát előkaptam a kókusztejet. Löketem nem volt milyen recept legyen, de csigára gondoltam. Aztán bedobáltam az elképzelt alapanyagokat a kenyérsütő üstjébe, majd ahogy dolgozott a gép, úgy adtam hozzá az állag szerint. Végülis a következők kerültek bele:

Hozzávalók:

a tésztához: 

• 1 kókusztej konzerv (mérlegre téve a töltősúly 395 g volt),
• 70 ml víz
• 4 dkg élesztő
• 1 kávéskanál só,
• 8 dkg cukor,
• 63 dkg liszt

a töltelékhez:

• 20 dkg mascarpone,
• 15 dkg kókuszreszelék,
• 15 dkg cukor,

a csigák meglocsolásához:

• 1 dl tej
• 2tasak vaníliás cukor

 A tészta hozzávalóit a kenyérsütő üstjébe tesszük, egy puha, ruganyos tésztát dagasztatunk a géppel. Ha duplájára kelt, a tésztát kétfele vesszük. Egyesével kinyújtjuk kb. 4 mm vastagságú, téglalap alakúra, megkenjük a mascarpone felével. A kókuszreszeléket összekeverjük a cukorral, s eme elegy felét rászórjuk a megkent tésztára. Ezután a tészta hosszabbik oldalánál fogva felcsavarjuk, 2 ujjnyi vastag szeleteket vágunk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. A tészta másik felével ugyanígy járunk el. Sütés előtt 20 percet pihentetjük a tésztát. Sütéshez a sütőt 200 fokra felmelegítjük, 20 perc alatt szép pirosra sütjük. A sütés utolsó 3 percében a csigákat meglocsoljuk 1-2 teáskanál vaníliás tejjel

Kókuszos nyalóka fagylalt

Nem tudom hol milyen időjárás járja, itt a tegnapelőtt késő esti eső igencsak lehűtötte a levegőt. Eső persze nem sok hullott, már szinte nem is látni a földön, hogy itatva volt.

No, de nyár van, ilyenkor fagylalt dukál. Hisz azért télen is akad bőven aki elnyalogatja. Legalábbis nálunk csak torokfájás okán lehet olykor kibújni a fagyikészítés alól.

Ez a fagyi igencsak rég készült, bizonyára az aprónép aligha emlékszik. Bár még 3 napig vakációznak, de utána újból itthon. Egy része. Akkor újból készülhet, valami frissítő hideg, nyalható, kanalazható finomság.

Hozzávalók: 

• 45 dkg natur joghurt, 
• 2 dl tejszín, 
• 2 dl kókusztej, 
• 10+5 dkg kókuszreszelék, 
• 20 dkg cukor, 
• 5+10 dkg étcsokoládé.

A joghurtot kicsöpögtetjük (akár egy teljes éjszakán át, de ha sietünk, 30 perc alatt is szép adag savó kicsöpög), a tejszínt habbá verjük, a cukrot a kókusztejben feloldjuk, majd mindhárom alapanyagot összekeverjük. A masszához adjuk a 10 dkg kókuszreszeléket, és két részre osztjuk. Egyik felébe az 5 dkg étcsokoládéból készült reszeléket keverjük. Mindkét adagot nyalókás formába öntve kifagyasztjuk. Ha megfagyott, a csokidarabos fagylaltot a maradék kókuszreszelékbe, míg a síma kókuszos fagyit olvasztott étcsokoládéba forgatjuk. Vigyázzunk, az olvasztott csoki nagyon hamar megszilárdul a fagylaltunkon, ezáltal a csokiburok hajlamos vastag lenni. Ha van némi kakaóvajunk, akkor használjunk belőle a csokiburokhoz. Nagyságrendekkel vékonyabb lesz a bevonó réteg. 10 dkg csokinál 3-4 dkg kakaóvajat használjunk. Mindkettőt külön megolvasztjuk, majd összekeverjük és az így nyert masszába gyors mozdulattal mártsuk bele a kifagyott nyalókákat.

Kakaóvajas ötlet persze nem saját kútfő, Zsuzsi a Praliné Paradicsomból osztotta meg olvasóival ezt az infót.

Bodzás-kókuszos kosárkák

Na, ennek a kis sütinek a története sem akármilyen. Egy bő héttel ezelőtt felhívott Kicsilány Keresztanyukája, hogy nem ismételném-e meg a decemberi "mutatványom", mikor az ovis ünnepélyre kürtőskalácsokat készítettem. Persze a mutatvány nem a kürtősökre vonatkozott, hanem arra, hogy én készítsem a sütiket. Hát persze rábólintottam. Annál is inkább, mert Kiffiúnak szülinapja volt, de szegénykém betegség ürügyén nem tudott mulatni a kispajtásokkal az oviban. Így legalább én letudhattam a lelkemről az "adósságot". Egész az ünnepély napjáig itthon is voltak a csöppjeim, így aznap teljes erőbedobással kezdtem neki a terv kivitelezésének. Ugyanis előző este már a sós meg az édes tészták is össze voltak készítve, hűtőben várták a másnapi folytatást. Gyerkőcöket elszállítottuk a tanintézményekbe, hazajövök, besétálok a kamrába, s akkor kezdődött a haddelhadd. Kosárka formák nem voltak a helyükön. Kapásból fél órát keresgéltem, semmi sikerrel. Közben a sós rúdakkal kezdtem foglalkozni, kinyújt, ken, szór, vág, tepsibe helyez. De a kis bogár ott motoszkált, hol a fenébe lehetnek a kosárka formáim. Annyira felhúztam magam, hogy egyszerűen gondolkodni sem tudtam mi máshoz is kezdjek az előkészített tésztával. További egy óra keresgélés után feladtam, bevágtam magam az autóba, s elmentem egy boltba a város túlsó végén, ahol tudtam vannak olyan formák. Szerencsémre voltak. Sebtében haza, kosárkákat kisütöttem. Közben a krémet kezdtem készíteni. Gondoltam most ez nem a kísérlet napja, inkább veszem a bevált krémet, ami már a blogon is fenn van. A mézes-kókuszos kosárkákét. Na persze. Csak az ördög ha nem alszik, akkor hiába kerülgetem én a dolgokat mint macska a forró kását. Szóval a krém: direkt nem tettem annyi mézet, csak felét, másik fele cukor, hogy nehogy átmenjen a cucc nagyon folyósba. Úgy tűnt okés lesz. Erre kapta magát, s ahogy hűlt, úgy cseppfolyósodott jobban és jobban. Nem hittem a szemeimnek. De láttam, hogy ezzel nincs mit kezdeni, s lévén benne már zselatin, tehát ki tudja mi lesz ha forralom, keményítőzöm, inkább borult a terv, s lett belőle egy másik. Épp időben. S hogy milyen lett végül ez a semmiképp nem akart elkészülni sütike? Retttttttenetesen finom. Kezdve azzal, hogy hírmondónak sem maradt, folytatva azzal, hogy az ovistársak anyukái közül többen várják már ezt a blogbejegyzést. Óvónéni szintúgy. Szóval hétfőn (itt a jövő hét még tanítás) már eme linkkel lesz jelenésem, ki kell tennem a hírdető táblára. Nahát, erre nem számítottam. 

A receptet egy adagra adom meg, ami nagyjából 25 kosárkára elég (annak függvénye, hogy milyen vastagon béleljük a kosárkákat, meg mennyi krémmel töltjük majd meg őket). A kosárkákat ugyanúgy készítettem el, mint az említett LINKen is látható. Azt most nem ismételném, csak a krémet:

Hozzávalók: 

• 4 dl tej
• 3 evőkanál cukor
• 1 dl bodzaszörp (recept ITT)
• 5 dkg étkezési keményítő
• 7 dkg kókuszreszelék
• 25 fél cseresznye a tetejére

A tejet a cukorral forrni tesszük. A keményítőt a bodzaszörpben elkeverjük, majd a forrásban kévő tejhez adjuk. Állandó keverés mellett ismét felforraljuk, majd levesszük a tűzről. Mikor már csak langyos, hozzáadjuk a kókuszreszeléket. Nyomózsákba tesszük, s megtöltjük a kosárkákat. Cseresznyével dísztjük. Persze ha nincs szezonja a cseresznyének, jó lesz más gyümölccsel, esetleg befőttel is.

Ezen a fotón a kis papírkapszlik már eléggé megviseltek, ezt az aspektust most nézzétek el. Egyszerűen nem futotta az időmből fotózásra, csak mikor már az ovisok első megrohanása után kaptam egy kis lehetőséget a kattintásra. Kicsilány székely ruciját kölcsönbe kaptuk, még a mellényből be kellett varrjak, Kiffiú ingecskéje vasalatlan volt, nekem pedig időben kellett érkeznem, szóval a nyugiban fotózás nem fért bele.
Itt pedig egy Kiffiú, aki nyugiban tömte a pocót, a többi gyerkőc már javában rohangált.

Itt pedig a kis ügyeskéim szereplés után:

Mézes kókuszkrémes kosárkák

Volt pár ötletem a Mézigörl hírdette méz témájú VKF-re, aztán nagyvonalakban sikerült az ötleteimmel maradnom. Igaz, a hónap elején készítettem szárnyast zöldség körettel, aminek a pácában volt méz is (kíváncsiak számára itt), tehát nem idegen előttem a méz sütiken-nasikon kívüli bevetése sem. Meg ugye akkor az egyik kitét teljesítése sem bonyolult, miszerint a receptben a hozzáadott cukor mennyisége ne haladja meg a mézét.

 

Egy hete már valami kókuszosra fájt a fogam (na jó, a fogam, nem pedig az a fránya gyökér :D ). Vasárnap már annyira jutottam, hogy összedobtam valami linzeres tészta alapanyagait egy tálba, amit végül tegnap este vettem kezelésbe. Már nagyon égetett ez a mézes határidő. Vettem két kókuszt is (mint nagy kókuszimádó mostanság nem is veszem a kókuszreszeléket, csak a friss kókuszokat, max ha olyant nem találok akkor mondok le az itthoni előállításról). Az este megsültek a kosárkák, ma belekerült a krém. Az természetes volt, hogy nekem ízlett, de a családom is alig bírja abbahagyni az egyes darabok betolását.

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg cukor (itt mellélőttem, miután a kosárkák kisültek jöttem rá, hogy mézes verzióban illett volna gondolkodnom, maradjunk annyiban, hogy a krém lett csak mézzel édesítve)
• 15 dkg zsír
• 1 tojás
• 1 tojásfehérje (a recept eredetileg 3 tojás sárgáját ír, de nekem már így is adva volt egy fehérjém, szóval az eredeti receptet átkomponáltam)
• 1 szűk csomag sütőpor
• pici citromlé a sütőpor felfuttatásához
• kevés tej

Minden hozzávalót összegyúrtam, majd a kosárka formákba jó diónyi nagyságú tésztát tettem, s azzal kibéleltem a formákat. Formáknak nem kell semmiféle előkencézés, símán kifordulnak sülés után a sütikék. 180 fokon olyan 8 perc alatt sültek meg.

A következő krémmel töltöttem meg (habzsákom még mindig nincs, Oldalbordától kaptam ugyan egy hatalmas nyomócsövet, de kiderült módosításra szorul, mert XXL-es méretű Góliátra tervezték a pasik).

• 5 dl tejszín
• 15 dkg méz
• 4 dkg étkezési keményítő
• 25 dkg kókuszreszelék
• 1 csomag zselatin (10 g-os)
• 10 dkg vaj
• kevés víz

 A tejszínt felforraltam, elkevertem benne a vajat. A keményítőt pici vízzel símára kevertem, hozzáadtam a tejszínhez. Visszatettem a tűzre, kevergetve besűrítettem. Mikor kihűlt, belekevertem a mézet és a kókuszreszeléket. Sajna a méztől kissé folyós lett a krém, ezért nyúltam a zselatinhoz (nem akartam keményítőzni, mert akkor ismét forralás, s akkor már hiába bele a méz). Egy tasak zselatint kevés vízbe áztattam (közel sem annyiba mint az az útmutatóban olvasható), majd a leírás szerint gőzfürdő felett olvadásig kavargattam. Utána zutty bele a krémbe, majd kis ideig hűtőszekrény. Onnan kivéve a krémet jó alaposan megkavartam, s mehetett is a kosárkákba.

A fotón látható üvegben a méz bodzavirágokkal már egy szűk hónapja össze van zárva. Nem azzal készült a krém, szándékosan, mert a kókuszt akartam domináns íznek. De nagyon finom kis mézhez jutottam így, jó lesz a gyerkők esti tejcsijéhez kis változatosságképp.