Szinte-szinte elfelejtem, de végül homlokra csapás, majd gyors billentyú ragadás, és ím itt volna a kedvenc szakácskönyves bejegyzésem. Amit Makacska kiírására mások már rég bemutattak.
Nincs is nekem olyan sok (folyóírás annál inkább), legelsőt még egyetemista koromban vette nekem Édesanyám, hisz akkoriban igencsak közel jártam a konyhai analfabéta státushoz. Amit tudtam, az nagyvonalakban a süti kategóriában ki is merült, s az is "szamárvezetővel". Csak hát ugye az ember lánya saját bőrén keresztül tapasztalja meg, hogy milyen az, ha 2 hónap után úgy dönt, hogy márpedig a menza kaja teljesen íztelen, egyoldalú, unalmas, ráadásul köze sincs a saját ízvilágához, ezáltal kénytelen maga kutyulni dolgokat. Mai napig nem tudom, hogy első két évben miket is ettem. Azután a sors úgy hozta, hogy egy csíkkarcfalvi lánnyal kerültünk közös konyhára. Az pedig mégsem volt megoldás, hogy mindig én mosogassak, a másik pedig főzzön.
Tehát adva volt első példányomnak a Katóka szakácskönyve. Nem mondom, abszolút nem nagy durranás. De megtette, ha mást nem, jó volt ihletet meríteni.
Azon kívül nálam volt még Édesanyám egy szakácskönyve, amit aztán visszaadtam neki. Múltkoriban aranyos volt, mert felajánlotta, hogy amit szeretnék, azt hozzam el. Áhh, azért mégsem. Az övé, hadd maradjon az ő konyhájában. Persze kölcsönbe olykor elkérem, de vissza is viszem.
Aztán az aktuális nagy ihletmerítő szakácskönyvem, amiből egyenesen két példány is nálam van (mindkét nagyszülőktől hozzám kerültek......de húgom, a szeredaira ha igényt tartasz, eljuttatom Bp-re), az a Szegedi Szakácskönyv, írta Rézi néni, kiadták 1905-ben.
Gyerekkoromból úgy emlékszem, hogy Nagyanyám mindig azzal jött, hogy jajj, azért nem igazán követhetők belőle a receptek, hisz azt írja: végy egy csésze tojássárgát. Legnagyobb meglepetésemre ilyennel nem találkoztam. De persze írósvajat emleget ezerrel, megegy darabig értetlenül álltam azon alapanyag fölött., hogy szarvaska. Aztán kiderült: kifliről van szó. Tehát kicsit próbára teszi az embert, de szeretem. Nagyon szeretem. Főleg mert tudom, hogy anyai nagyanyám is szerette (én pedig őt). Teljesen közönséges alapanyag volt a liba, a parmezán, stb. Leírja többek közt a rétestészta készítését. Hát erre azt hiszem én örökre passzolni fogok. Ez az, amiből marad a bolti.
Azért azt még hadd árulom el, hogy Oldalborda egyik kedvenc könyve A grillezés bibliája. Ezek után gondolom érthető, hogy nála a kertben a legjobb vetemény a disznó, a legjobb hüvelyes a kolbász.
Elsőszülöttnek is van saját tulajdonú szakácskönyve. Büszke is rá, nagyon.
A többiről most hadd ne ejtsek szót, hisz nem az volt a felhívás, hogy mutassuk be a könyvespolcot.
5 megjegyzés:
De jó, de jó!!!!!!!! Úgy szeretem ezeket a régi kiadású könyveket, sajnos nincs nekem ilyenem. Szívesen elfogadnám a Katóka szakácskönyvét is, már csak a nevem miatt is:) De az a 100 évesnél régebbi kiadású Rézi néni is nagyon tetszik:)
Köszönöm, a könyvajánlót,hogy velem ünnepelsz, játszol
Azt a Rézi néni félét őszintén irigylem... :))) Bocsi, csak őszinte voltam, ez az igazság. Nem adod nekem? Adok helyette két olyan szépet, mint az utolsó. Na, jó nem folytatom, csak vicceltem.
Nagyon jó könyveid vannak, ezeket én nem ismertem:) Nekünk is van a gyerekeknek főzős könyve, mert itt van főzés óra a suliban, aminek én nagyon örülök:)
Nagyon jó kis könyvek! A Rézi néni nagy kincs, ilyeneket már nem nyomtatnak manapság! A többi könyv is nagyon értékes lehet!
Jó az összeállítás!
Mind jó a maga nemében, a Grillezőset és a Rézi néni által írtat szívesen forgatnám én is :)
Megjegyzés küldése