Na ez az, amivel engem bármikor, bárhol meg lehet fogni. Kis formátumú, vagy hatalmas példányok, teljesen mindegy. Csak friss legyen, és jól sikerült. Pár éve disznóvágáskor a véres hurka meg a tepertő lebegett lelki szemeim előtt mikor megérkezett a mészáros. Akkor Anyukám követte el abból az adagból a pogácsát, ami nekem némi harcomba került, hisz finom volt a tepertő, Oldalborda nem igazán akart lemondani egy harapásnyiről sem némi pogácsa érdekében.
Ha emlékeztek, e hónap folyamán pár bejegyzésem született abból az apropóból, hogy volt némi alapanyagom ami nem felelt meg olvasztani való szalonának. Nos, ideje írjak már akkor arról is, hogy ami átesett eme válogatáson, abból mi lett. Hát jelzem olvasztásra adták magukat, ellenben csak valamelyest húsos volt, nem bírtak szépen kiolvadni. Husis részük már kezdett a lábos alján javában leragadni, dacára annak, hogy megpróbáltam átpakolni őket egy másik lábosba is. Hát így az eredmény az lett, hogy már két alapos sikálásra váró lábosom lett, de becsületes tepertőm nem. Hát csak a férjem sajnáltam, hisz egyértelmű volt, ebből ő sem kér. De hát egy kudarc egyik vonalon, az főnyeremény a másikon. Így szépen pár nap után ledaráltam a tepertőt, s meg is volt a több mint egy kilónyi alapanyagom az áhított pogácsáimhoz. Természetesen nem egyből csináltam ekkora adag pogácsát, még ma is készül egy adaggal, hisz holnap reggel korán indulok, megyek a szüleimhez, ott összeszedem a három legkisebbet, s megyünk tovább világítani. Ugyanis temetőlátogatás után összegyűlünk a kissé szélesebb családdal, beszélgetés-mesélés, s akkor jól fog némi harapnivaló. Na persze, lesz édes is, gyermekeim arra jobban rá bírnak kattanni.
No, de térjek vissza a recepthez. Volt már pár potenciális receptem, mikor épp Limara volt olyan kedves és feltette az épp befutó változatát. Így aztán eldöntöttem, ebben végzi majd a tepertőm egy része. A recept közel azonos a Limaráéval, annyi történt, hogy nem bírtam szép vékonyan elkenni a tepertőt a tésztán, s mivel bőven volt még tepertő, nem is kínlódtam, inkább megtoldottam még az ő adagját egy féllel.
Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 1 csapott ek. só
- 12 dkg vaj
- 20 dkg főtt, hámozott burgonya áttörve
- 1 tojás
- 2 dl tejföl
- 1 dl tej
- 1 tk. cukor
- 3 dkg élesztő
- 45 dkg darált tepertő
Langyos tejhez hozzáadtam a cukrot és az élesztőt, majd ezt félretettem. Egy tálba mértem a lisztet, hozzátettem a sót, apró darabokban a vajat, majd következett a burgonya, tojás, tejföl s a felfutott élesztő. Tálban szépen összekevertem, hagytam fél órát, aztán lisztezett deszkán kinyújtottam. Azt hiszem kissé vékonyabb volt mint a Limara által emlegetett ujjnyi vastagság, volt az fél ujjnyi is, ezért nem volt elég a tepertő mennyisége. Tehát a kinyújtott tésztát megkentem tepertővel, s következett a hajtogatás. Tésztát gondolatban hosszában harmadolni, a jobb oldali harmadot behajtom, majd a bal oldali harmadot ráhajtom erre. Ezt a sávot ismét megkenem tepertővel, s utána gondolatban négybe osztom.Alső részt fel a közepéig, felsőt meg le az alsóval való találkozásig. Az így kapott rész felét megkenem tepertővel, s összehajtom mint egy könyvet. Következik fél óra pihenés, miközben letakartam egy tiszta konyharuhával. Fél óra után a tésztát úgy helyezem, hogy a nyitott rész legyen jobboldalon, s finoman kinyújtom ujjnyi vastagra, majd a kenés-hajtogatás megismétlődik, amit újból fél óra pihenés követ. Ezután kb 1 centi vastagra kinyújtottam, pogácsaszaggatóval kivágtam (lelkes segítségek igénybevételével), sütőpapíros tepsire helyeztem, ismét fél óra várakozás, majd felvert tojással lekentem (figyelem, csak a tetejét kenni, ne csorogjon mellé, mert azt nem szeretik a hajtogatott tészták, bosszúból nem emelkednek fel), s mehettek a 200 fokra előmelegített sütőbe, ahol 15-18 percet tartózkodtak.
Nagyon finomak lettek.
6 megjegyzés:
Nem megkövezni érte: én a hagymás vért vártam a disznótorokban :-) Imádom, és imádnám, ha szerét ejthetném valahol... De azok az idők elmúltak már.
Képzeld, nálunk aranyárban mérik a tepertőt a hentesnél... S olyan ritka, mint a fehér holló!
Milyen helyes ott középen az a gigapéldány :-)
tepertőt ott nem is igazán árulnak. ezért akartam én olvasztani való szalonnát.
kövezni? kicsoda? max a vegák, de azok meg már hamarabb megállnak mint a hagymás vér.
ismét van gigaméret. nyitod az ablakod?
nem ott, itt akart lenni :D
Kormiiiii!! Te is pogácsáztál, de jó! Még csak most vettem észre. Te, a képen levöek valami issstenien néznek ki, mondd már honnan veszel tepertöt? Pontosabban hogyan olvasztod ki? Nehéz? Az anyu vett néha régen olvasztani való szalonnát, és abból lett zsírunk is a piros zománcos (retro!!) bödönbe, meg töpörtyünk. De arra már nem emlékszem, mekkora meló volt. Ha nagy, köszönöm maradok a sajtos pogácsánál. :)))
Nem tudom hol a hiba, de a 2 (vagy 3? ) napja írt hsz-et bekebelezte a rendszer és azt írta ki, hogy engedélyre vár! Tessék kérem sietni azzal a cenzúrával! :)
Andika drága! Elnézésed kérem, de bizonyára összetetted a képletet miért váratott ennyit magára a spamenk bogarászása (azt amúgy is hetente egyszer jut eszembe megsasolni).
Szóval tepertőt mint írtam, készítettem.
Síma mezei, olvasztani való szalonát felkockázok (ízlés szerinti a méret, nekem az apróbb, csinosabbak jobban tetszenek, míg van aki a nagyobbakra teszi le a kisesüt). Utána pár kockát beleteszek egy lábosba, majd irány a főzőlap. Mikor kezdi engedni a zsírját, akkor mehet bele a többi. Szalonafajta függő, van amit közben le is lehet fedni, de persze azért nem lehet magára hagyni, igényli a kavargatást. Mikor már közelíti a kész státust, kis tejet lehet önteni, majd azt elfőzni, ízletesebb lesz tőle a zsír. Meg jót tesz a tepertőnek is.
Na persze az is ízlésfüggő ki mennyire szereti kisütve, megpirítva a tepertőt. Én jobban, de míg kórházban voltam, Oldalborda is készített, na azok jó haloványak voltak.
Kis adaggal próbálkozva egyáltalán nem nagy meló. Találj hozzá zsírszalonát, de ne legyen rajta husi, s akkor indulhat a próbaüzem.
Megjegyzés küldése