Ananászcsónak reggelire

Egy igazi fenséges reggeli. A hiba a dologban annyi, hogy ezt iszonyat rég ettük. Azt hiszem ananászt kellene vásárolnom. 

Hozzávalók: 

• 1 ananász, 
• 2 evőkanál kókuszolaj, 
• 1 evőkanál méz

Az ananászt négybe vágjuk, majd a negyedekből kimetsszük a gyümölcshúst, melyet darabolunk. A kókuszolajat egy serpenyőben felforrósítjuk, megpirítva rajta az ananászdarabokat. Ügyeljünk arra, hogy csak egy réteg ananász kerüljön a serpenyőbe, az ananászdarabokat időközönként fordítsuk meg, hogy körbe tudjon pirulni. A megpirult darabokat félretesszük, majd a végén az egészet visszaborítjuk a serpenyőbe, rácsorgatjuk a mézet és azt enyhén rákaramellizáljuk. A gyümölcskockákat visszarendezzük az ananászhéjba és azonnal tálaljuk.

Tamina - az algériai édesség

Ehhez nincs most sok mesém. Hacsak..... hogy honnan kaptam. Középső csajszikám keresztanyukájának nagylánya egy algír férjet választott magának. Teljesen jól érzi magát a muszlim társadalomban. Ha neki bejön.....ki milyen jogon ítélkezne. Nos, a recept tőle származik. Kérlek ne vonjátok kétségbe, hogy ez algír eredetű-e. Valószínű, hogy ez is amolyan mi volt hamarabb a tyúk vagy a tojás történés. Inkább nézzük meg, hogy ez milyen lett. Azt kaptam még útmutatóként, hogy náluk az adag az 5-ös szorzóval illetődik, ugyanis mindenki szereti. Hát annyira laktató, hogy én örvendek, hogy egy bő adaggal készítettem (mert a zacskó aljában már nem akartam otthagyni egy hangyányi búzadarát).

Hozzávalók: 

• 12 dkg búzadara, 
• 10 dkg sótlan vaj, 
• 9 dkg méz, 
• a díszítéshez fahéj, dekorcukor

Egy serpenyőben, zsiradék hozzáadása nelkul, pirítsuk meg a búzadarát, alapos kevergetés mellett, nehogy megégjen. Ha szépen megbarnult öntsük bele egy tálba. Ugyanabban a serpenyőben melyben a búzadarát pirítottuk, olvasszuk meg a vajat,  adjuk hozzá a mézet. A mézes keverékre öntsük vissza a pirított búzadarát. Ha túl sűrű, adjunk hozzá egy kevés vajat vagy mézet. Ha túl hígnak ítéljük meg, akkor egy kevés darát kavarjunk bele. Öntsük ki tányérra vagy kis desszertes poharakba, hagyjuk kihűlni. Melegen túl nehéz a gyomornak. 

Most esik le a fejem a helyéről, s még egy túra vár rám a fagyasztóban turkálni. Így ígéretem holnapra áttolom, s akkor olyan bejegyzés jön, melyhez találnak majd az újonc állatokról is a fotók.

UI. Annyit azért pontosítanék, hogy az említett asszony egyenlőre Londonban él férjével és gyermekeikkel. Algéria pillanatnyilag (tudomásom szerint) nem alternatíva, csak látogatóba. Aztán ki tudja mit hoz még a sors.

 

Mazsolás kalács

Sütöttetek már olyan kalácsot, amihez nem kell élesztő? Ha esetleg nem, akkor rajta. Itt egy remek példány, le lehet utánozni. Pikk-pakk elkészíthető, hisz itt kimarad a dagasztok-kelesztek-formázok-kelesztek négyes fogata. Bár ha valaki valami extra pihe-puha darabra gondol, az jöjjön vissza később, ígérem húsvétig olyannal is jelentkezem.

Hozzávalók: 

• 10 dkg cukor,  
• 10 dkg árpamaláta szirup, 
• 20 dkg méz, 
• 20 dkg vaj, 
• 20 dkg mazsola, 
• 55 dkg liszt, 
• 3 tojás, 
• 1 tojásfehérje, 
• 1 tasak sütőpor.

A malátát, mézet, cukrot addig melegítjük, míg a cukor elolvad. Hozzáadjuk a vajat, hagyjuk elolvadni. Belekavarjuk a mazsolát, a tojásokat, tojásfehérjét majd a sütőporral elkavart lisztet. Sütőpapírral bélelt formába öntjük, tűpróbáig sütjük.

Ha épp nincs malátánk, ez ne legyen akadály. Mehet helyette is méz. Már ha nem sajnáljuk.

Sütőtökös muffin

Elsőszülött állítólag nem szereti a sütőtököt. Tavaly kezdte ezt a faksznit, bár akkor csak kicsiben űzte az eszét. Idén már ott fújjogott a sütőtök pürének, levesnek, egyszerű sült daraboknak. Gondoltam csak túljárok az eszén. Legutoljára is nagy gyanúsan nézett mikor kivettem a fagyasztóból egy darab sütőtököt, s beraktam a sütőbe. Aztán ő tanult, mi pedig a konyhában ténykedtünk Középső csajommal. Elsőszülött nagyon édes szájú, így sütibe képzeltem. Muffinban végezte.

Hozzávalók:

• 35 dkg sült sütötök püré
• 30 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 5 dkg méz
• 3 tojás
• 1 dl olaj
• 1 csapott teáskanál szódabikarbóna
• 5 dkg mandula
• 5 dkg mogyoró (nekem most kb 3 dkg volt csak itthon)
• 10 dkg étcsoki

A tojásokat kissé felverjük (nem kell szétválasztani), hozzáadjuk a cukrot, mézet, olajat, sütőtököt. A lisztet a szódabikarbónával, mandulával-mogyoróval elkeverjük, hozzáadjuk a sütőtökös masszához. Épp belevegyítjük, nem kell agyonkavarni. Muffinsütők mélyedéseibe papírkapszlit teszünk, belekanalazzuk a masszát, majd csokidarabkákat szúrunk a tetejébe. 170 fokos sütőben 25 perc alatt halványpirosra sütjük.

Eredmény? Elsőszülött kétpofára tömte. Csak akkor zörgött le neki a turpisság, mikor majdnem egyszerre kérdeztük Középsőmmel, hogy "ízlik a süti?"

Elmaradt húsvéti bárány combok

Andrea kérdezte, hogy a húsvét előtt mutizott kis aranyos állatka ugye nem végezte a már említett bárány levesben. Hát biza ott lett az egyik végállomása. A másik pedig sültben végezte. És micsoda sültben.

Semmi különösebb faksznival, mennyei íze lett. Oldalborda készítette, mint már említettem, neki a párolt káposzta tabu, az sosem sikerül, azt mindig én kell elkészítsem. Így klassz munkamegosztással én káposztáztam, ő pedig a husit intézte. Ha jól emlékszem, akkor bőven rakott hagymát a tepsi aljára, a húst sózta-borsozta, betolta a sütőbe, s a többit a sütőre bízta.

Azalatt én a konyhai robotommal a káposztát vékonyra vágtam, sóztam, s egy bő fél óra (vagy több is volt?) után a sós levet kicsavartam belőle (csak úgy símán kézzel kinyomtam, minden egyes maréknyi káposztából), kevés olajat forrosítva egy dupla aljú lábosomba, s abba került a káposzta. Gyorsan fedőt tettem rá, s úgy pároltam. Közben persze belekavartam, de ha picit odasül, ez csak jót tesz a káposztával (na jó, azért ne hagyjuk szenesedni). Miután a káposzta jól megpuhul, térfogatilag jól összeesik, már közel késznek is lehet nyílvánítani. Ekkor kevés cukrot szórok rá, egy abszolút normál fej káposztához kb. 3-4 ek az adag. Ezt hagyom kissé megpirulni a káposztán, majd ecetet löttyintek rá, elkavarom, s kész is van. Fedőt vissza, mehet az asztalra a tálaláshoz. Imádjuk a vöröskáposztát ilyen formában.

Szóval párolt vöröskáposzta, krumplipüre és a bárányhusik. Csak úgy nyalogattuk az ujjainkat. Anyósomék szintén. (azt hiszem nem csalódtak még nálunk húsvéti ebédnél, mert nagyjából mindig itt vannak olyankor nálunk, kivéve az elmúlt 2 évet, mikor lakókocsis társasággal ünnepeltünk. pedig ugye van még két gyerekük, szóval oda is mehetnének. ők pedig ide jönnek. hmmm.)

Update: kimaradt azon infó, hogy mézzel kevert barna sörrel voltak a husik kenegetve sülés közben.

Csirkecsíkok salátával, VKF-re, a 42-ikre

Színpompás étel....színpompás étel. Dübörög már egy ideje a fejemben a 42-ik VKF témája, melynek háziasszonya Strawberry.. De milyen színes is legyen?

Eper? Nálam most talán pépesítve a fagyasztóban, vagy esetleg ásatások után ha 1 üveg lekvárt még találni. 

Déligyümölcs? Most május beköszöntével talán mégsem.

Akkor milyen színeset? Hát salátát, hisz ezt kívánja a szervezet. S mert szombaton csak a gyerekekkel voltunk itthon, hát számukra valami kézzelfoghatóbb, ehetőbb is kellett. Csak salátával nem igazán lettem volna népszerű. S lőn kis husi is mellé.

Hozzávalók:

• csirkemell, ujjnyi vastag csíkokra vágva
• só
• 2-3 ek szójaszósz
• 1 tojás
• 4 púpos ek liszt
• tej
• méz
• szezámmag
• fél fej káposzta
• 4 centi friss gyömbér
• 4 szál sárgarépa
• fél fej saláta
• 3 piros kápia paprika
• 25 dkg koktélparadicsom
• 1 nagyobbacska fej lilahagyma
• 2 marék sótlan mogyoró
• kevés citromlé
• olaj a husi sütéséhez

A csíkokravágott húst kissé sózom, összekeverem a szójaszósszal, hagyom kissé állni. Ezalatt a tojásból, lisztből, tejből sűrű palacsintatésztát keverek, amibe csipet sót teszek. 

A zöldségeket megmosom, a salátát apró darabokra tépkedem, paprikát karikázom, paradicsomokat negyedelem. S mert a gyerkők könnyebben eszik az apróbbra készített salátát mint a darabosat, ezért a robotgép nagylyukú reszelőjén engedtem át a káposztát, répá, gyömbért és hagymát. 

A mogyorót a késes aprítóval kicsit kisebbekre vágtam, ne csak a mogyorót egyék, hanem a salátát is. Bejött ;)

Az egészet összekevertem, sóztam, citromlevet csöpögtettem rá.

A husicsíkokat beleborítottam a palacsintatésztába, s onnan villával egyessével kihalászva a forró péajba tettem, szép pirosra sütöttem (nagyon gyorsan sülnek), tálba szedtem. Egy kis csészébe mézet kevertem szezámmaggal, s a még forró husikra kanalaztam, jól összekevertem.

Kicsilány nem hazudtolta meg önmagát, evett, de csak keveset.

Kiffiam a salátát első kanál után kiköpte. Hiába no, apja fia, húst csakis hússal.

Középső csajom először kijelentette, hogy a répát nem eszi meg, mert keserű. Nem árultam el neki, hogy a gyömbért érzi, akkor csak a husi tűnik el az ő pocijában is.

Elsőszülött nem kommentált semmit, de a tányérja neki ürült ki elsőnek.

Oldalbordának is maradt vacsorára. Hú, de csúszott neki. Ami meglepett, arra kért, ilyent máskor is készítsek. De ne felejtsem ki belőle a mogyorót. Hát hogy is tehetném? Kicsilányt is a mogyoró vitte rá a saláta evésre (ő meg öcsikéje egyébként igencsak szeretik a friss zöldségeket, csak nincsenek szokva/szoktatva, hogy körítésként szolgáljon, ráadásul vegyesen)

Gyömbérsör házilag

Imádom a gyömbért. Igaz nem olyan rég fedeztem fel magamnak mint gumók, de azóta rendszeresen van itthon. Régebben mikor Mo-on jártunk, folyadékbevitelem hatalmas hányadát a Canada Dry nevű itóka tette ki. Van vagy másfél éve, hogy egyik hypernek a galériájában található kis üzletecske nyomatta a gyömbérsör reklámját. Csak épp abban az előrehaladott órában már zárva volt. Érdekes mód addig még nem hallottam a gyömbérsörről, így naná arról sem volt fogalmam, hogy az lényegében csak ital, mert egyáltalán nincs alkoholtartalma. Azóta már tudom, hogy a gyömbérsör eredetét Angliára vezetik vissza, hogy eredetileg 11% volt az alkoholtartalma (ugye a "rendes" átlag sörök 4-5% körüli alkoholtartalommal rendelkeznek), majd egy alkoholokra vonatkozó jövedéki törvény alapján ez 1855-ben 2% alá lett zsugorítva.

Londonban sikerült nem elkerülnöm némi gyömbérsör beszerzését, így most határozottan vettem kezelésbe az itthoni 5 db, tökéletesen záró sörösüveg készletet házi gyömbérsör készítés céljából. Kísérlet jelentem sikerült.

Hozzávalók:

• 2 ek gyömbér frissen reszelve
• 1/4 ek sörélesztő (mielőtt ilyent mentem volna az üzletben vásárolni, kipróbáltam "rendes" élesztővel, működik)
• cukor, méz ízlés szerint
• 1 citrom leve
• 1 két literes pillepalack
• víz

A gyömbért a citrom levével jól összekeverjük. A palackba tesszük a cukrot és/vagy mézet, az élesztőt, majd a citromleves gyömbért. A palackot feltöltjük vízzel, jó 3 ujjnyit szabadon hagyva. Lezárjuk, s meleg helyen érni hagyjuk. 36 óra után már érezhető a buborék képződés, 48 óra elteltével már szuszogtatva tudjuk nyitni az üvegünket, másképp tuti a fürdés (Középső csajom persze megfürdette a konyhapultom s környékét).

Nálunk az eredmény gyors gyömbér utánpótlásért kiabált. Másodszorra már én is bevetettem a pillepalackos módszert, hisz akkor startból dupláztam az adagot. Hát mit is mondjak. Kicsilány issza a legkevesebbet, én a legtöbbet. De így is az 5 liter nem sokáig elég. Még úgy is, hogy mást is ittunk.

Mézes kókuszkrémes kosárkák

Volt pár ötletem a Mézigörl hírdette méz témájú VKF-re, aztán nagyvonalakban sikerült az ötleteimmel maradnom. Igaz, a hónap elején készítettem szárnyast zöldség körettel, aminek a pácában volt méz is (kíváncsiak számára itt), tehát nem idegen előttem a méz sütiken-nasikon kívüli bevetése sem. Meg ugye akkor az egyik kitét teljesítése sem bonyolult, miszerint a receptben a hozzáadott cukor mennyisége ne haladja meg a mézét.

 

Egy hete már valami kókuszosra fájt a fogam (na jó, a fogam, nem pedig az a fránya gyökér :D ). Vasárnap már annyira jutottam, hogy összedobtam valami linzeres tészta alapanyagait egy tálba, amit végül tegnap este vettem kezelésbe. Már nagyon égetett ez a mézes határidő. Vettem két kókuszt is (mint nagy kókuszimádó mostanság nem is veszem a kókuszreszeléket, csak a friss kókuszokat, max ha olyant nem találok akkor mondok le az itthoni előállításról). Az este megsültek a kosárkák, ma belekerült a krém. Az természetes volt, hogy nekem ízlett, de a családom is alig bírja abbahagyni az egyes darabok betolását.

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg cukor (itt mellélőttem, miután a kosárkák kisültek jöttem rá, hogy mézes verzióban illett volna gondolkodnom, maradjunk annyiban, hogy a krém lett csak mézzel édesítve)
• 15 dkg zsír
• 1 tojás
• 1 tojásfehérje (a recept eredetileg 3 tojás sárgáját ír, de nekem már így is adva volt egy fehérjém, szóval az eredeti receptet átkomponáltam)
• 1 szűk csomag sütőpor
• pici citromlé a sütőpor felfuttatásához
• kevés tej

Minden hozzávalót összegyúrtam, majd a kosárka formákba jó diónyi nagyságú tésztát tettem, s azzal kibéleltem a formákat. Formáknak nem kell semmiféle előkencézés, símán kifordulnak sülés után a sütikék. 180 fokon olyan 8 perc alatt sültek meg.

A következő krémmel töltöttem meg (habzsákom még mindig nincs, Oldalbordától kaptam ugyan egy hatalmas nyomócsövet, de kiderült módosításra szorul, mert XXL-es méretű Góliátra tervezték a pasik).

• 5 dl tejszín
• 15 dkg méz
• 4 dkg étkezési keményítő
• 25 dkg kókuszreszelék
• 1 csomag zselatin (10 g-os)
• 10 dkg vaj
• kevés víz

 A tejszínt felforraltam, elkevertem benne a vajat. A keményítőt pici vízzel símára kevertem, hozzáadtam a tejszínhez. Visszatettem a tűzre, kevergetve besűrítettem. Mikor kihűlt, belekevertem a mézet és a kókuszreszeléket. Sajna a méztől kissé folyós lett a krém, ezért nyúltam a zselatinhoz (nem akartam keményítőzni, mert akkor ismét forralás, s akkor már hiába bele a méz). Egy tasak zselatint kevés vízbe áztattam (közel sem annyiba mint az az útmutatóban olvasható), majd a leírás szerint gőzfürdő felett olvadásig kavargattam. Utána zutty bele a krémbe, majd kis ideig hűtőszekrény. Onnan kivéve a krémet jó alaposan megkavartam, s mehetett is a kosárkákba.

A fotón látható üvegben a méz bodzavirágokkal már egy szűk hónapja össze van zárva. Nem azzal készült a krém, szándékosan, mert a kókuszt akartam domináns íznek. De nagyon finom kis mézhez jutottam így, jó lesz a gyerkők esti tejcsijéhez kis változatosságképp.

Csirkecomb tél űző színekben pompázó körítéssel

Oldalborda tegnap kivett egy adag csirkecombot a fagyasztóból. Tehát adva volt mit is kellene vele kezdeni. Igen, ebédet. Este láttam is Sedith-nél egy remek fogást, de alapanyag híjján újra kellett gondolnom. Nem tudom másnál történik-e meg, de most nem volt itthon semmiféle gyökérzöldség (na jó, gumós volt, de most nem kértem krumplit, a levesben is az volt). Tehát ismét a pince polca, jöhetett be egy üveg lecsó alapanyag.

Hozzávalók:

15 db csirke alsócomb

1 üveg lecsónak előkészített dinsztelt paprika (720 ml)

1 közepes méretű borsókonzerv

2 szál szárzeller (most próbáltam ezt a fajtát először, de nem utoljára)

1 marék fenyőmag

Páchoz a következőket kevertem össze:

4 ek méz

3 tk mustár

1 csapott tk koriandermag megőrölve

1 tk őrölt édesköménymag

1 mk őrölt fahéj

1/2 mk őrölt babérlevél

1 tk csípőspaprika (nem nevezném krémnek, valami Kínából kapott cucc, csilis keverék)

1 tk só

A combokat a fenti pácba tettem, sokat nem volt alkalmuk ott csücsülni, tovább kellett lépni. Úgy ahogy a tálban csücsültek, átzuttyintottam egy nagy jénaiba (maradék pácostól, mindenestől), a combokat szépen elhelyeztem egymás mellett. Majd az üveg paprikát összekevertem a borsóval s a combok tetejére simítottam. a szárzellert falatnyi darabkákra vágtam, majd azt is, a fenyőmagokkal együtt a combok tetejére szórtam.

Sütőben, alsó fűtéssel 200 fokon 2,5 órát sültek, majd 175 fokon turbógrillen kicsit elpárologtattam a léből.

Tálaláskor aki kért, kaphatott mellé frissen sült kenyeret, felitatni a tányérból a rendkívül finom szaftot.

Utolsó előtti képen még látni, hogy a tél könyörtelenül ragaszkodik a jogaihoz, kapta magát és sülés közben megpróbálta behavazni az asztalt. Szerencsére a próbálkozásig jutott. De azért én nem hiszek a sunyinak, ettől még minden kitelik. Én pedig tobábbra is próbálom a színeket csempészni. Hátha.

Snickers bonbonba bújtatva

Erinacea a közelmúltban egy olyan bonbon receptjét tette közzé, amit helyben ugrottam is elkészíteni. Mogyoróvajat hónapok óta nem láttam a boltokban (igaz nem is kerestem), így jól fogott az útmutatás, miszerint itthon is elkészíthető. Több se kellett, Oldalborda épp vizsgázni volt, hívott menjek utána, én meg elgurultam egy boltig is. Kisebb kiszerelés drágának találtatott, no de a 2 kilós olcsónak volt mondható, így nem volt kérdéses melyiket veszem. Abból ugye bátran lehet mogyoróvajat készíteni. Nem tudom súlyra mennyi volt amit a kisebbik késes aprítomba tettem, amit az egy darabig aprítgatott, majd nem bírta. Nosza átkapargattam a nagyobbik gépembe, az szépen ott is hagyható a konyhapulton, eldolgozgatott magában. Mikor kikapcsoltam, nem jött, hogy a szemeimnek higgyek: eléggé folyós massza várt a tálban. Pedig bizisten egy csöpp folyadékot sem tettem hozzá, kizárólag a mogyoró ment a masinába. Az eredmény ellenben elég jó meleg massza lett, gondoltam majd a hűtőben szépen megszilárdul. Hát elég folyékony maradt.

A művelet aránylag elején félretettem egy kevés aprított mogyorót, hogy a bonbonban mogyoródarabkákra is lehessen bukkanni. Igenám, de nem lehet tudni azóta sem kicsoda, de jelenlétemen kívül szépen kiürítette a tálkát. Így másnap kénytelen voltam újabb adagot izzítani, ezúttal nem hagytam eszeveszettül dolgozni a gépet, az eredmény ismét krémes, de ezúttal hűtőben az elvárásoknak megfelelő mogyoróvajat kaptam. Tehát lehet így is (oké, a folyósabbat is bevetettem, Gesztenyénél talált kekszrecipé alapján).

Hozzávalók:

• 3 tábla 75%-os étcsoki (egyenként 100 grammos kiszerelésben)
• darabos mogyoróvaj (mikor ugye sikerült a mogyoróvajhoz másodszori nekifutásra a mogyoródarabkákat keverni)
• 1,25 dl tejszín
• 12,5 dkg cukor
• 3 dkg méz
• 2 dkg vaj
• csipet só (én a vaniliát kihagytam)

A cukorból karamell készült, amit felöntöttem a tejszínnel. Itt kissé meggyűlt a fonnivalóm, ugyanis a karamell igencsak nehezen adta be a derekát, mindenáron csomós akart maradni, de végül kitartásom árán lemondott a konokságról. Ekkor került bele a vaj, méz és a só. Majd a tűzön addig kavargattam míg jó lrémes nem lett az eredmény, kavarás alatt már látszott az edény alja. Ekkor csüccs bele némi hideg vízbe, gyorsított eljárású hűtés végett.

A csokit olvasztottam, temperáltam, kikentem vele 3 szilikonformát, amiket egymás után a hűtőbe tettem. Mikor az utolsó megvolt, az elsőt kivettem, némi mogyoróvajat tettem az aljába, majd erre került a karamellkrém, vigyázva, hogy a csokiburok záráshoz is maradjon hely. Így ment ez mindhárom formával. Ekkor ültek egy keveset a hűtőben, nem tudom pontosan mennyit, mert épp a gyereksereg igényelt. Konyhába visszatérve ismét csokitemperálás, majd lezártam a formákat. Szűk óra elteltével (bár lehet csak 45 perc volt) próbálkoztam az első darabok kipattintásával. Körülöttem ugráló aprónép nem kis örömére már fogyaszthatók voltak. Persze amelyek reggelig vártak a formából való távozásra, azok testi épsége kevésbé volt megcélozva.

Hát legközelebb lehet kapom magam, s valami poharas finomságot készítek abból a karamellkrémből, esetleg darabos mogyorót keverek bele a fenti ízvilág elérése érdekében, mert akkor kevesebbet kell várni a finomság ehetőségi pillanatáig.