Ez volt az a gomba, amit otthon nagyjából Édesapám evett. Húgommal mi nem. Aztán Oldalborda imádja. Igaz, készíti is. Egyik alkalommal vett egy hatalmas adaggal, haverokhoz vittük, a barátnőm imádja, az ő férje is úgy van mint én voltam vele: ha van más kaja, akkor inkább abbol falatozunk. De ott mégis megettem 2 gombát, annyira jó ízűen ették mellettem. Végülis nem volt az annyira rossz, hogy azt mondjam soha többet. Oké, nem tudom magam dugig enni ezzel, de mára már 3-4 nagyobbacska gombát is eltűntetek.
Hónap elején mikor itt offroadoztunk relatív a környéken, egyik helyen míg a fiúk az autókat rángatták a sárból, nekem elegem lett, s lévén erdőben voltunk, elindultam szerencsét próbálni, hátha némi gombát találok. Hát a keserű gombán kívül semmi nem volt. De az annyi volt, hogy szinte kaszálni lehetett. Három gyerkőc jött velem, megszedtünk félig 3 szemetes zsákot (nem bírta a zsák ha jobban telirakjuk, s más nem volt amibe gyűjthettük volna), majd abbahagytuk, még akkor is, ha az autók még nem jöttek. Úgy gondoltam, majd a vacsora kiegészítéséhez jól jön a 25 fős csapatnak. Végül későre értünk a szállásra, s úgy döntöttünk reggelihez tálaljuk. Igenám, csak ilyen hatalmas adaghoz nagy parazsat kellett csinálni, Oldalborda neki is látott, de mire szegény gombák bekerültek az étkezőbe, sokan már befejezettnek tekintették a reggelit. Valaki meg is jegyezte, hogy talán nem akkor kellene az asztalra tenni, mikor mindenki jól lakott. Itt kissé felment a pumpám, mi kínlódunk: gombát takarítani, mosni, szalonát vágni, túrót darabolni, sütögetni, s akkor az a köszönet. Kiderült, hogy azt hitték az is a szállásadónk részéről van, pedig világosan megmondtuk mindenki fülehallatára, hogy ami gombát szedtünk, az készül, lehet kóstolni-enni. De sebaj, még a szállásadó Anna néni sem evett olyant, jutott nekik is bőven.
Keserűgombának egy hatalmas hendikepje van, éspedig nem tartósítható. Ételekbe, más gombával sem keverhető a keserűsége miatt.
De parázson (avagy akár serpenyőben kevés olajon) sütve azért különlegesség.
Tehát a gombafejeket megtakarítjuk, szárukat kiemeljük, ha elég tiszták, akkor inkább ne is mossuk, könnyebben sül majd. Miután egyik oldaluk megsült, megfordítjuk, s helyben juhtúrót teszünk rá/bele és kis szalonadarabkát. A túró megolvad, a szalona üvegessé válik. Melegen az igazi.
12 megjegyzés:
Nem ismerem... pedig szívesen ennék belőle! Imádom a gombát, bármilyet :)
Mondtam már, hogy Oldalbordádnak igen jó az ízlése? Isteni ez a gomba, legfőképp úgy, hogy erdei tűzhely felforrósodott kövén sütni túróval a közepében. S úgy az igazi, ha kicsit kormos, füstös. S aztán máskor tessék a gombát nyersen, sületlenül is lefényképezni, mert én s még néhányan ismerjük, de sokan vannak, akik szívesen nézegetnék természetes, feldolgozatlan mivoltában is.
Tavaly ettem először, akkor itt is rengeteg volt. Idén két darab kivételével sajnos hírmondóját sem találtuk. Mi zsírban sütöttük meg csak úgy magában. Nagyon nagyon megszerettük, (kivéve apósomat, ő azt mondta ez nem embernek való kaja:).
Később találkoztam én is a juhtúró szalonna párosításos sütésével, nagyon kíváncsi lennék rá, imádom a juhtúrót. Csakhát sajnos a gomba hiányzik hozzá:(
Nagyon finom, én szeretem
Ami, én is imádom a gombát, rengeteget tudnék enni. De ennél ogenis van mérték. Azért csak kesernyés.
Alíz, tied a pont. Jogos a felróvás, hogy nincs amúgy natúran fotózva egy keserűgomba se. Csak hát én még a kész kaja fotózásra is dög voltam, annyira szabadságra mentem akkor. Oldalborda intézkedett, lányokkal közösen kattogtattak (ennek megfelelően alig volt hasznosítható fotó).
A holnapre előkészített bejegyzésben szíintén felróható, hogy nincs tökvirág natúran fotózva, de azt legalább többen ismerhetik.
Erdőben kövön anno marhát sütöttünk, hajajj lánykori szép emlékek (maradék marhahúst betettük egy zacskóba, ágra kötöttük, patakba lógattuk. azóta várjuk, hátha a patakból kinő egy vén marha, ugyanis a víz elvitte a husinkat).
Erdélyi barátnőim egész egyszerűen ódákat zengedeznek róla! Szerintem itt még hírét sem hallották, nemhogy kóstolta volna bárki is :-)
Kíváncsi vagyok az ízére, komolyan mondom! Elvégre a tonikot is szeretem :-)
Így, ahogy Viki mondja, erről a gombáról még nem hallottam, kóstolni meg pláne... De a juhtúró és a szalonna, ugye finom alapanyagok, együtt biztosan nagyon ízletes lehet. :)
Mondjam, vagy tartsam meg magamnak?
Na, jó, mondom. Csuka vagyok!
Minden héten megyek erdőbe, de mostanában gombafronton semmi. Úgy látom, az idén a keserűgomba kimarad, és már a juhtúróm is elfogyott.
Most csak nagyokat nyelek.
Majd jövőre!
Tartósítása: (kipróbált és működik)
A szárától megtisztított és általában megtisztított keserrűgomba kalapjait nagyobb befőttes üvegbe helyezzük és leöntjük 5-8 %-os sós vízzel. Vizesdunsztban 1 órát rotyogtatjuk. Felhasználás előtt kiáztatjuk a sót, utána én bundázni és rántani szoktam.Nagyon finom, ma is a tavaly eltettből ebédeltem.
Kisildi, nálad a pont. Nálam a gomba tartósítása abból áll, hogy megtisztít, darabol, üvegbe tesz, kidunsztol, télen elővesz, zutty bele az ételbe. S mert nem jó az, ha keveredik a rendes "gombabefőtt" közé keserűgomba, meg ugye a keserűgomba igazából csak sütve jó, hát innen jött nekem, hogy az csak frissen jó.
De köszi az infót, azért még az olvasók számára is hasznos lehet.
Huu èn tegnap szedtem sokat kb egy szatyorral, de lehetett volna többet is, itt Ausztriában nem ismerik ezt a gombafajtát ezért nem is szedik! Sebaj több maradt nekem😜
Nagyapám platnyin sütötte aztán sertés zsírral kente. Máig a kedvenc gombám ��
Megjegyzés küldése