Gyümölcsökkel töltött kacsa

Egy ideje már megkezdtük a létszámcsökkentést a baromfiudvarban. Azaz vágjuk már a kacsákat. Kipróbáltuk a tömést is, majd megállapítottuk: nem nekünk való, túl sok idő elmegy a napból a töméssel. Szóval amennyit  maguktól híznak, azzal vannak.

Közben a kiskacsák is szépen növögetnek, Oldalborda gondolt egyet, s kitette őket is a szabadba. Amilyen kis buták, hát begyalogoltak a mangalicákhoz is szétnézni. Szerencséjükre a hatalmas dagonyából egyszer kellett kisegíteni egyiküket, máskor boldogultak maguk. Aztán egy szép nap Oldalborda érkezik, hogy ugyan számoljam már meg hányan vannak, mert szerinte hiányzik. Aha....ha azt olyan könnyű lenne. Számolt már valaki mozgó hangyabolyt? Kb. olyan sikerrel jártam én is. Azaz képtelen voltam a kiskacsa számlálást megfelelően elvégezni. Hát lemondtam erről. Közben a vizes edényeket töltöttem tiszta vízzel, mikor egy kiskacsa menekülőre fogta az egyik mangalica elől. Az meg csattogtatta a fogsorát a kis szárnyas farktollaitól pár centire. Hát fele sem volt tréfa, a vizes csövet a röfi fele irányítottam, így a kacsa előnyhöz jutott. Amint a vizet már nem felé irányítottam, ismét célba vette a kiskacsát. Gyorsan beugrottam a dagonyába (éljen a gumicsizma), a kis szárnyast kimenekítettem. Persze ilyenkor kell Oldalborda elérhetetlen legyen. Végül sikerült a baromfiudvar felső felébe zárni az összes kiskacsát, a tyúkok pulykák egy részével. Sajnos este mikor Oldalborda is hazaért, fájdalommal állapítottuk meg, hogy sötétedéskor a pulykák is agyontapostak pár kiskacsát. Így igencsak megcsappant az állomány. A mangalicák pedig fogyasztottak előzőleg belőlük, hisz ha tetem sem volt, de az élők közt sem, akkor más magyarázat nincs a kis szárnyasok eltűnésére. Azóta ismét kijárási tilalom van a kis tollasok számára. Hisz nem mangalica tápnak neveltük őket. Mondjuk inkább megtölteni. Így ni: 

 Hozzávalók:

• 1 konyhakész kacsa
• 35 dkg héjától megtisztított gesztenye
• 3 birsalma
• 1 narancs
• 8-10 darab aszalt sárgabarack
• kacsafűszer

A kacsát kívül-belül bedörzsöljük a fűszerkeverékkel,

majd a hasüregébe tegyünk apró kockákra vágott birsalmát, gesztenyét, aszalt sárgabarackot. Az üreg nyílásához birsalmacikkeket téve nem is kell azt levarrnunk. 

A nyaki bőr alatt szintén töltsük meg a gyümölcsökkel. A megtöltött kacsát tegyük sütőzacskóba, helyezzük mellé a megmaradt gyümölcsöket. A narancs héját távolítsuk el, majd szedjük cikkekre, melyeket szintén a sütőzacskóba, a kacsa köré helyezzünk, a narancslé bíztosítja a gőzös levegőt a zacskóban. A zacskó száját közzük be, a zacskót tűvel szúrkáljuk meg, 
 

majd 170-180 fokon 2 óra alatt süssük szép pirosra. A sütés utolsó perceiben a sütőzacskót vágjuk fel, hogy a fölösleges gőz távozhasson, a kacsa pedig hamarabb piruljon.

Ha nincs kacsafűszerünk, mi magunk is elkészíthetjük. A következőket kell összekevernünk, az arányokat saját ízlésünknek megfelelően alakítsuk: só, paprika, hagyma, curry, zöldpetrezselyem, bors, zsálya, kakukkfű, oregano, rozmaring, szerecsendió.

Barbari, a perzsa kenyér

Nem tudom megmondani, hogy mióta készítem elméletben az indiai lepénykenyeret. Most is épp be volt ütemezve, aztán hírtelen felülírtam az alábbi kenyérrel. Nem bántam meg. De az indiai kenyérke még továbbra is várat magára.

Amúgy meg....egyetemista koromban (az sem tegnbap volt már, hajajjj) vonult be a péktermékek hozzávalóként a szezámmag. Igencsak kedveltem. Aztán parkolópályára tettem, majd egyenesen kerülni kezdtem. Ez a pont volt ami megingatott eme kenyérke elkészítésében. De végül győzött a kíváncsiságom. Hálisten. Nem tudom, hogy szezámmag utoljára mikor esett ilyen jól (és most nem számolok a panírozáshoz, vagy műzlikhesz használt szezámmag fogyasztással).

Hozzávalók: 

• 50 dkg liszt, 
• 1,5 dkg élesztő, 
• 1,5 dkg só, 
• 3 dl víz,
• búzakorpa a nyújtáshoz,   
• 2 teáskanál só a kenő léhez, 
• szezámmag a tetejére

Az élesztőt 1 dl langyos vízben elkavarjuk, hozzáadjuk a sót. Ezt az elegyet összegyúrjuk a liszttel és a további 2 dl langyos vízzel. Bő 5 percen keresztül dagasztjuk. Meleg helyre tesszük, letakarjuk és 2 órán át kelesztjük. Ezután daraboljuk a tésztát (2-4 részre osztjuk) és gömbölyűre formázzuk, amit lisztezett munkalapra teszünk. Letakarjuk míg elkészítjük a sós levet. Ehhez ¼ l vizet főni teszünk, hozzáadjuk sót, felforraljuk. A tésztadarabokat búzakorpás felületen tenyerünkkel szétnyomogatjuk, szűk 1 cm vastagságúra. Lekenjük 1 teáskanál sós lével, hüvelykujjunkkal párhuzamos mélyedéseket nyomunk a tésztába, majd megszúrjuk szezámmaggal és egy kevés búzakorpával. 275 fokos sütőben (vagy a maximális hőn amire a sütőnket fel tudjuk fűteni) 6-8 perc alatt szép pirosra sütjük. 
Langyosan, vajjal megkenve igazi királyság. 

Kókuszos keksz

Hát erről sem kicsit csúsztam le. Mondjuk csúfosan. Pedig még emailben is kaptam értesítőt, hogy mikor zárul a Blogkóstoló 5-ik fordulója, melynek Hankka volt a házigazdája. Ááááááá, ha csúszok, akkor csúsztam egy egész hetet. Mea culpa, vissza nem csinálható. Az a fini keksz sem csinálható vissza a kamra polcára, csak max újból elkészíthető. A keksz, melynek receptjét Okkitól hoztam, s amelyet azóta is követelnek rajtam a kiskorúak. Ráadásul megtörtént, ami rég nem: elfogyott itthon a kókuszreszelék. A boltban meg természetesen nem jut eszembe venni :(

No, de álljon itt a recept, ahogy én fogom ezentúl készíteni (amit ettünk az hites másolata volt az Okki receptjének, azaz Elsőszülött pöccre betartotta....igazándiból a sütőpor mennyiségét csökkentem, valamint házi vanília esszenciát teszek bele)

• 10 dkg zabpehely
• 18 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 2 teáskanál vanília esszencia
• 15 dkg vaj
• 8 dkg kókuszreszelék
• 1 nagy tojás
• 1 csapott kávéskanál sütőpor

A zabpelyhet, a kókuszreszeléket, a lisztet, a cukrot és a sütőport összekeverjük. A vajat felolvasztjuk, összekeverjük a tojással és az esszenciával majd a száraz összetevőkhöz adjuk. Alaposan összegyúrjuk, minimum 30 percre hűtőbe tesszük (a több tuti nem árt nekil, nálunk ücsörgött vagy 2 órát). Utána diónyi nagyságú anyagot veszünk kezünk közé, s kissé ellapított gombóckákat teszünk a sütőpapírra. 180 fokos sütőben addig sütjük, míg halvány rózsaszín kezd lenni a szélük. Sütőből kivéve, mint a kekszek sokaságát, picit hagyjuk hűlni, s akkor könnyebben bánunk velük, nem esik szét, könnyebb tányérra szedni. Az, hogy rohamtempóban fogy, gondolom alap. Kókuszimádóknak kötelező.

Cantuccini – a Toszkán keksz

Két kisebbem itthon leledzett múlt hét óta. Először ugye Kiffiú ronda köhögése miatt, majd Kicsilányt kapta el egy lázas-hasmenős kórság. Már jól is lennének, de jövő héten ugye őszi szünet felénk.
Na szóval szépen betároltunk mandulából, majd nekiláttunk kekszit sütni. Olyant, amire rég vágytam, de fene sem tudja miért, eddig nem készült el. Toszkánok kekszéről, a cantucciniről lenne szó. Hogy milyen lett? Oldalborda ma reggel térül-fordul s érdeklődik: azokból a ropogtatnivalókból, melyeket valamelyik nap itt fotóztad, maradt még? Hát szembe kellett röhögjem. Olyan család vagyunk mi, ahol bárminemű édes süti, keksz, nasi ránk penészedne? :D :D 

Így aztán ígéretet tettem arra, hogy gyors repeta.

Hozzávalók: 

• 40 dkg liszt, 
• 25 dkg cukor, 
• 7 dkg méz, 
• 3 tojás, 
• 25 dkg mandula, 
• 1 csipet só, 
• 1 kávéskanál sütőpor, 
• ½ citrom reszelt héja és leve; 

liszt a formázáshoz

A mandulát serpenyőben megpirítjuk. A lisztet a cukorral, sóval, sütőporral és a reszelt citromhéjjal összekeverjük. A mézet a felvert tojásokhoz adjuk. A tojásos elegyet a lisztes keverékhez adjuk, majd beledolgozzuk a mandulát is. Egy ragacsos tésztát kapunk, melyet lisztezett munkafelületen 3 rúddá formázunk. A rúdakat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, enyhén meglapítjuk. 180 fokos sütőben 15 percig sütjük. Ezután kivesszük a sütőből, 1,5-2 ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, visszahelyezzük a sütőpapíros tepsire és újabb 10 percre visszatoljuk a 180 fokra. Egy csésze tej, tea, kávé mellé kínáljuk.

Persze kis csini csomagolásban megteszi gasztroajándéknak is.

Amúgy most nálunk mandula-dió párossal készül az újabb adag. Két okból is. Mandula sincs elég itthon, Oldalborda dióval kombináltat óhajtott. Tehát a kereslet-kínálat egymásra talál. Az élet szép.

Akár gasztroajándéknak is - panettone cserépben

Hát igen. A közösségi portálon olykor már az orrunk alá dörgölik, hogy még X nap van az év végi, egyik legnagyobb ünnepünkig, azaz karácsonyig. Tavaly is készült ilyen-olyan ajándék a konyhámban, csak egyáltalán nem bírok naplemente után fotózni. Bent a házban még mindig nincs kialakítva egy fotós sarok, a konyhában az asztal lapja gránit, veri vissza a fényt, a fehéregyensúlyt is brutál nehéz beállítani a különböző fények miatt. Így ha netán fotóztam is, inkább meg se mutattam. No de most, most nekiálltam. Persze az időjárás volt oly frankó, hogy épp aznap lett szutyok fekete odakint minden, de kemény voltam, eltettem másnapra a fotóalanyaimat. Jelentem harmadnap is épp olyan finomak voltak mint miután kisültek. A fotókon látható középső, becsomagolt példány pedig még megvan. Talán Elsőszülötté lesz, ha végre a vírusos kórság lecseng nála. A legnagyobbat pedig tegnap Kiffiú ajándékba adta. Ugyanis végre megjavították a kis bicóját amit tavaly apája hátramenetben elgázolt (ugye megtörténik, hogy a gyerek épp a kocsi hátánál hagy cuccokat, amik egyetlen visszapillantóból sem látszanak, gyorsan ha becsapjuk magunkat a volán mögé és gáz, a következő pillanatban fék is, hisz csörömpölés hallatszott......sajna nem egyedi eset, sem a férjem, sem a gyerekek nem tanulnak). Szóval a gyerek tegnap ragyogó szemekkel látta, hogy ismét egy járgány a házban (igen, látjátok....van bicó, autó, ,másik autó s ezennel újabb bicó is, csoda ha nincs fotós sarok számomra!?), boldogan vitte Józsi bácsinak a sütikét. Józsi bácsi pedig meg is lepődött, hisz nem számított ilyen bónuszra. Igaz, olykor tandemben "idegesítjük" egymást. Ő nem bír heggeszteni mikor én esetleg dúrvábban beindulok, azaz mosok, mosogatok, sütök és még ki tudja miket nem csinálok, amihez áram szükségeltetik. Olykor szólnak, hogy márpedig most hagyjam abba, mert egyikünk sem megy majd semmire. Igen, ilyen az áramszolgáltatás. Nálunk a 220 az kizárólag papíron létezik. Valóságban talán éccaka. Ha. Mert én már abban is kételkedem. Tudjátok milyen érzés, mikor férj szülinapjára készített meglepihez 240 fokos sütő kellene, de az nem melegszik tovább mint 160 fok? Hát ne tudjátok meg. Inkább nézzétek, hogyan is készült nálam a mostani panettone.

Hozzávalóka tésztához: 

• 50 dkg liszt, 
• 2,5 dkg élesztő, 
• 1,5 dl tejszín, 
• 3 tojás, 
• 8 dkg cukor, 
• 2 tasak vaníliás cukor, (ha van, mint nálam, akkor inkább házi verzió)
• 12 dkg vaj, 

továbbá:

• 40 dkg aszalt és/vagy kandírozott gyümölcs, 
• 20 dkg csonthéjas, 

valamintkis méretű, új virágcserepek.

Az élesztőt a langyos tejben feloldjuk, majd a többi hozzávalóval (a vaj kivételével) együtt puha, lágy tésztát gyúrunk. Az olvasztott vajat kis adagokban dagasztjuk a tésztába. Letakarva, huzatmentes helyen 45 percig kelesztjük, ekkor hozzákeverjük az apróra vágott aszalványokat és a megtakarított, de egészben hagyott csonthéjasokat. Ismét letakarjuk és kelesztjük, kb. 1,5 órán át. Ezután kissé átgyúrjuk, majd szétosztjuk a virágcserepekben úgy, hogy a tészta 1-1,5 cm-el a virágcserép teteje alatt legyen. A cserepeket nem kell sem vízbe áztatni előzőleg, sem kikenni. A sütés előtt újabb 30 percet kelesztjük, majd 180 fokos sütőben szép pirosra sütjük. A sütési idő természetesen függ a cserepek méretétől. Arra ellenben ügyeljünk, nehogy a tészta teteje piros legyen, de belül még sületlen legyen. Tűpróba ajánlott.

Ja, a cserepek teljesen haotikusan müködnek. Tényleg van amelyiket nem kell kikenni, de azért olyanba is belefutottam, amelyik nem engedte a tartalmát. Csak brutalizálással. Ergó......jobb kikenni, vagy netán kis sütőpapírt tenni bíztonságból. Csak úgy a cserép szintjéig.

Még egy dolog: következőkor megpróbálom még több "adalékanyaggal". Azaz még csonthéjas, még kandírozott cucc. Mert cserépbe helyezéskor úgy tűnik a tészta, hogy fullon van, de megvágásnál van egy olyan érzésem, hogy nem hoztam ki a maximumot belőle. Aztán lehet tévedek. Persze a bolti így is felül van múlva töltelék téren, de ha már nyúl, hadd legyen kövérebb.

Ja, és ha már ilyen szépen sikeredett, hogy fotózásra akaratlanul is 4különböző méretű panettone jelentkezett, hát akkor megfuttatom őket Nyammm játékában.