Oldalak

2011. 08. 31.

Aszalt paradicsom

Gasztros berkekben jártasak bizonyára ismerik már az aszalt paradicsomot. Ha nem is saját konyhájukban, másoknál bizonyára már láttak (minimum ugye blogokon). Így az idei hullámból nem akaródzott kimaradni. Nagy lelkesen bedobtam magam, hogy az elmúlt hétvégére még Brassóban is jó időt jósoltak, így naná a napenergiát szándékoztam használni. Sajnos erről le kellett tegyek, hiába sültünk mi meg, a paradicsomok úgy gondolták, hogy kevésbé aszalódnak, inkább már a megromlás útját fontolgatták. Ezt már nem engedhettem nekik, ezért második nap este szépen összébbszorítottam őket és beültek a sütőbe, légkeverésre, valahol 40-50 fok közé. Hát nem mondom, még 48 órát ott töltöttek, igaz egy részüket már olyan 40 óra után kivadásztam a tömegből, késznek nyílváníttattak.
Tehát vásároltam 3 kg sárga, 9,5 kg piros hosszúkás fajtájú paradicsomot. Ezeket megmostam, megtöröltem, kettévágtam, késsel-kiskanállal kivettem a belsejüket. Ezután sütőpapíros (volt amelyikek alá azért nem is került sütőpapír, úgy is működött) tepsire, egymás mellé helyeztem őket, megsóztam. Kiültek a napra. Mint írtam, második este után a sütőbe kerültek. Most azon morfondírozom, hogy ha ezt-azt nagyobb tételben aszalnék, akkor mennyire érné meg egy aszalógépbe való befektetés. Azaz a gép mennyi áramot használ a sütőhöz viszonyítva? Mert szerintem a sütőben ugye be tudok pakolni egyszerre 4 nagy tepsit, ami símán veri az aszalógép 5 tálcáját. Tehát a fogyasztásbeli különbség volna az érdekes.

No, de félre a dumával, itt vannak a fotók, mikor a paradicsomok napoztak:

Ihol pedig a paradicsomlevek. Összehasonlításképp, hogy a sárgák nem is igazán tartalmaznak vizet, semmi extra átlátszó cucc a pohár tetején. Ö....amúgy a két pohár eredetileg azonos szinten akaródzott fényképelődni. Csak nem bírtam ellenállni a sárga paradicsomlé csodás ízének. Jövőre szeretnék (na jó lesz felébredni, nem álmodozni) sok-sok sárga paradicsonlevet. Valószínű maradok a szeretettel.


És tadadadammmmm, akkor itt vannak ők, a főszereplők. Teljesen beléjük szerettem.

ami kimaradt: a képen látható 6 kis üvegecske lett az össz aszalt mennyiség. na jó, van még 14 db a konyhaasztalon (hehe, nem 14 üveg, hanem 14 fél paradicsom). meg ami kóstolás címszó alatt nem érhette meg a tömeges távozást a tepsikről. amit már bánok, de eső után köpönyeg, hogy ha a kóstolt darabokat nem is, de ami üvegekbe került, azt sem mértem meg. ez van.
és még egy apróság: kizárt dolog, hogy eme 6 üveg folyamatosan a hűtőszekrényemben kapjon helyet. igaz, eddig mindenhol azt olvastam, ott tároljuk. hát majd akkor nálam nem ott lesz, beszámolok a tartósságukról.

update komment a tartósításhoz: tegnap este lapozgatom az utolsó Kiskegyed Konyhája-t, s abban elolvastam a tárkonyos ecetet. Hát persze, ismerem én, sőt használom, csak érdekelt mit is írnak a zújságban. Háháhá. Hogy hónapokig eláll a fridzsiderben. ááááááá, mondom minimum 2 évig eláll a kamrában. olyan körülmények között, hogy az én kamrám abszolút nem hideg.
szóval csakazértis tesztelődnek normál körülmények között azok az aszalt paradicsomok olajban.

újabb update: Édesanyámmal beszélgettünk, ő mondja, hogy azért az olyanoknak mint ő, nem ártana elárulnom, hogy az üvegekben a paradicsomokon és fűszereken kívül olaj is van. Tehát az aszalványokat üvegekbe helyeztem, pillanatnyi hangulatomról vezérelve tettem még bele bazsalikomot, rozmaringot, fokhagymát, majd felöntöttem olajjal, aztán tettem rá a kupakot.
szóval ha bárkinek bármi még ezek után sem világos, akkor kérlek kérdezzetek, ne nézzétek a képeket mint azok a bizonyos borjak az új kapu előtt. ;)

2011. 08. 30.

Fetás zsemle

Jut eszembe. Ígértem. Hát akkor itt van. Ő. A hatalmas gombóc.
Receptje ugyanaz mint a virslis copfoké, ami ITT érhető el (és virsli helyett feta kerül a listára). Miután megkelt, ez is 9 részre oszlott, kis pihenés, zsemle formázás (csak lazán, épp hogy), majd kissé ellapít, közepébe darabka feta, majd formázás befejez. Sütőpapíros tepsin kicsit pihentek, majd tojással lekenve, szezámmaggal megszórva indultak a 190 fokos sütőbe. Emlékeim szerint 23 perc alatt sültek meg.

Csemeték kimondottan élvezték mikor kis szeletkéket vágtam a zsömlékből, hogy a feta darabok körül kis hézag tátogott.


2011. 08. 27.

Bográcsban lecsó féleség


Ma délelőtt eltepertem a nagybani piacra. Még-még-még alapon paradicsomot akartam venni. Ne ijedjetek meg, azért fakír nem vagyok, a 84 kg-ból készült paradicsomlé mellé nem kell újabb adag. Na de ilyen hőségben aszalni? Na, azt igen. Piacon körbementem vagy 3x, hosszúkás paradicsomok elég gyatra minőségben voltak. Nekem pedig olyan nem kell. Már-már azon voltam, hogy talán holnap, mikor egy sarokban észrevettem egy úriembert. Na, nála volt. Sőt, volt gyönyörű sárga fajta is. Ki állt volna ellen azoknak, még ha drágábbak is? (na jó, még így is olcsóbbak voltak mint amit a héten a napi piacon vettem, pirosakat). Így aztán 9,5 kg piros mellé még vettem 3 kg sárgát is. Szépen a gasztrobloggereknél olvasottak alapján tepsikre kerültek a paradicsomok, no de a kivájt belsejével-lével valamit kezdeni kellett. Hát naná, kapóra jött, hogy ma van a II-ik Nemzeti Gulyás Nap. Persze tisztában voltam vele, elolvastam ITT (is) amit kell. Tehát nem muszáj ám gulyást főzni, jó lesz a lecsó is. Lecsóóóóó, amit rég ettem. És bár volt idő, mikor abszolút kerültem, mára már nagyon is szeretem. De ha már készítem, akkor ugye adjam is meg a módját. Bográcsban. Na persze a piacon vettem egy kis zsák szép húsos paprikát (szűk 10 kg), egy pár padlizsánt (6 kg), így természetesen adva volt, hogy tüzet kellett csinálnom azok megsütéséhez. 
A lecsó hozzávalóit jegyeztem, de nehéz lesz ezt bárkinek leutánozni. A listából kiderül:

  • 25 dkg füstölt szalonna
  • 1 nagy padlizsán
  • 12,5 kg paradicsom kikapart belseje
  • 6 db paprika megsütve, megtakarítva
  • 3 marék friss zöldbab
  • 3 marék rizs
  • 40 dkg sült kolbász (ami a fagyasztóban várakozott a csapatépírős hétvégén megmaradt kajából) 
  • 3 közepes fej hagyma (ennyi volt itthon)

A szalonnát nagyobb kockákra vágtam, a bográcsba tettem, majd szépen zsírjára pirítottam. Beletettem a meghámozott, felkockázott padlizsánt. Erre jött a darabolt hagyma. Utána a rizset tettem bele, kevés vízzel (kb a rizs mennyiségének megfelelőt) felöntöttem, mikor azt elfőtte, rádobtam a 2 ujjnyis darabokra tördelt (frissen, a kertből szedett) zöldabot, majd felöntöttem a paradicsombelsők levével. Mikor a rizs megfőtt, beletettem a kockákra vágott sült paprikát (előtte a paprikákat az itt leírt módon megsütöttem), majd a paradicsom húsokat. Felfőztem újból, jól összerottyant. Hozzáadtam a kis karikákra vágott kolbászokat, sóztam. Részemről semmi más fűszert nem kívántam bele. Ja, ami kimaradt, a nagy hőségben a tűz mellett 2 doboz sört legurítottam. Úgy döntöttem derék munkát végeztem, megérdemlem. Ki készített volna egymagában egymagának (gyerkők a vakáció végét élvezik falunk, Oldalborda külhonból hazafele leakadt a kolozsvári offroad bajnokságnál) ebben a hőségben bográcsos ételt?
Szabad a vásár, aki kér, nyújtsa a tányérját. Gondolhatjátok, még van. 


2011. 08. 26.

Szilvafagyi

Ez a fagyi várt ma a fagyóban.. Igaz, tegnapelőtt készült, szóval bőven megfagyott (a maradék, mert akkor is fogyasztottunk ám). S hogy miért várt? Hát tegnap ismét falura került az összes gyerkőc, Oldalborda még nem ért haza, engem meg egyik alkalmazottat felfogadott egy cég az autókkal valami teambuildinges transzferre. Reggel 7-kor indultunk, a napi programot nem is tudtuk (ezentúl márpedig egy tapodtat sem ezen infó híjján), én voltam az első autó aki szabadult, este 9-re értem haza. A többiek szerintem 11-re ha.
Egész áldott nap a fagyi járt az eszemben. Amit mégsem rohamoztam le azonnal, inkább esélyt adtam a hűtőben leledző 10%-os lengyel barna sörnek (is).
Na, de a fagyira vártam egész nap. amelyik most sem volt kutyább mint amikor készült. Hogy is?

Hozzávalók:
  • 500 gr szilva kimagozva
  • 4 dl tejszín
  • 4 tojás sárgája
  • 10 dkg cukor
  • őrölt fahéj
  • rum (jelen esetben eszencia a gyerekek miatt)
A tojássárgákat fehéredésig keverem a cukorral. A tejszínt felforralom (azaz felforralnám, ha nem a főzőlap kicsi rózsájának begyújtásakor döbbennék rá, hogy előtte 2 nappal értesítettek a gázművek, hogy aznap x-y órák között szünetel a gázszolgáktatás, ezért a mikrót hívtam segítségül......rohadt kics...szés lett volna ha aznap van áramszünet....ma volt), belekeverem a cukros tojássárgát, majd azzal is felfoorralom. Ekkor hozzáadom a szailvamixet (kissé felrottyantom a szilvákat - szintén mikró - majd késes aprítóval ad neki alaposan), ízesítem fahéjjal és rumeszenciával (írtam, rum mellőzve gyerekek miatt, s ugyanezen okból kifolyólag különben sincs itthon).
Fagyigép híjján dobozba fagyasztóba tesz, olykor ha eszembe jut, belekever, ha megfagy, akkor előáll vele.
Ez az én szilvafagyim története.

2011. 08. 25.

Zsanci, jelentkezz!

Vasárnap délelőtt eszközölt sorshúzásról már frissiben tudósítottam. A laskasirittő nyertese már gyorsban jelentkezett is, Zsanci, akié a Befőzési praktikák című könyv lenne, még nem.
Ezért megkérném Zsancit (ugye profilja van, blogot még nem vezet, semmilyen elérhetőségét nem tudom), hogy aug. 31-ig vegye fel velem a kapcsolatot, hogy nyereményét postázhassam.
Ellenkező esetben szeptember 1-én újabb sorsolás lesz a kis könyvecskére.

Rakott tök

Cukkini híjján tökkel kell beérnem. Na hátha jövőre lesz cukkini is. Kiderül, mit hoz a jövő. Addig pedig adva volt némi főzőtök amit Édesapám vágott nekem a kertjükből. Hazaérkezvén, Oldalbordától elhanzott az óhaj: készíts tökfőzeléket. Igenám, de ez az egyedüli kaja, amiben nem bírunk kiegyezni. Nekem a tejjel készült variáns, míg neki sok zöldséggel készített jön be. Azt semmiképp nem akartam, hogy 2 félét készítsek, gondolkodtam most kinek kedvezzek. Aztán úgy döntöttem most nem járok senki kedvébe, legyen inkább más. No, de mi? Előző nap Édesanyám rántott tökszeleteket sütött, így az duplán kilőve, hisz amit én hoztam, igencsak túlnőttek már a zsenge korszakon. Tehát megpucol, magokat kiszed, besóz. De utána?
Hát legyen belőle rakott tök. Hűtőajtó kinyit, talál benne némi sajtot, kis főtt mellehúst, reszelt parmezánt, tejfölet. És lőn.

Hozzávalók:
  • 2 közepes méretű tököcske
  • 12 dkg főtt mellehús
  • 15 dkg sajt
  • 10 dkg tehéntúró
  • 3 dl tejföl
  • só, bors
  • reszelt parmezán a tetejére

A tököket megpucoltam, magokat eltávolítottam. Hasábokat vágtam belőlük és besóztam. Miután 15-20 percet állt, egy teflonbevonatú tepi alját kiraktam a tök darabokkal. Ezekre tettem a sajtszeleteket, majd a mellehús karikákat, a sajt kevésnek találtatott, ezért a hűtőben talált tehéntúró egy részéből is szórtam bele. Enyhén megborsoztam. Erre jött még egy réteg tökhasáb, majd tejföl, végül megszórtam a parmezánnal. Ha nem rohanok (mint szokás szerint), akkor  talán az is eszembe jut, hogy némi kaprot is szórjak a 2 réteg tök közé. Bizony előnyére vált volna. De így is finom volt, akadt repetázó is.

2011. 08. 24.

Virslis copfok

Hogy is van az? Te is fiam, Brutus. Igaz, én nem fiú lennék, meg nem Brutus, de a hullám engem is megérintett. Sok helyen végigsöpört már a múltban is, a közelmúltban talán még több helyen. Miért maradtam volna ki ebből a szórásból?
Gyerkők jó része is itthon van, Oldalborda ma utazott, így tegnap volt az ideális nap, hogy nálam is elkészüljön.

Hozzávalók:
  • 50 dkg kenyérliszt
  • 10 dlg rozsliszt
  • 3,5 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 2,5 dkg porcukor (bíztos jó bele a kristály is, de van valami porcukrom, amit fondantnak vettem, annak meg nem jó)
  • 1 tk só
  • 1,5 tk oregano
  • 6 dkg vaj/margarin
  • tojás a kenéshez
  • szezámmag a szóráshoz
  • virsli
A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe tettem, 20 perc dagasztás után a gépet megállítottam, majd miután duplájára kelt (ez most rekord idő volt, nagy meleg van a konyhában), kiborítottam a kenyérsütésnél használt nagy vágódeszkámra, 9 fele osztottam (így jött ki, meg épp 9 szál virsli volt itthon), kicsit gombócoltam mindenik darabot, még 10 percig pihentek, majd egyenként kb. téglalap alakúra nyújtottam őket. Rátettem a téglalapokra a virslit, tésztát félbehajtottam rajtuk, a tekercsek alján vastagabb tésztaréteget alakítva ki. A kis hengereket sütőpapírral bélelt tepsire tettem, bő fél centis közökkel bevagdostam, de úgy, hogy a virslik legyenek átvágva, az alsó tésztaréteg pedig nem. Ezután a kis hernyót alakítottam, egy virslikarikát jobbra, egyet balra, s így tovább. Keltek még vagy 10 percet, lekentem a tetejüket tojással, megszórtam szezámmaggal. 190 fokon, alsó felső fűtéssel, 18 perc alatt sültek meg.

Hatalmas ovációt kaptak fogadtatásul a családtól. Mustár, ketchup igényeltetett hozzá.


2011. 08. 21.

Grillezett polentafalatkák

Oldalborda nem szereti. Szolgálhatják neki mint puliszka, polenta, nem érdekli. Egyszer, tíz éve, már majdnem megette. Építkeztünk, munkásoknak reggeli-ebéd-vacsora mind általunk volt bíztosítva. Lévén székely emberek voltak, akik szeretik a jól, sütőben kipirított túrós puliszkát, hát azt készítettem. Oldalborda bejön a konyhába, beleszagol a levegőbe, s így szól: ennek olyan csodás illata van, hogy azt hiszem én is kérek belőle. Aztán mire konkrétumra került a sor, meggondolta magát. Így ritkán készítek bármit is kukoricalisztből, málélisztből, puliszkalisztből avagy ki milyen néven ismeri a gyönyörű sárga darátumot. Nagyvonalakban akkor, ha Oldalborda aznap nem itthon ebédel.

Erdélyi Konyhában debütáltam az augusztusi lapszámmal, a Takarékos konyha rovat jutott nekem. Hát ha valami takarékos, akkor a polenta/puliszka oda sorolható. Így történt, hogy ezen recept is bekerült, amit pl. Aleda a Hajnalka lapszemléjénél meg is jegyzett. 
Hozzávalók:
  • kukoricaliszt,
  • só,
  • feltétnek szalámi, kolbász, főtt tojás, sajt, füstölt szalonakockák, ecetes uborka, szardinia


Vizet teszünk forrni, megsózzuk. Mikor a víz forr, hozzáadjuk a kukoricalisztet és félkemény puliszkát főzünk belőle. Megnedvesített vágódeszkára öntjük, fél centi-centi vastagra elsimítjuk. A szalonakockákat zsírjára pirítjuk, a zsírral megkenjük a fantáziánknak megfelelően szaggatott polenta pogácsákat, majd lehetőség szerint parázson, kontaktgrillen vagy grillserpenyőben szép csíkosra grillezzük.  Mindkét felét pirítjuk, fordítás után a már elkészült oldalára ráhelyezzük a feltéteket. Melegen, hidegen egyaránt finom fogás.

Eredményhírdetés

Látom, végül éjfélig jelentkeztetek. Ezek szerint szimbólikus maradt a tíz órás meghosszabítás. Tovább nem is szaporítom a szót, nagyvonalakban a képekből kiderül minden.











 
Tehát a laskasirittő szerencsés tulajdonosa Hard_cyclone lett. Gratula neki.
A Befőzési praktikák pedig Zsanci címére postázódik. Neki is gratula.
Megkérem a két nyertest, hogy blogom bal oldalán található emilcímre nyomjanak egy postai címet, ahova küldhetem a nyereményeket.
Ezúttal köszönöm kicsi és nagy segítségeimnek is a közreműködést. Bíztosítok mindenkit arról, hogy a játék becsületesen zajlott, még ha nem is volt filmezve csak mozzanatonként fényképezve a folyamat.
Dátumra ígéretet nem teszek, de remélem lesz még játék itt a blogon, kedvezhet másoknak is még a szerencse.
Köszönöm, hogy velem, velünk játszodtatok.
Ja, és Hard_cyclone ha majd sikerül birtokba venned a nyereményt, fotóval dokumentált bejegyzést készíthetnél a használatról.
Zsanci, ha idén már nagyjából az eltevések végére kapod meg a könyvecskét, talán majd jövőre felkészülten, kiolvasva a tippeket kezdhetsz egy újabb befőzős szezonnak.

2011. 08. 20.

Játék, sorsolás előtti emlékeztető

Pár bejegyézssel korábban tettem egy felhívást a játékos kedvű olvasóim számára. Most emlékeztetőül azoknak akik esetleg nem látták, de sajnálnák ha lemaradnának róla. Holnap délelőtt 10 óráig (itrteni 10 óra, ami Mo-on egy órával keveseb) még lehet jönni, jelentkezni szerencsét próbálni.
Részleteket ITT találhattok, jelentkezni szintén ott lehet, kérlek ne ennél a bejegyzésnél akarjatok "nyerni".
Kiffiú, Kicsilány már lelkesen várják a nagy feladatot.
Sok sikert mindenkinek.
A vigaszdíjról is lerántom a leplet, ez lenne az:

2011. 08. 19.

Uborka eltevés

Tavaly hogy, hogy nem......kifutottunk az uborkaszezonból. Oldalborda utolsó pillanatban hozott egy adagot, igaz drágán, méregdrágán, de gyönyörű példányok voltak. Előző években többször is előfordult, hogy akadtak problémák a receptjeim körül. Meg újításra is vágytunk. Így kapóra jött, hogy Alíznál megláttam egy receptet, aminek a címében már ott ékeskedett egy kihívó hozzávaló, az ánizs. Rákattantam. Utólag kiderült, hogy Alíz ánizsmagot használt, nem pedig csillagánizst. A kocka el volt vetve, mert ezt utólag leveleztük le. No, de az eredmény? Decemberre már nem volt semmi belőle, sőt az utolsó nagy üvegből én nem is ehettem, ugye az epém, műtétem. Na már akkor eldöntetett, hogy idén repeta. Aztán valahogy amikor az a botrány volt az uborkák körül (bíztos emlékeztek mire célzok), akkor egyéb elfoglaltságaink miatt nem jött össze, pedig de olcsó és szép példányok is voltak akkor (nem, nem rettentünk el a rémhírektől, akkor is vettünk jócskán uborkát). Aztán szabadság, egyéb eltevések, s a közelmúlttól már sajna elég hatalmas uborkák jönnek csak a piacra. De vettünk egy zsákkal (nem hazudtoljuk meg magunkat a mennyiséget illetően). A normális méreteket külön válogattam, azok Alíz receptje alapján (kihagyván belőle dolgokat) kerültek üvegbe. Az óriás, gorilla méretű példányokkal kissé bajba voltam, de aki olvasta előző bejegyzéseim, már tudhatja, hogy Mézeskalácsnál találtam egy csodálatos megoldásra. Igaz, ő azt írta, hogy az uborkák ne legyenek épp nagyok, de állítom, hogy kiválóan működik a recept akár 70 dkg-os példányok felhasználásával is.

Nos, akkor jöjjenek az uborkás receptek.

Ánizsos savanyú uborka:

Hozzávalók:
  • 8 kg uborka
  • 4 l víz
  • 1  l   9°-os ecet
  • 4 nagy ek. só
  • 18 ek cukor
  • bors
  • babérlevél
  • 1 csillagánizs
  • torma (ez is tartósít, szóval ha van, ne bánjunk vele csínján)
  • tartósítószer, amit a bátrabbak símán elhagyhatnak
Alíz ír még hozzá hagymát, sárgarépát, mustármagot. Ez utóbbit tavaly kifelejtettem, idén meg már szándékosan nem tettem. Sárgarépával úgy vagyok, hogy vegyes savanyúságban kimondottan szeretem, de spéci az uborka jöjjön csak magába. Így a hagyma is kihúzva.

Az egészben a nehézség annyi, hogy miután alaposan megmostuk az uborkákat (ez idén Oldalborda feladata lett), a levet (a víz, ecet, só, cukor felforralva) forrón a tálban levő uborkákra kell önteni, majd hagyni kihűlni. Persze törekedjünk arra, hogy a lé mindenhol fedje az uborkáinkat. Ha nem sikerül, akkor közben meg kell forgatni az uborkákat. Ezután uborkákat áttenni az alaposan megmosott üvegekbe, torma hasábokat tenni közéjük, levet újból felforralni, ráönteni az uborkákra. Miután a lé kihűlt, hadművelet megismétlendő, csak ezúttal mielőtt a levet ráöntenénk, az üvegekbe némi szemesborsot szórunk, beledobunk pár babérlevelet, meg a porrá zúzott csillagánizst. A forró lét rátöltve azonnal lezárjuk az üvegeinket (csavaros tető avagy celofán), majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
Sajna hiába nézelődtem, nem láttam azóta sem eme receptnek megfelelő uborkaméreteket a piacon.

Hagymás uborkasaláta

Hozzávalók:
  • 4 kg uborka
  • 1 kg hagyma
  • 1 marék jódozatlan só (na, pedig mennyire akartam, s mégsem mértem le mennyi volt a marék só)
  • 7,7 dl 9°-os ecet (ugye Romániában az ecet 9°-os)
  • 8 dl cukor (na, ezt megmértem: 72 dkg)
  • 1 csomag (20 gr-os kiszerelésű) mustármag
  • szemesbors (én jóval többet tettem mint Mézeskalács, ő 8-10 szemet írt)
  • tormakockák
  • tartósítószer az üvegek tetekjére
Az uborkákat alaposan megmossuk, de nem kell meghámozni. Hagymát megtakarítjuk, megmossuk. Ismerve befőzési szokásainkat, gondolom nem lep meg, ha mondom az uborka mennyiséget, ami közel 27 kg volt. Ilyen mennyiségnél azért jó ha az ember lánya elő tudja kapni a konyhai robotgépet, aminek van szöldségszeletelő funkciója is. Tehát azt a masinát segítségül hívva, az uborka és hagyma felvágva. Ekkor kicsit összekevertem a zöldségeket, a szeletek is kissé váljanak szét egymástól. Rászórtam a cukrot, sót, mustármagot, szemesborsot (az én mennyiségemhez 2 csomag borsot tettem) beleöntöttem az ecetet, ismét összekevertem. Másnapig a pincében hagytam állni.

Elegendő, nagyon finom leve lett. Itt el kell árulnom, hogy Oldalborda kissé szkeptikus volt az ecet-cukor mennyiséget illetően, hiába magyaráztam neki, hogy ne az ánizsos recepthez viszonyítsa, mert itt koncentráltabb lé kell, hisz az uborkaszeletek egymáson lesznek, kevesebb lé megy az övegbe mint azon esetben mikor egészben vannak az uborkák. Másnapig kevésbé volt meggyőzhető. Másnap többször is megtöltött egy tányérkát salátával, vígan eszegette. Tehát "engedélyezve" volt a recept. A teljes igazolást a 30 fős csapattól kaptam, mikor az uborkasaláta receptje után érdeklődtek, s a 6 liternyi saláta szinte teljesen elfogyott. Ilyent bíztos fogunk még eltenni.

Tehát másnap üvegekbe tesszük, ügyelve, hogy egyenlően tegyünk mindenik üvegbe a léből is. Az üvegek tetejére lezárás előtt tegyünk egy réteg tormakockát (igaz a kép ezt nem adja vissza, de higgyétek el, tettem, s nagyon klassz ízt adott már pár nap alatt is, hisz 2 3 l-es üveg meg lett bontva). Mint fennebb írtam, a torma tartósít. Aki nem bízik ebben, természetesen szórhat a tetejére tartósítószert.

Ja, és mindkét receptnél van olyan üveg is, amelyikbe tettem csípős paprikát. Na, nem mintha én szeretném, á dehogy. De lelkes segítségemnek így lehet viszonyozni a hozzájárulását.

Köszi lányok a bevált, finom recepteket.

2011. 08. 18.

Ígért fotók a csapatépítő túráról

Tudom-tudom. Máskor ne ígérgessek. Ahamm. Megpróbálom. Teljesíteni amire ígéretet teszek. De hát ugye azért ez a csapatépítős dolog kissé lefárasztott, majd szülinapi bulizás a haveroknál, s nem volt erőm az időzített bejegyzés megjelenéséig felpakolni a fotókat. Így történt, hogy az előző bejegyzés végül képek nélkül maradt. Aztán hétfőn relax program volt, aquaparkozás majd pisztrang grillezés (bejegyés a halról később), lángos sütés. Kedden aztán olyan történt amire nem is számítottam. Hivatalosan nem írtam róla itt a blogon, de július végén aláírtam egy munkaszerződést. Egy bizonyos összegben ki is egyeztünk, bár indulásnak nagyon is kevés volt, de gondoltam majd aztán. Hát kedden kaptam meg a júliusi napokra a fizut. A nagyon kevésnél is kevesebb volt, így az egész napom el volt lőve. Dühöngtem, s nem tudtam hogyan is lesz másnap. Ugyanis itt nincs kötelező próbaidő, itt a munkáltatótól függ hogy van-e, úgy tölti-e ki a munkaszerződést. Nálam nem volt, de itt nem is nagyon dívik eme stílus. Tehát nem volt olyan lehetőség mint Mo-on, hogy próbaidő, nem tetszik, felelőség nélkül kiléptem. Munkaszerződésem szerint 15 napos felmondási idő van. Hát ezért voltam sík ideg, mert én pluszba egy napot sem akartam dolgozni éhbérért. Megírtam az azonnali hatályról szóló felmondásom, beleírva a Munkatörvénykönyv azon paragrafusát, miszerint a munkáltató nem tartotta a szerződésben rögzítetteket. Na, nem részletezem, a lényeg, hogy végül újraírtam a felmondást, amiben közös megegyezés volt írva, azonnali hatállyal. Így történt, hogy mától már nem csörög reggel a vekker. Azért fellélegezni akkor fogok, ha majd bizonyos vagyok affelől, hogy munkaszerződésem a hatóságoknál is lezárva, ugyanis sajna az utóbbi napokban munkáltatóimról csak rosszat hallottam, elrettentő példákkal, konkrét esettel (elszenvedőjét személyesen ismerem). 
Tegnap pedig 22 kg. zöldbab várt sorsára, így igencsak nem fogott engem délután hazaérkezés után a képek megosztása. Na, de akkor majd most. Remélem nem késő :)

Panziónál van egy pisztrangászat (onnan kaptuk a fent említett pisztrangokat is), mellette pedig egy kis horgásztó.


Elindult a csapat felfele az erdőbe

Indulás után nemsokkal kis bökkenő, sár ment a felni és a gumiabroncs közé, így szelelt a kerék. Gondoltuk kompresszorral megoldjuk. Kerékcsere lett belőle.

Előre siettünk, majd vártuk a többieket

Jött az első járgány

Majd a második

Itt még símán megbirkózott a tereppel az utcai gumival felszerelt Merci.

Sorzáró (nem tettem fel mindenik autóról képet) járgányban kis adrenalin emelkedést  kaptak az utasok.

10% esőt jósolt az előjelzés. Szerencsére tökéletes idő volt.

A Discoveryt vezető csajnak szinte sikerült kissé lefektesse az oldalára a kocsit, rosszul támadta meg a terepet. De eseménymentesen ért vissza minden autó a bázisra.

Itt már készítjük a tüzet, sok, nagyon sok husit kellett sütni.

A legelső adag épp sül is.

Egyesek már nekiestek a rácsról lekerült daraboknak, az asztalon azért még ott figyel a sok sütni való.

Mézeskalács receptje alapján készült uborkát készül itt bekapni a srác.

Én meg csak lelkesen vittem a husikat a rácsra

Itt már a versenypálya készül, Oldalborda épp a vonóhorogra kapaszkodva ment át a patakon, kicölöpözni a patak túloldalán is a pályát

Míg a pálya készítés zajlott, nagyon szépen néztek a fotómasinámra a piros bogyók

Itt már zajlik a verseny, élvezettel csobbantották a résztvevők az autót a vízbe

Egy másik csobbanás

 A másik autóval történő versenyzésről nincs fotó, ugyanis gépestől mentem megnézni, hogy a vacsorával minden oké-e. Az volt, fííínom-fíííínom vaddisznópörkölt. Sajna receptet nem tudtuk kivenni a tulajból, ráadásul éhségem emelkedett foka miatt még arra sem futotta, hogy lefényképezzem a guszta vacsoránk (a grillezésnél én jól laktam munkával, füsttel, közel semmit sem ettem)

Ím a győzteseknek járó kupák.



Az esti tábortűz.


Következő akció, amit most tudtam meg, szeptember 6-án. Igaz, oda csak 3 autóval megyünk, azt más szervezi (ergó a húst sem én sütöm).