Oldalak

2010. 10. 31.

Tepertős pogácsa


Na ez az, amivel engem bármikor, bárhol meg lehet fogni. Kis formátumú, vagy hatalmas példányok, teljesen mindegy. Csak friss legyen, és jól sikerült. Pár éve disznóvágáskor a véres hurka meg a tepertő lebegett lelki szemeim előtt mikor megérkezett a mészáros. Akkor Anyukám követte el abból az adagból a pogácsát, ami nekem némi harcomba került, hisz finom volt a tepertő, Oldalborda nem igazán akart lemondani egy harapásnyiről sem némi pogácsa érdekében.
Ha emlékeztek, e hónap folyamán pár bejegyzésem született abból az apropóból, hogy volt némi alapanyagom ami nem felelt meg olvasztani való szalonának. Nos, ideje írjak már akkor arról is, hogy ami átesett eme válogatáson, abból mi lett. Hát jelzem olvasztásra adták magukat, ellenben csak valamelyest húsos volt, nem bírtak szépen kiolvadni. Husis részük már kezdett a lábos alján javában leragadni, dacára annak, hogy megpróbáltam átpakolni őket egy másik lábosba is. Hát így az eredmény az lett, hogy már két alapos sikálásra váró lábosom lett, de becsületes tepertőm nem. Hát csak a férjem sajnáltam, hisz egyértelmű volt, ebből ő sem kér. De hát egy kudarc egyik vonalon, az főnyeremény a másikon. Így szépen pár nap után ledaráltam a tepertőt, s meg is volt a több mint egy kilónyi alapanyagom az áhított pogácsáimhoz. Természetesen nem egyből csináltam ekkora adag pogácsát, még ma is készül egy adaggal, hisz holnap reggel korán indulok, megyek a szüleimhez, ott összeszedem a három legkisebbet, s megyünk tovább világítani. Ugyanis temetőlátogatás után összegyűlünk a kissé szélesebb családdal, beszélgetés-mesélés, s akkor jól fog némi harapnivaló. Na persze, lesz édes is, gyermekeim arra jobban rá bírnak kattanni.
No, de térjek vissza a recepthez. Volt már pár potenciális receptem, mikor épp Limara volt olyan kedves és feltette az épp befutó változatát. Így aztán eldöntöttem, ebben végzi majd a tepertőm egy része. A recept közel azonos a Limaráéval, annyi történt, hogy nem bírtam szép vékonyan elkenni a tepertőt a tésztán, s mivel bőven volt még tepertő, nem is kínlódtam, inkább megtoldottam még az ő adagját egy féllel.

Hozzávalók:
  • 60 dkg liszt
  • 1 csapott ek. só
  • 12 dkg vaj
  • 20 dkg főtt, hámozott burgonya áttörve 
  • 1 tojás
  • 2 dl tejföl
  • 1 dl tej
  • 1 tk. cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 45 dkg darált tepertő
Langyos tejhez hozzáadtam a cukrot és az élesztőt, majd ezt félretettem. Egy tálba mértem a lisztet, hozzátettem a sót, apró darabokban a vajat, majd következett a burgonya, tojás, tejföl s a felfutott élesztő. Tálban szépen összekevertem, hagytam fél órát, aztán lisztezett deszkán kinyújtottam. Azt hiszem kissé vékonyabb volt mint a Limara által emlegetett ujjnyi vastagság, volt az fél ujjnyi is, ezért nem volt elég a tepertő mennyisége. Tehát a kinyújtott tésztát megkentem tepertővel, s következett a hajtogatás. Tésztát gondolatban hosszában harmadolni, a jobb oldali harmadot behajtom,  majd a bal oldali harmadot ráhajtom erre. Ezt a sávot ismét megkenem tepertővel, s utána gondolatban négybe osztom.Alső részt fel a közepéig, felsőt meg le az alsóval való találkozásig. Az így kapott rész felét megkenem tepertővel, s összehajtom mint egy könyvet. Következik fél óra pihenés, miközben letakartam egy tiszta konyharuhával. Fél óra után a tésztát úgy helyezem, hogy a nyitott rész legyen jobboldalon, s finoman kinyújtom ujjnyi vastagra, majd a kenés-hajtogatás megismétlődik, amit újból fél óra pihenés követ. Ezután kb 1 centi vastagra kinyújtottam, pogácsaszaggatóval kivágtam (lelkes segítségek igénybevételével), sütőpapíros tepsire helyeztem, ismét fél óra várakozás, majd felvert tojással lekentem (figyelem, csak a tetejét kenni, ne csorogjon mellé, mert azt nem szeretik a hajtogatott tészták, bosszúból nem emelkednek fel), s mehettek a 200 fokra előmelegített sütőbe, ahol 15-18 percet tartózkodtak.
Nagyon finomak lettek.

2010. 10. 30.

Sütőtökös kenyér

Csak semmi módosítás. Max pici készletre alakítás. Azaz egy az egybe ugyanazt a receptet alkalmaztam mint ami Limara oldalán is megtalálható. Na persze azért leírom, maradjon meg nálam is.



Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 2 tk. só
  • 2 ek. olaj (eredeti recept tökmagolajat ír, de most épp nincs nekem)
  • 25 dkg öregtészta (ha valaki netán nem tudná mi ez, itt megtalálja)
  • 180 g sütőtök megsütve
  • 1 tk. cukor
  • 1 dkg élesztő
  • 140 ml víz
  • 60 ml tejsavó
Folyadékot a kenyérsütő üstjébe öntöttem, rámértem a lisztet, tököt, öregtésztát, hozzáadtam a cukrot, sót, olajat, élesztőt. Nyitott tetővel hagytam a gép megdagassza, majd megkelessze. Utána lisztezett deszkán cipóra formáltam, hasonlóan próbálván eljárni mint Limara. Sütőpapíros tepsire ültettem, majd kis pengézés, ismét kelesztés, végezetül vízzel lepermeteztem, megsütöttem. Olyan 200 fokon kb. már nem emlékszem mennyi idő alatt. Olyan 40-45 perc lehetett. Persze közben én is be-beloccsintottam kis vizet a sütő aljába, hogy kis gőzben süljön ez a gyönyörűség.

A kis kifaragott töki pedig vagy 4-5 napon keresztül a gyerekek kedvence volt, mi hamarabb kellett készítsük, kicsilánynak hiába magyaráztam volna mikor is van az a Helloween, ő korábban látta a haverok gyerekeinél, neki is akkor kellett. Este a kis mécses égett benne elalváskor, reggel ébresztés előtt meg kötelességem volt meggyújtani.

2010. 10. 27.

Juhtúrós-darálthúsos kombe

 Nem röhög. Nem és nem. Próbál komoly maradni. Hogy miért? Mert ez itt a Dél-amerikai folytatásos szappanopera gasztroblogos változata. Akik figyelmesen olvasták az előző bejegyzéseim, azok már sejtik is. Annak A bizonyos olvasztani való szalonának nem helytálló zsíros disznóhúsról van szó. Nos igen, s fel kell készítsem a kedves olvasót, hogy még mindig maradt ama darált húsból.

Úgy adódik, hogy ismét Chef Vikit kell említenem mint ötletadót, annak ellenére, hogy a nála található linket is végigbogarásztam.
Mostanság elég sok élesztős ezt-azt készítettem, s nekem nem tetszett a receptben említett liszt-folyadék arány. Ott ugyanis 60 dkg liszt, 3,5 dl tej és 1 dl víz van megadva. Az eredeti receptben is ez a mennyiség volt megadva, de kiegészítve azzal, hogy szükség esetén még 5-10 deka lisztet adjunk hozzá a fakanalas kevergetés közben. Így aztán én startból 3 dl tejjel indítottam. Hát lehet a 3,2 dl-t megbírta volna az én elképzelésem, de utólag már nem pótoltam, ezért nálam a 3,2 dl fog szerepelni. Ja, a vajas-olajos kencéből is megmaradt, tehát ezeket is csökkentettem.

Hozzávalók:
  • 3,2 dl tej
  • 1 dl víz
  • 25 gr élesztő
  • 60 dkg liszt
  • 1 tk cukor
  • 1 kk só
  • 8 dkg vaj
  • 4 ek olaj
Töltelék:
  • kb. 60 dkg olajon megpirított darálthús (kb. mert nem mértem)
  • kb. 30 dkg zsíros juhtúró
  • 2 kisebb dobozos natúrjoghurt
Langyos tejet-vizet elkeverem az élesztő-cukor-só mennyiséggel. Hagyom kicsit állni. Aztán fakanállal belekeverem a liszthez. A kapott tésztát 3 fele osztom, mindeniket egyforma méretre kinyújtom (vigyázat, könnyen a nyújtódeszkához vagy a sodrófához ragad, erőteljes lisztezésért kiabál). Közben a vajat megolvasztom, hozzáadom az olajat. Egy szilikonecset segítségével megkenem az egyik kinyújtott lapot. Erre helyezem a második lapot, amire a töltelék kerül, majd ráborítjuk a harmadik lapot. Ezt ismét megkenem a vajas kencével (vigyázat, a második lapra nem jár vajas cuccos, csak a töltelék).
Most jön a hajtogatós rész: a felső részt behajtom a lapok képzeletbeli közepéig, alsó felét szintén (azaz az előző hajtás találkozásáig). Ugyanezt megismétlem a jobb meg a bal oldallal is.
Ezután kissé kinyújtom a kapott tésztát, akkorára mint az a tepsi amiben sütni szeretném (emlékeztető: lisztezünk, mert fölöttébb ragadós). A tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tepsibe emelés nem a legkönnyebb feladat, de nem lehetetlen. Miután beemeltem, 1 órát huzatmentes helyen letakarva pihent, majd a tetejét megkentem (most nem tojással, mert nem akartam a maradék olajos vajat pakolászni, így továbbra is azzal kencéztem), majd len- és szezámmaggal megszórtam. Alsó-felső fűtésen 200 fokon kb. 50 perc alatt megsütöttem.
Azért ama darált husi nem egész mostanáig váratott magára, hanem a bejegyzés kallódott el a múlt héten, s csak most töröltem le róla a port a piszkozatban.

    2010. 10. 26.

    Tárkonyos, gombás pulykaraguleves

    volt nálunk vasárnap. Történt ugyanis, hogy anyósék jöttek vendégségbe, így valami klasszikussal, de nem a már ilyenkor unalmassá vált húslevessel vagy gulyáslevessel netán zöldséglevessel akartam előállni. A relatív klasszikusnál tovább nem mehettem, hisz volt már egy próbálkozásom, mikoris valami ázsiai stílusú főfogást tálaltam. Már akkor gyanús volt a dolog, mikor a szokásostól eltérően abból nem repetáztak. Aztán sógornőm "vallott", emilben szépen leadta amit anyósék nem vágtak a szemembe. Éspedig: tuti sokat dolgoztam vele (legalább ezt észrevették, ez sem semmi), de nekik nem jött be, a mezei rántott husinak jobban örültek volna. Tehár soha többet újítás.
    Azért nem mondom, volt bennem némi félsz, hogy majd a tárkony (kicsilány szerint tákom) is átbillenti ezt a levest az ebből nem repetázunk kategóriába, de végül kellemeset csalódtam. Apósom kért második tányérral is. Anyósra már nem bírtam figyelni, ugyanis a csajok (enyém három, meg a sógornőm szűk 4 évese) egy külön kisasztalnál kajáltak, a fiam pedig úgy döntött, hogy pár kanál leves elfogyasztása után megy és leellenőrzi, hogy minden csaj ugyanazt kapta-e. Amit igyekezett is a saját kanalával véghezvinni, több-kevesebb sikerrel.
    Főfogás farfalle tésztával körített bakonyi szelet volt. Hát ez senkinél nem vallott szégyent. Max a középső csajomnál, de neki okai voltak erre. Mert hőemelkedése volt, hasfájással és fejfájással fűszerezve. S ha ez nem elég ok, akkor lámpaláza is volt, hogy rajta kívül lesz-e még gyerek, aki az egyik osztálytársnője szülinapo zsúrjáról elkésik (jelentem, volt).

    Leves hozzávalói:
    • 3 liter előző este főzött csontlé (nem akármilyen, finom marhalábszár velőscsontjából főtt)
    • kb 85 dkg pulykazúza
    • 6-8 db sárgarépa, fél centi vastag karikákra vágva
    • 3-4 db petrezselyemgyökér, szintén fél cm vastag karikákra vágva
    • egy kevés gomba (jelen esetben egy 8 decis üveg egyharmada, róka és vargánya páros)
    • egy kis adag borsókonzerv
    • egy kis adag kukoricakonzerv
    • 5-6 kisebb krumpli
    • tejföl
    • ecetes tárkony megvagdalva
    • kevés olaj

      Nos, a leveske hogy készült?
      Miután a marhacsontokat a főzőléből kiszedtük, s a velőt pirítóskenyéren rohamtempóban elfogyasztottuk, a levet átszűrtem, majd az apróra daravolt pulykazúzát megfőztem benne (kis tűzön, így kristálytiszta maradt). Közben a sárgarépát meg a petrezselyemgyökeret kevés olajon (most épp oliva) megdinszteltem. Mikor a zúza megfőtt, a dinsztelt cuccot a fazékba teszem a husi mellé. Ugyanekkor kerül bele a borsó, kukorica és a krumpli. Mikor a zöldségek megfőttek, beleteszem a gombát, megvárom míg újból felfő. Ekkor a tejfölet is beleteszem, persze a tejfölhöz adok előbb egy kis forró levest, s aztán borítom az egészet a fazékba, így nem lesz csomós a leves. Aztán következik a vágott tárkony is. Ja, persze a sózás is képben van, mikor a zöldségeket beletettem főni, még utósózási munkálatokat eszközöltem, hisz a főzőlé már alapból kissé sós, a velőscsontokat ugye megsózva kell a fazékba tenni főzés előtt.
      Fotó a fiamnak tálaltadagról van, aminek a vége természetesen mindig engem illet meg.

      2010. 10. 20.

      Lestyános krumplileves

       Szeretem az olyan kajákat, amit pikk-pakk összeütök, s még elismerést is gyűjthetek be érte. Elsőszülött nem igazán díjazza a levesekben a sárgarépát. Nyersen mehet bármikor, de kanállal....harcot vívunk. Ne már amit neki adok, abból kiválogassam ami nem tetszik neki. Akkor rögtön akadna követője, ha nem ebben, valami másban. Nem egyke a szentem, hogy ezt a luxust megengedjem neki (bocsi, nem akarom sem az egykéket, sem a szüleiket ezzel bántani, ha valaki esetleg ezt rossz szándékú célzásnak vette volna).
      Egyetemista koromban a szobatársnőm főzte egyszer ezt a levest, rögtön felvettem a leveslistámra. Oldalborda sem ismerte, nálam evett ilyent először. Gyerekek is szeretik, ez az alap rongyos leves. S mert krumpli, ezért elsőszülött is nagyon szereti (asszem itt üt ki belőle az örökölt csíki vér).

      Hozzávalók:
      • krumpli
      • lestyán
      • tojás
      Krumplit meghámozom, kockákra vágom, sós vízben odateszem főni. A fővő vízhez teszek egy adag lestyánt, tegnap épp a fagyasztottból vágtam a fazékba. Tavaly télen a szárított ment, akkor csak az volt. Mikor a krumpli megfőtt, egy kistányérba előzőleg felvert tojást gyorsan belekavarok, ettől lesz olyan rongyos.
      Egy régi barátnőm (sajnos sok-sok km választ el egymástól) is nagyon megkedvelte ezt a levest az egyszerűsége miatt, ilyen receptekre volt szüksége mikor a szüleitől külön költözött, hisz előtte nem igazán gyakorlatozott a konyhában.
      Oldalborda a napokban tett el magának apróra vágott ecetes, hagymás, fokhagymás csípőspaprikát. Azzal ízesítette az ő tányérjában levő adagot (mert nekem a csípős közellenség, maximum az enyhén pikáns jöhet szóba, de az is csak ha nagyon muszáj).

      2010. 10. 19.

      Paradicsomszószos húsgombóc



      Utóbb említett sertéshusi, ami a szalona olvasztáshoz nem felelt meg, nem bírta történetét befejezni a szabadban rácson sültként végezni. Ugyanis az adag hatalmas volt, oda egy hadsereg kellett volna, de minimum egy nagyobb baráti társaság. Így Oldalborda kapta magát, s a maradékot aztán ledarálta. Mondván készíts belőle fasírtot. Igenám, de egyetlen porcikám sem kívánkozott a főzőlap mellett forgatni a forró olajban a kis gombócokat.
      Minap kipróbáltam a Chef Viki-nél (asszem) látott panírozás után a sütőben sütési verziót. Akkor karfiollal történt a próba, s nagyon bejött. Nincs égett olajszag, nem burrog az elszívó, nem kell a főzőlap mellett álldogálni, kevesebb olaj fogy, ergó egy egészségesebb lehetőség (na jó, nem annyira mintha párolná az ember, de akkor mi lenne a panírozott kajákkal ?). 
      Hozzávalók:
      gombócokhoz:
      • őrölt hús,
      • fűszerek (só, bors, őrölt kömény, majoranna, bazsalikom, szárított-őrölt gyömbér, rozmaring)
      • tojás
      • hagyma 
      • fokhagyma
      • zsemlemorzsa
      • kevés olaj
      paradicsomszószhoz
      • házilag eltett paradicsomlé (akinek nincs, az vagy friss paradicsomból vagy pedig sűrítményből is készítheti)
      • fűszerek (só, bors, bazsalikom, oregano)
      • hagyma
      • étkezési keményítő
      • olaj
      Reszelt sajt a gombócok tetejére.

      Nos, a darált husi egyharmadát (volt olyan 70-80 dkg) egy tálba tettem, fűszereztem. Só, bors, őrölt kömény, majoranna, bazsalikom, szárított-őrölt gyömbér, rozmaring. Beletettem 2 egész tojást, majd olyan 2 fejnyi dinsztelt hagymát (ez utóbbi a fagyóban várakozott dobozban, lévén a múltkoriban romlani kezdett a hagyma, azt megtakarítottam, aprítógépben megvágtam, s megdinszteltem. ilyenkor jó, mert csak előkapom a dobozt s mehet is a kajákba). Beletettem még vagy 1,5 maroknyi zsemlemorzsát. Sajna a fokhagyma kimaradt, ugyanis közben el kellett rohannom az elsősért a suliba.
      Miután hazaértem, ügyes kis gombócokat formáztam belőlük, olyan diónyi vagy leheletnyivel nagyobb méretben. Egy jénai tálba helyeztem egymás mellé őket, de azért éppen nem érintették egymást a kis gombócok. Egy szilikonos ecset segítségével a gombócokat lekentem kis olajjal, majd csöpögtettem a gombócok közé is némi olajat (ha épp időkrízis miatt nem felejtem el, akkor egyszerűbb lett volna pár ecsetvonással kikenni még az üres tálat). 
      Ekkor betettem a sütőbe, turbógrillen 200 fokra, időt nem néztem, csak addig "napoztak" míg a tetejük már nem kezdett szép piros lenni.
      Ezalatt elkészítettem a paradicsomszószt. Előkaptam ismét némi fagyasztott dinsztelt hagymát, kissé felhevítettem, megszórtam 1 ek étkezési keményítővel, elkevertem, majd hozzáöntöttem 2 üveg (olyan bő 7 deciset) házi paradicsomlevet. Utána fűszerezés: só, bors, bazsalikom, oregano, A zöldfűszereket nem sajnáltam. S jól összerotyogtattam, a fűszerek adják ki magukból az ízt (oregano szárított volt, hát ezért)
      Sikerült úgy időzítsem, hogy a szósz akkorra lett kész mire a husigolyóbisok szépen megpirultak. Ekkor a paradicsomszószt a husigolyók tetejére kanalaztam (azért kellett a paradicsomszósz is forró legyen, hogy a  kihevített jénai tálam épsége ne legyen veszélyeztetve a szósz belekanalazásakor), majd alaposan megszórtam reszelt sajttal. Visszatoltam a sütőbe, s még addig szaunáztattam a husikat míg a sajti szépen le nem olvadt a gombócok közé.
      Durumlisztből készült spagettit főztem ki, azt szedtem a tányérokra, rá a gombócok, s alaposan meregettem a szószból is.
       
      Klasszisokkal jobban esett mintha fasírtot sütöttem volna (pedig azt is szeressem ám, csak nem túl gyakran készítem).

      2010. 10. 17.

      Kaja az őszben

      Kicsit kezdett befordítani ez az időjárás. Múlt hét végén a havazás, egész héten melegedő tendencia, ahhoz hogy most hétvégére megint lehűlt, esett az eső. Tegnap is ma lett mire hazaértünk, aztán már közelített dél fele mikor kicsilány felébredt, a gyermek (ugye Csíkban úgy tartják, hogy csak a fiú a gyermek, a mások azok leánkák) csak jövő hét végén jön haza, nagylányokat is délre hazaszállították, eső is épp elállt, mikor előálltam ama ötletemmel, hogy akárhova, de erdő közelbe menjünk. Hát akiknek terepjárójuk van, azoknak a haveroknak mind programjuk volt, a városi dzsungelben. Így aztán családilag vágtunk neki. Hűtőben adva volt némi hús. Hogy az hogy került oda? Elmondom.
      Végy egy havert, aki vagy 100 km-re tőlünk húsfeldolgozással foglalkozik. Rendeltünk a héten tőle olvasztani való szalonát. Aham, mondaná a húgom. Csakhogy alig bírtam kivenni a kapott adagból a célnak megfelelőt. Teljesen húsos, rétegesen húsos volt a cucc. Így aztán amit lehetett kiolvasztottam, a többi pedig várta a szebb jövőt. Na, azt ma Oldalborda megragadta, betette a grillrácsot a járgányba, némi tüzelőanyagot, kenyeret, kést, öltöztünk s már itthon sem voltunk.
      Eredmény? Ember nem győzött eleget hálálkodni, hogy mehetnékem lett.
      Szerintetek is érdemes volt kimozdulni?












      2010. 10. 12.

      Túrós gombóc őszi verziója. Sütőtökkel



      Gondolható volt, hogy ha Oldalborda feltankolt sütőtökből, akkor most invázió lesz efféle recetúrákból a konyhámban. Ezért kicsit megbogarásztam a világhálót, konkrétabban a gasztrobloggerek világát, s ilyen irányban kerestem ötleteket. Így jutottam el a Manókonyhába. Maxnak legyen hála a tavalyi gombócos VKF témáért. Bár lehet ManóAnyó amúgy is elkészítette volna eme remek gombócát, de ki tudja.

      Sajnos adagokat nem tudok, tegnapról adva volt egy jó nagy darab, szerintem olyan másfél kilónyi sütőtök készen megsütve. Ezt egy öblös tálba tettem, s botmixerrel pürésítettem. Utána 2 tojás, csipet só, kb. 25 dkg kicsöpögtetett joghurt (már felhasználásért kiabált ez a maradék), 5 Milumil tápszeres lapátka cukor. És búzadara amennyit a massza felvett. Ez is egy külön poén volt, mert az itthon készleten levő dara nem bizonyult elegendőnek. Oldalborda annak ellenére, hogy ígéretet tett arra, hogy hazafele vásárol, mégis nekem kellett elmennem a legközelebbi boltba, ami több mint egy kilóméterre van. Lakjon az ember zsákutca zsákjában.
      Kicsit állni hagytam a masszát, hogy a dara szívja magába a nedvességet, s kissé duzzadjon meg. Majd lobogó, enyhén sós vízbe kanállal kis gombóckákat adagoltam a fazékba. Miután a gombócok feljöttek a víz felszínére, még hagytam 1-2 percet, s kiszedtem. Oldalborda csak úgy natúran kapta, ő egyáltalán nem "bunda" fun. Többieknek kis vajon megpirítottam némi zsemlemorzsát, s abba szedtem ki a megfőtt gombócokat.
      Kis vaníliáscukorral és kristálycukorral meghintve ettük.
      Köszönet a finomságért ManóAnyónak.

      S egy kis gyerekszáj is a végére.
      Kicsilány miután belakmározott a gombócokból, amit hol a kis villával, hol az ujjacskáival mozgatott, ragacsos kezeit leengedte az asztal lapja alá. Mondom neki, hogy ne a blúzába kenje, mert nem szép dolog. Mire ő megnyugtatásképp: nem a blúzomba kentem, ne félj. A harisnyámba.


      kicsi tarka kutya legyek, ha értem

      Szóval akármi legyek, ha értem hogyan is működik ez az egész blogspot. Már többször megfigyeltem, hogy hiába van nekem saját bloglistám, a dög nem frissít. Most a legutolsó példa erre, hogy Maimoni írt egy új bejegyzést, s nálam még mindig az előző jelenik meg. S nem ez az első ilyen eset. Mikor figyeltem az Alíz VKF-es beszámolóit, hát akkor is többször megesett (azaz nem is egyszer), hogy nálam csak órák múltán jelent meg az újabb bejegyzés. A poén, hogy ez a jelenség nem állandó, szóval van amikor percre pontosan frissül, ha frissítem az oldalt. Mint például most Limara sonkás virágocskái. Másnál is történt ilyensmi, vagy csak én vagyok az ufó?

      2010. 10. 11.

      Egy darabig bíztosítva van

      a korlátlan sütőtök fogyasztás. ma például köret készült az egyik egy darabjából. Azért 19,3+10,4 kg sütőtöknek jócskán megörültem, a lányokkal együtt.

      2010. 10. 10.

      Sütőtök grissini kombó

      Soha, de soha nem fordult volna meg a fejemben, hogy sütőtököt viszontlássam a grissini receptjében. De minap épp Garffyka oldalán tettem látogatást, s mi fogadott? Az előbb említett páros. Két napja vettem némi sütőtököt, ami olyan 6,5 kilót kóstált. Hát jelentem alig sikerült egy grissini adagra valót megmenteni. 
      Tegnap pedig szülinapi bulira voltunk hivatalosak. Komasszonyom rengeteg nasit (na jó, boltit, de akkor is nasi) tett az asztalra. Hát épp úgy esett, hogy lévén én még gyomorkímélő üzemmódban leledzettem, hát az asztalon levő grissini olyan 65%-át én pusztítottam el. Én, aki eddig még csak köszönő viszonyban sem voltam ezzel az enni-, nassolnivalóval. S akkor megérett bennem, hogy ma márpedig ezt mi is elkészítjük a lányokkal. Hát jelentem, annyira "rossz" volt, hogy alig tudtam az utolsó adagot egy fénykép erejéig elkobozni.
       
      A recepten egyedül annyit módosítottam, hogy sajnáltam az olívaolajat a tésztába, így a gyakrabban használt napraforgóolaj került bele.

      Hozzávalók:
      • 170 ml langyos víz
      • 2 kk olaj
      • 1 kk méz
      • 150 gr sütőtök megsütve és villával megtördelve
      • 500 gr liszt
      • 12 gr élesztő
      • 2 kk só
      Ezeket mind a kenyérsütő üstjébe teszem, s márisindul a dagasztó program. Lévén nálunk most igencsak hűs idő járja, egyenlőre még nincs nagyon ráadva a fűtés, így a kelesztést is a kenyérsütőre bíztam. Másfél óra után aztán a lányok munkába álltak, picilány persze inkább a pocijába juttatta a tésztát mintse megsodorva a tepsibe tegye. Így aztán a megdagasztott tésztát eredetileg 32 kis gombóccá porcióztam, de már csak 30 rúdacska tudott kisülni. Rúdacskákat miután a lányok megsodorták, én némi mák társaságában utómunkálatoknak vetettem alá. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, majd szilikonos ecsettel lekentem némi alajjal, majd 200 fokos sütőben, olyan 18 perc alatt sütöttem meg. Sütőn a felső fűtést kapcsoltam csak be, s a tepsit az alsó harmadra tettem be. Első tepsinyit alig volt türelmük megvárni míg langyosra hűlt. Azt hiszem fokhagymás olajjal megkenve még finomabb lett volna. De így is nagyon finom ropogtatnivalót kaptunk.
      Köszi Garffyka.

      2010. 10. 09.

      Időjárás jelentés

      Reggel még fekete volt minden. Aztán 10 óra után kezdte el szitálni a lisztet. 11-kor már ez a látvány fogadott. 

      Azóta még eltelt több mint egy óra, még mindig húzza-rázza. 
      Személy szerint még nem akarok ilyen időjárást, kérem a vénasszonyok nyarát. Fázós vagyok. Mintha nem is csíkban születtem volna. Meg nem az átkosban jártam volna egyetemre, mikor a szobánkban nem ritka vendég volt a 12-15 fok. Most 7végén a Nyugati Kárpátokba kellett volna mennünk, családi hétvége volt tervezve a kolozsvári off-road klubnak. Hát lemondtam róla. Nem volt semmi bíztosíték abban, hogy a gyomrom hogy viselkedik, meg nem igazán kellene semmi kórságot benyelni ezzel a télies időjárással. Bár az időjósok az országban a legmelegebbet épp a nyugatira jósoltak. Hát meglátjuk.

      2010. 10. 08.

      A kaja amelyik buktató volt a gyógyulás útján

      Igen, a gyógyulásén. Ugyanis múlt héten diagnosztizálta a házi dottore, hogy akut gyomorhurutom van. Hát tudtam, hogy nem azt fogja mondani, hogy kutyabajom, lévén én orvoshoz csak akkor megyek, ha tényleg baj van. Útáltam is terhességeim alkalmával a kötelező családorvosi rendelőben való megjelenéseket Szerencse míg nyugállományba nem vonult a dokink, addig szuper volt, megengedtem magamnak a luxust, hogy ne gyakran menjek oda. Dokival egy utcában lakunk, sokszor már Oldalbordával üzent, hogy ideje lenne odamenni vérnyót méretni. Meg mérlegre állni. No, de azt itthon is megtehettem, így sokszor dacoltam, s várattam a megjelenésemmel. Igenám, de az a doki tavaly mint említettem nyugdíjba ment. Az újat meg egész mostanáig nem láttam. Hálisten. Tök jófej ez a nő is. Felírt valami bogyókat, kezdtem is szedni, már a dokilátogatást megelőző kibírhatatlan fájdalmam is alábbhagyott. Rámpecsételte, hogy diétásan kajálni. Meg is ígértem. Persze akkor még nem tudtam, hogy oldalborda mit készít szombaton ebédre. Hát ezt:


      Saját bevallása szerint valami parasztkrumpli csülökkel meg körömmel.
      Konkrét recept most nem is lesz, hisz próbáltam távoli szemlélője maradni a dolgoknak, ami sikerült is. Tálalásig.
      Krumplikat miután megtakarította, nagyobbakra darabolta, sós vízben előfőzte. Közben pár fehér meg lilahagymát is megpucolt, majd ezeket is darabosabbra vágta, majd megdinsztelte. Csülköket és körmöket is előfőzte némi só, bors és babérlevél társaságában. Aztán a csülköket szépen egy tepsibe, majd a sütőbe helyezte. Mikor a husik kicsit kezdtek sülni, akkor a tepsit kivette, ráborította a csülkökre az előzőleg összekevert főtt krumplit és dinsztelt hagymát, sőt vagy 2 fej fokhagymát is megtakarított, s egész cikkeket a hagymás krumpliba tette. Tepsi visszakerült a sütőbe, egész addig míg a krumplik szép pirosasak lettek. Ekkor kezdődött a vasárnapi egész napos gyötrelmem. Ugyanis kiffiúval együtt odaültünk a többiek mellé az asztalhoz, s szépen belakmároztunk. Mivel az ilyen fajta krumplit imádom, hát nem bírtam leállni. 2 óra múlva kezdődött a böjtje. Másnap a család nélkülem csinált bármit is. Szóval ilyen kaja csak az egészséges gyomorral rendelkezőknek ajánlott, aki nem abba a kategóriába tartozik, jobb ha elhagyja a tálalás környékét is.

      2010. 10. 07.

      Leves, amelyik megosztotta a családot

      Emlékszem, a konyhai tapasztalataim első lépéseit a drága Nagymamámtól szereztem. Mármint ami a főzést illeti, mert sütiknél már jó ideje fősegédje voltam az Anyukámnak. Miután a Lebbencs levest már símán előadtam, egyik alkalommal kérdezi a Nagymamim, hogy irányítással készítenék-e újat. Hát persze sűrűn bólogattam. A dolog pikantériája az volt, hogy a Nagymama akkoriban már sokat feküdt az ágyban, nagyon beteg volt. Így hát sokat ingáztam a konyha és a szoba között, de mégsem ezért készült oly sokáig az a bizonyos leves. Ugyanis azzal kellett kezdenem, hogy a rendelkezésemre bocsájtott csirkeaprólékot meg kellett takarítanom. Az pedig eléggé embertpróbáló feladat volt, hát akkor mit szóljon egy gyerek. Telistele volt apró kicsi tokokkal, amiket a fejembe vettem, hogy eltávolítok. Ez a művelet olyan szűk 3 órát vett igénybe. S ne gondoljatok arra, hogy nagy volt az adag, sok levest kellett készíteni. Dehogy. Nekem volt semmi a tapasztalatom. S hogy milyen földi jó készült a csirkeaprólékokból? Hát
       
      EGRESLEVES

      S ugye az egrest, másik nevén pöszmétét is takarítani kell.
      No, de azóta éveken keresztül nem készítettem ilyensmit. Egészen az idén júliusig. Mikor is a kertben levő egresbokor meg lett fosztva a termésétől, s ezúttal nem lekvárba került a kis szemecskék lelke. Akkor is, és ma is ugyanazon menetrend szerint készült a leves. Azaz kis különbséggel. Akkor friss volt az egres, frissen kellett azt is takarítani, akkor csirkeszárnyakból készült. Most az egres már konyhakész állapotban a fagyasztó mélyéről került elő, most csirkeaprólékokkal.
      Hozzávalók:
      • 1 kg csirkeaprólék,
      • 0,5-1 kg egres
      • kapor
      • cukor
      • tejföl
      Csirkeaprólékot sós vízben megfőzöm, kicsontolom. A főzővizében, amihez most már némi kaprot is teszek (most száraz, nyáron friss) kissé megfőzöm az egrest is. Ízlés szerint kis cukrot adok hozzá. Kaporszárakat eltávolítom, beleteszem a kicsontozott csirkehusikat. Lehet tálalni. Lehet így natúran fogyasztani, vagy tányérba tejfölet tenni, esetleg ha az egész család arra van hangolva, akkor már a fazékba be lehet habarni.



      Nyáron csak az elsőszülött fintorgott. Ma már a középső csaj sem volt hajlandó enni belőle. Kicsilány oviban kajált, de a kíváncsiság megkóstoltatta vele. Igaz, előtte már kért egy adagot a második fogásból, szóval a kóstoló után kijelentette, hogy kéri a villát. Oldalborda legalább jóízűen evett belőle. Én meg csak nyeltem nagyokat, s beláttam: túl savas ez a kaja most az én belügyleteimnek, bármennyire is megettem volna minimum egy púpos tányérral, bánatosan lemondtam róla az egészségem érdekében. Ja, a Kiffiam meg nincs itthon.





      2010. 10. 05.

      tegnapi nap

      Hát nem ismételném meg a tegnapot, de nem ám. Annak ellenére, hogy a gyomorproblémám kissé engedett létezni, így már képes voltam 3 szelet mezei pirítós kenyeret megenni a menta teám mellett.
      Családnak persze volt ebéd, egyáltalán meg sem közelítette a diétás kategóriát, kiváltképp a főfogás. Levesnek parasztcsorba volt (na jó, bevallom 1 merőkanál levet én is bekanalaztam kissé félve, szerencsére úgy tűnik merészségem nem nyerte el a bűntetését), utána párolt káposzta sült csülökkel. Nagylányok meg kiffiam normál időben megették a levesüket, majd leves az asztalon maradt, fazékon fedő rajta. Aztuán tettünk-vettünk, már közelgett az óra, hogy Oldalborda hazahozza a kicsilányt is az oviból. Erre a kisebbik sulis csajom jelenti, hogy az öccse bajt csinált a konyhában. A baj pedig: valami növényt megcibált az ablakpárkányon. Kérdem melyiket? Mire a csajom: azt amelyiken valami kis zacskó volt. Hát itt kezdtem vöröset látni a szemeim előtt. Ugyanis előző nap sikerült az egyik hipermarketben vennem 4 hónap nyomozás után 1 kis cserépben koriandert. Arra a látványra ami a konyhában fogadott, egyáltalán nem voltam felkészülve.

      Ami erről a növényről hiányzik, az össze volt tépkedve, ledobva a földre és a cserépből némi földdel összetaposva. Tehát szó sem lehetett semmiféle gyors hasznosításról. Kis híjján elbőgtem magam. 
      No, de ez az élmény csak a nap fénypontjának a fele. Mikor épp a söprögetés végénél tartottam, megérkezett a családom többi része. Oldalborda pár perc után már a konyhában is volt, odatette a levest melegedni magának. Egyszercsak fedő lekap, merőkanállal belekavar, s rettenetesen ledöbbent. Hírtelen köpni-nyelni nem tudott. A levesben egy mobiltelefon feketéllett kifele. Maga a készülék nem nagy durranás, de persze a gyerekem a laza levesbe dobálással sikerült az örök vadászmezőkre küldje a technika vívmányát. Szerencse nem a jobbik telefonom volt, azt nem tudom hogy éltem volna túl.
      Kicsi töki az asztalon levő telefont elkapta, fazékról fedőt le, telefon bedob, fedő visszatesz. Asszem jobb lesz megtanítani a 16 hós gyerekem, hogy mi az ami a gasztro kategória, s mi az aminek semmi köze még a készítéshez sem.
      Azokat akik netán a levesben úszó mobiltelefont is megtekintették volna, sajna ki kell ábrándítsam. Ugyanis sem Oldalborda, sem én nem rendelkeztünk kellő humorral az adott pillanatban. Utólag meg már hiába.
      Hab a tortán, ma mindenhova mászik fel. Már lezubogott egy székről, kissé fájlalta utána a csuklóját, de ez persze nem akadályozta meg abban, hogy míg én elmentem a wc-re, addig ő ne az asztal tetején táncoljon. Rá 5 percre meg már egy másik asztal tetején tombolt.
      Hát nem tudom minden kiffiú ilyen-e, de elismerésem azon szülőknek akiknél több fiú van a családban.

      Szerintetek van esélyem, hogy a cserépben leledző koriander maradványa valaha is kiheverje a tegnapi sokkot?

      2010. 10. 02.

      Leves maradékokból

      Minap Oldalborda köretnek gombás rizset kért. Igen ám, de a család létszámát figyelve, nem tettem el csak nagyobb méretű üvegekbe gombát, ami látszik is a gomba téli eltevésre bejegyzésemnél a fotón.
      Szóval megmaradt egy olyan 1/3 üvegnyi gombám. Amit hasznosítanom kellett, ellenkező esetben mehet a komposztba. A gomba nem az az étel amivel játszani lehet, nem tartható még napokig sem, nemhogy heteken keresztül. Másnapra pedig leves kellett. 
      Hozzávalók:
      • egyharmad nagyüvegnyi gomba (kb 270 ml)
      • 4 szál sárgarépa
      • 2 szál petrezselyemgyökér
      • 1 szál paszternák
      • 1 tojás
      • 1 jó diónyi gyömbér
      • 1 pici, kb diónyi lilahagyma
      • 5 gerezd fokhagyma
      • szézámolaj
      • szójaszósz
      • rizsecet
      Tehát adva volt a gomba. Benéztem a hűtőszekrénybe. Onnan kivettem a maradék  petrezselyemgyökeret meg paszternákot. Kamrából sárgarépa, icike-picike lilahagyma, fokhagyma. 
      Nos a sárgarépa, petrezselyemgyökér, paszternák kockákra vágódott majd kevéske olajon megpároltam. Mikor szinte kész volt, akkor az apróra vágott lilahagymát , apróra vágott gyömbért s a szintén apróra vágott fokhagymát rászórtam, párat kevertem rajta, majd hozzáadtam a szézámolajat és a szójaszószt. Végül ráöntöttem az üvegből a maradék gombát, felengedtem vízzel, kissé megsóztam. Miután a zöldségek megfőttek, a tojást egy tálban felvertem, beleöntöttem a levesbe s gyorsan kavartam is, hogy olyan rongyossá változzon a tojás. Rizsecettel ízesítettem.