Skót Felföld - 2. nap

Vasárnap reggeli indulásnál nyertünk egy órát a téli óraátállítás nyomán. Célunk az volt, hogy eljussunk a Skye szigetén foglalt szállásunkra, persze szigorúan csak estére, hogy útközben minél több látványosságnál tegyük ki a pipát a saját térképünkön.

Elsőként a Dochart vízesésnél álltunk meg, ím a fotók:

Utunk telis-teli volt szórva kisebb-nagyobb tavakkal, tengernyúlványokkal (hosszú öblökkel). Utólag picit nehéz is volt beazonosítani őket, lehet pár helyet tévesztettem is. Ez van, a fene aki gondolt arra, hogy legyen nálam egy füzet és párhuzamban jegyzeteljek mikor hol fotóztam/fotóztunk.

Lochan na h-achlaise - Bridge of Orchy

Ezután Glenfinnan következett. Mikor csak a neve hangzott el, nem tudtam mi is lesz itt a látványosság. Elviekben fel akartam én készülni erre a skót kirándulásra, útvonalak is körvonalazódtak a fejemben, csak aztán épp a kirándulós csajom hírtelen szike alá került, a vakbele intett be neki. Szerencsére minden jó ha jó a vége, a műtét utáni kontrollon is mindent rendben találtak, így nem állt semmi a csaj repülésének útjába. Persze nekem ezáltal borultak az elképzeléseim és maximálisan a férjemre hagyatkoztam a program leszervezésében. Annyit tudtam, hogy Skye szigete is benne van az útvonalban, de ennél sokkal több volt. De ne szaladjak ennyire előre.....hisz még javában a "szárazföldön" jártunk.
Nos...Glenfinnan. Nem hangzott ismerősen a név. A csajom csillogó szemekkel mondta, hogy de hisz ott filmezték a Harry Potterben a vonatos jeleneteket. Hát....jó. Maradjunk annyiban, hogy én az egész történetből annyit tudok, hogy van egy szemüveges krapek. És vége. De aztán az emberem valahogy felnyitotta a szemem, hogy Glenfinnan nem más, mint Skócia egyik emblematikus képe, a rengeteg fotón szereplő viadukt és a vasút. Na, itt már én is bezsongtam, HP jobbra vagy balra, azt nekem is látnom kell. Sajnos október végén a vonat már nem járt, így buktuk a kis kirándulás lehetőségét, de cserébe nem volt emberöléses turistadömping. Azt hiszem ennyit beáldoznék bárhol, bármikor. Picivel kevesebb élmény, de azt érezhetem csak a magaménak.Szezonban parkolás is kérdéses, most válogathattunk is hol állunk meg a kis Forddal, és még fizetni sem kellett. A parkolóval szemben található az emlékmű, a parkoló mellett egy kis kávézó és ajándékbolt. Először gyorsan felkaptattunk a kis hegyoldalba, ahonnan rálátni a viaduktra. Igaz, hogy már déli 1 óra elmúlt, de aznap a nagy izgalomban reggel nem is ittam kávét, így kapóra jött, hogy míg a csaj az ajándékbolt kínálatát feltérképezte, én magamba döntöttem egy hatalmas adag fekete nedűt. Csajszi pedig fülig érő vigyorral közölte, hogy talált egy szívének kedves fülbevalót. Azt megkapta apájától, hazatértünk után itthon kiderült, hogy egyáltalán nem bocsánatos bűnt követtünk el, vagyis az itthon maradt kisiskolásoknak nem vásároltunk a mindenízű cukorkákból. Azóta is azon rugóznak, hogy amikor majd ők fognak Skóciába látogatni, nekik is jár majd egy Glenfinnan és persze az említett cukorkák. No, de ez a jövő zenéje.

Glenfinnantól Gairlochy fele autózva

Loch Lochaid környékén:

Loch Garry:

Loch Loine:

Loch Cluaine:

Loch Kayle of Lochalsh

Innen visz át egy híd Skye szigetére. Nagyon jól időzítettünk, hisz épp lemenőben volt a nap amikor a hídra értünk, így egy gyors tankolás után a sziget elején, meg némi harapnivaló vásárlása reggelire és megcéloztuk a szállásunkat ami Sligachan nevű településhez szólt. Hát....ezek a települések nem az általunk megszokott szemmértékre szólnak, itt akár 3-4 ház is kaphat önálló nevet a térképen.
A szállásunk bunkhouse tipus volt, nekünk úgy is csak aludni kellett, egész nap úton voltunk, a célnak ez tökéletes volt. Enailban megkaptuk az épületbe belépéshez a számkódot, oda bejutva az előtérben az asztalon volt egy nevünkre szóló boríték, abban pedig a mi szobánkba bejutáshoz a számkód. Nagyon klassz kis szállás volt, egy hatalmas nappali, benne térképek, túraútvonalak, kanapék és kis asztalka. Na, a nappaliban cudar hideg volt, s miután megállapítottuk, hogy bár adott volt a wifi kód, a jel annyira gyenge volt, hogy egyszerűen sehova nem tudtunk csatlakozni. A konyha is hatalmas volt, benne sok edény, tányér, hűtőszekrény, két főzőkályha. Megérkezésünk után nem sokkal egy huszonegynéhány éves, 5 fős csapat is érkezett. Kiderült, hogy az egyik csaj Glasgowban tanul, valami 2 hónapos tanulmányi micsodán van, október végén pár napra érkezett a fiútestvére s még pár barát, ők is elindultak felfedezni Skóciát. Velünk szemben hátrányban voltak, egy nap Glasgow, egy nap Skye szigete s kábé annyi. Azért jól eldumáltunk velük. Ami érdekes velük kapcsolatban, hogy bár a testvérpár Portugáliából származik, a srác 12 éves korában költöztek át Franciaországba, semmi francia felmenő mellett ma már franciáknak vallják magukat és nem portugáloknak. Próbáltuk meggyőzni őket, hogy ők maximum francia állampolgárok, de attól portugálok....hajthatatlanok voltak. Nekem ez felfoghatatlan, engem bárhova is vigyen az élet, én akkor is erdélyi magyar leszek ha majd valamikor rám szegezik a koporsót. No...ez van, mindenki ahogy gondolja. Mindenesetre aránylag hamar nyugovóra tértünk, ott a világvégén szezonon kívül, sötétedés után, internet nélkül pihernni tud az ember. De azt nagyon. A szobában olyan meleg volt, hogy szó szerint a fűtést lezártam, így volt tökéletes. Reggelre hűvös lett, de nem zavaró. No, de az már a következő nap története, mára térjünk nyugovóra. Még ha nem is ott fent a nyugodt északon.

Kirándulás skót tájakon - 1 nap

Hogy kerül a csizma az asztalra? Avagy mit keres utibeszámoló egy (tetszhalott) gasztroblogban? Most hanyagolnám azt a banális replikát, hogy bárhol is van az ember lánya, enni kell. Legyen most elég annyi, hogy néha jó kimozdulni otthonról. Főleg, ha ez a kirándulás egy másik, klasszisokkal nagyobb helyett amolyan "kárpótlás" volt.

Október végén, november elején Középső csajommal felültünk a pink gépmadárra. Nem mondom, kissé körülményes repülés volt, startból azzal indult, hogy volt szűk 2 óra késésünk. Így az óra átállítás kapcsán elviekben kapott plusz egy óránk máris mínusz egyre csökkent. De innen szép győzni, mi azért kihoztuk ebből a maximumot. Skót Felföld nyugati része valamint bőséges ízelítő a Külső és Belső Hebridákból. Gondolkodás nélkül mármikor visszamennék.
Azért azt így első benyomásnak megjegyezném, hogy nem igazán a kultúrát részesítettük előnyben, nem az épített Skócia megismerése volt a cél, sokkal inkább a természet kínálta szépségekre mozdultunk rá. De azért meglátogattuk a stirlingi kastályt (Harry Potter mániás csajjal kihagyhatatlan), meg azért Edinburgh nagy kastélya is benne volt a tervben, mégiscsak "illett" meglátogatni, ha már ott voltunk a tövén.
Emberem szerint a skót viccek már nem annyira igazak a mai emberekre, éspedig nem zsugoriak. Hát......azt hiszem ez vitatható. Míg például Bécsben a kastálylátogatás belépti díjában benne van az audio guide, addig bizony skótéknál ezért külön kell fizetni. És nem keveset. Persze nyelvgyakorlás céljából jó dolog egy ilyen, csak akkor ha az ember lánya nincs igazán up to date idegennyelvből az ilyen spéci kifejezésekkel, komoly kihívás látni és értelmezni egyidőben, ráadásul úgy, hogy ne azon kapja magát, hogy hűbakker...ismét lemaradok, állok és gondolkodom mi a fene is hangzott el az előző mondatban. Így történt, hogy egy adott pillanatban hagytam az egész audio izét a fenébe, inkább elolvastam a kifüggesztett angol ismertetőt (ami közel sem tartalmaz annyi infót mint a hanganyag), onnan is képbe lehetett kerülni, és nem azon kellett agyalnom, hogy úristen, két nap sem lesz elegendő számomra az audios anyag kipipálása a látogatás alatt.
Ennyi bevezető után akkor lássuk, mit is mutatott meg nekünk magából Skócia.

Első utunk Quinsferrybe vezetett, itt megnéztük a három hídat, melyek közül az egyiken a vasúti forgalom zajlik, a középső pillanatnyilag le van zárva, állítólag felújítják, a bal szélső pedig az új híd. Lánykám úgy érkezett Skóciába, hogy ő Stirlinbe szeretne eljutni, emeletes autóbuszt és piros telefonfülkét szeretne fotózni. Ehhez képest úgy cuppant a piros postaládára, mint kinek az is bakancslistás volt.

 Egy kis mű Nessie - mondjuk elég giccses itt Queensferryben

 A román gépkocsiipar vívmánya fent a skótoknál.

Stirlingi kastély bejáratánál az egyetlen verziójú fagylalt. Tényleg finom volt, csak az én finnyás énemnek valahogy nem passzolt a körítésként "tálalt" hideg szeles levegő.

Stirlingi kastélyről egy szalonképes teljes fotó valahogy mindhármunknál elmaradt....ez van. Ez itt egy mozgó járműből, tini lánykám "ferde" lencséjén keresztüli nézet.
További fotók a kastélyból, ahova a csaj édesapjával ment be, enghem valahogy ez a Harry Potter dolog nem hoz lázba.

Stirling után ellátogattunk a Falkirk-i kerékhez:

Sajnos ide elég későn, már napnyugta után értünk, így egy gyors fotó után továbbálltunk. Következő célpont a The Kelpies volt, vagyis a két hatalmas vasló (fej).  Ide azonban épp sötétben jó érkezni, hogy a színváltó fények így tudnak érvényesülni.

Ezután visszatértünk Livingstonba, ahonnan másnap reggel megkértük szépen a kis Fordot, hogy tegyen kedvünkre és zökkenőmentesen szállítson minket 6 napon át arra amerre mi szeretnénk. Zok szó nélkül megtette.