Mai kenyér meg nem minden iskolás egyforma

Ma reggelre már csak valami félszáraz bagettek voltak itthon miután a két iskolásnak felpakoltam a tízóriást. A tegnap este bekevertem egy adag öregtésztát, így ma szépen nekiláttam a sütkérezésnek. Tavaly mikor rengeteget fájlaltam a hasam, s folyt a találgatás, hogy mi bajom lehet, egy adott pillanatban gyomorsav nézett ki hunyónak. Na akkor grahamkenyér fogyasztást ajánlottak. Húgom pedig nem is lenne a tesóm ha nem helyben ugrik, s drága komámmal (aki pedig a gyermekeim már nem használt mindenféle kisbaba cuccait fuvarozta oda) visszafele huszonkiló grahamlisztet küldött. Sütögettem is a kenyereket, de Oldalborda olykor kijelentette, hogy biza a fehér kenyeret hiányolja, mert milyen már a lekváros kenyér ha nem fehér kenyérből eszi. De ma ismét grahamos készült.

Épp a lányokért indultam a suliba, az ajtón kilépés előtt vettem ki a kenyeret a sütőből. Kenyérke recipéért meg hova máshova mehettem volna mint Limarához. Kicsit a saját stílusomhoz alakítottam.

Hozzávalók

• 25 dkg öregtészta
• 0,7 dl tejsavó
• 2 dl víz
• 2 tk só
• 1 tk cukor
• 1 tk búzasikér
• 20 dkg grahamliszt
• 30 dkg fehérliszt
• 2 ek olaj
• 1 dkg élesztő

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe teszem, a folyadékot legaljára, a többit mikor hogy adódik. A kenyérsütő dagasztó-kelesztő programját indítom, majd 1,5 óra után kiveszem, a kenyértésztát nyújtódeszkán kilapogatom, formázom, majd egy 8 litres kacsasütő jénaiba teszem, amelynek az aljába egy darab sütőpapírt helyezek. A jénaira a tetejét is ráhelyezem. 30 perc elteltével bemelegítem a sütőt, alsó-felső fűtésen 230 fokra. Kb. 25 perc kell, hogy elérje az említett hőt. Ekkor a jénai tetejét leveszem, a tető belsejét megspriccelem vízzel, a kenyeret 3 helyen pengével bemetszem, s visszateszem a tetőt, majd mehet a sütőbe. 50 percig sütöm. Ha világosabb kenyeret akarok, elég 45 perc is. A sütési idő elteltével vigyázva kiveszem a sütőből, óvatosan leemelem a tetőt (forró gőz könnyen felcsap), majd rácsra téve hagyom kihűlni. Rácsra helyezve megspriccelem hideg vízzel, kis szerencsével a kenyér beszélgetni kezd. Cserepesedik a kérge.

Ha valaki nem tudná még az öregtésztát, akkor azt is leírom. Este beteszem a következőket a kenyérsütő üstjébe, majd 20 perc dagasztóprogram után a gépet lezárom, az üstöt egy zacskóba teszem, s be a hűtőbe. Másnap ismét indítom a dagasztó programot, de csak addig míg gombóc formálódik a tésztából. Ekkor tároláshoz használható, fedeles műanyag tálba teszem, s mehet a hűtőbe (vigyázat, dagadni fog, megtörténik ha kicsi a tál, az öregtésztánk kinyomja a fedőt s terjeszkedni fog).

Hozzávalók:

3 dl víz

50 dkg liszt

csipet só

1 dkg élesztő

1 tk cukor

Ja, s az iskolások. Elsőszülött enyhén szólva útál tanulni. Nem érdeklik a jegyek, semmi lelkifurdalása nincs ha épp nem a szülők igényének megfelelő jeggyel tér haza. Középső csajom ugye elsős. Eddig a NJ (azaz a nagyon jó) minősítések voltak kizárólag az ellenörző könyvecskéjében. Ma hazafele mondja eléggé lehangoltan, hogy ismét kapott jegyet (tegnap is, tegnapelőtt is, de akkor nagyon jókat). Már balsejtelmeim voltak. Kérdem milyen jegyet. Mire ő: egyel kisebbet. Ráadásul számtanból. Hát nem repestem az örömtől, de bíztosítottam arról, hogy gyakorolunk, rajtunk nem múlik a javítás. De ő teljesen mélabús volt. Épp az ebéddel bütyköltem, ismét a mai számtanról beszéltünk, s kérdi, hogy az eddigi sok NJ minősítés javítja-e a mai mínuszt. Mondom milyen mínuszt, mikor csak Jóról volt szó. Hát kiderült ő ugyan egyel rosszabbat említett, s én gondoltam egyből csak a Jó-ra. Mínusz NJ meg sem fordult az én fejemben mint egyel rosszabb. Hát alig tudtam elmagyarázni a könnyeivel küszködő drágámnak, hogy a mínusz az kizárólag az ellenőrző könyvecskéjében szerepel, a naplóba olyansmi nem kerül, s ettől a mai incidenstől ő még nagyon is jó tanuló.

Datolyás pite

Kiffiam ma példásan alukált délben. Betettem a kiságyába, bekapcsoltam a telefonját (a bébicsőszt), hogy tudjon velem kommunikálni ha mondandója van. Megígértem neki, ha ügyes, akkor készítünk valami finomat délután. Hisz amúgy is egytálétel féleség volt ma, azaz töltött paprika, s az kívánt valami édeset. Fellapoztam az "Öt kontinens hatszáz receptje" című könyvem, s megállapodtam ennél a piténél. Csak reménykedtem, hogy van itthon datolya, ellenkező esetben szárított ananászt vetek be. De ráakadtam valami félig-meddig őskövület datolyákra (gyerekeim nem kattantak rá, bezzeg anno az átkosban ha néhanap valamelyik szülőm ilyennel jött haza az már maga volt a kilátás pár napos menyországra, hisz volt nasi).

Hozzávalók:

15 dkg liszt

4 tojás

12 dkg datolya

6 dkg mazsola

1 dl rum (na jó, én ennek hiányában gint vetettem be)

2,5 dl tej

reszelt citrom héja

1 tk őrölt fahéj

5 dkg + 2 ek vaj

7 dkg cukor

porcukor a tetejére

A datolyák magjait eltávolítjuk, felaprózzuk s a mazsolával valamint a rummal egy kis lábosba feltesszük főni. Ha felfőtt, levesszük a tűzről, s kihűtjük. 

A tojások sárgáját a cukorral fehéredésig keverni, majd hozzáadni a lisztet, az 5 dkg vajat felolvasztva, valamint a tejet (érdekességképp megjegyzem a recept enyhén szólva el volt lőve, hisz a hozzávalóknál megadta a tejet, de a leírásnál nem használódott fel. szerintem csakis itt kerülhet bele). Belekeverjük a tojások felvert habját, hozzáadjuk a citromhéjat valamint az őrölt fahéjat.

Egy palacsintasütőbe tegyünk 1 kanál vajat, majd a massza szűk felét tegyük bele, a lecsepegtetett gyümölcsök felét osszuk el a palacsintánkon, s kevés masszával kissé fedjük le a gyümölcsöket. Közepes tűznél kb. 3 perc alatt megsütjük, tálra szedjük, porcukorral meghintjük, s míg a másik palacsinta is megsül, az elsőt melegen tartjuk.

Így a recept. Namármost nekem nem teljesen egyenes a palacsintasütőm alja, közepe picivel fennebb van, így ott már vígan kezdett pirulni, míg a teteje még félig nyersnek tituláltatott. Ezért a leírással ellentétben kaptam magam s megfordítottam a palacsintát, süljön már a második fele is. A második palacsintánál úgy gondoltam, hogy majd ráteszem a fedőt. Csak Oldalborda jött osztani az észt, szerinte ne tegyek annyi masszát, s akkor okés lesz a dolog. Naná nem lett az. Ráadásul attól pite, hogy ne palacsinta vastagságú legyen. Szerencsére az elsőhöz kevesebb mint fele masszát sikerült elhasználnom, így a harmadik relatív vastagabb lett.

Nekem azért ízlett, valószínűnek tartom, hogy rummal azért másabb lehet az íze, az alkohol meg ugye azért nagyrészben a hő hatására távozik.

Gumicukor a konyhában

Igen, az én gyermekeimnél is 75%-os sikere van a gumicukroknak. A boltiért Kicsilány, a saját készítésűért pedig Középsőm nem lelkesedik. De Kiffiamnak? Na, neki mindegy, csak édesség folyjon. Mikor Tücsök Bogár feltette a saját készítésű gumicukrát, már éreztem én is el vagyok varázsolva. Hétvégén meg Elsőszülött szülibulija apropóján több gyerek is volt nálunk, hát gondoltam kipróbálom. Bevált, recept megtartva.

Azt még elárulom, hogy a belinkelt oldalon ugye 1 tasak zselatint ad meg a recept, s mint kiderült 1 tasak 25 gr. Igenám, de nálunk 1 tasak 10 gramm. Dilemmáztam egy sort, hisz az én tasakom azt írta, hogy 1 tasak tartalma fél liter folyadékhoz. Aztán mégis 2 tasakkal, azaz 20 gr-al indultam neki az egyenkénti színeknek. Na, majd következőkor mehet a 25, ide is azt fogom most feltűntetni.

Hozávalók:

0,5 l bodzaszörp (természetesen ez már vízzel hígított változat)

0,5 l málnaszörp (szintén nem a koncentrált szörpről van szó)

0,5 l narancslé

0,5 l tej

10 tasak por formátumú zselatin (azaz összesen 10 dkg)

2 ek cukor

Mindhárom gyümölcslevet külön-külön egy tálban elkeverem a neki kijáró zselatinnal, azaz a 25 grammal. Az én tasakomon azt írja, hogy hagyjam 10 percet ázni, majd gőzfürdő fölött addig kevergessem, míg a zselatin elolvad. S vigyázzak, ne hevítsem 60 fok fölé. Tehát nekem nem kellett lehaboznom, lévén nem forrt, nem keletkezett hab. Mindhárom színt külön-külön egy kerámia tálba öntöttem, majd 4 óra hosszára a hűtőszekrénybe tettem. Ekkor tálból ki, kb 1,5x1,5 cm-es darabokra vágtam, a háromféle színt pedig összekeverve egy negyedik, jóval nagyobb tálba tettem (éjfél magasságában nem volt hangulatom a fázisfotókra, de Tücsök Bogár kellőképpen illusztrálta). Ekkor a tejet a maradék zselatinnal és a 2 kanál cukorral szintén elkevertem, az előzőekhez hasonlóan felolvasztottam a zselatint. Ezt a tejes masszát jól kihűtöttem, s mielőtt kezdett volna kocsonyásodni, ráöntöttem a gyönyörű színkavalkádra. Be a hűtőbe, ahol ült vagy 11 órát, akkor pedig az ízlésemnek megfelelő vastagságú (vékonyságú) lapokat vágtam, s abból kisebb formaszaggatóval csinos egyedeket vágtam ki. Barátnőim tetszését is elnyerte, készítési módról alaposan kikérdezgettek. Lehetséges náluk is elkészül majd?

Mocskos leves

Azaz véres hurkából készült leves. Majd ha egyszer nekidurrantom magam, megkeresem a jól bevált véreshurka recipénket is. Addig pedig itt van a disznóvágásból adódó legkedvesebb levesem. Na jó, anno volt nekem pasim Borsodban, vágtak ott is disznót. Hát mit mondjak: kicsit sem ízlett a hurkájuk, abból bizony nem kérnék levest. Bő egy éve azért vettünk/vágtunk disznót, mert ilyen levesre fájt a fogam. No meg Oldalborda szerint a a veteményesben a legeslegjobb hüvelyes az a kolbász.

Az egész leves rettenet egyszerű. Disznóvágáskor a véres hurkák főzővizéből készül, lévén sűrűn előfordul, hogy biza a hurkák kihasadnak. Akkor pedig sok lényeg maradna felhasználatlan ha nem vetjük be ezt a módszert. Októberben a szüleimnél volt disznóvágás, sok véres hurkát kaptunk. Volt olyan is ami meg volt abálva (főzve), de kaptunk síma hurkákat is, amik épp csak be voltak töltve a bélbe. Persze előzőből ettünk úgy frissiben, a többi a másik fajta hurkákkal a fagyasztóban landolt. Aztán szép lassan fogyasztottunk mindkettőből. Leveshez azt használom amelyik nincs abálva. Múltkor két napi adag főtt, ehhez 60 deka véreshurkát kiolvasztottam, a belet felvágtam, így a hurka szabadon került a fazékba. A kellő mennyiségű vízzel (azaz a hatunkra mért adag kétszerese, 2 kicsi gyermek adag, Kicsilány alig eszik valamicskét, így öccsével két gyerekadagot kitesznek, a nagylányokat meg magunkat rendes adaggal számoltam) felöntöttem, krumplit tisztítottam s vágtam bele kockákra, babérlevéllel ízesítettem, s a krumplik puhulásáig főztem. Ki-ki ízlésének megfelelően tejfölet vagy ecet tesz a tányérjába. Vagy akár mindkettőt.

Egyszerűsége és rendkívüli ízletessége, no meg azért relatív szezonossága is adhatka, hogy nálam jó pár éve ez a numero uno. 

A történethez ugyan az is hozzátartozik, hogy gyerekkoromban alig csúszott le 1-2 falat véreshurka a torkomon. Hát így változnak az ízlések, no meg a pofonok (nem mindegy hogy kapni vagy adni :D )

Gesztenyetorta székelyruhás fondant alatt

Amint ígéretet tettem, ím a tegnapi torta leírása is. Az adag hatalmas, nálunk a haveri kör családostól köszöntgetős. Szóval nem 5-8 gyerek jön az ünnepeltet köszönteni, hanem ugye a szülők is. Köztük pedig akad édes szájú apuka is, aki duplázni is szokott. (na most szépen megsúgom, apuka a túrókrémes-gyümölcsösből kér olykor 2 ráadást is, most anyuka dícsérte ezt a tortát).

Az alap amin a székelyruhás csajszi csücsül, az egy, anno a Quellétől rendelt, 24x37 cm-es levehető oldallal rendelkező formában készült. Ehhez 2 lapot sütöttem, hogy ne kelljen elvágni a lapokat. A szoknya alapja egy kuglóf formában sült. Mindegyik tészta alapja 4 tojás, így ezt írom le, tehát ezt ismételtem háromszor.

Hozzávalók a piskótához:

• 4 tojás
• 16 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• 8 ek hideg víz

A tojások sárgáját a cukorral habosra kavarom (na jó, nem én, hanem a konyhai személyzet, egy tálas mixer képében). Közben kanalanként hozzáadok 4 ek vizet.

A tojások fehérjét habbá verem, szintén kanalankénti 4 kanál víz hozzáadásával. Most először használtam a konyhai robotom habverő céllal. Az itteni képen a jobb alsó sarokban látható célszerszámot alkalmaztam. Egyszerűen nem volt semmi késztetésem elmosni a mixert miután a cukros cumót habosra verte. De ez így totál bejött, egyszerre verődött habbá a fehérje, s keveredett a sárgája a cukorral. Több a mosogatnivaló, de ha azt is az áramfogyasztó szakgépre bízzuk, akkor valamelyest kiszolgálva érezheti magát a ház asszonya. Hogy én ezt miért nem évekkel ezelőtt próbáltam ki....

Nos, mikor a gépek végeztek, akkor egy keverőlapát segítségét igénybe véve a lisztet meg a tojások felvert habját a cukros sárgájához keverem. Sütőpapírral bélelt tepsibe töltöm, alsó-felső fűtésen kb 170-180 fokon 20/25 perc alatt megsütöm (nálunk az áramerősség igencsak ingadozó, szóval ezért az intervallumok). A kuglóf formát alaposan kiolajoztam, kiliszteztem, így került a massza bele, majd formástól a sütőbe. Nem kicsit paráztam, hogy mennyire sikerül megőríznie az épségét a formából való eltávolítás folyamatán, de jelentem 99%-ban tökéletesen összejött.

A lapok délben sültek, késő este raktam össze. Nekem akkor esik igazán jól egy torta, ha a lapjai nem tocsogó vajas krémmel vannak összerkva, s főleg ha a lapok alaposan meg vannak locsolva. Jelen esetben fehér teát kanalaztam rá, teába pedig rumaroma volt téve (valódi rumot a gyerekek miatt nem teszek bele, de ez csak fél igazság. a másik fele, hogy folyton felejtek el sütizés céllal rumot venni).

Mint említettem, a lapok közé gesztenyepürét kanalaztam. Előrebocsájtom, hogy 4 csomag gesztenyepürét használtam fel, ugyanis az ára a 3+1-nek fillérekkel volt kevesebb mintha külön 3 csomagot vettem volna. Ismervén a család nyalakodásban jeles tagjait (azaz ebben nincs kivétel), nem volt kétséges, hogy mind a 4 csomag indul a krém készítés folyamatában.

Hozzávalók:

• 4 csomag gesztenyepüré (egyenként 25 dkg-osak)
• 2 csomag vaj (ezek 20 dekásak)
• 7,5 dl habtejszín

A gesztenyepürét a vajjal jól összekeverem, tejszínt alaposan felverem (tejszín előtte már 2 nappal a hűtőben figyelt, tehát be volt hűtve....felverés folyamatát mint már említettem erősen figyelem, hisz  nekem már sikerült a valódi, tehát nem növényi tejszínt túlverni, mikoris kicsapódott, s megette a fene az egész habot). A tejszínhabot a gesztenyés masszához kevertem. Külön nem adtam hozzá cukrot, hisz a bolti csomagos gesztenyepüré már alapból édesítve van. Ehhez a krémhez is kevertem kis rumaromát.

Az alsó tortalapot jól meglocsoltam, rá kanalaztam jó bőven a gesztenyés masszából (Oldalborda szkeptikus is volt, hogy a felső lap ráhelyeztével mennyire folyik majd ki a krém....jelentem nem jött neki össze a mosolyognivaló), majd erre jött rá a szintén meglocsolt felső lap. Ez ment is be a hűtőbe vagy 3 órára.

A kuglóf formájú tésztát 3 lappá vágtam, így két emelet krém került bele. Folyamat ugyanaz, tésztát locsol, krémet halmoz, stb. Mikor kész, akkor ez is be a hűtőbe.

3 óra leteltével a tortát vékonyan bekentem vajas krémmel, hogy majd legyen amibe kapaszkodjon a fondant. Vajkrém roppant egyszerű, 1 rész vaj, 2 rész porcukor (1 tábla vajat használtam fel, ami jelen esetben 25 dekás volt, még ezt is a bolgároktól hoztuk....nem fogyott el az egész a torta bevonásához).

Ezután a torta az éjszaka hátralevő részét a hűtőszekrényben töltötte, egész másnap délelőttig.

Levekvés előtt pedig természetesen össze kellett még hoznom a fondantot. Piros ételfestékem régről adva volt (ezennel ez a szép árnyalat el is fogyott sajnos), feketét pedig a sógornőmmel hozattam Marosvásárhelyről (hálisten Ottisnak, mert így szereztem tudomást a Lumea Basmelor honlapjáról).

Fondantot pedig még tavaly próbáltam Kiskukta leírása alapján, ezentúl mindig ez lesz a befutó. Hisz próbáltam a pillecukros variánst is, de köszi, egyszer elég volt. Nálam nem nyert.

Szóval Kiskukta a rózsaszín fondantjánál említést tesz az ételfestékes fondantszínezésről is. Ezt követtem, bejött.

Hozzávalók:

1 ek zselatin

6 ek víz

2 ek méz

1 ek margarin

kb 80 dkg porcukor

ételfesték

A piros ételfestékem vízben oldódó volt, az előzőleg leírt leveles tésztás malackáknál alkalmazott fekete festéknél is láttam, hogy vízben hajlandó oldódni. Ezért ugyanúgy kezeltem.

Piros ételfestéket (hja, por formátumban volt) nem tudom megmondani mennyit tettem bele, de ezt most nem tartom mérvadónak, hisz szerintem azt a festéket, korára való tekintettel, már véleményem szerint nem lehet beszerezni.

A zselatint beáztattam a megadott vízmennyiségben, majd hozzákevertem a festéket, s gőz fölött addig kevergettem míg a zselatin felolvadt. Ekkor hozzákevertem a mézet s a margarint. 

Az átszitált porcukor 2/3-át egy tálba tettem, melynek közepében egy lyukat csináltam, ebbe jött a zselatinos massza. Kanállal jól eldolgoztam a tál tartalmát, s hozzáadtam nagyjából az egész cukrot. Persze jócskán ragadt még, de ez ne késztessen senkit arra, hogy addig keverjen hozzá még több és több porcukrot míg a fondant már nem ragad a kezéhez (higyjétek el, tavaly okosabb akartam lenni, s olyan 1,4 kg porcukor ment ehhez az adaghoz. na másnap nem volt elég a világ összes margarinja, hogy nyújthatóvá lazítsam a fondantom). A zselatin dolgozik a fondantban, higyje el mindenki aki még nem dolgozott ilyennel, hogy másnapra okés lesz a dolog. Tehát a még ragacsos fondantot egy nylonzacskóba tettem, zacskó száját betekertem, s irány a kamra polca (nem hideg a kamrám, hidegre ott a pince). Feketét csak fél adagot készítettem, negyed is sok lett volna, de akkor fejben még nem állt össze a Barbi szoknyáján kívül az alap díszítése, így most jó sok fekete fondantom maradt meg (na, majd a pasik szülinapjára mindenki a saját ízlésének megfelelő autót ha kaphat torta formában, akkor tuti el fog fogyni). A fekete fondanthoz a zselés festékből két mokkáskanálnyit tettem, de még így is mikor a fondant a zacskóba került, őszíntén szörkének néztem, s tökre el voltam keseredve, de azzal vígasztaltam magam, hogy nem minden székely népviselethez kell a fekete, tuti van szürkés is köztük.

Ja, Barbi felső testét tejszínhabbal szándékoztam bevonni, fehér inget utánozván (ennyiért fehér fondantot most nem volt kedvem gyúrni). Bár ha köténykét is tettem volna (szívem szerint igen, de fáradtság miatt már a kényelmi szempont dirigált), akkor megérte volna. Tejszín felvertekor észleltem, hogy habfixáló a boltban, megfelelő bolttól mi kilóméterekre lakunk (legelső is 1 km-re tőlünk), így kissé modernre vettem a figurát, s épp egy újjatlan, háta kivágva felső került Barbira.

Kézdivásárhelyen aki jár, az föltétlen látogassa meg (ha még nem tette) a babamúzeumot. Zsuzsi és Andris a fedőneve. Mi tavaly hoztuk össze, hát már épp ideje volt. Onnan az alábbi fotó (hatalmas társasággal voltunk, az éves Trabis találkáról mentünk el oda, szinte lehetetlen volt úgy fotózni, hogy valaki ne lógjon be a képbe (itt éppen én, de mire másodjára odébb álltam, hát már 3 idegen került a képbe).

Székely ruhába bújt egy Barbi

Na persze, csak egy torta erejéig. Történt ugyanis, hogy Elsőszülött immár 4-ik éve néptáncra jár a suliban. Szereti. Így szerettem volna kedveskedni neki a 10-ik szülinapi bulijára. Kicsit izgultam, tegnap a fondant meggyúrásakor a fekete szürke lett, a piros az sötét rózsaszín, de ma mikor összedobtam, akkor a képességeimhez mérten meg voltam elégedve az eredményel. Na jó, távol állok én még a tortakölteményektől, az olyanoktól amelyeket az erre "szakosodott" gasztroblogger kolleginák készítenek, de ha a gyerekeimnek megfelel, a vendégeknek ízlik, akkor szerintem maradhat ez a szint.

Receptet talán majd holnap, előre annyit, hogy remek gesztenyekrémmel volt töltve. (na persze ha a tegnapi meg ma délelőtti hajszát kipihentem).

Addig meg itt van nektek egy tortatesztelő kisiparos.

 Nem tudom látjátok-e, hogy szépen letelepedett a gyerek a földre, de előtte kapott a lányok raktárkészletén levő kis függönydarabot, hisz mégsem teheti a tányért csak úgy a járólapra.

Bableves cipóban

Igencsak a múltban történt, mikor egy kideg téli hétvégén a haverokkal kicsit kimozdultunk a városból. Volt szánkózás a Szent Anna tó fele vezető kacskaringós lejtőn, Oldalborda által szánkótörés, zárt úton (csak az ottani fenntartók egyetlen terepjárója közlekedhetett) a kifele úton autó vontatta szánkóvonat, jó kedv, hahotázás, kipirosodott arcok, megfagyott kezek. Aztán ismét ki-ki a saját autójába fel, s kicsivel odébb álltunk. Az ex torjai szanatóriumtól lennebb, Bálványosvár csonka tornyának aljában beültünk egy vendéglőbe. Akkoriban az általunk ismert egyetlen hely volt ahol bablevest cipóban is lehetett kérni. Szerencsénk volt, mert asztalt is kaptunk (pedig nem kevesen rohamoztuk le az éttermet), ráadásul volt még bableves, cipó szintúgy. Nagyon megtetszett az egész, de hát egészen a múlt hétig nem sütöttem cipót. Bableves az azért persze volt terítéken.

Nosza szétnéztem Limaránál cipó ügyben. S találtatott. Rozsból. Kicsit gondolkodtam, hogy mi lesz ha nem rozslisztből hozom össze, de végül vettem rozslisztet. A cipócskák egy az egyben az említett recept szerint voltak bedagasztva. Azaz: 

• 20 dkg kovász
• 15 dkg fehér liszt
• 35 dkg tk. rozsliszt
• 1 ek. sikér
• 2 tk. só
• 2 ek. olaj
• 1 ek borecet
• 1 tk. cukor
• 1,5 dkg élesztő
• 2,8 dl víz

A hozzávalókból kenyérsütő dagasztóprogramjával jó rugalmas tésztát készítettem, majd duplájára kelesztettem. Utána három egyforma cipót formáztam, amiket sütőzacskóban ismét duplájára kelesztettem. Kelesztési idő végeztével a zacskókba vizet permeteztem, zacskó száját visszahajtottam a legelső cipó alá, s 220 fokon 25-30 perc alatt megsütöttem.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első adag cipók túlkeltek, mert hírtelen le kellett rohannom a gyerkők családorvosához, papíros kellett az oviba a csajomnak. Ezért kissé laposak lettek, mea culpa.

Na persze lévén hatan vagyunk, ezért két adag cipó készült. Mikor már mind a 6 cipó a rácson csücsült szépen kisülve, térültem-fordultam, s teljes ledöbbenéssel nyugtáztam, hogy Kicsilánynak is megtetszettek a cipók. Négynek szépen lyukasra dézsmálta az oldalát. Tehát maradt 2 cipó bablevesnek, a többi ment a kis üstöcskébe.

Bableves:

• 0,5 kg fehér, aprószemű bab
• 2 nyers disznócsülök (szoktuk ám füstöltből is készíteni, de most nem kívántam a füstöset)
• 4 szál sárgarépa
• 2 petrezselyemgyökér
• 1 pici zellergumó
• 1 hagyma
• 4-5 cikk fokhagyma
• ecetes tárkony

Előző nap beáztattam a babot. Kicsilány érdeklődve figyelte, hogy a víz egy része hogy eltűnt, s a babszemek milyen "sokan" lettek a tálban. A csülköket előzőleg megfőztem, majd kicsontoztam, kockákra vágtam és félretettem. A csülkök főzővizében odatettem főni a babot (most nem volt kedvem a babot "szélteleníteni", azaz vízben odatenni főni, a csülöklevet külön fazékban tenni forrni, mikor a babon levő víz felfőtt, akkor a vizet leönteni s ráönteni a forrásban levő csülöklevet, s ebben főzni tovább a babot). A sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, zellergumót felkockáztam, kevés olajon megpároltam, majd mikor a bab félig megfőtt, akkor a zöldségeket is hozzáadtam. Mikor a minden megfőtt, belekevertem a kockázott csülköt, apróra vágott ecetes tárkonnyal jól megszórtam, tárkonyos ecettel ízesítettem. Zöldséges csülkös bab ritka vendég nálunk, talán ezért ette mindenki lankadatlan étvággyal még másnap is.

A cipók belsejét szépen kivájtam, s tíz percig pirítottam a 200 fokos sütőben, így kevésbé szívta el a levestől a levet.

Ím Kicsilány, ő a 4 lyukas cipó egyikét kapta meg, cipó oldalán némi folttal. Hát persze a lyuk kissé szelelt. Ez van. Szerintem következőkor is megdézsmálja, a hűlő kenyereim is olykor áldozatául esnek. Na, majd ha ő kinő ebből, van ám a helyére aspiráló családtag a fiam személyében.

Szalagos fánk csokiöntettel és tejszínhabbal - épp tökéletes a 40. VKF-re

Minap elgondoltam, hogy nagyon rég nem volt szalagos fánk a konyhámban (tavaly tuti kimaradt, de lehet tavalyelőtt sem sütöttem). Épp előkészítettem egy adagot, tesztelvén ezzel a bolgár fehér lisztet (tökéletesen bevált, Oldalbordát valaki mind fűzi egy rusei útra, már leadtam a megrendelőm egy nagyobbacska adag lisztre), vártam míg az élesztő dolgozni kezd, s leültem ide a gép elé. S akkor jött a hahotázás. Ugyanis Tücsök Bogár épp akkor frissiben közölte a gasztrobloggerekkel a 40-ik VKF témáját. Ami a fánk. Amiben szépen fel voltunk kérve, hogy ne már a síma mezei lekváros tálalással jöjjünk. Így kénytelen voltam lemondani a baracklekvár pincében való felkutatásáról, s szétnéztem mit is hozhatnék össze. Így jött össze a csokiöntet, gyermekeim igencsak rákattantak a csokis dolgokra most az ünnepek alatt.

Tehát először is hogyan készítettem a fánkot

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 3 tojás sárgája
• 2,5 ek cukor
• 2,5 dkg élesztő
• 1,6 dl langyos tej
• 6 dkg olaj
• kis csipet só
• 0,3 dl gin (rum híjján)

A tejet, gint a kenyérsütő üstjébe tettem, bele a cukor, só, élesztő, tojás sárgája, majd a liszt. Elindítottam a dagasztó programot, majd a program felénél (kb 10 perc után) hozzáadtam az olajat. Duplájára kelesztettem. Addig elkészítettem a csokiöntetet.

Csokiöntet hozzávalók:

• 10 dkg tejcsoki
• 1 tojás
• pár szem erdei mogyoró (olyan 12-15 szem, ennyi volt itthon)
• két marék hámozott pisztácia (nagyon enyhén volt sós, érdekes volt, egyedül a Középső csajom szúrta ki)
• fél dl tejszín
• 1,5 ek cukor
• 2 ek vaj
• 1 ek étkezési keményítő
• 1 dl tej

A csokit vízgőz fölött megolvasztottam, hozzáadtam a tejszínt, a tojás sárgáját és a cukrot. Jó habosra kavartam, továbbra is vízgőz fölött, majd belekevertem az őrölt mogyorót és pisztáciát, az étkezési keményítőt, vajat, tejet. Még egy kicsit kevergettem a vízgőz fölött, majd kihűtöttem.

A fánktésztát lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam, kiszaggattam, s kb. 15 percre letakartam. A pihenési idő vége fele egy serpenyőben olajat melegítettem (ha nem elég meleg, akkor magába szívja a fánk az olajat, ha meg forró, akkor megégnek, s belül nem sülnek át), a fánkokat úgy tettem az olajba, hogy a deszkán levő felső felük közepére nyomtam egy lyukat, s azon felével lefele tettem az olajba. Én nem dolgoztam fedővel, mindkét oldalát szabadon sütöttem. Papírtörlőre szedtem, s nyomban tálaltam is.

2 dl tejszínt egy tasak habfixálóval és némi cukorral (nekem olyan 3 tápszeres kanál cukor került bele) keményre vertem. Ja, itt segédkezett a Középsőm, csak épp felügyeltem ne verje túl a tejszínt, mert a Hulala  (növényi) típusút eddig bármennyit vertem nem lett baj, míg az állati eredetűnél már jártam meg, hogy a gépi habverőt felügyelet nélkül hagytam és az túlverődött majd kicsapódott.

A fotó pocsék, este is volt, a gépet akkor még nem sikerült visszaállítsam (hiába no, kisérletezgető típus lévén kicsit megpiszkátorkodtam, s Oldalborda már félig eltemette a gépet, mondván megadta magát)

Csőben sült palacsinta maradék pörkölttel

Hmmm....azt hittem ezt a kajánkat már megosztottam a hét elején. Aztán mégsem.

Szóval adva volt némi pörkölt maradéka, ami az előszilveszteri bulinkból maradt (már ami nem végezte dobozolva a fagyasztóban). Nem tudom más hogy van vele, de ha nálunk egy kaja egy héten már volt kétszer, akkor harmadszorra inkább már senki sem éhes. Így olyankor be kell valami átdolgozósat vetni, ha nem akarom, hogy kutyusoknak jusson. Most úgy gondoltam, palacsintákat sütök, s a pörkölt abban végzi töltelékként. Az egészet majd nyakon öntöm valami kencés cuccal, jelen esetben sajtmártásal.

Tehát először is palacsintákat sütök.

Hozzávalók:

• 1 tojás
• 4 ek liszt
• 1 tk cukor
• 1 dl tej
• csipet só
• 0,5 dl olaj
• ásvány- vagy szódavíz, hogy híg, kb tejszín sűrűségú tésztát kapjunk

A tojást a cukorral, sóval elhabarjuk, hozzáadjuk a lisztet és a tejet, símára eldolgozzuk, majd apránként hozzákeverjük az ásványvizet, hogy megfelelő sűrűságű tésztát lapjunk. Ekkor beleöntjük az olajat, majd kb. 15 percet pihentetjük a tésztát. Palacsintasütőbe kevés olajat forrósítunk (csak az első palacsintához szükséges plusz olaj), gyorsan beleöntünk egy merőkanálnyit (na, ez függ a serpenyő méretétől) a tésztából, s indul a sütési program. Ebből a mennyiségből kb. 12 palacsinta lesz.

Miután a palacsintáink elkészültek,mindenikre egy kevés pörköltet teszünk, majd feltekerjük, s egy vajjal enyhén kikent tűzálló tálba helyezzük. A többi töltött palacsintát szorosan az első mellé fektetjük a tálba.

Mikor a tál megtelt, sajtmártással leöntöm, s irány a sütő, ahol szépen összesül, megpirul. Ehhez az én sütőmön megtalálható turbógrillt használom.

Sajtmártás hozzávalói:

• 2 kanál vaj
• 2 csapott kanál liszt
• 15 dkg sajt megreszelve
• 2 dl tej
• só, bors, őrölt szerecsendió

A vajat felforrósítom, megszórom a liszttel, elkeverem s felöntöm a tejjel. Csomómentesre keverem, felforralom. Ha netán túl sűrűnek ítélem meg, akkor kevés tejszínnel lazítom. Sózom, borsozom, s kevés szerecsendiót reszelek rá (nekem egész szerecsendióim vannak, szeretem frissen reszelni az ételbe). Tüzet lezárom az edény alatt, majd beleteszem a reszlet sajtot. Ezt a kencét teszem a palacsinták tetejére.

Mákos beigli új köntösben

Tudom, tudom. Amerre az ember szeme ellát, már mind látható volt virág formátumban a beigli. Hát jelentem az én szemeim csak a mostani ünnepek előtt látták. Úgy voltam vele, mint az újszülött a viccekkel. Nekem új volt. Először Chef Vikinél kaptam fel a fejem, hogy aztán láthassam Tücsök Bogárnál, meg tuti máshol is, csak épp nem jegyeztem meg. Már említettem, hogy az idei diótermés közel semmi se volt, Oldalborda meg bármikor a mákosra teszi le a voksát, így naná csak mákos beigli készült, diós nem.

A tésztáját most az Anyukám féle foszlós kalács alapján készítettem, évek óta ez a tuti befutó nálunk.

Hozzávalók:

Tészta:

• 2,5 tej
• 51 dkg liszt
• 1,5 dkg élesztő
• 8 dkg cukor
• 1 tojás
• 4-5 dkg langyos vaj
• pici csipet só

Töltelék:

1. 15 dkg mák
2. 15 dkg apró szemű kristálycukor
3. mazsola (most szépen elfelejtettem)
4. 5 dkg olvasztott vaj

Tetejére pedig kis tejjel elkevert tojássárga.

Évek óta a "személyzet" dolgoztatását részesítem előnyben, így a tészta dagasztását természetesen a kenyérsütő dagasztó programjára bízom. Az üstbe először a tejet, élesztőt, cukrot, tojást teszem, erre jön a liszt, indul a dagasztás program, majd a program kétharmadánál kezdem a felolvasztott langyos vajat is hozzáadni. Hagyom kelni, majd hozzávetőlegesen egy formás téglalappá nyújtom, amit a tölteléknél megadott olvasztott vajjal megkenek. Erre szórom a mákot s a cukrot. Akinek tetszik, az mazsolát, marcipán darabkákat, aszalt gyümit is szórhat rá. Nálunk két virág készült, két egymás utáni nap, egyszer volt marcipános is. Fini. Aszalt gyümi aprításra nem volt jelentkező, így az elmaradt.

Nos, miután a tésztát megszórtuk minden földi jóval, szépen feltekerjük, s a rúd két végét összefogjuk, ezáltal egy kört zárunk. Ezt rátesszük egy sütőpapíros tepsire, majd éles késsel a koszorúnkat bevagdossuk 2 ujjnyi távolságra, de arra ügyelve, hogy ne nyisszantsunk túl mélyen be. A szeletkéket virágszirom módon kissé megigazítjuk, ferdén egymásra kerülvén a szirmocskák. Hagyjuk még kelni, kb fél órát majd  tejjel elkevert tojássárgájával megkenjük a tetején a tésztát és190 fokon 30 perc alatt megsütjük. Nekem a villanysütőm alsó-felső fűtésre volt állítva.

Anyukámnak nagyon tetszett, ő ilyent még nem látott. Húgom számára nem volt újdonság, ő állítólag a sógornőjénél látott ilyensmit.

Viki, köszi a novemberi bejegyzést, a mozgatórugó a Te írásod volt. Szerencsére nem kellett egy évet várnom míg ilyen gyönyörűséges finomságot ehettem, az egész műtétesdiből már csak az olykor viszkető varratom maradt. Meg pár kiló mínuszom, amiért végülis hálás is lehetnék ennek az egész kálváriának.

Tiroli árpagyöngy leves a Laptopkonyháról

Maimonit napi rendszerességgel olvasom. Tetszenek az írásai, legyen az főzős, farmhíres vagy bármi. Kíváncsian vártam a Laptopkonyha életre kelését. Januárra ígérte Móni, hát nem is gondoltam arra, hogy újév után pár nappal már kattogtatható lesz az oldal. Első este a desszertek közt néztem szét, de másnap délelőtt a levesekhez kukkintottam be. Na, vajon miért? Csaknem levesfüggő banda vagyunk?!

Érdekesnek találtam a Levesek kategóriánálmegjelenő képet, így egyből azt nyitottam meg. Tiroli gerslileves borókabogyóval. Végignéztem a videót, s döntés született. Gerslit kell vásárolnom. Gerslit, azaz árpagyöngyöt. Vagy ahogy itt Erdélyben inkább ismert: árpakását. Még el sem indultam az üzletbe, Oldalborda épp ezen leveshez való kolbásszal érkezett haza. Ezt már külső erő általi vezérlésnek is lehet nevezni. Hab a tortán, hogy tegnap este Gabojszánál megjelent recepthez is épp árpagyöngy kell. Nocsak, milyen jó, hogy megvettem.

Laptopkonyhán található receptet követtem (igaz a hozzávalók aránya, mennyisége változtatva vala), egyedüli eltérés, hogy nem adtam mellé pirítóskenyeret, az nálunk köménymagleveshez, fokhagymakrémleveshez megy, de családot ismerve van egy sejtésem: ehhez nem ették volna.

Hozzávalók:

• 15 dkg gersli (árpagyöngy), na ebből mehetett volna 25 deka is 
  
• 3,5 l zöldség alaplé
• 15 dkg baconszalonna  
• 1 fej hagyma
• 1 ek vaj  
• 40 dkg sárgarépa  
• 25 dkg petrezselyem 
• 15 dkg zeller  
• 1 csokor petrezselyemzöld  
• 45 dkg lecsókolbász  
• 5 cikk fokhagyma   
• 1 kk őrölt kömény  
• 1 kk borókabogyó, mozsárban összetörve 
• só 

Tegnap este beáztattam az árpagyöngyöt, hát nem kellett neki az említett vízmennyiség (azaz a háromszoros). Éjszakát a hűtőszekrényben töltötte.

Ma a bacont, zöldségeket kockáztam, a fokhagymát apróra vagdostam, kolbászokat fél karikákra vágtam.

Bacont a kuktában (na jó, csak semmi extra, megnéztem a Laptopkonyhán látható kuktát, vetettem egy hátast az árától, s maradok az én példányaimnál, max írok a nem létező amerikai nagybácsimnak, hogy tudja mivel kéne többek között meglepjen) olvasztani tettem, majd rá a vaj, jöhetett a hagyma, fokhagyma, utána a kolbász, majd zöldségek és az árpagyöngy. Felöntöttem a zöldség alaplével, bele a só, őrölt kömény s az összetört borókabogyó. Kukta tetőt ráhelyeztem, fél órát főztem. Persze közben Kicsilány is segédkezett, így megfeledkezvén arról, hogy ő a tegnap megjelent láza miatt nem mehetett ma oviba.

Hát ennek a levesnek nagyon még íze van, tényleg jó laktató, nem is tudom elkészül-e ma még a tökfőzi tükörtojással.

És Kicsilány is lefotózta a saját kicsi üstöcskéjében levő adagját

Utóirat: frissen tényleg úgy tűnt mehetett volna még bele árpagyöngy. No, ha nem azonnal fogy el az egész mennyiség, akkor másnapra a kis szemecskék még jobban megdagadnak. Akkor pedig árpagyöngyös főzelékké avanzsálna. Szóval azt hiszem marad a 15 dekás adag a recipében.

Lencse malacnyelvvel

2009 decemberében Karácsony után jött az ihlet egy főzős magazinból, hogy újév első napján együnk malacnyelves lencsét. Karácsony előtt egyik hyperben rengeteg nyelvet láttam, naná mikor én kerestem, már mindenhol hűlt helye volt csak. Így aztán akkor füstölt csülkös verzió volt, bár a klasszikusabb változat.

De a dolog nem hagyott nyugodni, most decemberben még Karácsony előtt szóltam Oldalbordának egyik bevásárlási körútunkon, hogy ihol ni, ott figyelnek a kis nyelvek, hogy résen vagyok-e. Jelentem voltam. A több mint egy méter magazinból lusta voltam kiválogatni a megfelelő példányt, így kapásból alkottam egy hasonlót. Abban volt sárgarépa is, ami nekem épp kifogyott, így teljesen mást voltam kénytelen alkalmazni.

Hozzávalók:

• 1 kg lencse (a bolgároktól hoztuk, bő fele volt árban ahhoz képest amit itt vennék)
• 8 malacnyelv
• 1 fej hagyma
• 5 cikk fokhagyma
• 1,5 ek francia mustár (igen, amiben ott figyelnek a magok, s amit csak így felhasználva szeretek)
• 1 közepes méretű kukoricakonzerv (na jó, bolgároktól hoztunk óriás méretűt is, majd felbontás előtt reményeim szerint lefotózom azt)
• só, bors, babérlevél

A nyelveket sós, babérleveles vízben megfőzöm a hagyma és fokhagyma társaságában, majd megtakarítom és felszeletelem. Hagymát és fokhagymát kiemelem a vízből, s félreteszem. A lencsét a malacnyelv főzővizében megfőzöm, mikor késznek nyílváníttatott, egy merőkanálnyit kiveszek belőle, a félretett hagymával, fokhagymával s a mustárral botmixer segítségével pépesítem. A péppel sűrítem be a lencsét, majd hozzákeverem a lecsöpögtetett kukoricakonzervet, s ha épp olyanom van, akkor a szeletelt nyelvet is beleteszem, de lehet külön tálaláskor tenni a tányérra. Ízlés szerint aki szereti a saját tányérjában nyakon öntheti tejföllel is (mi most nem tettük).

Elsején hatalmas sikere volt, másodikára besűrűsödött, ezért már főzelék lett. Sógornőm bíztos ami tuti, ha már apró dolgokat kell enni tiszta csupa babonából, akkor ő köretnek használta a pörkölt mellé, amihez tarhonya volt egyébként kigondolva. Tiszta csupa apróság a tányérján.

Pulykamell tekercs gesztenyével

Edó VKF kiírását sikerült kiugranom, nem igazán voltam formában akkoriban. Halasztgattam, s újfenn halasztgattam a dolgot, míg kifutottam az időből. De mikor a stafétát átvette s a témát kiírta Gál Edith, már tudtam, ez az egykoron készített finomság ismétlésre kerül.

Ha jól emlékszem tavalyelőtt, azaz 2008-ban készítettem Karácsonyra ezt a pulykatekercset. Az elég nehéz kategóriájú anyósom-apósom másnap érkeztükkor falatoztak belőle késői reggeliként. Fel voltam készülve némi kommentárra (naná negatívra), vagy minimum utózöngére, amit nem a szemem közé mondanak. Úgy voltam vele, hogy nem nekik készült, de ha épp külalakra megtetszett nekik, s abból kértek, szívük joga. Hát agyba-főbe dícsérték. Ilyen azt hiszem idáig 2-3 esetnél többször nem fordult elő a 11 év alatt.

Idén decemberben a bevásárlási körútjaimon a kacsa avagy libamájak árába be vala vezetve a 220. Azaz rettenet rázott, én annyi pénzt nem adtam ki értük. Így ismét pulykamellet vásároltam, ezúttal nem Karácsonyi étekként, hanem a szilveszteri tálon végezte. Ugyancsak gesztenyés tekercsként. Egy hatalmas kosaras bulira váltottunk jegyeket, a mi csapatunk szám szerint 28 főből állt (plusz némi gyerek, mi Elsőszülöttet vittük, hát végig, azaz reggeli 6-ig bírta, igaz a legutolsó csoportos körtáncnál már alig érték a lábai a földet). Az előző bejegyzésemben említett, nálunk megszervezett baráti összejövetelkor úgy én mint Oldalborda próbáltuk rávenni a többieket, hogy osszuk meg a teendőket, de azt a választ kaptuk, hogy mindenki viszi saját magának a kajákat. És lőn.Ne mondjam, orosházi haver felesége azért jött kis kóstolóért, csavarta a fantáziáját mit is készítettem.

Szóval a receptet eredetileg a Mindmegette-n találtam, sajna linket most nem találok kapásból hozzá. Ahogy most készült nálunk:

1,5 kg pulykamell kicsontozva

1 kg gesztenye

2 tojás

3 szelet szikkadt kenyér (vagy zsemle)

só, bors

panírozáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa, lenmag, fehér és fekete szezámmag

olaj a sütéshez

A pulykamellből vékony szeleteket vágtam, annak függvényében kisebbeket vagy nagyobbakat, hogy a tekercseik vékonyabbak vagy vastagabbak legyenek. Nálam ilyen is, olyan is lett.

A leeső darabokat megdaráltam. A gesztenyét vízben megfőztem, majd Oldalbordával közösen megpucoltuk, némi tv nézés közben. Utána a gesztenye is a húsdaráló áldozata lett. A kenyeret tejben megáztattam, majd kicsavartam, s azzal zárult a daráló eme ételhez való közbenjárása. Húsos-gesztenyés-kenyeres masszához adtam a 2 tojást, sóztam, borsoztam. A pulykamell szeleteket az eredeti recept ajánlása ellenére nem klopfoltam ki, csak sóztam, borsoztam. A szeletekre a gesztenyés masszát rúd formában halmoztam, és feltekertem, majd alufóliába csavartam, hogy a tekercsek ne bomoljanak ki. Az alufóliás tekercseket egy jénai tálba helyeztem, kis vizet öntöttem alá, majd sütőben készre pároltam.Kb. 170 fokon ültek olyan 2 órát, hisz víz volt alattuk, s nekem akadt egyéb elfoglaltságom is mintse a husikat szemmel tartsam.

Utána sütőből ki, hagytam kissé kihűlni majd kicsomagoltam a fóliából. Ezután paníroztam és pálmaolajban kisütöttem. Lányaim kis unokatesója nem bírt álljt parancsolni magának az itthoni szilveszteri vacsin, félő volt a hasfájás megjelenése. Sógornőm helyben kérte is e receptet.

Tuti készíteném ezt sűrűbben is, csak épp itt nem lehet hámozott mirelit gesztenyét vásárolni, ahogy pár éve sikerült Debrecenben az egyik hyperben vennem. Ami itt kapható, az szintén az importból származó Mo-i csomagolású gesztenyepüré. Na ja, csak épp cukortartalmú. Most épp kaptam szép nagyszemű gesztenyéket. Lévén az idén a saját gesztenyetermésünk elég csekély volt, azt helyben akkor elfogyasztottuk.

Bár ezzel a fóliás módszerrel nem kutyamuszáj gesztenyével tölteni, meg kis csinos tekercseket csirkemellből is el lehet érni.

Ó és Új Év malacai

Óév utolsó előtti napján hatalmas banzáj volt nálunk, baráti körünk egy része nálunk készült a másnapi bulira. Így adódott, hogy 15 felnőtt mellett 16 gyerek randalírozott. Egy bográcsban irdatlan mennyiségű pörkölt készült, Oldalborda kezében volt a fakanál. Hát kissé vágott szeműen érkezett be dolga végeztével a házba. A -16 fok, a rengeteg tüzelésből adódó füst, az elfogyasztott szilvapálinka és forralt bor megtette a magáét.

Közben pedig a gyereksereg szánkózott a domboldalon. Kicsilány az unokatesójával segítségemre sietett, s gyönyörűt alkottunk. TücsökBogár egy nappal korábban tudtán kívül egy olyan recepttel jött amiben a kicsik kiélhették magukat.

Tehát adva volt 

• némi bolti vajas levelestészta,
• friss sonkadarabkák
• falatka nagyságú darabok a kedvenc sajtunkból
• tojás a fejek "fényesítéséhez"
• fekete, gél típusú ételfesték (ennek hiányában egész borsszemek)

A leveles tésztát kicsomagoltuk, még egy keveset nyújtottam rajta mert túl vastagnak találtatott, majd kerek pogácsaszaggatóval kis fejeket vágtam. Ezeket megkapták a lányok, ügyesen sütőpapírral bélelt tepsibe tették, s folyamatszerűen tették a dolgukat: egyik a sajtokat tette a kis kerek tészták közepére, majd a másik a sonkákat. Utána ismét az alappal azonos méretű kerek tésztával befedték a töltelékeket. Ekkor ismét szaggattam nekik, ezúttal a Középső csajom antibogyós üvegének a tetejét csavaroztam le, s a tetővel kisebb köröket vágtam, majd a Nagylány tavaly kapott iskolatej mellé adott szívószálakkal orrlyukakat fúrtam az orrocskáknak. Ezeket a kicsik aztán a fejekre ragasztottak, kis háromszögek lettek a fülecskék, majd szépen lekenték a buksikat felvert tojással, én pingáltam nekik a fekete szemeket. Hát két nagycsomag levelestészta meg sem kottyant a farkaséhségű társaságnak, sőt a kis szorgoskezűek is elégedetlenek voltak a nekik jutott megsült malacfejek mennyiségével.

A többi gyerek anyukái is megjegyezték, hogy ez bizony náluk is el fog készülni, gyerekek lelkesek lennének a készítéskor s befutó partifalatkák bármilyen alkalomra.
Tegnap zárás előtt még vettem a boltban tésztát, s most délutáni nasinak még készült egy adag. Sütőben sült krumplivacsi előzöngéjeként tökéletes volt. Ezek szemei már borsszemből készültek, nehogy az ételfesték vásárlási apropójára ne legyen elegendő.

Elnézést mindenkitől amiért szándékom ellenére nem sikerült óév utolsó napján jönnöm, de akkor most ragadnám meg az alkalmat, s kívánok minden kedves állandó vagy alkalmi olvasómnak egészségben és minden elképzelhető jóban kiemelkedően gazdag 2011-es esztendőt.

Olcsó volt, de jóóóó

Történt vala a tegnap, hogy kiszabadultam a házból. Gyorsban fodrászat, majd irány vásárolni. Hát sok okosat nem vettem, de egyik hyperben amint liba/kacsa máj felől tájékozódtam (aztán köpni-nyelni nem tudtam az áraktól) észrevettem, hogy van fagyasztott disznóhere. Hát Oldalborda szoktatott erre rá, előtte lánykoromban bizisten nem ismertem. S hát bizony ehhez igencsak ritkán jutunk hozzá (kakasheréhez meg soha, azt kizárólag Mo-on ettem eddig), de kevesebb mint harmada áron (az átlagoshoz képest) mint a tegnap, hát soha. Így aztán tegnap szépen hazaérkezett egy zacskóval, bizony viszontagságos körülmények között. Ugyanis mentem a Középsőmért németre, de onnan nem hazafele jöttünk, hanem dokihoz. Hát nem szépen kifejlesztett egy Középfül Gyulát? Kaptunk rá antibikát, hát egyáltalán nem ellenkeztem, a csajom ennyire jajjgatni nem igazán szoktam látni, annak ellenére, hogy a fájdalomküszöbét nem tőlem örökölte. Utána következett a hol találjunk olyan patikát ahol van is a nevezett antibika, meg nem azt vágják a fejemhez, hogy a fülcsepp amit kérek már 3-4 éve nincs a kereskedelemben. Háhá! Webpatikában van, meg Oldalborda is kapott egy másik gyogyótárban. S ha mindez nem volt elég, Elsőszülött apájával elindult az ünnepélyre, majd közölték: otthonfelejtette a mézeskalácsait. Nekem meg nem volt lakáskulcsom. Tiszta csupa élvezet. Kész szerencse egyik kissrác késett, így a buktatók ellenére sem késtem le az előadást.

Ma pedig reggel nem bírta a ház két felnőttje eldönteni hogyan készüljenek el a herék. Személy szerint a könnyebbik variánsra szavaztam, Oldalborda rántott verziójával szemben. Mert nekem kellett elkészíteni, nem kérdéses mi lett. Sütőzacsiban behuppantak a sütőbe. Előtte sóztam, borsoztam, valamint kevés szerecsendió virágot szórtam rájuk.

Kuktáskrumpli volt a körítés. Ez is roppant egyszerű. Krumplit meghámoztam, felkockáztam. A régi jó öreg kuktában nagyon kevés olajat hevítettem, krumplikockákat beledobáltam, házi szárított ételízesítővel megszórtam, sóztam, majd egy fakanállal alaposan összekevertem. Krumpli mennyiségtől függően 0,25-0,5 dl vizet öntök rá, majd gyorsan lezárom a kuktát. Addig hagyom a lángon míg a kuktaszelepnél kissé pirult krumpli szaga érezhető. Ekkor tüzet lezárom, de a kuktát nem nyitom fel. A benne levő gőzben szépen fellazul a kis lepirult részecske. Ezekért a piros falatokért folyik a harc a családban.
Savanyúságnak ecetes pritaminpaprikát vettünk elő.