Napló torta

Elsőszülöttem az autós torta láttán előállt egy óhajával. Lévén IV. osztályos, búcsúznak a tanítónénitől, az osztálytársaival beszélték, hogy szeretnének a tanítónéninek egy meglepetést, éspedig egy tortát. Csajom rám gondolt. Bár dícséretére szóljon, hogy most nem vállalta el előre a beleegyezésem nélkül. Hát belementem. Na persze akkor még nem tudtam, ami menet közben derült ki. Mikor már nem tudtam visszakozni. Éspedig, Kicsilánynak az ovis ünnepélye ugyanazon nap van mikor Elsőszülött elemis búcsúztatója. Szerencsémre azért a két kezdés között volt 2 óra, reméltem az ovist nem húzzák soká, s elérünk a város másik felében levő suliba. Nehezményező tényező az időjárás volt, rettenet hőségben mit kezdek a tortával míg az oviban vagyunk. Na persze egyik osztálytárs sem vállalta be a torta 2 órás tárolását. Én meg féltem, hogy az autóban a napon majd tropára megy. Szerencsémre a rekkenő hőség alább hagyott, még kis eső is szemerkélt. Így torta kibírta a 2 órás autózást, épségben megérkezett a suliba.

Tanítónéni kellően meglepődött, tetszett neki. Még a vágás jogát is megkapta, állítólag nem igazán szokott ilyensmit csinálni. A 4,2 kg-os torta majdnem teljesen elfogyott, de ami számomra dícséret, hogy nem csak a tányérokra lett szétosztva, hanem onnan is elfogyott. Volt is elismerésben részem amit a többi szülőtől kaptam.

Szerettem volna, ha van kis tulipán szaggatóm, mert akkor nem kézzel kellett volna az egészet hosszasan kivagdosni. 

Egyedüli dolog amivel teljesen elégedetlen vagyok, az a tortán levő felirat. Észbontó mennyire nem megy nekem a szépírás. Hiába no, anno II-ik osztályban a szépírás miatt úszott el a legjobb tanulói titulusom. Azóta ez max csak romlott, nem javult.

A fondanthoz használt porcukorral egyáltalán nem vagyok megelégedve, ezt a márkát sem fogom többet venni. Ezért nem is volt a tortának az igazibb napló kinézetele, nem volt erőm külön "pancsolni" fehér fondanttal a lapokat mímelve.

A fondant készítésnél a megadott vízmennyiségnél 1 kanállal helyettesítettem mandulaaromával. Avatatlan ízlésűek marcipánnak vélték. Így nem is volt olyan veszett édes érzés, Oldalborda szerint is jó volt így.

Díj: Tetszik a recepted

Pár napja állandó olvasói táborom bővült, alig néztem meg, hogy ki az, máris megdobott egy díjjal. Ezt nevezem gyorsaságnak. Kedves Martinelli, nagyon szépen köszönöm. Remélem ha elkészíted, akkor nem fogsz csalódni a rahátos kifliben.

Na, ez a fenti pár sor még május óta várakozik a továbbiakra.

Most akkor nem is szaporítom a szót, hanem rátérek a lényegre. Díjjal járó kötelezettségnek jár, hogy bejegyzést írok róla, majd kiteszem a blogomba a díjakhoz. Továbbiakban elgondolkodom, hogy melyik gasztrobloggernek köszönhetem meg azt, hogy volt szerencsém kipróbálni valamelyik receptjét, s annyira tetszett, hogy érdemesnek tartom kiemelni.

Nos, akkor 

Alíz: ánizsos-ecetes uborka télire

Ottis: krumplicsónakok

Tücsök Bogár: pékkifli, hamburger zsömle, joghurtos zsömle

Limara: mindennapi fehér kenyér (meg egyáltalán a kelt tészták rendszeresítése a konyhámban)

Erinacea: snickers típusú bonbon

Maimoni: muffin formában aranygaluska  mondjuk a recept épp nem, de a muffinformás ötletet innen vittem, nagyszerűűűűű 

BéVé: Csőben sült kelbimbó

Sedith: Félperces majonéz (ezt már láttam máshol is régebben, csak olyan hitetlen Tamás módra nem mertem belevágni. Edithnél látva aztán mégis. megérte)

Azt azért hadd mondom, hogy teljesség igénye nélkül emelődtek ki a fentiek. Természetesen úgy receptek mint bloggerek is kerülhettek volna még ide. Akik a díjat megkapták, s már írtak ezzel kapcsolatban, vagy akik úgy gondolják nem veszik aprópénzre mások blogjaiból merített ihletet, hát ne tegyenek semmit. Kötelezettség nincs.

Zöldséges hal fokhagymás tejföllel

Hozzávalók:

személyenként 1-1 halfilé (pl. 1 kg pangasius)

sárgarépa

brokkoli

karfiol

kukoricakonzerv

zöldhagyma

tejföl

fokhagyma

A zöldségeket megtakarítjuk, felkockázzuk. A kukoricakonzervet lecsöpögtetjük. A sárgarépát, brokkolit, karfiolt közel készre pároljuk, a halfiléket szintén kissé megpároljuk. Egy jénai tál aljába eloszlatjuk a párolt zöldségeket, rászórjuk a kukoricakonzervet. Óvatosan rátesszük a halfiléket. Sózott fokhagymát tejfölben elkeverünk, s ezt a jénai tálban levők tetejére öntjük. 180 fokos sütőben kb 20 perc alatt készre sütöm. Karikázott zöldhagymával tálalom.

Születésnap, kirándulás, túrázás, elektronika fürdetés

Azt sem tudom hogyan érjem utol magam. Ezt mi sem szemléltei jobban, mint azon példák, hogy nem volt időm a Martinellitől kapott díjjal kapcsolatos bejegyzésemre, remélem azért hamarosan jön az is. Másik példa, hogy az elmúlt hétvégi haveri szülinapozásra nem én készítettem a tortát. Addig olvasgattam Cakeni írásait, hogy jött a döntés: telefonon megérdeklődtem és Enikő szívesen vállalta. S mert a májusban születettek nagyjából tiszta csupa pasik, nem is volt kérdéses milyen formatorta lesz a választott. Hát persze EZ volt az ötletadó. Mert semmi közünk az egészségügyhöz (na jó, dokikat sajna olykor látogatunk), így persze a vörös kereszt nem játszott. Meg a román felirat sem. Díszítés nélkül nem élet az élet, Enikő dobott rá egy tetoválást. Bevallom első reakcióm egy rezzenéstelen orrhúzás volt (ugye Enikő nem láttad? :D), de a többieknek, főleg fiúknak nagyon tetszett. Tehát ott volt a helye (izé, túlzottan ellenzek mindenféle bőr elleni támadást...eddig csak a lányoknak nem engedtem apjuk bőrére hivatkozva az arcfestést, de most már miattam is jogos a tilalom. persze a torta az bele kellene férjen a toleranciámba, majd jobban fegyelmezem magam).
Ím, figyeljétek milyen klassz (és nem uccsó sorban rendesből kedvező árfekvésű....oké, tudom nem ez a reklám helye, de mégis) tortát alkotott Enikő. Azt sajna nem tudom szemlélteni, hogy milyen finom. Max annyit, hogy nem maradt belőle. Igaz, a banda jó része végül nem tudott eljönni, de két nap alatt azért kivégeztük.

 a pasik reakciója

 mondtam milyen klassz?

amikor a házigazda szíven szúrta

és tapogatva szeletelte :D

Másnap aztán felmentünk a Nyugati Kárpátokba. Szeretünk kirándulni, volt mikor Hajdúszoboszlói szilveszterezés után Krakkó és környékét jártuk össze. Ez a mostani zsebbarátabb verzió, de annál egészségesebb. Szombaton hatalmasat túráztunk, nap végére kértem a papírt s ceruzát, hogy tegyem írásba: soha többet nem akarom teljes nagyságában megcsinálni a Galbena völgyi túrát (semmi lazsálás, egy kis 45 perces piknikkel együtt 8 órás túra volt). Bár tudtam mi vár ránk, 12 évvel ezelőtt szintén itt túrázgattunk, akkor egy hétig barangoltuk a környéket. Azért élmény volt májusban is látni, hisz így megtudtam, ott is rengeteg a medvehagyma (de inkább soha többet nem eszem medvehagymát, de onnan nem gyűjtök).

 péntek délután, a Csodavár felülnézetből, a 2-es völgy

 kezdődik a Galbena túra

 virágzó medvehagymák

 Galbena patak, a barlangból való feltörés után

 kicsi zubogó a patak mentén

 néhol lánc segítségével kellett a sziklák mellett leereszkedni

 Galbena nagy vízesés és a völgy lefele

 a sziklamászás adta izgalmak talán itt érnek véget

 a Virágréten sajnos még alig volt virág, de kimászni a hegyen igencsak megerőltető, s hol a vége....

 látod-e babám, látod-e babám amott azt a nagy hegyet?

ha igen, akkor oda ki kell mászni.

 fent a hegytetőn az Eszkimó barlang, ahol még augusztusban is hó van

ez is az Eszkimó barlang

Vasárnap a Szamosbazár volt a cél, barátok fele nem vállalta, inkább ment haza. Így négyesben indultunk neki, végül ismét feleződtünk. 

Oldalbordámmal hősiesen haladtunk előre, többször levettem a cipőm-zoknim, s úgy haladtam előre mikor a patakon kellett átkelni. Aztán a térdeim bemondták az unalmasat, megálltam. Pasim még továbbment picit, aztán ő is megfordult. Egy helyen ölbe is kapott, hogy ő majd átvisz az adott kritikus ponton. Szinte sikerült is. Szinte. Ugyanis megcsúszott, egyenesen a patakba csobbantunk mindketten. Fényképezőgép ért elsőnek a vízbe. Oldalamon a fényképezőgép táskája szintén megmerült, szerencse a másik objektív a hátizsák belső zsebében megúszta. Oldalborda telefonjaival egyetemben. Az én telefonom a fényképelő táskájában volt szerencsés megfürdeni. Hát nem voltunk felhőtlenül boldogok. Sőt. Az 500 eurós gépért szakadt meg a szívem. Persze helyben szétszedtem, akku le, objektív le, memóriakártya ki. Telefon szintén darabjaira marcangolva. Mint két ázott ürge jutottunk vissza a kocsihoz. Igaz, már cipőstől gázoltunk a vízben, minden mindegy alapon. Kb. így festettünk mikor a haverok megláttak:

Oldalbordáról csorgott a vér rendesen, nekem meg a gatyám nyúlt ki alaposan a víztől. Ázott elektronika az autó kesztyűtartójába téve, lévén ott jó meleg, hadd párologjon a víz. Este mire hazavetődtünk, a telefonom hálisten már működött. Fényképelőt nem volt merszem tegnap reggelig összepuzzlelozni (ööö, milyen hülyén néz ki így írva). Akkor mégiscsak megtettem. Hát mint kiderült, a Szamosbazárban (Meleg Szamos forrásvidéke) nem négyen voltunk, hanem öten. Fortuna is ott túrázott inkognítóban. Szerencsénkre. Mert a régi gépünk decemberben az uszodában lehelte ki lelkét (betette neki az ajtót a hatalmas pára, s hiába száradt ki, nem igazán működik). Igaz, arra azért jó volt, hogy ha már azonos memóriakártya jár beléjük, a régi segítségével legalább a képeket sikerült kimenteni.

Szóval gyönyörűséges hosszú hétvége áll mögöttünk. Ha minden igaz, akkor a VORC (Veszprémi Off Road Club) szervezte egyhetes Erdélyi túrájuk első állomása is épp ezen a környéken lesz. Ha Isten is úgy akarja, akkor mi is velük túrázunk. Pontosítás: a Galbena és a Szamosbazár általam teljesítve, én a Csodavár barlangpatak túrájára vágyom. Akinek a leírás esetleg nem elvette, hanem meghozta a kedvét Pádis környékén túrázni, annak ajánlom. Hátha nem olyan car a térde mint az enyém.

Pasik tortája, a sárga autó

Oldalborda múlt héten adott hozzá éveihez még egyet. Kiffiú meg három hét múlva lenne már kettő. Tegnapra jelentkeztek anyósomék, sógornőm, sőt uccsó pillanatban még sógor is szombaton jelezte érkeznek (na ne mondjam ez utóbbitól mennyire estem hasra, jobb szeretem ha előre szólnak, no de.....hagyjuk). Volt nagy dínom-dánom, grillezés és társai, de Kiffiú számára a nap fénypontja mikor elérhető távolságon belül tudhatta előtte az autós tortáját. Igencsak fáradt voltam, tortával nem vagyok egy csöppet sem elégedett (esztétikailag, ízre szuper), de Kiffiamnak ez volt a The Best. Teljesen el volt varázsolva az "autó tóta"által. Már az alapjaiból felismerte, ott szurkolt mellettem, mikor bokros teendői megengedték.

3x2 tojásos piskóta lapot sütöttem, amit epres túrókrémmel töltöttem meg. A krém Oldalborda kívánsága volt, hogy tehéntúrós, gyümölcsös legyen.

Krémhez: 70 dkg eper, 75 dkg tehéntúró, 15 dkg cukor, 2 zacsi (2x10gr) zselatin, 1 nagy doboz kefír. Az epret a tehéntúróval botmixerrel pürésítettem, belekevertem a cukrot. A zselatint pici vízbe beáztattam, majd forró víz fölött felolvasztottam. Belekevertem a kefírbe, majd az egész ment az epres masszába, s utána dermedni a hűtőbe. A lapokat megkentem a krémmel, ismét hűtő, majd kis faragás autó formára (na jó, teljesen amatőr volt a dolog, másodszor természetesen már nem ilyen lenne, deeee.....). Színes fondanttal burkoltam-díszítettem.

Ím a lenyűgözött célszemély:

és amikor a két pasim büszkén néz bele a fotómasinába:

Kókuszos tésztájú rahátos kifli

Ez is még gyerekkorom péksütijei közül való kedvenc. Mikor Brassóba költöztem, még volt egy kis pékség ahol ilyent is sütöttek. Hát elnyelte őket az akkori ingatlan piac. Szálloda került a helyére.

Mostanában igazából sehol nem láttam. Bár nagyon nem is kerestem. Sokkal jobb, ha frissen jó pár darab lehet nálam a konyhában. Gyerekek is szeretik. Igaz, ez a fotón látható példány még tavalyi, jól elbújt a nagyközönség elől. De most elcsíptem. Megmutatom. A receptre pedig jól emlékszem.

Hozzávalók a kiflik tésztájához:

• 2,3 dl kókusztej (itt mint a fehér holló, ezért inkább én készítem, így akkor meg nagyon olcsó is)
• 2,5 dkg kókuszreszelék (fent említett esetben ez is házi)
• 4 dkg kókuszzsír
• 45 dkg liszt
• 1 tojás
• 5 dkg cukor
• 2 dkg élesztő

Ezen kívül rahát a tölteléknek

A kiflik hozzávalóit a kenyérsütő üstjébe helyeztem, dagasztó programmal dagasztottam, gépet kikapcsoltam, majd szűk 1,5 órát kelesztettem. Kör alakúra kinyújtottam, talán 8 cikkre vágtam (de lehet 10 volt?). Mindenik körcikk külső felére egy hasáb rahátot helyeztem, majd a csücsök feltekertem. Ismét kelesztés következett, kb 40 perc, majd tojással lekentem, 190 fokos sütőben olyan 20-25 perc alatt megsütöttem. Porcukorral meghintettem, akárcsak amit itt Brassóban vettem utoljára.

Ugyanezen kiflik készültek már diós töltelékkel is. Azok sem száradtak ránk.

Ideje lenne ismételni.

Rebarbara fagyi

Olykor-olykor hajok azt hinni, hogy talán lesz még nyár az idén. Egyre jobb az idő, még a Kárpátkanyarban is. Így aztán édesség kategóriában lehet már a fagyikban is gondolkodni (na jó, most ne ugassatok le nagyon, tudom ám, hogy vannak akik télen is fagyiznak...ritkán, mi is).

Vagy tíz napja Oldalborda rebarbarát hozott. Nem is keveset. Akkoriban nálunk még igencsak pöttömkék voltak a rebarbik. Első körben egy epres-rebarbarás sütit alkottam. Hú de finom volt. De a fotózhatatlan, az bók volt neki. Aztán lett még más is (majd azt is felteszem), de fagyi már erősen óhajtva volt itthon.

Hozzávalók:

• rebarbara
• cukor
• vanilia rúd
• tejszín

Most akarattal nem adtam meg arányokat, lévén egy hatalmas adag rebarbarát takarítottam meg, kockáztam fel, s tettem oda főni. Cukor az ízlés szerinti, de fagyi készítésről lévén szó, nem árt ugye ha többet teszünk, mert a krémek mikor elég édesnek tűnnek, fagyinak ugyanaz már megkívánja a cukor többletet.
A rebarbarát most hozzáadott citrom (vagy pótló) nélkül főztem, mert nem az volt a cél, hogy nem menjenek szét a kis kockák. Miután megfőtt (ez hamar megy), botmixerrel pürésítjük. Majd kissé felverjük a tejszínt (nem atomkeményre), hozzákeverjük a rebarbara pürét, fagyigép híjján mehet a fagyasztóba. Ha nagyon megfagy (pl másnapra), akkor igencsak várhatunk míg kicsit olvadni kezd. Hacsak nem voltunk előrelátóak, s nem adagoltuk előre a fagyit.
Amúgy nálunk mérlegen kellett  porciózni, nehogy már valaki picit is megrövidítve érezze magát. Hiába no, egyenjogúság.

Töltött marhabélszín

Múlt héten egyik este már csak arra érkeztem a konyhába, hogy Oldalborda a fagyasztóból kivéve valamiket odatett főni. Kiderült valami maradék szarvashusit és egy darab marhabélszínt, mondván eleget várakoztak a fagyasztóban (lomtalanítás folyik, szegény masinát le kellene olvasztani). Húsleves volt a jelige. Aztán mikor a husik megfőttek, a bélszínt kiemelte, majd lazán benyomta nekem a feladatot: ezt kifúrhatnád holnap, s töltsd meg kolbásszal. Hát na ja. Még mit is ne. Főtt húst kifűrni? Még ha ki is hűl, jobban összeáll, még akkor sem láttam a hogyant. Feldobtam, hogy esetleg hosszában felvágjuk, belehelyezzük a kolbászt, s cérnával össze lehet fogni, s úgy betenni a sütőbe. Hát semmi választ nem kaptam. DE!

Másnap térült-fordult, előkapta a kolbászt, fokhagyma cikkeket, a bélszínt felvágta hosszában, bele a kolbászt, a husit alaposan megtűzdelte fokhagymákkal. Be a sütőbe, kicsit megpirult, a kilógó fokhagymagerezdek megbarnultak, készen is volt. Azt hiszem petrezselymes krumplival ettük.

Sajna fotó csak ez az egy szál béna lett, fényviszonyok semmi, Kiffiam meg kész volt éhenhalni.

De egy írtó finom husi lett a végeredmény, nagyon jól átadta a kolbász a paprikás, füstölt ízt a bélszínnek.

Elmaradt húsvéti bárány combok

Andrea kérdezte, hogy a húsvét előtt mutizott kis aranyos állatka ugye nem végezte a már említett bárány levesben. Hát biza ott lett az egyik végállomása. A másik pedig sültben végezte. És micsoda sültben.

Semmi különösebb faksznival, mennyei íze lett. Oldalborda készítette, mint már említettem, neki a párolt káposzta tabu, az sosem sikerül, azt mindig én kell elkészítsem. Így klassz munkamegosztással én káposztáztam, ő pedig a husit intézte. Ha jól emlékszem, akkor bőven rakott hagymát a tepsi aljára, a húst sózta-borsozta, betolta a sütőbe, s a többit a sütőre bízta.

Azalatt én a konyhai robotommal a káposztát vékonyra vágtam, sóztam, s egy bő fél óra (vagy több is volt?) után a sós levet kicsavartam belőle (csak úgy símán kézzel kinyomtam, minden egyes maréknyi káposztából), kevés olajat forrosítva egy dupla aljú lábosomba, s abba került a káposzta. Gyorsan fedőt tettem rá, s úgy pároltam. Közben persze belekavartam, de ha picit odasül, ez csak jót tesz a káposztával (na jó, azért ne hagyjuk szenesedni). Miután a káposzta jól megpuhul, térfogatilag jól összeesik, már közel késznek is lehet nyílvánítani. Ekkor kevés cukrot szórok rá, egy abszolút normál fej káposztához kb. 3-4 ek az adag. Ezt hagyom kissé megpirulni a káposztán, majd ecetet löttyintek rá, elkavarom, s kész is van. Fedőt vissza, mehet az asztalra a tálaláshoz. Imádjuk a vöröskáposztát ilyen formában.

Szóval párolt vöröskáposzta, krumplipüre és a bárányhusik. Csak úgy nyalogattuk az ujjainkat. Anyósomék szintén. (azt hiszem nem csalódtak még nálunk húsvéti ebédnél, mert nagyjából mindig itt vannak olyankor nálunk, kivéve az elmúlt 2 évet, mikor lakókocsis társasággal ünnepeltünk. pedig ugye van még két gyerekük, szóval oda is mehetnének. ők pedig ide jönnek. hmmm.)

Update: kimaradt azon infó, hogy mézzel kevert barna sörrel voltak a husik kenegetve sülés közben.

Ordás kockák

Piacon jártunk minap. Orda nézett velem szembe. Naná nem bírtam ki vásárlás nélkül. Hétfőn újból megyek, mert igencsak szeretem ilyenkor. Középső csajom meg Kiffiú voltak velem, kaptak az eladótól kóstolót. Nem mondta egyik sem, hogy nem kéri. Nos, miután kissé megdézsmáltam itthon, sütiben végezte, mert napok óta valami sütikét szerettem volna, csak nem jött össze.

Hja, hogy miért is? Hát például minap Kiffiú felmászott az egyik szobában az ablakpárkányra. Naná, itt olyan 4-5 m a mélység az ablak alatt. Csak itt. Persze kinyitotta az ablakot, egy szerencsém, hogy a vasalatban lement az egyik ujjacskájáról a bőr, ezért hanyagolta az ablakon kiesünk műfajt. Aztán ujjacska begyulladt, barátnőm bekötözte, csodával határos módon nem hogy nem szedte le a kötést, de velem cirkuszolt mikor cserélni akartam. Mondjuk azóta is kaptam el az ablakpárkányon, igaz ablakot nem nyitotta ki (még).

Ma pedig kint van mind a négy az udvaron, játszanak, Elsőszülött mezitláb nyomatja, erre naná Kiffiú is levette a cipőjét. Az már max anyát ha zavarja, hogy mezitláb az nála nem egyenlő a zoknit is levesszük mozdulattal.

Az előbb meg Középső csajszimtól megkaptam, hogy anya, te úgy nézel ki mint egy pöttyös palacsinta. Mondjuk palacsintát nem tudom honnan tette a hasonlatba, a pöttyeim meg köszi, jól vannak. És rondák. De elhatároztam csakazértis megtanulok velük együttélni, ha majd nem sikerül felülkerekedni rajtuk. És nem kenem minden nap a kencével, mert szteroid. Ne már kapásból hozzászokjon a szervezetem.
Szóval orda.
Múltkoriban elkészítettem én is a flódnit. Fini volt, fotó nix. De alma volt egy adaggal megpárolva. Most meg az orda. Kettőt még sem akartam kombinálni, így hát szépen begyúrtam egy adag tésztát, jutott mindkettőnek.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 2 tojás
• 3/4 csomag sütőpor
• kevés tej

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, tejből 2 löttyintésnyi kellett, szóval épp alig.

Az ordás töltelékhez:

• orda
• cukor
• tojás
• kapor

Namármost,  azt tudom, hogy kb 80 dkg orda került a sütihez. Meg egy kötés kapor. Ehhez 3 nagyobbacska tojás szükségeltetett volna, nekem meg a hűtőben felhasználásért kiabált 4 tojásfehérje (lemondtam a macaronokról...utóbb tűl sűrű lett, először folyt mint a Niagara), hát itt érte őket a végzet. A kaprot a késes aprítóba tettem, bele az orda egy részét, majd a tojásfehérje, maradék orda, s cukrot zutty bele alapon, ízlés szerint tettem. Sajna, nem mértem. Tudom, öreg hiba, de ez van.


Tésztából a sütőpapírral bélelt tepsi aljába nyújtottam egy lapot a tésztából, rá az ordás kence, ismét egy lap, majd némi villával szurkálás után sipirc a sütőbe, 175 fokon vagy 40 perc alatt megsült.

A tésztából még maradt annyi, hogy az almát is hasznosítsam, ugyanúgy két réteg tészta közé belekerült a párolt, cukros-fahéjas alma.

Fő segítségem Kicsilány volt (nagyok edzésen, Kiffiú azért ott szurkolt mellettünk), az ordás kencéből jóízűen kanalazgatott. Miután a sütik elkészültek, köszönte szépen, csak az almásból volt hajlandó enni. Azért az ordás is elfogyott.

Apró mici salátával

Az úgy volt, hogy szombatra kimenős grillezést terveztünk. Kimenő lett belőle, grillezés meg nem, mert jött az eső. De persze előtte a mici (na legyen, írjuk magyarosítval, legyen miccs) a fagyasztóból előbújt, vissza meg már mégsem tehettünk. Eső pedig vasárnap is borzolta a kedélyeinket. Hétfőn meg ovi, suli, meló. Ki is állna neki tüzet csiholni a kerti grillnél? Így hát a grillserpenyő meg a gőzelszívó álltak munkába. A mici az mint említettem készen volt, egyik húsfeldolgozó havertől hozzuk, kár a gőzért alapon nem magunk állítjuk össze. Csak a méreteket feleztem, a könnyebb sütés érdekében.

Vasárnap meg némi zöldséget vásároltam, így összedobtam egy kis salátát. Mi került bele? Némi fehér káposzta, zöldhagyma, paradicsom, paprika (kápia meg húsos vegyesen), fodros saláta, édeskömény gumó, sajt, uborka. Só és némi medvehagyma olaj került rá (naná ezt Oldalborda nem bírta ízként beazonosítani. hurrá). Kicsilány kedvéért meg a múltkori saláta mintájára mogyoró, sőt, felülírni ezt még napraforgó mag is lett bele szórva.

Kiffiam naná köszönte szépen első falat után kitúrta a szájából a salátát. Husi jöhetett, max a salátából a sajtkockák. Többi felejtős. 

Elsőszülött délután is térült-fordult, s csak úgy kanalazott a saláta maradékból. Bezzeg reggelihez, vacsorához a szelet kenyér mellé úgy kell bele magyarázni némi zöldséget. Na, de maradok annyiban, hogy ez már haladás.

Sőt, Középső csajom értékelte, hogy saláta van, abból többet is ehet. Szereti a drágám a pociját, s ez igencsak meglátszik rajta, mostanában mértékletességre van intve. Ebből nem volt mérték.

Padló

Van pár ételfotó, amihez meg kellene írni a történésüket. De most nem megy. Nem is tudom mikor fogom összekapni magam.

17 napja megcsípett 2 kullancs. Kiszedtük, Oldalborda tette, mert hátul, a térdhajlatomban nem sikerült volna magamnak.

Aztán Nagyszombaton elromlott a mosogatógépem. Hurrá. Ezennel kijelenthetem, hogy a háztartási elektronika tuti ateista, mert ha lenne Istenük, ezt nem engedi. Aztán gép nélkül voltam vagy 12 napig. Mire jött volna a szerelő, a karomon, kézfejemen apró piros pöttyök jöttek ki. Arra tippeltem, hogy tán mosogatószer allergia, közelmúltban még volt egy hasonló menet. Aztán a lábam szárán, combomon is jöttek a pöttyök. A kullacs csípés helye ronda, fehér pörcös lett. Az epeműtétem hege szintén.
Így már semmi sem vicc alapon, mára kaptam időpontot a bőrgyógyászhoz.
Minden szarra fel voltam készülve lelkileg, hogy ez vagy az a nyavalya a bajom, aztán amit hallottam, mégis nagyon mellbevágott.
Pikkelysömör.
Hát Oldalbordának ez van, így tudom milyen. Csak nála kb. 1 év után ha úgy nézett ki a megtámadott bőrfelület mint nálam most pikk-pakk 2 hét alatt.

Szóval idő kell nekem ezt feldolgoznom.

Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet

hát lehet, hogy sósan, jó ropogósan. De ez itt és most biza nem az a kategória. Hanem egy finom, puha, ráadásul édes verzió. Már elég régóta készülök ilyent sütni, de mi bizony aktív életet élünk. 

Kiffiam mellett nem könnyű ám az élet, ízelítőül tegnapi két aranymozzanata: az első, hogy délben, mikor már az iskolások is itthon voltak, nagy csend, én főztem, s meg voltam győződve a fiatalúr valamelyik tesót boldogítja. Egyszercsak diadalittasan érkezik a konyhába, kidülleszti a mellkasát, s mutatja, hogy cseréljünk cuccost. Ugyanis csupa víz volt. Bemászott a fürdőkádba, s enyhén megfürösztötte magát. Még szerencse előtte nemsokkal felhúztam a kazánt, mert már majd megfagytam a 17 fokban.

Aztán délután 6 után kimentünk családilag a kertbe, ő mászkált fel-alá, ügyezett, Trabantozott, mászkált a játszóház körül, mi meg a veteményessel foglalkoztunk. Kiffiún gumicsizma és vékony kis kalap volt többek között. Egyszer érkezik felénk, a lányok kérdik tőle, hogy Guza hol a kalapod? Mire az apja: kalap-kalap, de hol a csizma a lábadról?

Szóval fél csizmája fent a játszóház lépcsőinél, ő meg egy szál zokniban rohangászik az esős-sáros fűben (enyhén kezdett már szemerkélni az eső). Hát kicsit sem fáraszt le naponta az ifiúr.

Szóval csodálkoztok, hogy nem tobzódnak a bejegyzések a blogon? Mert úgy van ám, hogy fényképezni sem igazán van erőm. Ez a kis pióca kiszívja rendesen belőlem.

No, de vissza a perecre. Kisiskolás koromban egy aránylag rövid ideig lehetett búzacsírás perecet kapni a pékség bemutató üzletében. Imádtam, finom édeskés volt. Aztán eltűnt. Épp a tegnap tárgyaltuk ki a húgommal, hogy ő ilyenre nem is emlékszik. Hát ja. A nem kicsi korkülönbség.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 8 dkg cukor
• 2,5 dkg élesztő
• 2,5 dl tejsavó (ennek híjján mehet fél dl tej, 2 dl víz)
• 1,5 tk só
• 1 tojás
• 5 dkg vaj
• tojás a perecek tetejének megkenéséhez
• búzacsira a szóráshoz

 A folyadékot a kenyérsütő üstjébe mérem (ez is megy a mérlegen, vízként kezelve súly tekintetben), bele az élesztőt, tojást, lisztet, cukrot, sót. A vajat (ha nincs, akkor megfelel a margarin is) megolvasztom. A kenyérsütő dagasztó programját indítom, majd 1 perc után beleteszem az olvasztott vajat is. Dagasztom, kelesztem. Utána 8 kb. egyforma részre osztom, perecekké formázom, sütőpapíros tepsikre (egyre 4 db fért) helyezem, hagyom 30-45 percet kelni. Utána megkenem felvert tojással megkenem (nekem most épp tojásfehérje volt a hűtőben maradva, így csak azzal kentem, de épp úgy lehet sárgájával vagy felvert egész tojással is kenni), búzacsírával megszórom, 200 fokos sütőbe tolva 15-17 perc alatt megsütöm.

Oldalborda még langyosan egyet betolt lazán, lányok ma ilyent vittek suliba. Kicsilány a reggeli tejecskéje mellé evett belőle, Kiffiam pedig párolt almával csak úgy tolta befele. Szóval ez a perec visszatér még hozzánk.


Ööööö...update. Az uccsó 2 perec Kiffiam kezére jutott. Míg Oldalbordával értekeztem bizonyos bankfiókok hol létéről, addig ő megkezelte a pereceket. Szóval igaz, hogy a gyerekek szeretik a perecet. Ha nem sós, akkor is.

Csirkecsíkok salátával, VKF-re, a 42-ikre

Színpompás étel....színpompás étel. Dübörög már egy ideje a fejemben a 42-ik VKF témája, melynek háziasszonya Strawberry.. De milyen színes is legyen?

Eper? Nálam most talán pépesítve a fagyasztóban, vagy esetleg ásatások után ha 1 üveg lekvárt még találni. 

Déligyümölcs? Most május beköszöntével talán mégsem.

Akkor milyen színeset? Hát salátát, hisz ezt kívánja a szervezet. S mert szombaton csak a gyerekekkel voltunk itthon, hát számukra valami kézzelfoghatóbb, ehetőbb is kellett. Csak salátával nem igazán lettem volna népszerű. S lőn kis husi is mellé.

Hozzávalók:

• csirkemell, ujjnyi vastag csíkokra vágva
• só
• 2-3 ek szójaszósz
• 1 tojás
• 4 púpos ek liszt
• tej
• méz
• szezámmag
• fél fej káposzta
• 4 centi friss gyömbér
• 4 szál sárgarépa
• fél fej saláta
• 3 piros kápia paprika
• 25 dkg koktélparadicsom
• 1 nagyobbacska fej lilahagyma
• 2 marék sótlan mogyoró
• kevés citromlé
• olaj a husi sütéséhez

A csíkokravágott húst kissé sózom, összekeverem a szójaszósszal, hagyom kissé állni. Ezalatt a tojásból, lisztből, tejből sűrű palacsintatésztát keverek, amibe csipet sót teszek. 

A zöldségeket megmosom, a salátát apró darabokra tépkedem, paprikát karikázom, paradicsomokat negyedelem. S mert a gyerkők könnyebben eszik az apróbbra készített salátát mint a darabosat, ezért a robotgép nagylyukú reszelőjén engedtem át a káposztát, répá, gyömbért és hagymát. 

A mogyorót a késes aprítóval kicsit kisebbekre vágtam, ne csak a mogyorót egyék, hanem a salátát is. Bejött ;)

Az egészet összekevertem, sóztam, citromlevet csöpögtettem rá.

A husicsíkokat beleborítottam a palacsintatésztába, s onnan villával egyessével kihalászva a forró péajba tettem, szép pirosra sütöttem (nagyon gyorsan sülnek), tálba szedtem. Egy kis csészébe mézet kevertem szezámmaggal, s a még forró husikra kanalaztam, jól összekevertem.

Kicsilány nem hazudtolta meg önmagát, evett, de csak keveset.

Kiffiam a salátát első kanál után kiköpte. Hiába no, apja fia, húst csakis hússal.

Középső csajom először kijelentette, hogy a répát nem eszi meg, mert keserű. Nem árultam el neki, hogy a gyömbért érzi, akkor csak a husi tűnik el az ő pocijában is.

Elsőszülött nem kommentált semmit, de a tányérja neki ürült ki elsőnek.

Oldalbordának is maradt vacsorára. Hú, de csúszott neki. Ami meglepett, arra kért, ilyent máskor is készítsek. De ne felejtsem ki belőle a mogyorót. Hát hogy is tehetném? Kicsilányt is a mogyoró vitte rá a saláta evésre (ő meg öcsikéje egyébként igencsak szeretik a friss zöldségeket, csak nincsenek szokva/szoktatva, hogy körítésként szolgáljon, ráadásul vegyesen)

Medvehagyma avagy salama

Hát nyűgjeim eme zöld, leveleit kitűnően felhasználható növénykével kapcsolatban véget értek. Ugyanis míg ezelőtt 3-4 évvel még csak nem is hallottam róla, tavaly már odáig jutottam, hogy a húgom szerint errefele nem is tudja hol található, Csíkszereda környékén tuti nincs, nem adottak a körülmények a terméséhez, az idén itt Brassóban találtam a piacon. Gondolkodtam, hogy akkor csak eljön majd az a nap, mikor rábukkanunk mi is valahol egy lelőhelyre. S lőn. Oldalborda péntek-szombat off-road versenyen volt, s azzal állított haza, hogy a verseny egy adott pillanatban medvehagymás mellett (között) vitt el. Hát előre is bocsájtottam az elkövetkező hétvégére a hely általam is becserkészését. Ami végül tegnap meg is történt, lévén versenyautó kiadta a lelkét, vasárnapi trialra már nem volt működőképes. Így család felkerekedett, egy grillezés

majd tovább a medvehagyma helyszínre. Ott alig tudtott Oldalbordám rábeszélni, hogy az első példány megpillantásakor ne akarjak azonnal megálljt parancsolni, hanem menjünk tovább. De csak nem jutottunk el oda ahova ő mondta először. Az egész család bevetette magát a nagy zöldbe. Amerre szem ellátott, bükkbák alatti avart a medvehagyma képzete. S mi tavaly októberben 2x is arrafele kirándultunk. Milyen is az ilyen idény, gőzünk nem volt medvehagyma hagymák vannak a földben. De immáron eme titokra is fény derült.

Aztán mégiscsak a család feje rávett arra, hogy talán álljunk odébb, emlékei szerint mintha nagyobb példányok vannak a következő katlanban. S lőn. Csak épp az autó ragadt benne a sárban, pechünkre a keddi elakadás megismétlődött. Gumiabroncsok recéi igencsak kopottak, hát a csörlőre hagyatkoztunk. Csörlőkábel ismét elszakadt. Ekkora balszerencsét, 1 hét alatt 2x is. Máskor 2 év alatt egyszer sem használjuk. No, de volt direkt off-rod használatra való lánc nálunk, szegény Oldalbordám jól megkínlódott vele, de aztán sikerült feltenni, csörlőkábelt megbogozni, autót kiszedni a sárból. 

De míg az autómentés folyt, gyermekeim nem lehetett leszedni a szerről. Medvehagyma a köbön a konyhámban az eredmény. Szóval most azt sem tudom hova kapkodjam a fejem, honnan mit hasznosítsak, mit találjak ki. Bár most úúúúgy zuhog az eső, hogy inkább bemennék a hálószobába. Csak nem lehet, itthon mind a 4 haramia.

Na jó, azt hiszem elsőnek medvehagymás tepertős pogácsa lesz, majd medvehagyma főzelék, megismételjük a medvehagymából levest is. Talán a zsömiket is. Meg majd még ki tudja.

Bévé-nél valami kecskesajtos finomságot olvastam ma, hát el kellene már indulni kecskesajt beszerzésre. Csak előbb valahogy a kedvem kellene valahol megtalálni. Vagy csak nem éjfél után kellene sorozatosan lefeküdni?