Bár végülis egy sonkatekercs álltalában a gyors kategória. Ez sincs másképp, csak ha azt nem teszem hozzá, hogy relatíve azzal kezdődött, hogy a hűtőszekrénybe vala felejtve bő fél liter nyers, vastehén adta tej. Amit aztán kitettem a konyhapultra, kb 24 óra múlva ismét eszméltem, hogy jujjmivanvele. Hát semmi extra, tökéletesen megfelelt kicsöpögtetéshez. Savó félretéve keltekhez, a házi krémsajt pedig gyorsan el akart fogyni. Vettem hozzá egy papayat (de rég is fogyasztottunk ilyent, először Egyiptomban volt szerencsénk hozzá, utána jelent meg az itteni kereskedelemben). Mondjuk a papaya magtalanítása számítható a legmacerásabb feladatnak, de ugye ez már relatív. Mert onnan tovább ha van egy késes aprítónk, akkor a tekercsek kialakítása a következő a nehézségi skálán.
Hozzávalók:
- 1 papaya
- a papaya súlyával kb azonos mennyiségű (házi) krémsajt
- 2 tk tormakrém
- só
- sonka szeletek (ha készen szeletelve vesszük, akkor már a szupergyors kategóriába mehetünk át)
- zöldhagyma vagy jelen esetben medvehagyma lapi középső része kivágva a tekercsek rögzítéséhez
A megtisztítot, kissé darabolt papayat, krémsajtot, tormakrémet az aprítóba tesszük, egynemű krémet keverünk belőle.Megsózzuk. Sonkaszeletekre a krémből halmozunk, feltekerjük, némi zölddel rögzítjük. Elkészítés után azonnal fogyasztható (Chef Viki rumos-meggyes diótortájánál "belekötöttem" az azonnal fogyasztható mondat adta értelmezhetőségbe, hát majdnem ugyanazt írtam az előbb :D )
Persze sikerült este készítenem, akkor meg nem fotóztam. Hát Oldalbordám alig hagyott pár példányt a nappali fotózáshoz (mikor ezért megróttam, jogosan kérdezte, hogy mégis mikor egye, ha sem vacsira, sem reggelire nem lehet?.....ergó nehéz egy gasztroblogger családjának).
Ja, a maradék kencéhez megmostam pár medvehgyma lapit, ismét indult a késes aprító, a tányérra már ilyen színes kence is került.
1 megjegyzés:
Nagyon finom lehet
Megjegyzés küldése