Zakuszkás tészta

Említettem 2 bejegyzéssel korábban, hogy a zakuszkás tészta nevű kajában én is régóta gondolkodom. Mert ugye ott van az a csomó zakuszka, ami tavaly került üvegekbe (meg némi a fagyasztóba). Végezték már kelt tésztában, zakuszkás rúdban, elméletice magamnak megígértem, hogy pizzára is kerül, de most már abszolválva a főtt tésztával fogyasztás. Tegnap mikor lazán benyomtam, hogy ez lesz a menü egyik pontja, hát elég szkeptikus reakció övezte. No, de míg nem kóstoljuk, nem ítélkezünk. Persze kikötés is érkezett mellé, nevezetesen Oldalborda azt mondta, hogy ő márpedig kis szalonnapörcökkel kéri. Punk-tum. Hát oké, ezen nem múljon, kimentem a konyhába, s megcsináltam.

Levesnek halleves volt, Kicsilány miután szombaton jól beevett abból (2x kért!!!), tegnap csak a betétet, azaz a tésztát kérte. Most is 2x. Aztán a második fogásból ismét csak a tésztát kérte. Szalonnapörccel. Mert ő szalonnát, tepertőt mármikor.

Recept? Hát igazából nincs is. Tésztát kifőzzük, zakuszkát kanalazunk rá (én most azt is felmelegítettem...fagyasztóból kiolvasztott jutott osztályrészül), igazi csípős juhtúrót morzsolunk rá, majd megszórjuk szalonnapörccel. Ja, miután jóízűen elfogyasztjuk, jöhet a felismerés: ilyent még enni kell!

Nutella - nyamm-nyami!

Adélnál, az Afra sütődéje nevű blogban még pár napig van egy játék. Pontosabban márc. 14-én éjfélig. Hogy miről is szól a játék? Leírom, hogy ne kelljen a kíváncsi természetűeknek kattintással új oldalt nyitni. A 100-ik állandó olvasója kapcsán írta ki a játékot, melyben egy legeslegkedvencebb kaját kell elkészíteni, lefotózni, a fotóról derüljön ki, hogy az a legnyamm-nyammabb étel, majd a fotót elküldeni neki. Hát így történt, hogy tegnap reggel a boltban megláttam a polcon a nutellát. No, de olyant én nem veszek, mert a csomagolásra enyhén szólva nem tud visszakerülni a tető. Inkább a tábla csoki. Abból egy kocka mindenkinek. 

Szóval gondoltam egyet, s míg a gyerkők apájukkal az udvaron voltak (meg pincében rendet csináltak), én összedobtam a saját verziójú nutellámat.

Hozzávalók:

• 20 dkg földimogyoró
• 2 dl tejszín
• 7 dkg cukor
• 7 dkg vaj
• 15 dkg étcsokoládé

A mogyorót sütőben kissé megpirítjuk. Sütőből kivéve egy konyhai törlőkendőbe csavarjuk. Utána igyekszünk a barna héját lemorzsolni. Ha nem sikerül maximálisan, ettől nem kell kétségbe esni, nekem sem sikerült. Utána a mogyorót késes aprítóba tesszük, s addig nyomjuk a gépen a gombot, míg vajszerűvé válnak a mogyorószemek.

A tejszínt a cukorral tűzre tesszük, s úgy járunk el mintha sűrített tejet készítenénk. Azaz a láng akkora legyen, hogy a cukros tejszín ne fusson ki, közben kavargatjuk, s mikor a kavarókanálon látjuk, hogy kezd besűrűsödni, a tüzet lezárjuk alatta. Beletesszük a vajat, majd a csokoládét, s kavarjuk míg azok elolvadnak benne. A végén hozzákavarjuk a mogyoróvajat. Jól záródó üvegbe csak akkor tegyük, ha reményt látunk arra, hogy valami marad is a nutellánkból amit esetleg másnapra félretegyünk. Ellenkező esetben vegyük a kalácsot, kekszet, kiflit, brióst vagy egyszerűen csak a kiskanalat, s adjunk az élvezeteknek (a kilókat meg felejtsük el). Közben pedig ne felejtsünk el fotózni. Mert hamarosan csak úgy tudjuk bizonyítani, hogy igenis, mi már készítettünk ilyen barna, szublimáló tulajdonsággal rendelkező finomságot.

Scsí Alíztól, no meg végre vége a játéknak

Kicsit, azaz inkább jól megcsúsztam ezzel a játék zárással. pedig már arra sem foghattam, hogy csúszott azon étel készítése, amit a nekem osztályrészül jutott blogról kellett elkészítenem. Volt pár dolog ami kissé kedvem szegte, így most fogjuk azokra a dolgot. Kezdődött azzal, hogy 3 hetet csúszik egy számomra fontos projekt kezdése, amihez ráadásul Bp-re kellene utaznom. Aztán folytatódott azzal, hogy múlt héten hívott az oviból az ápolónő, hogy menjek, mert a gyerek leforázta magát teával, ő az elsősegélyt megadta, de vigyem orvoshoz. Hát képzelhetitek, hogy nem igazán voltak valami keresztyén gondolataim. Kissé a francba küldtem a nőt, majd rájöttem, hogy ugyan nem az ő hibája ami történt, ő csak a szerencsétlen postás, akinek a hírt kell közölnie. Hát rohantunk Oldalbordával az oviba, igaz még telefonilag előtte a kérdésemre megtudtam, hogy a gyerek alatt a fiamat értik. Hú, szegény Kiffiú, az ő 2 év és 9 hójával mit kell elszenvedjen. Menet közben megtudtam óvónéni telefonszámát, felhívtam. Ő próbálta picit elbagatelizálni, végülis az ő orra is cirmos volt. Hisz igaz ugyan, hogy a dada viszi be az ételt, italt a csoportba, de szerintem neki (is) felügyelni kéne a dolgokat. Mert olyan teát vinni, amivel a fiam csuklóján égés miatt vízhólyag keletkezik, azért valaki(k)t felelősség terhel. Pici szívem már nem sírt mire odaértünk, befújták neki bioxiteracor spray-el. Na persze jobban örültem volna, ha 15-20 percig hideg víz alatt tartják, de még mindig jobb, mintha engem vártak volna tétlenül. Vittem az Aloe First-ös löttyöt, vattát. Bekötöztem neki. És kértem, hogy majd lefekvés előtt a kötés alá még fújjanak a löttyből. Hát nem fújtak. Mert vagy bő 3 hónapja lejárt a benne levő. Áááááá, hát nem belsőleg kellett használni, meg nem is volt nyílt seb....mi a francnak nem fújták be? Hisz én mondtam, a felelősség engem terhelt volna. Vagy ha olyan okosak, hogy észreveszik, miért nem hívtak fel, hogy mi az ábra. Hát .... nem voltak aznap a helyzet magaslatán az oviban.
A dadának kissé nekimentem (baromira nem rám jellemző, tök civilizált módon), hogy remélem ezentúl jobban figyel milyen folyadékot visz be a terembe. Mit gondoltok mi volt a reakciója? Áááá, nem....nem szállt magába, még csak nem is kért elnézést, nem ígérte meg, hogy ezentúl jobban figyel. Egyszerűen visszakérdezett, hogy talán inkább hideg teát adjon a gyereknek ezentúl? Hát köpni-nyelni nem tudtam meglepetésemben. Inkább csináljon jégkockát a teából, adja azt az én gyerekeimnek, abból maradandó baj nem lesz, ellenben ha az arcára önti a forró teát, akár élete végéig viselheti a nyomot.
A slusszpoén, hogy pár csoporttal arrébb jár a dadus fia is. Csak ugye román csoportba (lévén a dadus is román), míg a gyermekeink a magyar csoportban vannak. Azt kellett volna megkérdeznem, hogy ha az ő fia forrázta volna le magát egy kolleganője "jóvoltából", akkor is ilyen tök nyugis lenne?!
Amiért mégis a civilizált stílust választottam az volt, hogy továbbra is ő a csoport dadusa, ő viszi a kaját, ő segít a kicsiknek vetkőzni-öltözni, ha netán baleset van (bepisi), akkor ő cseréli le az ágyneműt. Ha pedig harcba szállok vele, akkor majd a gyerekeim isszák a levét, nem segít nekik, nem cserél ágyneműt...stb. De az tény, hogy nem fogok közelebbről ajándékot adni neki (decemberben pl. kapott általunk készített, szépen becsomagolt, kidíszített üvegben narancslekvárt). Ennyi "bosszú" részemről azért csak jár.
Szerencsére a gyerek keze szépen gyógyul, itthon a kérésére gézzel szépen be volt kötve, s még hétfőn is az oviban. A legnagyobb hólyag kipukkant, ott van kis varrat, a többi lelapult, s már csak a sötétebb színű bőr jelzi, hogy valami ott gyógyul.
Ezek után aztán semmi extra kedvem nem volt. Azaz....kreatívkodtunk Kicsilánnyal egyet vasárnap, mert ő készült lerobbanni, s nem ment a többi tesóval és Mamával a templomba. Elég sikeres akcióval helyettesítettem a kiruccanását, mert a betegség visszakozott. Hogy mit is csináltunk? Quilling technikával műanyag és hungarocell tojásokat díszítettünk. Ezek nem törnek, s amilyen jól állunk idén a tojások díszítésével, teljesen kihelyettesítjük az amúgy extrán felül megdrágult valódi tojások festését. Szóval kedves locsolóink, tudjátok jó előre, hogy mire számíthattok nálunk.

Akkor most pedig jöjjön a scsí, amit az Alíz blogjáról választottam (ajajj....tudom én még pontosan mit is csináltam?)

Hozzávalók:

• fél fej nagyobb savanyúkáposzta
• 2 szál füstölt kolbász
• 1 fej hagyma
• 1 kanál zsír
• 2 db. sárgarépa
• tejföl a tálaláshoz

 

A káposztát legyaluljuk (jobb esetben adjunk az elektronikának), a kolbászt karikákra vágjuk és a zsíron megpirítjuk. A sárgarépát karikákra vágjuk (na, mert miért is vágtam volna hosszú csíkokra mint Alíz, mikor így szimpatikusabb számomra?), rádobjuk a kolbászra, párat kavarunk rajta, s mehet rá a gyalult káposzta. Megfelelő mennyiségű vízzel felöntjük, majd addig főzzük míg a zöldség megpuhul. Vigyázzunk, ha a káposztánk túl sósnakbizonyul, használat előtt inkább mossuk át egy kicsit.

Aki szereti, nyugodtan kevés vékony paprikás rántást is tehet bele, nálunk nem került. Annál inkább tejföl a tetejére.

S akkor lássuk, hogy ki mit is hozott a számára kisorsolt blogról. Azt hiszem most olyan sorrendet fogok tartani, ahogy az értesítő mélek egy külön mappában várakoztak nálam.

Elsőként érkezett Kata. Neki Beastie bisztrójából kellett választani. Egy almás krémest tesztelt, 

neki hamarabb sikerült mint nekem. Ugyanis ezt a nyalánkságot már én is kinéztem magamnak. Ha Kata nem bánta meg, akkor valószínű más sem fogja.

Éva, a Takarékos konyha blog szerzője szintén egy olyansmit mutat meg, amivel már jómagam is kacérkodom egy ideje. A zakuszkás tésztáról lenne szó. 

Természetesen a számára kisorsolt blogról, Makacska konyhájából inspirálódott. Ugye, hogy mutatós, ízléses tálalás?

Tortafüggő Marisz ugyan nem tortát hozott, de édesnek édes. Hja, hogy nem hétköznapi? Ráadásul januárban lekvárt főz? Mégsem olyan ördöngös, csak nézzétek meg. 

Hisz narancsos sárgarépalekvárt nem júniusban készítünk, ugye? Ebben a pillanatban beérném a legkisebb üveggel is. Bár....sejtelmem van arról, hogy valószínű az üveg még megvan. A tartalma kevésbé. Ja, a receptet természetesen IsaBella blogjáról nézte ki magának.

Linyah is édességet választott. Vajon a többség édes szájú ebben a játékban? Kiderül. Szóval amit Linyah hozott., az egy túrós álom névre hallgat. Lynah pedig Éva Takarékos konyhájában járt.

Hogy hallgat, az kissé túlzás, ugyanis nem hallgatózott sokáig Linyahéknál, mert már a blogbejegyzés napján arról írt, hogy újból kell készítse.

Csilla a konyhájában megpróbált nem az édességeknek hódolni. Májgombóclevessel jött. 

Hogy honnan? Hát épp tőlem. Köszönöm szépen, örvendek, hogy ízlett. Guszta kis gombóckák, bár még van finom zöldbablevesünk, utána jól fogna a fenti finomság.

Trollanyu Danilla blogjáról készítette el a tejben főtt fasírtot.

Hát én megsúgom nektek, nálunk kicsi az esély ilyent készíteni, bár az ötlet nem rossz. De minden gyerekem, Oldalbordával egyetemben szeretik a tejet. Hát nem hiszem adnának nekem belőle, hogy húst sütkérezzek benne.

Ha már Trollanyut emlegetem, akkor itt van Krisz receptje, amit tőle készített el. Krisz úgy járt, hogy neki egy olyan blog jutott, amelyik nem is gasztro témájú volt. Hát igen, elkerülte a figyelmem. De aztán valamit csak tennem kellett, hisz a sorsolás, hírdetés megvolt, nem csinálhattam vissza. Így Krisz szabad kezet kapott. Ő volt azon szerencsés (az volt?) aki az összes, játékban részt vevő blog közül választhatott, hogy mit is készít. Szerintetek is így volt fair play vele szemben. Nem?

Ropogós kenyérkéje így néz ki.

Beleharapnátok?

Vanilla Daniela révén visszatérünk az édességekhez. Bár egyúttal ki is derül, hogy ízlések és pofonok különbözőek, számára talán lehetett volna édesebb is. A mi? Hát ezek a kis édes szemek.

A recept eredetije Sedithnél, a Kalandok a konyhában látható.

Lencsilány is a határidő előtt küldte a linket. Amit fellapozva megtudunk, hogy nyálcsorgató finomságra bukkant Seafalcon oldalán. Bár leves kategória, de édes. Nos, akkor ez a mérleg melyik oldalán áll? Aszlatszilva leves, pirított dióval. Na, hogy hangzik?

Makacska konyhájában elkészült a..... mi is? Hát a hortobágyi húsos palacsinta. Hát böjt jobbra vagy balra, bizisten most itt helyben el bírnék egyet fogyasztani. Hát lehet ehhez nem kell sütőde, de a recept ötlete Katinak Afra sütődéjéből érkezett.

Ha már Adélnál tartunk (Afra), akkor máris megnézhetjük, hogy ő mit is készített Mézeskalács konyhájából. Hát nem hazudtolta meg önmagát, mert ezek a kis muffinok igencsak a nyamm-nyamm besorolásba tartoznak.

Ibcsi számára dupla örömöt jelentett a játék. Egyrészt ugye választhatott receptet, másfelől megismerhette Krisz blogját, a Culinaria Ungaria nevűt, ami a magyaron kívül német nyelven is íródik. Nosza, németül fakanalazók, kattintsatok hozzá nyelvet tanulni, feleleveníteni, ismételni. Közben pedig készítsétek el az írós-mákos almás süteményt.

Na lássuk, milyen is az, amikor egy jogászlány fakanalat ragad. Megtudhatjuk, ha Judyt blogját fellapozzuk. Számomra egy igencsak kedves receptet ragadott ki Gerdi sütis blogjából. Sors fintora, a blog nevétől eltérő receptről van szó, éspedig az aszalt paradicsomos kenyér-ről. A gyönyörűségében gondolom egyetértünk.

Petra nemes egyszerűséggel a wellingtoni szűzre voksolt. Hát így esett, hogy Petra a konyhájáról már nem mondhatja el, hogy szűz a wellingtoni finomságot illetően. Nála is épp oly mutatós lett mint Illés Krisznél, ahova ellapozott az ihletért.

 

Ottis is egy édességgel jött. Ami nem is nagyon csoda, hisz Ditta rengeteg tortáját csodálva már reflexből is minimum a cukrot kapja elő az ember lánya (a fiai nem, mert hiába jelentkeztek, végül nem játszodtak velünk). Gesztenye, kókusz, tekercs. Kell ennél több? Valószínű igen, hogy ez a finomság lépjen elő a virtualitásból a valóság talajára.

Chef Viki számára a kisorsolt blog tematikája akkor felelt volna meg teljesen, ha ez a játék mondjuk a szülinapi dömpinges hónapokban zajlik. Mert akkor Tortafüggő Marisztól nyílván talált volna valami szimpatikus ünnepi tortát. De így akkor átment kissé a másik oldalra, sajtos puffancsot készítve. Hű, egy pohár sör, egy tányér puffancs....máris elképzeltem milyen jól el lehet dumálni ilyenek mellett a haverokkal.

A sört hozom én, Viki, te csak készíts ilyen kis aranyosakat. Rendben?

 Mézeskalács konyhájában is tekercs született. Keksztekercs. Prömier volt nála is, ami a fotó alapján nem is sejteti ezt.

Szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy a fenti próbálkozás, mely elnyerte még Mr.Mézeskalács ízlését, tetszését, áldva van náluk Lilla neve. Hisz a recept onnan származik számukra.

Gerdi, ha már süti a blogja címében is szerepel, hát nem egy főételt hozott. Egy sokak számára különlegeset mutat, éspedig a halvát. Gyerekkoromban sokszor fordult elő, főleg a nagyszüleimnél. Drága Nagytatám vette mindig, még most is a szemeim előtt van hol volt a helye a konyhaszekrényben. Mára már....hát mondjam úgy, hogy kerülöm. Valószínű telitődtem évekkel ezelőtt. Persze pár falat bíztos lecsúszna nekem is a házi változatból, már csak kíváncsiságból is. Így nem is csodálom, hogy Mindennapi Mannától épp ezt választotta ki Gerdi.

Ha lehet, akkor kérem szépen azokat a fél diókat a tetejükről.

Sedith kis kencét hozott. Nem is akármilyent, hanem egészségeset. Amitől fütyölni tanulnak a gyerekek. Avagy...ki tudja. Minden esetre álltalában ezt mondják a lurkók, hogy azért eszik a sárgarépát, hogy tudjanak fütyölni. Mi nem mondtunk ilyent Kicsilánynak, de a közösségben csak összeszed dolgokat. 

Nos, ha nem is fütyölni akartok megtanulni, azért így ránézésre is merem ajánlani ezt a fűszeres sárgarépakrémet.

Az olajbogyóról a tetején lemondok. Amit valószínű SEdith azért tett rá, mert nekik bejön. Panna blogján nem látunk rajta bogyót.

A gasztroblogolást sosem lehet elég korán kezdeni. Példát mutat nekünk ehhez IsaBella. Ezek szerint bőven teret kap a konyhában. Gartula neki, gratula a családnak. Hisz milyen szép is, mikor Édesanyának, nővérkének készíthet valaki tiszta csupa szeretetből. Most édes kicsi szívecskéket, linzereket készített. Ugye, hogy találóan mutatja ki a süti is az érzelmeket? Csilla receptjét bár megfelezte, azért bízton jutott mindenkinek. Na jó, a fotózást már nem érhette meg minden forma.

Panna kukorica krémlevest készített. Nem is akármilyent, hanem kis "pattogókkal" (ahogy a fiam hívja) tálalta. Ami már saját ötlete, mert a levest magát Petrától nézte ki. Egy bíztos, a megoldása remek ötlet, érdemes megfontolni. Főleg popcorn imádó gyerekeseknek (és nemcsak)

S akkor itt van akinek a sorsolás juttatta Trollanyu blogját. Inga, Krisz-el ellentétben édes receptet készített. A kókusztöltelékes csokis kekszkosárkák lettek a befutók. Hát lehet kissé tovább süttették magukat a sütő hőjénél, de szerintem nem azért bizonyára finomak voltak. Főleg mert nem is a fehér lisztre hajtott Inga, kapta magát, s grahamlisztet használt.

IllésKrisz választására kíváncsi voltam, nála bármi is kerül fel a blogra, az mind gyönyörű. ottitól az angol muffint választotta. Ha valaki valami kis sütire gondol, az igencsak téved. Mert bár a neve arra enged következtetni, valójában ha dúrván egyszerűsítünk, akkor kis szendvicsekről van szó. De olyanok, melyek bármely percben bárki előtt megállják a helyüket (most vonatkoztassunk el azoktól aki valamilyen okból kifolyólag nem ehetnek tojást, bacont, netán sajtot se). Hogy is mondják? Igazam van, avagy nem tévedek. Ugye?

Ditta pedig ezúttal nem tortával jött, hanem egy igencsak nagyszerű fogással. Chef Vikitől neki a rozsdás hús tetszett meg. Nincs is amin csodálkozni.

Lilla most kicsit ellentmondott a blogjának. Annak a címe ugyanis az, hogy megfőzlek. Hát Lilla szépen megsütötte. A csokitortát, amiben liszt nincs. Innen következik, hogy ezt érdemes megnézni, hisz soha nem tudhatjuk mikor lesz szükségünk valaki miatt épp ilyen finomságot készíteni. Aki akarja, az természetesen Reninél is megnézheti, hisz az ihlet onnan jött Lilla számára.

 

Az előbb említettem Renit. Akkor következzen az amit ő készített, Judyt blogját böngészve. És igen, ő is az aszalt paradicsomosat választotta. Kiflicskék formájában. Hogy az milyen finom lehetett....  A fantáziátokra bízom, hogy milyen is lehet ez a sok kis apróság miután kisül.

A sorsolás után még akadt két jelentkező, így aztán őket a beleegyezésük alapján egymásnak osztottam. Zsuzsa készített is, míg sajnos Biankánál nem találtam semmit :(

De azért nézzük, hogy Zsuzsának mi is tetszett meg, mit készített el. Egy gyors, mákos-kakaós kekszre esett a választása. Én pedig nem bírom eldönteni, hogy a kekszek avagy a tulipánok tetszedjenek jobban.

Sajnos pár blogger végül csak elméletben szállt be a játékba, a valóságban nem találtam tőlük semmit amit a kisorsolt blogról készítettek volna el. Így történt, hogy két férfi jelentkező is végül cserben hagyott. Pedig bíztam bennük. Talán következő alkalommal. Most nem szeretném kiemelni azokat akiktől nem kaptam meg a linket az elkészített recepttel, de ha véletlenül volt olyan játékos, aki készült, aztán nem találja sem a receptjét sem a fotót itt fennebb, az nyugodtan kérjen helyesbítést. Kiegészítem szívesen a sort.


Ami pedig az epilógust illeti. Úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg mi lenne, ha ebből a játékból nem ez lenne az egyetlen forduló. Természetesen nem tartok igényt arra, hogy másodjára is házigazda legyek, szívesen adom tovább a sorsolói hókusz-pókusz szerepet más gasztrobloggernek.
Ha elfogadja, akkor legyen a következő forduló majd Afrának a sütődéjében. Jösztök?


Update:
megérkezett Seafalcon blogján is az abszolút ujragondolt kaja, aminek ötletéért Linyah blogján kellett nézelődjön. Ez az a típus, mikor a gyerekek bemagyarázzák, hogy hiába látom én a kifestett dolgot zöldnek, mikor az bizonyára rózsaszín. Ha nem hiszitek el, nézzétek meg Seafalcon blogbejegyzését az Uirou-ról, avagy mi az édesből ihletődött kölesfelfújt.

Játék - emlékeztető - határidő ráadás

Igen, a játék. Amire szép számmal jelentkeztetek itt nálam. Szintén szép számban már érkeztek a linkek, persze közel sem az összes. Na jó, épp több mint fele, hisz végül 33 játékosunk lett (ketten utólag csatlakoztak...de még rögtön a sorsolás után), s eddig 17 blogbejegyzésről értesültem.

Most szépen vettem a táblázatom, s lepontoztam kitől is vannak meg a linkek.

A többiektől pedig várom. A játék elviekben ma járna le. No, de legyen ráadás. Férfi játokosok számára legyen Kiffiam névnapja (febr. 25), a nőknek egy nap ráadással kedvezek. Legyen nekik Elsőszülött neve napja (febr.26). Tudom, hogy elviekben a böjt kezdetére gondoltam, hogy zárul a játék, de akkor nem figyeltem fel, hogy ez nem is nevezhető haladéknak. Hisz hamvazószerda idén febr 22-én lesz. Akkor pedig az összegzést is símán hozom a hó végéig.

Ja, a későknek elárulom, hogy semmi sincs veszve. Startból tudtam mit készítek majd Alíztól, hát naná a mai ebéd része lesz. Szóval én sem kapkodtam el. Kemény vagyok a hegy alatti abrakolásból. De ez vagyok én. Vállalom.

Tehát akiktől még várom a kreálmányokat:
IsaBella
Alíz
Beastie
Seafalcon
Mézeskalács
Lilla
GasztroReni
Mindennapi Manna
Inga
Sedith
Panna
Illéskrisz
Ditta
Zsuzsa
Bianka
valamint ugye jómagam.

Nagyoncsokis süti farsangi bulira

Oké, minden relatív. Jelen esetben a nagyon csokis is az. Ez a süti azért volt most nagyon csokis, mert Középső csajom farsangi bulijára készült, s a csajszim pocija épp előtte másfél nappal jött helyre, egy tíz napig tartó rendetlenkedés után. No, de hálisten azóta sem fáj a poci, így csak mértékkel volt csokis.

Ja, és ez is az utolsó pillanatban készült, már-már gondolkodtam, hogy farsangi hangulatot teremtendő, inkább éjjeli kelesztéssel fánkot kéne sütni. Végül elhessegettem ezen gondolatot, mint kiderült, jól tettem. Egy kisfiú épp szalagos fánkot vitt. Ilyen csokis meg nem volt semmi.

Nos este fél 11 magasságában már csak valami szupergyors édességben bírtam gondolkodni. Ez lett belőle.

Hozzávalók: 

• 20 dkg vaj,
• 40 dkg cukor
• 60 dkg liszt
• 4 tojás
• 4 dl tej
• 2 kávéskanál sütőpor
• 25 dkg étcsokoládé

A vajat a cukorral a mixer táljába tettem, gép habosra kavarta. Ezután jöttek egyesével a tojások, majd apránként a tej. Végül szép lassan a liszt is.
A csokit a késes aprítóba tettem, ott daraboltam. Az egészet belekavartam a tésztába.
Szilikon kapszlikba janalaztam, 200 fokos sütőben kb. 25 perc alatt sültek meg.

Reggel vitte a csaj a suliba. Délben hozta....na mit is? Hát az üres tálat. Meg a pozitív visszajelzést. Köszönöm gyerkők, nektek (is) érdemes sütkérezni.

Gesztenyés piskótatekercs

Most szép beismeréssel kell kezdenem ezt a bejegyzést. Szóval én még soha, de soha nem mertem nekifogni a piskótatekercsnek. Piskótát símán, kirázom a kisujjamból. Csak régen, mikor nem igazán volt kapható sütőpapír, akkor megállapítottam, hogy mit vacakolni konyharuhával a tekergetésnél, annyit nem ér az egész. Aztán itt a témát zároltam is. Meg sem fordult bennem azóta, hogy konyharuha félre, helyette jöhet a sütőpapír. Hisz ha le volt írva....

No, de tegnapelőtt elővettem a fagyasztóból egy dobozka valamit. Valahogy kiabált a kiolvasztásért. Igaz, akkor gőzöm sem volt mi van benne, azt hittem befagyasztott kenőmájas. Aztán láttam, hogy bizony gesztenyepüre, ami jó ideje a hűvösön várja a jobb sorsát. Nem tudom mikor készítettem, de a kertben termett, az bíztos (na jó, nem készen püre formában...pedig úgy volna az igazi).

Oldalborda pedig nógatott, hogy nehogy megsavanyodjon a cucc. Hát jó. Valahogy úgy voltam a dologgal, hogy ha baj van vele, akkor kerülni kell. Szóval (hú, hol is, kinél is volt a napokban a népmese a legyen is meg nem is, hozzon is meg nem is.....témával) valamit alkotnom kellett, de energiabedobásra nem voltam kapható. Nézelődtem itt-ott-amott, hogy mi is legyen a kb. 70 dkg gesztenyepürám sorsa, de sehol nem találtam egérutat a kelepcémből. Míg kalandozásaim során eljutottam Chef Viki-hez. Oké, tudom, a link az sós piskótáról szól, de itt csapott meg az a bizonyos szikra. És végezte a gesztenyém gyönyörűen feltekerve.

Hozzávalók

a piskótához:

• 5 tojás
• 5 ek cukor
• 5 ek liszt

a krémhez: 70 dkg gesztenyepüre (nálam ez édesítve, készen vajjal kikavarva volt)
 étcsoki a díszítéshez

A tojásokat beleütjük a habverő táljába, hozzáadjuk a cukrot, s jó habosra kikavarjuk (ha állványos a mixerünk, nyugiban végezhetünk az alatt a bő 5 perc alatt bármit, az elektronika meg hadd gurizzon). Utána a lisztet kanalanként hozzáadjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe szétkenjük, s 200 fokos sütőben 9-10 perc alatt megsütjük (nekem össze-vissza púpos-hólyagosodott a piskóta, ami azonnal szépen lenyugodott mihelyst kivettem a sütőből). Miután kivesszük, 2-3 perc múlva (hogy már ne égesse le az ujjlenyomatot a mancsunkról) sütőpapírostól feltekerjük, s úgy hagyjuk kihűlni.

Miután kihűlt, lecsavarjuk, a belső felére kenjük a gesztenyemasszát, s újból felcsavarjuk, de most már csavaráz közben a sütőpapírt eltávolítjuk.

Rövid időre (nálam mondjuk ez épp éjféltől reggelig történt) hűtőbe tesszük, hogy a rolád formára álljon. Az étcsokit megolvasztjuk, s tetszés szerint díszítjük vele a tekercsünket. Ha úgy tetszik, el is hagyhatjuk, vagy akár teljes csokiburkot is vonhatunk rá (na, a szeletelést majd megnézném).

Töltött szalagos fánk

Sütőtök mellett a birsalma/körte is hunyó Elsőszülöttnél. A poén, hogy ahogy telnek az évek, egyre inkább faksznisabb. Szerintem azt hiszi, hogy ez így trendi. Nem is zavarna, hisz majd szép lassan rájön, hogy max magával tol ki, de látja az aprónép, s amilyen kis majmok....

Szóval ismét úgy döntöttem, hogy csak megetetem ám azt a fránya birsaéma sajtot a gyerekemmel.

Apropó birsalma. Múltkoriban dilemmáztam a birsalma meg a birskörte között. Ugyanis szerintem a kertünkben birskörtefa van. Oldalborda meg ugye másoddiplomázik, dendrológiát (asszem) tanulva pedig most világosított fel. Birsalma meg birskörte lényegében egy és ugyanaz, csak a megjelenési formájában más csak. Állítólag szárazabb években körte formájú, míg nedvesebbekben alma. Hát nálunk mindig körte (már amikor hajlandó teremni), szó sincs csapadékfüggőségről.

De térjek vissza a birskörtémből készült sajtra (oké, dög voltam az erről szóló - mármint birskörte sajt - bejegyzést megírni). Tehát gondoltam egy merészet és szalagos fánkba bújtattam. Moha rengeteg dícséretet kapott a szalagos fánkjára (ami egyébként tavalyi szezonban a Kifőztükben is megjelent), így kaptam magam, s teszteltem a receptjét. Jelentem, tökéletes, olyannyira, hogy utána síma szalagos formában, tripla adagból készítettem családi haveros (sok felnőtt, sok gyerek) szánkózós vasárnapi összejövetelre, s 1-2 darab maradt csak a "nyakamon". Ja, a recept enyhe módosítást volt kénytelen elszenvedni, vaníliám az alkoholban áztatott van, rum nem, csak konyak volt a házban. Narancshéj pedig kifelejtődött. 

Hozzávalók: 

• 70 dkg liszt
• 5 púpozott evőkanál porcukor
• 1 tojás
• 3 tojássárga
• 7 dkg olvasztott vaj
• 1/2 dl konyak
• 3 dl tej
• 3,5 dkg friss élesztő
• 1 evőkanál vaníliakivonat
• 1 tojásfehérje a kenéshez

Az egyszerűség kedvéért mindent a kenyérsütő üstjébe tettem, lágy tésztát dagasztott a gép. Utána gépet kikapcsoltam, hagytam duplájára kelni. Majd lisztezett munkalapra borítottam, szűk ujjnyi vastagra nyújtottam, kockákra vágtam, mindenik kocka szélét vékonyan megkentem tojásfehérjével. A kockák egyik oldalára került egy darab birskörte sajt, másik felét ráhajtottam, lenyomkodtam, majd letakarva keltek még kb. fél órát.

Közepesen meleg olajban kisütöttem, a szalagos fánk sütési eljárást betartva; azaz az olajba az a fele került, amelyik nem a munkalappal érintkezett.

Elsőszülött mikor hazajött, szépen beosont a konyhába, s minden előzetes engedély nélkül betolt 2 db fánkot. Vártam a kommentjét, de semmi. Evett levest, majd jöhetett a 3-ik fánk. Ezt is megette, mire a legnagyobb húga nem bírta tovább, s rákérdezett: na milyen a fánk, ízlik? Itt lezörgött neki, egyből észrevette, hogy a konyhapulton leledző birskörte sajt szemmel láthatóan kevesebb. Persze helyben kezdett veszekedni, hogy adjak neki a csokisból, mert az finomabb. Néztem ki a fejemből, mire a drágám megvilágosított: hát amit leves előtt evett, az biza csokis volt. És nem hitte el, mai napig is állítja, hogy az a 2 db. csokis volt. Kérdés, hogy a nagy tálból hogyan bírta kiválasztani azt a kettő darab csokisat? 

Ja, sajna keresztmetszeti fotó nincs, becsszóra kell elhiggyétek nekem, hogy tényleg nem csokival voltak töltve.

Sütőben sült disznócomb

Pénteken időjárás jobbra vagy balra, nekem utaznom kellett. Igaz nem sokat, olyan 170 km-t, de sík ideg voltam előre. Közben egy adag aszalt paradicsomos zsemlém kuka lett (máig nem értem miért, két adagot gyúrt be a gép, azonos receptem alapján), aztán valami sütit is alkottam, kenyereket is akartam sütni az itthon maradóknak, mire jött Oldalbordám, egy jókora darab disznócombot kivett a fagyasztóból, s úgy fagyosan betette egy jénai tálba, kis sózás.borsozás, mellédobott pár apró hagymát, fokhagymagerezdeket, aláöntött valami savanykásabb házibort, lefóliázta, s kért süssem meg. Áááá, kicsit sem zsummogtam, hisz az én sütnivalóim (remélem nincs piszkos fantáziátok!!) mellé még az is....kissé sok(k) volt. Végül összehoztam. De újfenn megállapítottam, hogy útálok kenyeret meg húst sütni egyszerre. Szegény husi hol 250 fokon, hol épp 180 fokon nyomta. Azt meg kell hagyni, hogy nem vált hátrányára. Aztán míg csomagoltam, addig a krumplit is meghámozták, kis disznózsírral a hasábokat elkeverték, sózták, majd be az akkorra szabaddá vált sütőbe. 

Nekem csak be kellett tolnom annyit, hogy ne épp éhgyomorra induljak. Mert ugye mekkora havakat jósoltak. Ami szerencsére Erdélyben nem is lett akkora. Ha mondhatom, Brassóba jutott ezidáig a napokban a legvékonyabb friss hótakaró.

Mini berbécsburger

Már a bejegyzés pillanatában megtetszettek Maimoni herketyűburgerei. Hát kérem szépen, mostanában sok blogger elkészítette - Beastie, Dalla Cucina....azaz tudom, hogy elkészítette, csak nem találom nála. Ezért aztán nálam is elérkezett a pillanat, szombaton. Ugyanis Oldalborda péntek este kivett egy csomag berbécshusit a fagyasztóból. Volt vele elképzelése, valami zöldborsós dolgot, de azt mondta ha jobb ötlettel állok elő, akkor teret kapok. Végül gyorsban szétcincáltam a darab húst, a csontot némi kockákkal főni tettem, a maradékot (sajna súlyban nem mondhatok semmit) ledaráltam. Majd nekiálltam hamburger zsemléket készíteni. Lévén aprónépre is tekintettel kellett lennem, így készültek a kis minikék, amik tuti sikert arattak.

Oldalborda emígy véleményezte: "ezek veszélyes darabok". Aztán fordított: veszélyes, mert egyszerűen abbahagyhatatlan, mert épp még egyet kapsz be (igen, neki ment egybe is).

Hozzávalók a zsemlékhez:

• 50 dkg kenyérliszt
• 5 dkg rétesliszt
• 5 dkg grahamliszt
• 2 dkg élesztő
• 2,2 dl tej
• 2 tk cukor
• 1 ek só
• 2 ek olivaolaj
• 14 dkg tejföl
• 1 tojás a zsemlék tetejének lekenéséhez
• magok a szóráshoz

A fenti hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe tesszük, közepesen puha tésztát dagasztunk belőle. Fedett tálba téve hagyjuk duplájára kelni. Ezután szűk ujjnyi vastagra nyújtjuk, kis pogácsákat szaggatunk belőle (nálam olyan szűk 3,5 cm-esek lettek, szám szerint 60 db.) Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, 15 perc pihenő után tetejüket egy felvert tojással lekenjük, különböző magokkal meghintjük (amiket én használtam: fehér és fekete szezámmag, napraforgómag, lenmag, mák). 180 fokra előmelegített sütőben 18 perc alatt sültek meg nekem.

Közben elkészítettem a húspogácsák masszáját, amit Oldalborda készségesen megsütött a grill serpenyőben. Itt csak az ízesítést tudom megmondani, mert gőzöm sincs mennyi hús lett végül ledarálva. Tehát húst sóztam, őrölt köményt és szecsuáni borsot szórtam bele. Kis zsemlécskék méretének megfelelő lapótyákat formáztam, amit ugye a férfiember kisütött. 

Zsemléket kettévágtam, pici salátalevél került az alsó felére, rá vöröshagyma (amit Mo-on lila hagymaként ismernek) karikák, ketchup, húspogácsa, majonéz (ez is természetesen házi....boltit évek óta nem vettünk, ezentúl soha nem is fogunk), paradicsomkarikák. Család először leszavazta a kis burgerkék fogvájóval rögzítését, de egyszerűen muszáj volt. mindenkinek kiosztottam párat, majd a maradékokkal elvonultam fotózni.

A képek megmagyarázhatatlanul pocsékak lettek (a fehéregyensúly auto módban volt), teljesen értetlenül állok még 5 nap után is a jelenség előtt. Ez van. De azt senki nem tudja elvitatni, hogy nagyon finom volt, ekkora sikerre senki nem számított.

Szolgálati közlemény

Most látom, hogy február 6-án, azaz mához egy hétre, konyhai kütyük lesznek a Lidl üzlethálózatban. Nem, nem kapok semmilyen kedvezményt az üzletlánctól, csak gondoltam, hátha mást is érdekel a dolog rajtam kívül.

Tehát lesz 12 db-os szilikon briós forma

és 4 fajta sütőforma

Konyhán kívül....vagy mégse? Elkészültek, használjuk a szappanokat

Egy számomra kedves ismerőstől kaptam ma egy linket, ami egy szappankészítő tanfolyamra bíztosított nyerési lehetőséget. Hát az egész nem aktuális, hisz a játék ott már lejárt, nekem amúgy is messze van, hogy olyannal kacérkodjam, de meg karácsony előtt belevágtam, s elkészítettem életem első szappankáit. Számomra teljes siker. Igaz, semmi extra nincs bennük külalakra, semmi színkeverés. De ami a lényeg: szívem-lelkem belekavartam, amennyit utánaolvastam azon infók birtokában a pikkelysömörhöz leginkább javallott hozzávalókat kevertem bele. Azaz elsősorban ugye a sheavaj, majd kecsketej. De volt benne földimogyoró olaj, szezám olaj, avokádó olaj, s levendula illóolaj (ez a listámon a második volt, első sajna nem volt készleten).

Olvasgattam, hogy a kecsketejjel vigyázni kell, mert a lúg a túlhevüléskor rombolja a kecsketej áldásos tulajdonságait. Hát kapásból jégkockára fagyott tejjel dolgoztam, mondhatni a végén már gőzfürdő fölé kellett tegyem, mert egyáltalán nem volt szándékában a tej- jégkockáknak felolvadni. Izgultam is, hogy majd milyen lesz az első szappanom, mert ugye idő míg használható, meg csomó pénz ami benne fekszik (még akkor is ha ebay-ről rendeltem a shea vajat). 

Aztán azon izgultam, hogy vajon nem jobb lett volna, ha első szappanozásom tömbbe öntésként csinálnám, de a kockát elvetettem, szilikonos formákba pakoltam. Most hadd ne meséljek el egy kis incidenst ezzel kapcsolatban.

A lényeg, hogy most már értem a szappanosokat: ezt egész álló nap lehetne csinálni, csak hát elég drága mulatság. Mindegy, egyenlőre azt tudom, hogy a decemberi akcióm első volt, de nem utolsó.

Sajnos Oldalbordát nem bírom rávenni, hogy mossa legalább a "mancsait" sűrűbben, mindig az a válasz, hogy de hát nem koszos. Pedig tudhatná amit én anno VI-ik osztályban (egy szavamba került a maximális osztályzat beírása a naplóba), hogy márpedig a kéz csak ránézésre tiszta. A bacik nem látszanak rajta, uhhó moshatná sűrűbben. 

Ja, a gyerkőkre rászólt, hogy az az "apa gyógyszere", szegényeket alig bírtam rávenni, hogy nyugodtan nyúljanak hozzá, bátran használják, mert az nem olyan mint a szteroidos kence, hogy bántaná őket. Azóta már reklamálnak, ha épp nincs a kagyló szélén.

Szóval ha valakinek kedve szottyanna szappanozni, azt bíztatni tudom: csak addig nehéz, míg elszántan belenyúl a zsebébe, s megveszi a hozzávalókat. Onnan még kis ugrás, hogy jajj....merjek-e belevágni, mi lesz ha.....de az már mégsem olyan hosszú lefolyású. Nekem áprilistől decemberig kellett elteljenek a hónapok míg megvettem az alapanyagokat. Mikor minden megvolt, már csak 3 napomba telt, lefektettem a gyerkőket, s pikk-pakk a kinyomtatott receptemmel bezárkóztam a konyhába.

Az olvasmányaimból az derült még ki, hogy álltalában 4 hét az érési idő, de az intervallum 3-6 hét között van. Jelentem 3 hét után már használtuk.
Arról nem is beszélve, hogy sokat elajándékoztam. Szerencsére voltak apróbb darabok, így több embernek adhattam kis "ízelítőt".

Minden esetre, alig várom, hogy vegyek egy újabb adag kókuszolajat. Mert abból nincs elegendő a következő projektemhez. Meg más illattal is szándékszom dolgozni.

Katalán húsgombócok

Ezt is jó ideje ettük, ideje lenne ismételni. Egyedüli akadály, hogy folyamatosan felejtem el feltölteni az űrt amit a fenyőmag kifogyása okozott. Rettenetesen élvezték a magokat a gyerkők.

Hozzávalók: 

• 50 dkg darált sertéshús, 
• 2 tojás, 
• 3 evőkanál zsemlemorzsa, 
• 4 gerezd fokhagyma, 
• 3 evőkanál fenyőmag, 
• kis csokor petrezselyemzöld, 
• kávéskanál őrölt fahéj, 
• kevés reszelt szerecsendió, 
• só, bors, 
• olaj a sütéshez.

A sertéshúst tálba tesszük, összekeverjük a tojásokkal, zsemlemorzsával, zúzott fokhagymával, fenyőmaggal, apróra vágott petrezselyemzölddel. A fűszerekkel ízesítjük. Gombócokat formálunk a masszából, amelyeket bő, forró olajban kisütünk.

Rizi-bizivel tálaljuk.

Szakácskönyv - Makacska blogszülinapi játéka

Szinte-szinte elfelejtem, de végül homlokra csapás, majd gyors billentyú ragadás, és ím itt volna a kedvenc szakácskönyves bejegyzésem. Amit Makacska kiírására mások már rég bemutattak.

Nincs is nekem olyan sok (folyóírás annál inkább), legelsőt még egyetemista koromban vette nekem Édesanyám, hisz akkoriban igencsak közel jártam a konyhai analfabéta státushoz. Amit tudtam, az nagyvonalakban a süti kategóriában ki is merült, s az is "szamárvezetővel". Csak hát ugye az ember lánya saját bőrén keresztül tapasztalja meg, hogy milyen az, ha 2 hónap után úgy dönt, hogy márpedig a menza kaja teljesen íztelen, egyoldalú, unalmas, ráadásul köze sincs a saját ízvilágához, ezáltal kénytelen maga kutyulni dolgokat. Mai napig nem tudom, hogy első két évben miket is ettem. Azután a sors úgy hozta, hogy egy csíkkarcfalvi lánnyal kerültünk közös konyhára. Az pedig mégsem volt megoldás, hogy mindig én mosogassak, a másik pedig főzzön.

Tehát adva volt első példányomnak a Katóka szakácskönyve. Nem mondom, abszolút nem nagy durranás. De megtette, ha mást nem, jó volt ihletet meríteni.

Azon kívül nálam volt még Édesanyám egy szakácskönyve, amit aztán visszaadtam neki. Múltkoriban aranyos volt, mert felajánlotta, hogy amit szeretnék, azt hozzam el. Áhh, azért mégsem. Az övé, hadd maradjon az ő konyhájában. Persze kölcsönbe olykor elkérem, de vissza is viszem. 

Aztán az aktuális nagy ihletmerítő szakácskönyvem, amiből egyenesen két példány is nálam van (mindkét nagyszülőktől hozzám kerültek......de húgom, a szeredaira ha igényt tartasz, eljuttatom Bp-re), az a Szegedi Szakácskönyv, írta Rézi néni, kiadták 1905-ben.

Gyerekkoromból úgy emlékszem, hogy Nagyanyám mindig azzal jött, hogy jajj, azért nem igazán követhetők belőle a receptek, hisz azt írja: végy egy csésze tojássárgát. Legnagyobb meglepetésemre ilyennel nem találkoztam. De persze írósvajat emleget ezerrel, megegy darabig értetlenül álltam azon alapanyag fölött., hogy szarvaska. Aztán kiderült: kifliről van szó. Tehát kicsit próbára teszi az embert, de szeretem. Nagyon szeretem. Főleg mert tudom, hogy anyai nagyanyám is szerette (én pedig őt). Teljesen közönséges alapanyag volt a liba, a parmezán, stb. Leírja többek közt a rétestészta készítését. Hát erre azt hiszem én örökre passzolni fogok. Ez az, amiből marad a bolti.

Azért azt még hadd árulom el, hogy Oldalborda egyik kedvenc könyve A grillezés bibliája. Ezek után gondolom érthető, hogy nála a kertben a legjobb vetemény a disznó, a legjobb hüvelyes a kolbász.

Elsőszülöttnek is van saját tulajdonú szakácskönyve. Büszke is rá, nagyon.

A többiről most hadd ne ejtsek szót, hisz nem az volt a felhívás, hogy mutassuk be a könyvespolcot.

Ad hoc borsóleves

Tegnapelőtt este Oldalborda elkészítette tegnap délre a zúzapaprikást. Adott volt, hogy tészta lesz mellé. Nekem meg levest kellett összedobnom. Ami nem is lett volna gond, hacsak nem az egész délelőttöm nem megy el arra, hogy a laptopom próbálom kivenni a rokkantnyugdíjazott csigatempóból. Ugyanis reggel belőttem a gépet, hogy márpedig Alexa Christi kovászával is bepróbálkozzam. Aztán a drága gépem kb. 3-4 perc alatt lereagált egy síma mezei entert. Hát csoda, hogy majd agybajt kaptam? Aztán arra eszméltem, hogy Középső csajszi bejött az ajtón (hazajött a suliból). Nosza neki rohanás. Elő egy üveg zöldborsó konzervet. Hogy majd az örök klasszikus leves legyen belőle. Aztán azon nyomban összeállt a fejemben egy újítás. Mert előző nap Mennyei Mannával tárgyaltuk mennyire talál a krumpli meg a juhtúró. Itt megragadtam a túró ötletet. S mert a borsó meg a túró önmagában még nem elég, hát jött a rizs, zöldfűszerként pedig a lestyán. Majd a lelkes kanalazgatás és fület simogató szavak: ez felvéve az állandó listára.

Hozzávalók:

• 1 üveg zöldborsó konzerv ( 8 dl-es)
• másfél marék rizs (bocs, de kb ennyi volt)
• 7-8 dkg juhtúró
• fél csokor lestyán (vagy annak megfelelő fagyasztott - jelen esetben nekem is)

A rizset kissé megpirítottam a fazékban (olaj nélkül), majd ráöntöttem a borsókonzervet (lével együtt). Hozzáadtam még kb. 1 szűk liter vizet, kissé sóztam, hagytam felfőni. Ekkor beleszórtam a felvágott lestyánt. Lefödve kis tűzön főtt míg a rizs elkészült. Ekkor félrehúztam, beletettem az apró darabokra vágott túrót, belekavartam, s visszafödtem. 5 perc pihenés után a túró kellően szétolvad, lehet tálalni. Mielőtt tálaltam, még kevés sót tettem bele, mert nem volt elég (pedig nem szoktam sósan készíteni a kajákat)

Körözött

Idén már kétszer volt körözött. Először szilveszterre, akkor belevaló juhtúróval. Másodszor már bolti volt a juhtúró, hát....hogy is mondjam? 15 dkg vajhoz volt 25 dkg túró. És még elbírt volna túrót. Szóval a recept csak irányadó, a túró sokban határoz.

Amúgy a fotó még rózsa "szezonban" készült. És megjelent a szeptemberi Erdélyi Konyhában.

Hozzávalók:

• 20 dkg juhtúró, 
• 20 dkg vaj, 
• 1 fej hagyma, 
• pirospaprika, 
• őrölt köménymag, 
• só

A vajat kikavarjuk, majd hozzáadjuk az összetört juhtúrót. A hagymát ízlésünk szerint belereszeljük vagy apróra vágjuk. Pirospaprikaport, őrölt köményt adunk hozzá. Aki szereti, a kömény egy részét mag formában is teheti, akkor azonban több köményre lesz szükségünk, mert úgy nehezebben adja át az ízét. Sózással vigyázzunk, hisz a juhtúró alapból sós.

Tipp: ha kevésbé karakteres ízeket kedveljük, akkor a juhtúró egy részét tehéntúróra cserélhetjük.