Fehércsokoládés ordatorta

Tavalyi születésnapi tortám. Fel sem vágtam és máris elfogyott. Idén max. utószülinapi tortám ha lesz. Bár tortát ha minden igaz, ma is eszem. Ja, mint vendég, nem mint ünnepelt. Kedves barátainknak van ma az esküvőjük, itt is kívánok nekik nagyon sok boldogságot. Sikerült is meglepjenek, hisz a házasságkötésnél a sorukra várakozva én kaptam elsőként virágot. Egy csodaszép kis cserép piros begóniát.
No, de akkor térjünk a tavalyi tortámra:

Hozzávalók 20 cm átmérőjű tortához: 

• 40 dkg vajas keksz, 
• 10 dkg vaj, 
• 45 dkg orda, 
• 4 dl tejszín, 
• 15 dkg fehércsokoládé, 
• 10 dkg cukor, 
• 2 tojás, 
• 1 evőkanál olaj; 

A tetejére:

•  1 gránátalma magjai,
•  5 dkg reszelt fehércsokoládé

A kekszet egy zacskóba tesszük, a cazskó száját bekötjük és sodrófával párszor vigigörgetönk rajta. A morzsás kekszet összekeverjük a felolvasztott vajjal és belenyomkodjuk egy 20 cm átmérőjű tortaforma aljába, melynek olajjal megkentük az oldalát. A fehércsokoládét feldaraboljuk, beletesszük egy edénybe, hozzáöntünk 1 dl tejszínt és takaréklángon addig kavargatjuk, míg a csokoládé elolvad. Az ordát egy villával morzsásra törjük, majd hozzáadjuk a tojássárgákat, a cukrot és a habbá vert tejszínt. Ekkor beleforgatjuk a csokoládés masszát, majd végül a kemény habbá vert tojásfehérjét. Ezt az elegyet ráöntjük a vajas kekszmorzsára, majd 170 fokos sütőben megsütjük. Föltétlen végezzünk tűpróbát. Amikor megsült, óvatosan eltávolítjuk a tortakarikát és hagyjuk kihűlni. Átemeljük a tortás tálra, tetejét megszórjuk a reszelt csokoládéval és a gránátalma magjaival díszítjük.

Megjegyzés: a felhasznált vaj mennyisége függ a felhasznált keksztől. Megtörténik, hogy több vajat igényel a kekszünk.

Használhatunk állítható átmérőjű tortakarikát is, melynek nincs alja. Abban az esetben egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a 20 cm-re állított, olajjal megkent formát és úgy nyomkodjuk bele az olvasztott vajjal meglocsolt kekszmorzsát. 

Kapros-ordás palacsinta

Tegnap estefele Oldalborda hazaállított némi ordával. Kéréssel megspékelte: legyen belőle holnap ebédre kapros-ordás palacsinta. Elcsúszott volna friss kenyérrel csak úgy magában megsózva reggelire, de aprónép mézes-borsós zakuszkát evett, Elsőszülött pedig teát síma keksszel, lévén most ő lett kiszemelve Vuk népe által mint aktuális Simabőrű.

Hozzávalók:

• 24 db palacsinta (recept itt)
• 50 dkg friss orda
• 2 tojás
• 1 csokor kapor (friss)
• 8 dkg cukor (avagy ízlés szerint)

A tojássárgát a cukorral habosra kavarjuk (esetleg adhatunk hozzá pár csepp citromlevet), hozzáadjuk a habbá vert tojásfehérjét, a villával eltördelt ordát, s végül az apróra vágott kaprot.

Ezzel a krémmel kenjük meg a palacsintákat, s tekerjük fel. Garantált siker. Nálunk legalábbis.

Ordás kockák

Piacon jártunk minap. Orda nézett velem szembe. Naná nem bírtam ki vásárlás nélkül. Hétfőn újból megyek, mert igencsak szeretem ilyenkor. Középső csajom meg Kiffiú voltak velem, kaptak az eladótól kóstolót. Nem mondta egyik sem, hogy nem kéri. Nos, miután kissé megdézsmáltam itthon, sütiben végezte, mert napok óta valami sütikét szerettem volna, csak nem jött össze.

Hja, hogy miért is? Hát például minap Kiffiú felmászott az egyik szobában az ablakpárkányra. Naná, itt olyan 4-5 m a mélység az ablak alatt. Csak itt. Persze kinyitotta az ablakot, egy szerencsém, hogy a vasalatban lement az egyik ujjacskájáról a bőr, ezért hanyagolta az ablakon kiesünk műfajt. Aztán ujjacska begyulladt, barátnőm bekötözte, csodával határos módon nem hogy nem szedte le a kötést, de velem cirkuszolt mikor cserélni akartam. Mondjuk azóta is kaptam el az ablakpárkányon, igaz ablakot nem nyitotta ki (még).

Ma pedig kint van mind a négy az udvaron, játszanak, Elsőszülött mezitláb nyomatja, erre naná Kiffiú is levette a cipőjét. Az már max anyát ha zavarja, hogy mezitláb az nála nem egyenlő a zoknit is levesszük mozdulattal.

Az előbb meg Középső csajszimtól megkaptam, hogy anya, te úgy nézel ki mint egy pöttyös palacsinta. Mondjuk palacsintát nem tudom honnan tette a hasonlatba, a pöttyeim meg köszi, jól vannak. És rondák. De elhatároztam csakazértis megtanulok velük együttélni, ha majd nem sikerül felülkerekedni rajtuk. És nem kenem minden nap a kencével, mert szteroid. Ne már kapásból hozzászokjon a szervezetem.
Szóval orda.
Múltkoriban elkészítettem én is a flódnit. Fini volt, fotó nix. De alma volt egy adaggal megpárolva. Most meg az orda. Kettőt még sem akartam kombinálni, így hát szépen begyúrtam egy adag tésztát, jutott mindkettőnek.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 2 tojás
• 3/4 csomag sütőpor
• kevés tej

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, tejből 2 löttyintésnyi kellett, szóval épp alig.

Az ordás töltelékhez:

• orda
• cukor
• tojás
• kapor

Namármost,  azt tudom, hogy kb 80 dkg orda került a sütihez. Meg egy kötés kapor. Ehhez 3 nagyobbacska tojás szükségeltetett volna, nekem meg a hűtőben felhasználásért kiabált 4 tojásfehérje (lemondtam a macaronokról...utóbb tűl sűrű lett, először folyt mint a Niagara), hát itt érte őket a végzet. A kaprot a késes aprítóba tettem, bele az orda egy részét, majd a tojásfehérje, maradék orda, s cukrot zutty bele alapon, ízlés szerint tettem. Sajna, nem mértem. Tudom, öreg hiba, de ez van.


Tésztából a sütőpapírral bélelt tepsi aljába nyújtottam egy lapot a tésztából, rá az ordás kence, ismét egy lap, majd némi villával szurkálás után sipirc a sütőbe, 175 fokon vagy 40 perc alatt megsült.

A tésztából még maradt annyi, hogy az almát is hasznosítsam, ugyanúgy két réteg tészta közé belekerült a párolt, cukros-fahéjas alma.

Fő segítségem Kicsilány volt (nagyok edzésen, Kiffiú azért ott szurkolt mellettünk), az ordás kencéből jóízűen kanalazgatott. Miután a sütik elkészültek, köszönte szépen, csak az almásból volt hajlandó enni. Azért az ordás is elfogyott.