egy újabb díj és történések

Péntek este Gerditől jött pár sor, hogy nézzek be hozzá egy díjért. Mentem is szívesen, mert eléggé nyűgös voltam, épp előtte pár perccel kaptam meg Kicsilány garatváladék eredményét, miszerint pozitív. Igaz, csak "A" csoportú streptococus, de elég ahhoz, hogy csajom ma nem kezdhette meg az ovit. Kiffiúnak pedig még ebben az órában sincs meg. A helyzetet bonyolítja, hogy mindkét laborpapíron Kicsilány neve szerepel. Koruk persze helyes, sőt egyiken írja nőnemű, másikon hímnemű. Ma a napot így ovi helyett a családorvosnál kezdtük, s milyen baromság, gyerekemnek semmi tünete (torokfájás, taknyolás, köhögés vagy bármi más), de antibiotikumot kapott. 5 napig. Utána 1 hét szünet, majd újabb garatváladék tenyészet. Ha az negatív (add Uram!), akkor jöhet az ovi. Lévén vegyes korcsoportos helyre jár, Kiffiú is oda íratva, így fel se merül, hogy öccse egyedül kezdje az ovit. Feltéve ha a lelet negatív lenne. Bő fél órája hívtam őket telefonon, kértem, hogy adjanak magyarázatot arra hogy lehet egy anyának két azonos nevű gyereke, de egy fiú meg egy lány. Persze ne gondolja senki, hogy választ vagy magyarázatot kaptam. Sőt, ennek fényében mondtam, hogy próbálják meg nekem bebizonyítani, hogy akkor melyik gyerek lelete pozitív, mert egyszerűen nem tudok megbízni bennük. A telefonos csaj azt ígérte visszahív. Azóta átmentem Kolozsvár, Temesvár, Székesfehérvár meg a többi hasonló nevű város státusába: VÁRakozom. Feltehetően addig míg odamegyek, s az asztalra nem csapok. Mert csapnivaló a szolgáltatásuk. Ráadásul van bőr a pofájukon a leg...leg...leg.... magán egészségügyi hálózatként hírdetni magukat itt Romániában. Mindehhez hangzatos neveket is használnak: Regina Maria, Sf.Constantin stb. Pár éve azért teremtett le Középső csajom ovijától az aszisztensnő, mert egy kis apró laborba mentem, s ott állítólag sok álpozitív eredmény jött ki. Miért nem megyek nagyobb laborokhoz. Mennék most vissza ahhoz a nőcihez s kérdezném meg, hogy fentiek fényében is áll még a kérdése?

Na uff, beszéltem. Csak mert Gerdi azóta kérdezte, hogy mi a helyzet a gyerkőkkel. Hát nem sok.

A díj pedig elméletileg azoknak jár, akiknek a blogja némi extrát is tartalmaz. Köszönöm, hogy megkaphattam. Ellenben a kérésem az lenne, hogy ne legyen harag amiért személy szerint nem adom tovább nem 10 hanem 1 bloggernek sem, részben mert mindenkinek valami oknál fogva különös a blogja, részben ismét nagyipari befőzés második napján vagyok, részletekkel hamarosan.

Rózsaszín díj

Klaudia tette ma rózsaszínebbé a napom ezzel: 

Nagyon szépen köszönöm itt is.

Mostanában eléggé haotikusan követem az általam kedvelt blogvilágot, nem tudom mennyire járt vagy se körbe eme díj. A feladat ugyanis az lenne a díj mellé, hogy 10 blogtársnak kell továbbnyújtani. Hát legyen.

Kiválasztottak pedig ők lennének:

Zsuzsiga

Mókus (annak ellenére, hogy most nyárára szünetel a blogja)

Aleda

Barbi (tudom, ő is szeptemberig szünetel, de még egy ok, hogy lássa visszavárjuk)

Erika

Kati

Martinelli

K.SZ.

Mandy Tarragon

Afraa

ps. egy nappal lésőbb Csilla is meglepett ezzel a díjjal. Neki is még egyszer köszönet.

Díj: Tetszik a recepted

Pár napja állandó olvasói táborom bővült, alig néztem meg, hogy ki az, máris megdobott egy díjjal. Ezt nevezem gyorsaságnak. Kedves Martinelli, nagyon szépen köszönöm. Remélem ha elkészíted, akkor nem fogsz csalódni a rahátos kifliben.

Na, ez a fenti pár sor még május óta várakozik a továbbiakra.

Most akkor nem is szaporítom a szót, hanem rátérek a lényegre. Díjjal járó kötelezettségnek jár, hogy bejegyzést írok róla, majd kiteszem a blogomba a díjakhoz. Továbbiakban elgondolkodom, hogy melyik gasztrobloggernek köszönhetem meg azt, hogy volt szerencsém kipróbálni valamelyik receptjét, s annyira tetszett, hogy érdemesnek tartom kiemelni.

Nos, akkor 

Alíz: ánizsos-ecetes uborka télire

Ottis: krumplicsónakok

Tücsök Bogár: pékkifli, hamburger zsömle, joghurtos zsömle

Limara: mindennapi fehér kenyér (meg egyáltalán a kelt tészták rendszeresítése a konyhámban)

Erinacea: snickers típusú bonbon

Maimoni: muffin formában aranygaluska  mondjuk a recept épp nem, de a muffinformás ötletet innen vittem, nagyszerűűűűű 

BéVé: Csőben sült kelbimbó

Sedith: Félperces majonéz (ezt már láttam máshol is régebben, csak olyan hitetlen Tamás módra nem mertem belevágni. Edithnél látva aztán mégis. megérte)

Azt azért hadd mondom, hogy teljesség igénye nélkül emelődtek ki a fentiek. Természetesen úgy receptek mint bloggerek is kerülhettek volna még ide. Akik a díjat megkapták, s már írtak ezzel kapcsolatban, vagy akik úgy gondolják nem veszik aprópénzre mások blogjaiból merített ihletet, hát ne tegyenek semmit. Kötelezettség nincs.

Díjat kaptam, illik megköszönni - diós rozsos kenyér

Múlt héten hozzám is megérkezett Ottis jóvoltából a tavaszi díjözön. Aztán ma Chef Viki is gondolt ezen díjakkal többek közt rám is.
Na meg persze Viki is átadta, én ott helyben Nála meg is köszöntem, illik itt is megtennem.
Közben pedig úgy tűnik a díjeső nem állt meg (ha épp odakint a valódi eső is zuhog), TücsökBogár is volt oly kedves, hogy átnyújtotta nekem.
Mindenkinek köszönöm szépen mégegyszer.

Nagyon szépen köszönöm nektek.

Díjas kötelezettség megköszönni (egy sorral fennebb), belinkelni akik küldték (még picivel fennebb), tovább kell adni 10 bloggernek. Most én leszek az aki (többek közt) megszakítja a sort, bármerre nézek már mindenkinél jártak e díjak, de ha netán valakinél még sem, akkor itt van, kérem fogja és vigye. 

Azt hiszem, hogy ezért a díjakért cserébe küldök Nektek egy kis reggelit. Kenyeret én sütöttem, Max leírása alapján, sonkát pedig Édesapám készítette. Hú de finom, közel mint amit Dél-Olaszországban vettünk-ettünk. A vaj nem házi, de egy kisebb tejfeldolgozótól van, nagyon finom.

Majd holnap update-elem a bejegyzést, s leírom nálam hogyan készült ez a finom kenyér. Középső csajommal naaaagyon bejött nekünk.

update, igaz kicsivel tovább tartott.

Szóval mint Maxnál említettem, öregtésztám épp grahamos volt, ami annyit jelent, hogy az öregtészta alapanyagaiban a 0,5 kg kisztből 200 gramm grahamliszt volt. A többi azonos az itt leírtakkal. Tehát

Hozzávalók:

• 25 dkg öregtészta
• 9 dkg rozsliszt (1 dkg-ot csak nem hagyhattam a zacskó alján :D )
• 12 dkg rétesliszt
• 29 dkg fehér liszt
• 3 ek dióolaj (ez azért nem sk, hanem bolti volt)
• 12 dkg pörkölot, apróra vágott dió
• 1,2 dl tejsavó
• 2 dl víz
• 2 csapott tk só
• 1 tk cukor
• 1 csapott tk búzasikér
• 1,5 dkg élesztő
• 1 ek almaecet

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe tettem (alól a folyadék, bele az élesztő majd az összes többi száraz hozzávaló), dagasztó programmal 20 percig dagasztottam. Utána gép kikapcsol,  s hagytam még 50 percig kelni. Ezután két részre osztottam, két kalácsformát kibéleltem sütőpapírral, a tésztákat formáztam, s a sütőpapírra helyeztem. Ismét egy kelesztés következett (letakartam a formákat), majd bő fél óra múlva 220 fokra előmelegített sütőbe tettem, előtte a tetejét megspriccoltam vízzel, a sütő aljába is kevés vizet löttyintettem. 15 perc után a hőfok 180 fokra csökkent, s még 25 percig sültek. Rácson hűltek ki, Isteni finom kenyérkéket kaptam végeredményül.
Oldalborda vajjal majd lépesmézzel kent szendvicset tett először belőle a lányoknak. Kisfiam úgy üresen meg 2 szeletkével is betolt belőle. Kérés az volt, hogy ilyent még süssek. Rendben.
Sonka recept nix, érdeklődés esetén majd elkérem Édesapámtól (bár lehet a gmail-es netes postafiókomban valahol megvan).

Mennyire vagy játékos kedvű? No meg ismét egy díj

Nehogy már egy kvízkérdés sor reményében olvassátok ezeket a sorokat. Egyszerűen csak arról van szó, hogy Autumn egy virtuális játékra hívott, aminek a vége teljesen kézzelfogható. Mármint a terv szerint. Gasztros a témája, de ha sikerült felcsigáznom bárki érdeklődését, akkor kötelezően tessék meglátogatni a Kutya és Konyha blogot a részletekért.

Azt elmondhatom, hogy engem a távolság nem tántorít el a játékba való bekapcsolódástól. Max koppanok egy nagyot a végén, de ezen ráér a megfelelő időben rágódni.

Aztán a januári díjeső után február is jól indult. Pár napja látogatom Viki oldalát, szinte azonos időben járt egyrugóra az agyunk, igaz ő kicsit serényebb volt, egyből két dolgot is kipróbált. Miről is van szó? Csíráztat otthon. Jó, tudom, nálam még nem került nyílvánosság elé a dolog, de akkor előljáróban annyit, hogy retekmaggal indítottam a csíráztatást. Bárlinek ajánlom aki icipici késztetést is érez az ilyen térű kísérletezés fele. Retekmaggal kezdeni érdemes. Viki mustármaggal is megfejelte a dolgot. Azt ugyan kezdésnek nem ajánlja, de az is fogy, hisz egészséges.

Na, ennyi "melléduma" után térjek már konkrétumra. Viki tegnap jól meglepett. Egy díjat kaptam tőle, éspedig azt, ami arról szól, hogy kapok egy virtuális baráti ölelést, hisz szereti a blogom. Még mindig nem hiszem el, főleg amilyen kedves szavakat is csatolt hozzá.

Az ezzel járó kötelezettségnek szívesen teszek eleget, hisz olyan egyszerű a szabály: linkelnem kell 5 blogot, akiknek továbbadom ezt az ölelést, egyúttal meg is kell indokolnom a választásom. A sorrend teljesen haotikus, azt előrebocsájtom, igyekeztem olyan blogtulajoknak adni, akiknél ezt a díjat még nem láttam.

Ottis: már régi motoros a gasztroblog világában, bár még személyesen nem ismerem, remélem ez az idő folyamán még fog változni. Remélem akkor igazi barátnak is mondhatom majd, addig maradjon meg a virtuális.

Sedith szintén becsületes gasztros múlttal rendelkezik, nála legelőször a Kukacos tortáját csodáltam meg. Szívesen térek vissza és vissza hozzá is, s nem csak azért, mert ha kérdésem van, válaszol, hanem mert egyszerűen így jön nekem belülről.

Salsa egy tiszta csupa érdekes személy. Olyan oldalait mutatja meg a blogján keresztül, hogy egyik ámulatból a másikba esem. Nem tudom hogyan keveredtem hozzá, de nagyon örülök, hogy megtettem. Remélem, hogy még sokáig járhatok hozzá.

Chef Viki a következő célszemélyem. Mint egy igazi barát, ha az emberhez látogat, rövid, velős és sűrűn frappáns szöveg kíséretében teszi megjelenését. Hozzá járni soha nem unalmas, csodás receptjeit sokan készítik. Nem is csoda.

Autumn maradt a végére, de ez csak csupa véletlen. Látom nála sem járt még ez az ölelés, bízom benne, hogy jól esne neki is. Lássuk! Valószínű rengeteg barátja van, aki szervezésekkel foglalkozik (amint látható , legutóbbi felhívásából ez ki is derül), az sok nagyszerű emberrel van körülvéve. Remélem így virtuálisan azért közéjük tartozhatom.

Drága Viki! Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy barátként tekintesz rám, bíztosíthatlak arról, hogy nem egyoldalú a dolog. Hátha egyszer valamikor, bármikor ez az egész virtualitásból személyes ismerettséggé, személyes barátsággá változik.

Ismét

Mármint ismét díjazva voltam. 

A Liebster-t küldte nekem is tovább Sedith. Nagyon szépen köszönöm. Lévén ezt már a hét első felében megkaptam már Erinacea-tól, így most megszakítanám a sort. Avagy küldöm mindenkinek (akár azoknak is akik csak olvasva művelik a blogolást), ha egyetlen feltételt teljesít: kedd reggel, romániai idő szerint, 9 órakor küldjetek Brassóba némi pozitív energiát. Lehet nincs nagy szükség rá, de nem árt az elővigyázatosság. Legalábbis remélem csak elővigyázatos szeretnék lenni.

Köszönöm.

Hu...morzsák

Cakeni volt oly kedves,  hogy díjat osztogatott ma is (hisz a héten díjesőben részesült), így gondolt rám is. Igen ám, de ezt a díjat nekem már a tavaly kiosztotta Sedith majd utána hamarosan Patricia is. Ezért úgy érzem, hogy most nem fogok/tudok eleget tenni a díjjal járó kötelezettségeknek, nem is tudom kapnék-e 7 bloggert akiknél e díj még nem járt, s lenne-e 7 újdonság amit leírhatnék.

Ellenben Eni kicsit beújított, s mind a 7 díjazottjához volt pár kedves szava. Nálam a lezserségem szereti, meg van sejtése arról, hogy a négy gyermekemmel nem lehet könnyű az élet. Hát mit is mondjak? Rátérek inkább e bejegyzésem címére, akkor megértitek az összefüggést.

Igen kérem, hú-meg ha, de morzsák. Avagy humorzsák. Történt ugyanis, hogy múlt héten Édesanyám mesélte, hogy beújított, az internetről vett egy új receptet, s úgy készítette a császármorzsát. Neki ízlett, Édesapám ellenben megkérte, hogy ezentúl maradjon a jól beváltnál. Hát be kell valljam, hogy bár szeretem a császármorzsát, még sosem készítettem. Eddig. Úgy éreztem, hogy túl macerás az nekem. De mostanra megérett bennem a morzsa utáni éhség, így most szépen bekevertem egy adagot, s várja, hogy a dara dagadjon. Ezen idő alatt nekiálltam kissé kitörölni a hűtőszekrényt. Kiffiam meg átment a nappaliba, felmászott a pelenkázójára, s az ott lévő ablakon át kukucsált hozzám. Közben belefeledkeztem a suvickolásba, észre sem vettem, hogy kisfiam hatalmas csendben van. Lévén be is fejeztem már amivel foglalatoskodtam, meg az extrém csend sem sejtetett valami jót, elindultam a nappaliba. Hát nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek a látványtól ami fogadott. Végül csak röhögtem és röhögtem. Szerintem sokan ezt tették volna a helyemben. Ugye? Édes a kis humoros gyerek? Nem is tudja, hogy "Télapó itt van, hó a szakálla" az csak decemberben érvényes.

A császármorzsa dagadási ideje lejárt, ideje foglalkoznom vele, érkeznek nemsoká a lányok a suliból. Szóval, bár az is morzsa, majd azzal egy külön bejegyzésben foglalkozom. Három lehetőség játszik majd: vagy csatlakozom a Churros készítésnél leírtakhoz, vagy Autumn ronda de finomjához fog tartozni. A harmadik az ideális állapot, így első körben ahhoz fűzöm a legkevesebb reményem.

Díjat kaptam, kinek adjam?

Tegnap sikerült ma lefeküdnöm. Na jó, sűrűn megesik, hogy éjfél után kerülök ágyba, de az, hogy éjszaka 3 után még a gépnél szöszmötölök, az elég ritkán. De így jártam, hisz múlt héten csak halogattam a könyvelési szempontból hónap zárásos teendőket, s ma reggelre kellett. Hétvégén meg inkább a gyerekekkel hancúroztunk. Tehát így adódott, hogy épp lefekvéshez készülődvén meglepődtem, hogy mélem érkezett. Annál inkább meglepődtem, hogy blogos bejegyzés. Aztán nem hittem a szemeimnek. Oké, hogy tőlünk nyugatabbra egy órával kevesebb van, de úgy látszik abban az órában Erinacea is blogozott. Továbbította ő is a kapott díjat.

Mielőtt én is ezt tenném, van pár kitétel, amivel eleget kell tennem a szabályoknak:

• bejegyzést kell írni, amiben közzéteszem a Liebster-Blog képet, s be kell másolnom az útmutatót 
• be kell linkelnem annak a személynek a blogját aki megtisztelt a díjjal, valamint nála hozzászólást kell hagynom, hogy elfogadtam a díjat 
• el kell gondolkodnom, hogy mely az a 3-5 blog amelyiknek tovább szeretném adni a díjat, be kell linkelnem őket, s megjegyzést kell náluk hagynom a jelölésről
• tehetséges kezdő bloggereket kell előnyben részesítenem, nem olyanokat akiknek több mint 100 követőjük van (hú, alaposan szét kell néznem....s mi van ha épp valakinél most van a kerek 100?) 

Akkor fogadják tőlem szeretettel a következő bloggertársaim: Cakeni,  Gesztenye és Bonbonmánia, Lilla, Mézigörl, Zsiri

Mondjuk, hogy csak ábécé sorrendben említettem őket. Szívem szerint több személyt is megajándékoztam volna e díjjal, de mondjuk, most csak épp őket sikerült kiemelnem.

Kedves Erinacea, nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám, sokkal szebbé tetted ezt a hófehérbe burkolózva kezdődő januári hetet.

Díj

Hát meglepődtem vala mint az egyszeri leány mikor a gyerkőket suliból hazahozván az emailjeimet olvastam. Benne egyik kedvenc erdélyi városom eléggé ismert gasztrobloggere megjegyzése volt a blogomra. Hogy nézzek be hozzá. Álmomban sem gondoltam volna, hogy miért is. Aztán mikor odaértem, mit láttak szemeim a monitoron? Na mit? Hát díj átadás történt, többek közt én is kaptam. Én, aki eddig alig pár bejegyzéssel gazdagítottam a gasztrovilág írásait (na jó, másoknál megjegyzésekkel azért ennél többel).

KÖSZÖNÖM Sedith. Megmondom őszíntén, hogy Nálad, Fakanálforgató Alíznál, Ottisnál (és még másoknál Erdélyből) szívesen időzöm, olyan ismerős ízek jutnak eszembe, amik olykor hosszú időre nem jutnak eszembe. Örülök annak a napnak mikor a Kalandok a konyhámban blogra akadtam, onnan egyszerű volt mást is becserkészni.

De mert ennek a díjasdinak szabályzata is van, hát íme:

Szabály:

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.

7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

A megköszönés dolog fennebb megtörtént, de azért most hadd emelem ki

Köszönöm a díjat Sedith-nek!!!!!

7 dolog magamról? Hú, ez kemény. Legalább volna hozzá feltétel, avagy kérdés, hogy mi is legyen az a 7 dolog. Ha nem lesz meg a 7, akkor nem is érdemeltem ki a díjat? Ááááá, nehéz a nők sorsa, ezt már többen mondták, ismételten igazolódik ezzel. Avagy vannak az erősebbik nem képviselői közt is gasztrobloggerek, ezt tudom.

1. Igyekszem megtartani az adott szavam, hisz nem hiába találták ki, s vált már-már szállóigévé, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Nos, ha belátom, hogy nem tudom tartani a szavam, akkor mielőtt abból valaki felszívná a vizet, elébe megyek a dolgoknak, s elnézést kérve szánom-bánom a bűneim.

2. Szeretem a családom, s igyekszem olyan anyuka lenni amilyennek szeretnének a gyerekeim. Persze ez nem jöhet össze, hisz vannak bizonyos dolgok, amiket egy felnőtt teljesen másképp lát mint egy gyerek, s akkor máris kész a nézeteltérés. Meg ugye ők négyen vannak, s óhatatlanul is különböző dolgokat szeretnének. Na, akkor vagyok bajban, hogy kinek is az oldalára álljak ha egy kérést teljesítek. Keresem az ilyen irányú tökéletes megoldást, de azt hiszem a délibábot szeretném a kezemmel tapintani.

3. Teljesen reál beállítottságú vagyok. Ebből kiindulva nehéz a gyerekeimnek, na jó, konkrétan az elsőszülöttnek. Ő ugyanis nem ilyen (bár látom jó irányba halad). Logikája kevés. Nekem pedig jóval több, s nehezemre esik úgy gondolkodni mint neki. Ha már egyszer nekem tök logikus, miért nem az mindenkinek?

4. Reál beállítottságomból adódóan nem erős oldalam az idegen nyelv. Persze ennek poénos előzményei is vannak, nem ez itt a lényeg. Sosem szerettem a német nyelvet (suliban nem is tanították), erre német főnöknél is volt szerencsém dolgozni. Aztán az Oldalbordám családjában szász vér is csörgedez. Két nagylány német oviba járt ezért (kicsilányt már nem adtuk oda, fölösleges) Majd többször jártunk No-ban. Hát persze, hogy muszáj volt elmennem német tanfolyásra. De emelje fel az a reál beállítottságú személy a kezét, akinek a der, die, das kapásból megy. Hisz abban abszolút semmi logika. Nekem megtanulhatatlan. Miért das Mädchen?

5. Szeretek utazni. Bárhova. Csak menjünk. Igaz, közel sem mentünk annyit mint amekkora bennem a menési vágy.

6. Szeretek játszani, versenyezni. Ügyességi autóversenyen egyszer még az Oldalbordára is rávertem. 

7. Utoljára hagytam, de egyáltalán nem utolsó dolog: imádok főzni. Csajok is érdeklődnek, de először engem kellene elküldeni egy tanfolyásra türelmet tanulni. Bár igyekszem néha őket is bevonni, de meghagyom magamnak azt a lehetőséget, hogy soha ne legyen egyszerre mindhárom csajom a segítségem. Hajajj...mi lesz itt, ha a fiam is segítő jobbot szeretne nyújtani? Hisz apájától sem idegen a konyhai tevékenységek fogalma.

8=7+1, azaz a ráadás: kedvencem a narancssárga, minden mennyiségben.

És nééééé....sikerült. Még túlszárnyalni is. Na persze lehet nem ilyen dolgokra számítottatok, de ha valaki valamire kíváncsi, akkor várom a konkrét kérdéseket.

S akkor a neheze még hátravan. Kiknek is adjam tovább ezt a díjat? Fejet tör, fejet tör......fejet tör. Nem tudom, hogy eddig kik is kaptak ilyent. Miképp remélem nem kizáró tényező, hogy gasztros blogja kell legyen a kiválasztottaknak. Ha igen, akkor bajban vagyok, mert első körben 

1. Andreának, az Embermesék blog szerzőjének adnám. Még mielőtt bárki blogolt volna közülünk, már ismertük egymást. S a személyes találka még azóta is várat magára.

Azután tarkó tovább vakar, gondolkozik, gondolkozik. Éssss, lássuk kiket találok el:

2. Maimoni

3. Alíz, Erdélyből

4. Gabojsza

5. Limara

6. Ottis

7. Judith, mert tőle vittem már el receptet, s azt még nem is köszöntem meg. Szóval köszi utólag is az Almás-fahéjas rózsákért, már több alkalommal is sikerült elkápráztatnom velük az embereket (elsőszülött még szülinapjára is ilyent szeretne vinni a suliba)

Aztán ha valaki épp olyan pillanatában van, hogy a pokol fenekére kívánja ezt a díjasdit, személy szerint nem haragszom meg, ha megszegi a szabályzatot.