Mini pavlovák becsapósan

Mármint becsapósan annak, aki azt hiszi, hogy extraszezonban rengeteg sok pénzt kiadok bizonyos dolgokra. Hát nem. Így inkább elárulom, hogy mi történt.

Szóval felhalmoztam mostanság a tojások fehérjét. Macaron próbálkozásom volt közel egymás után 2x is. Most a hanyagoljuk a témát stádiumban vagyok. Bár ismét gyűlnek a fehérjék.
Tehát ugye voltak a macaron kudarcok. Meg is kaptam a családtól, hogy a pavlovákban profibb vagyok, azt ők is szeretik, ha lehet inkább abba végezzék a tojásfehérjék. Igazat kellett adnom nekik. Így esett, hogy a múltkori vacsora után pavlova lett a desszert. Mini kiszerelésben, mert azzal kevesebb az utómunka.

Ráadásul kaptam egy youtube-os linket is, ami arról szólt, hogyan kell profin hozzájutni a gránátalma magjaihoz. Ha véletlenül nem vagytok még toppon a gránátalma magozásban, érdemes belenézni a linkbe. Utána szépen venni egy gyönyörű példányt (nem, nem olyant mint tavaly vásárolt Oldalborda, hogy közel semmi leve nem volt, s az is oly keserű, hogy a kutyának se kellett), kettévágni, kimagozni, utána szépen lehet vele villantani. Elhihetitek, működik. Ha nekem már bejött.

Tehát, a szóban forgó desszert a gránátalmás minipavlova. Egyszerű, de nagyszerű.

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje (kedélyeket nem borzolom, de a csökkentett adagot írom)
• 15 dkg apró szemű kristálycukor (ha nem, akkor porcukor)
• 1 tk ecet
• 4 dl tejszín (esetleg habfixáló is hozzá)
• gránátalma

A tojásfehérjéket habbá verjük, mikor nagyjából felverődött apránként hozzáadjuk a cukrot, majd tovább verjük, míg jó kemény nem lesz, a cukorkristályok már elolvadtak. Ekkor mehet bele az ecet. Sütőpapíros tepsire kis korongokat nyomunk, (nem fér rá 1 tepsire) majd 125 fokos sütőben, légkeverésen mindkét tepsit egyszerre betéve kb. 1 órát sütjük. Ha időnk van, a sütőben is hagyhatjuk kihűlni, ha nem (nekem nem volt, igyekeztek a só leple alatt behuppanni a forróságba a csirkecupákok), semmi gond, kivehetjük, és a tepsiben, a konyhapulton is kihűlnek. Max picit berepedeznek, de nem vész, a rákerülő tejszínhab majd ápol és eltakar.

Következőnek a tejszínt verjük fel (én a fagyasztóból vettem elő a kis dobozkákat, ahol olyan 4-5 órát heverésztek, de nem váltak betonkeménységűvé). Tejszínhab habzsákba kanalaz, habkorongok tetejére nyom (fantázia szerint), majd gránátalma magjaival díszít. Természetesen nem gránátalma függő a pavlova, hisz követtem el ezt én nyáron is. Akkor épp cseresznyékkel. Ja, tojásfehérje-cukor arány csak közelít, nem azonos a mostani az akkorival. Na és? Minket nem zavar(t).

Tehát gránátalma magokkal díszít, felszolgál. És visszafogottan mosolyog, mikor azt hallja, hogy milyen jól néz ki. És természetesen a minimum 2 db. személyenként. Kiadós vacsora után. Csak. Mert eteti magát.

Hja, hogy eláruljam minek nézték a piros pöttyöket a haverok? Ribizlinek. Ááááá, majd nyáron. Ha lesz a kertben. Csillagászati árat adjon érte az üzletben akinek dől ki a pénze a házból.

Ja, még valami. Ha kissé túlméretezzük a habkorongjainkat mint amennyire igény van, nehogy mindet megpakoljuk tejszínhabbal. Elázik! Tehát mondhatni úgy is: személyenként 2 db. Ha kell, még pillanatok alatt össze lehet dobni a maradékokból a többit is. Mert 1-2-3 óra múlva az élvezeti értéke is csökken, a kiskanál pedig kötelező eszköz lenne mellé.

Elárulom: ekkora gránátalmát amit most sikerült vennem, még nem láttam üzletben. Egy darab, 1 kilógramm. Kettőt vettem. Kiderül miben végzi a társa.