Töltött sárgarépa

Ha tudnám, hogy a főtt répa miért mumus, a nyers meg egyáltalán. De kipróbáltam, megtöltöttem, megsütöttem. Elfogyott. Értékelésben az előbbi kettő közé soroltatott. Mármint egyes kiskorúaknál. Csak tudnám, hogy olykor miért nem hagyom meg őket nyuszinak. Egyék nyersen oszt csókolom ;-)

Hozzávalók: 

• 8 nagy, vastag sárgarépa, 
• 20 dkg sonka, 
• 10 dkg vaj, 
• 1 tojás, 
• 1 dl tejföl, 
• só, 
• petrezselyemzöld

A sárgarépát hosszában és keresztben elvágjuk, belsejét kikaparjuk. A sonkát késes aprítóban összevágjuk. A kaparék sárgarépát ha szükséges, szintén aprítjuk. A sárgarépa csónakokat a kaparékkal együtt a vajon megpároljuk. A sonkát a tojással elvegyítjük, megtöltjük a sárgarépát, majd egy tűzálló edénybe tesszük. A kaparékhoz hozzáadjuk a tejfölet és az apróra vágott petrezselyemzöldet. Tetszés szerint vagy a tűzálló edény alján osztjuk szét, vagy teszünk a répacsónakokra is belőle.

Sütőbe tolva pirosra sütjük.
Aki szereti, szórhat reszelt sajtot a tetejére.

Kenyérleves

Ma reggel gőzerővel hasított belém a felismerés, hogy tegnap kimaradt a megemlékezés. Szomorú évforduló ez nekem, ugyanis akkor történt meg, hogy nagyon szeretett nagyszüleim immáron a másvilágon találkozhattak. Drága Nagytatám akkor cserélte fel a Földi létet a Túlvilágiért. Bízom benne, hogy tényleg van valami odaát is, és onnan figyelnek minket. Nem kell folyamatosan, hisz az elmúlt sok-sok év alatt nekem sem jutnak naponta eszembe, de sűrűn igen. Például van egy szakácskönyv, jó régi, amit drága Nagymamim örökségeként féltve őrzök. Vagy amikor aranygaluska kerül szóba, mindig Nagytatám jut eszembe. Itt van egy egyszerű leves, bíztos vagyok benne, hogy Nagytatámnak ez kedvére való lett volna. Hisz emlékszem, mikor már hű társa nélkül kellett élnie, vittük, készítettük neki az ebédeket, de olykor kérve kért engem, hogy menjek át az út túloldalán levő kifőzdébe, s hozzak neki egy kis egyszerű bablevest, mert ő azt kívánja. Igaz, az alábbi nem bableves, de mondjuk, hogy ezzel Rá, Rájuk emlékezem. 

Hozzávalók: 

• 1,5 liter sonka főzőlevéből, 
• 1 hagyma, 
• bors,
• csipet szerecsendióvirág, 
• 3 szelet házi típusú kenyér, 
• 15 dkg kolbász, 
• 1 evőkanál zsír, 
• 4 tojás.

A kenyeret vágjuk apró kockákra. A hagymát aprítsuk fel, majd a felforrósított zsíron pirítsuk meg. Adjuk hozzá a kenyérkockákat, s ezt is pirítsuk meg. Öntsük fel a sonka főzőlevével. Ízesítsük őrölt borssal, szerecsendióvirággal. Ha szükséges, sózzuk meg. Vigyázzunk, a sonka miatt a főzőlé már eleve sós. A tojásokat üssük bele és forraljuk 2 percet, hogy a sárgája lágy maradjon. A kolbászt karikázzuk fel, adjuk a leveshez és tálaljuk.

Káposztafasírt sült sonkával

Az alábbi fogás pár szem maradékáért valóságos közelharc folyt. Ugyanis épp maradt pár darab, s nem annyi amennyit a nassolásra beállított gyerekpoci be bírt volna fogadni. Ígéretet tettem, hogy lesz még ilyen. Ideje lenne beváltanom az ígéretet.

Hozzávalók: 

• 1 kg burgonya, 
• 80 dkg káposzta, 
• 1 kis fej hagyma,
• 4 tojás, 
• 5 evőkanál liszt, 
• 2 teáskanál őrölt kömény, 
• só, bors, 
• olaj a sütéshez

A káposztát lereszeljük, majd sós, forró vízben 2 percig blansírozzuk.. Leszűrjük. A burgonyát, hagymát lereszeljük, a káposztához adjuk. A zöldséges keverékhez adjuk a tojást, lisztet, őrölt köményt, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Serpenyőben forrósított olajba kanállal kis halmokat teszünk, mindkét oldalát pirosra sütjük. Konyhai papírtürlőre szedjük, hogy a fölösleges olaj lecsöpögjön.

Sült sonkával vagy baconszalonnával tálaljuk.

Gyors vacsora - pizza

Tegnap négyesben maradtunk, ezért Középső csajom lecsapott az alkalomra, hogy legyen pizza ebédre. Legyen. Be is dagasztottam a tésztát, majd vásárlás, játszóterezés, aztán a család többi része is hazaért. Pizza végül vacsorára futott be. Ellenben sikere hatalmas volt. Na ja, mert a tetejére megszavazott sonka, az a közelünkben levő német húsfeldolgozótól volt. Aki Brassó környékén jár, ki ne hagyja Földvár fele a cég bemutatóüzletét, bombaárakon lehet némely termékhez hozzájutni.

Pizza tészta hozzávalók:

• 3 dl meleg víz
• 500 g liszt
• 7 gr szárított élesztő
• 2 tk só
• 1 tk cukor
• 2 ek olaj

A hozzávalókat kenyérsütő üstjébe tettem, rugalmas tésztát dagasztott a gép, majd lezártam, s hagytam kelni. Kelt vagy 7 órát, abszolút nem tett neki rosszat. Sőt, jobb lett mint mikor 2-3 órát kelt.

Kinyújtottam (kb 3 mm vastagra), kerek formába tettem, megkentem házi pizzaszósszal (1 üveg paradicsomlé, 1 fej fokhagyma, bazsalikom, só), majd sonkaszeletek, bazsalikomlevelek, lányok kérésére némi kukorica (tudom, szentségtörés, de ha ez a kérés...), tetejére mozarella. Sütőt maximumra fűtöttem (275 fok), itt olyan 7-8 perc alatt sült meg. Hamarosan újabb pizzázás, mert ez nagyon bejött mindenkinek.

Sárgát virágzik a tök...nosza vigyük sütni

Bizonyára ismeritek a bejegyzés címével kezdődő nótát. Mikor egyszer elénekeltem a gyerkőknek, aznap nem volt megállás. Folyton énekelni kellett, s azt hallottátok volna, hogyan is szólt mellé a "hih....jajj" Folytunk a röhögéstől.

No, de térjünk csak vissza a tökvirághoz, amely bekerült a konyhába. Igencsak rég kívánkoztam a tökvirág gasztronómiai bevetését is kipipálva tudni. Igenám, csakhogy ha nem volt veteményes (idén is fölösleges, dolgoztunk oszt no látszat), akkor nem volt tökvirág. Mert honnan a kis fenéből szerezzek ilyen különlegességeket errefele? Sombaton Édesanyám veteményesében nézelődtem, s a drága Anyukám ajánlotta fel, hogy szedjek tökvirágot. Most nem tudom, hogy tudta-e, hogy mennyire hajt a kíváncsiság arra, avagy arra tippelt, hogy ez valószínű igazi gasztrokuriózum, s mostanában igencsak többen szereztek tudomást a blogomról, s akkor kedvezzen azoknak. Bárhogy is volt, itt is még egyszer köszönöm, tudom, olykor Ő is olvassa bejegyzéseim.

Latolgattam, hogy vajon hogyan is készítsem, hogy is fogjak neki eme ritkaságnak, hisz megannyi lehetőség adódik erre. De aztán úgy döntöttem, hogy panírozom. Pár darab szépen emígy készült el, aztán váltottam. 

Panír előtt még kapott kis tölteléket: sajt és szárított sonka. Hú, úgy már igen. Igencsak finom volt.

Hozzávalók:

• tökvirág
• sajt
• szárított sonka
• liszt
• tojás
• só, bors
• olaj a sütéshez

A virágokat vízbe tesszük, ettől még jobban kinyílnak (ezt olvastam s így is volt...csak épp több türelmem kellett volna legyen, ami nem volt, hamarabb kikapkodtam a vízből). A virágok zöld szárát levesszük, bibét kiemeljük. Hagyjuk, hogy megszáradjanak (én rásegítettem, jól lerázogattam őket). A sajtot kis rúdacskákra vágjuk, a szeletelt sonkából kis sávokat szelünk. A sajtot becsomagoljuk a sonkába, ezt pedig a tökvirágok belsejébe tesszük. A tojás(oka)t egy tányérban felverjük, sózzik, borsozzuk. A tökvirágokat lisztbe majd a tojásba forgatjuk, forró olajba hírtelen kisütjük.

Igazi különleges finomság.