Zöldbab puding

Ha valaki 10 éve azt mondja nekem, hogy zöldbabból pudingot készítek majd, valószínű ferde szemekkel nézek rá. Ma pedig símán összerakom, s ami a jó, hogy a család sem botránkozik meg rajta. Azt hiszem ezért köszönet jár.

Hozzávalók:  

• 50 dkg zöldbab, 
• 1 evőkanál zsír, 
• 1 hagyma, 
• 10 dkg vaj, 
• 7 dkg liszt, 
• 3 dl tej, 
• 4 tojás, 
• 1 csokor zöldpetrezselyem (és némi zaprított zellerzöld)
• 2-3 dkg reszelt sajt; 
• 10 dkg száraz sonka a tetejére.

A felhevített zsíron megfonnyasztjuk a megreszelt hagymát, majd rádobjuk a megtakarított, ujjnyi darabokra vágott, megmosott zöldbabot. Fedő alatt puhára pároljuk, időnként pótolva a folyadékot egy-egy kevés vízzel. Egy lábosban a vajat megolvasztjuk, rászórjuk a lisztet, elkavarjuk és gyorsan felöntjük a tejjel. Csomómentesre keverjük, beletessük a sajtot és hagyjuk teljesen kihűlni. A sonkát egy tűzálló edényben 170 fokos sütőben 10-15 perc alatt megpirítjuk. A kihűlt fehérmártáshoz egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáját, majd a megpuhult babot, az aprított zöldpetrezselymet és a tojásfehérje habját. Ízlés szerint sózzuk. Tűzálló tálba tesszük és vagy vízfürdőben főzzük ki, vagy 150 fokos sütőben sütjük míg kezd megkeményedni. A kihűlt sonkát késes aprítóval összezúzzuk és az elkészült pudingra vagy mellészórva kínáljuk. 

Amúgy....kóstolás után hiányoltam egy kis savanykás ízt, vagy valamit...én sem bírtam meghatározni. Az egyértelmű volt, hogy nem citromlé, nem ecet, nem mustár.
Jöttem egy olyan verzióval, hogy talán a lisztet picit csökkentve a tejet váltsam le tejfölre. Aztán.....másnap lőn a megvilágosodás: a petrezselyem mellé zellerleveleket aprítani. Szóval....azzal együtt ajánlom.

Tejbegrízes sárgabarackos sütemény

Pár hete az én drága Anyukám kérdezte, hogy miért nem csinálok tejbegrízes sütit? Hát....hogyismondjam, épp akkor más volt az ütemtervemben, de mert az eső azt villámcsapásként felülírta, hát hamarabb készült ez a javasolt süti mint gondoltam volna. Bármikor, bármilyen gyümölccsel símán elkészíthető, a sárgabarack nem kizáró jellegű alapanyag.

Hozzávalók a kelt tésztához: 

• 45 dkg liszt, 
• 2,5 dkg élesztő, 
• 1,8 dl tej, 
• 1 tojás, 
• 7,5 dkg cukor, 
• 5 dkg vaj, 
• csipet só, 
• fél rúd vanilia; 

a tejbedarás réteghez: 

• 8 dl tej, 
• 18 dkg búzadara, 
• 12 dkg cukor, 
• 5 tojás; 

a tetejére: 

• 1 kg sárgabarack, 
• egy csipet gyömbérpehely (pl liofilizált gyömbér), 
• 1 kávéskanál őrölt kardamom.

 A kelt tészta hozzávalóiból, a vaj kivételével, puha tésztát gyúrunk. Amikor a tészta összeállt, fokozatosan beledagasztjuk az előzőleg felolvasztott vajat. A dagasztás azt jelenti, hogy huzamosabb időn keresztül gyúrjuk a tésztát, levegőt dolgozunk bele. Ez az idő 10-20 perc között kell legyen. Ezután a tésztát egy konyhai textillel letakarjuk, huzatmentes helyre tesszük és duplájára kelesztjük. 

Ezalatt elkészítjük a tejbedarát. A tejet felforraljuk, majd vékony sugárban, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a búzadarát. Ezután tovább kavarjuk, a búzadara megdagad, megfő a tejben. Ekkor a tüzet lezárjuk és hagyjuk, hogy a tejbedaránk teljesen kihűljön. Amikor a tejbedara kihűlt, hozzáadjuk a tojások sárgáját és alaposan beledolgozzuk. Ezután belekavarjuk a tojások felvert habját és a cukrot.
Az időközben duplájára dagadt tésztát egy lisztezett munkafelületen gáztepsi méretűre kinyújtjuk és beletesszük a sütőpapírral bélelt tepsibe.  A kelt tésztára rásimítjuk a tejbedarás krémet. A sárgabarackokat megmossuk, kettévágjuk, a magokat eltávolítjuk. A tejbedarán eloszlatjuk a fél barackokat, vágott felükkel felfele.  Megszórjuk a kardamommal, a barackokba gyömbérpelyhet teszünk. 190ºC-ra előmelegített sütőbe toljuk és 40 perc alatt megsütjük.  

Ropogós hal mártogatósokkal

Erdélyi Konyhás kolleganőimnél olvashattátok ITT, ITT, ITT, ITT, hogy a csapatunk egy hete Déva melletti Nagyágon töltött egy tartalmas hétvégét. Azokhoz nem igazán fűznék hozzá semmit, a lényeg el volt mondva. Talán annyi, hogy köszönöm, hogy e csapathoz tartozhatok én is.
Középső csajszim is velem tartott, észbontó ahogy a csaj bírta a tempót. Velem egyszerre kelt reggel, velem egyszerre feküdt.....estének nem mondható éjfél után az óra ;-)
Sőőőőőt.....indulás előtt még a kedves főnökömtől ki is udvarolt egy aranyos fehér nyulat. A nyuszi köszöni, vígan éli most már brassói életét.
A halak amit én készítettem, kemény előkészületnek voltak alávetve, Aleda kolleganőm férje filézte, Hajnalka kolleginám fia, és nem csak ő, még szemöldök csipeszt is bevetettek a teljes szálkátlanítás érdekében. Az persze hab a tortán, hogy csak látszatra volt abszolut szálkamentes, volt aki fogadni mert volna, hogy a tányérjában szálka halom lesz. Hitetlenkedve néztem rá, de igaza volt. Eszem megáll.....csak azt tudom mondani, hogy bevonzották az összes szálkát (azt most ne tételezzük fel, hogy dugiban, az asztal alól vették elő a szálkákat ;-) )
A fotók amiket ezalatt a pár nap alatt kattintottunk, álltalában nem az abszolut egyszerűség jegyében készültek. Nos, az én ropogós halacskáim a kivételek. Épp vendégsereg érkezett, egy része lent, másik része fent, tálalni is kellett, így én gyorsan egy pár fotóalannyal elmenekültem, és gyorsban lencsevégre kaptam őket.
Török Zoli kollégám puliszkát is főzött, amit aztán további irányítás mellett túróval töltve meggrilleztek. Ennek a receptjét majd mindenki keresse az augusztusi lapszámban. Elviekben abban lesz benne. Ha meg nem....akkor szeptemberben :)

Hozzávalók 4 személyre:

• 2 halfilé (lazacpisztráng),   
• 2 tojás,   
• 15 dkg kukoricapehely,  
• só,   
• olaj a sütéshez;

 a paradicsom mártogatóshoz: 

• 2 paradicsom, 
• 2-3 cikk fokhagyma, 
• 2 ágacska bazsalikom, 
• 2 evőkanál olívaolaj
• só, bors; 

a tejföles mártogatóshoz: 

• 1 kis doboz tejföl (20 dkg), 
• fél citrom leve és héja, 
• 3 gerezd fokhagyma, 
• só.

A halfiléket sózzuk, borsozzuk. A kukoricapelyhet késes aprítóban morzsás állagúra zúzzuk. A tojást felverjük, sózzuk, borsozzuk. A halfilét először tojásba majd kukoricamorzsába mártjuk és forró olajban kisütjük.
A mártogatóshoz a paradicsomok héját lehúzzuk, majd összetörjük. A fokhagymát megtakarítjuk, zúzzuk, a paradicsomhoz adjuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Hozzáadjuk az olajat és az apróra vágott bazsalikomot.

A fehér mártogatóshoz a fokhagymát megtakarítjük, összezúzzuk, a tejfölhöz adjuk a citrom reszelt héjával együtt. Ízlés szerint sózzuk és citromlevet csöpögtetünk bele.

Tipp: késes aprító hiányában a kukoricapelyhet tegyük egy zacskóba, melynek a száját lezárjuk, és sodrófával a zacskón néhányszor végiggörgetve összetörjük.

A bazsalikomot helyettesíthetjük 1 teáskanál morzsolt oregánóval.

Barackos tejes pite

Kezdjük ugye azzal, hogy még egyszer nagyon rég elkészítettem egy tejlepényt. Igazándiból olyan ehető, de semmi hmmm kategória nem volt számomra. A többiek számára sem. Kivétel ez alól Elsőszülött. Nos, a nagylány rendületlenül hurcolta hazafele az iskolatejeket, mindig a tejlepényt csinálj, anya jelszóval. Nekem meg....hogy is mondjam, nem füllött a fogam hozzá. Pedig hát.....a gyerek olyan szépen kérte. Aztán ismét hozta a tejeket, ismét kérte. Majd szemrehányta. Majd követelte. Készült ilyen-olyan madártej, nem is egyszer. Különböző tejes-gyümölcsös levek. De ő leragadt a tejespitéjénél. Végül kiegyeztünk, hogy nem lesz baj, ha nem síma mezei tejes lepény. Mehet bele bármilyen gyümölcs. Háleluja. Így már persze, épp nem volt balhé érte, igencsak igazságosan kellett osztani a szeleteket.

Ja, még valami.......tiszta szívből készítenék neki most újból, valami hasonlót. Hisz megérdemli. Mi is történt? Azt hiszem nem említettem, hogy már jó pár éve jár kosarazni. Eleinte hetente kétszer, majd háromszor, aztán négyszer. Sőt.....utóbb egyenesen hatszor....azaz tizenkétszer. Hétfőtől szombatig napi 2 edzésük volt. Készültek az országos, mini kosárlabda versenyre. Komolyan vette a csaj az edzéseket, soha nem akart egy edzés alól sem kibújni. De a csapattársak is komolyak, sőt. Egy rendes banda, hisz a csajom most 2 hónapja váltott csapatot, egyből befogadták a többiek. Egyenlőre jót tett neki a váltás. Mondjuk.....a régi helyén igazából nem is volt a korosztályának megfelelő lánycsapat. És most, ezen a héten, amelyiknek a végén járunk, végig hősiesen küzdöttek. Elméletileg bajnoki címért utaztak a helyszínre. Végül úgy sikerült, hogy a dobogó legalsó fokára jutottak fel, de ez az eredmény is igencsak szép, gratulálni tudok nekik, az edzőnek szintén.
Csajszikám most nem is jött haza, marad a rokonoknál, kezdve a nyári szünetet. Mely tartogat számára egy meglepetést. Remélem kellemes lesz.
Drága lányom, ha olvasol......annyit elárulok, hogy az is a kedvenc sportoddal van kapcsolatban. A többire még várnod kell.
Ellenben ha hazajössz, készülhet újból gyümölcsös teslepény. Addig itt a réginek a receptje:

Hozzávalók: 

• 8 dkg zabpehely, 
• 5 dkg zabliszt, 
• 2 tojás, 
• 7 dkg nádcukor, 
• 5 dl sovány tej, 
• 1 evőkanál vanilia kivonat, 
• csipet só; 
• 1 evőkanál olivaolaj és 1 evőkanál zabliszt a forma kikenéséhez,
•  70 dkg sárgabarack

A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, majd felváltva hozzáadjuk a tejet és a zabpelyhet, zablisztet. Egyneműsítjük, majd beletesszük a vanilia kivonatot, a csipet sót.

A piteformát kikenjük az olivaolajjal, megszórjuk az evőkanál zabliszttel, beleöntjük a nyers tésztát. A sárgabarackokat megmossuk, felezzük, a magokat eltávolítjuk, a fél barackokat vágással lefele a tésztába tesszük. 180 fokos sütőben 30 perc alatt, tűpróbáig sütjük.

Gofri - a lakókocsis desszert

Igen, a gofri nálunk évek óta a lakókocsizáshoz kötődik. Persze ez nem azt jelenti, hogy itthon nem készült, mert hát persze. Olykor. De hogy is került nálunk eme összefüggés? Hát úgy, hogy épp a szokásos nyári tengerezésünk előtt egyik alkalommal épp gofrit készítettem. Aztán a lányok könyörgőre fogták, hogy ugye ilyent sütünk majd a kempingben is?! Hát lőn, beadtam a derekam. Mondjuk azzal nem számoltam, hogy a szokásos adag háromszorosa is csak demo verzió lesz, annyi majd a baráti társaságban a gyerek, no meg a desszertre éhes pasi. Hát meg kell hagyni, olyan mennyiségben már igencsak asztalhoz ragadós foglalkozás volt, szerencse, hogy az elősátor fuvallat járta árnyékában sütkéreztem. Nem, nem telítődtem teljesen, következőkor ismét velünk utazott a gofrisütő is. Meg ezután bármikor. Hisz a gyerekeim már nem is igazán bírják elképzelni azt, hogy a gofrisütő itthon maradjon, a lakókocsi pedig guruljon.

Hozzávalók: 

• 50 dkg liszt, 
• 12 dkg cukor, 
• 3 tojás, 
• 20 dkg vaj, 
• 5 dl tej, 
• 1 tasak sütőpor, 
• 1 tasak vaníliás cukor; 
•  csipet só
• ízlés szerint lekvár, mascarpone, tejszínhab a tetejére, .

A tojást a cukorral, vaníliás cukorral elkavarjuk, hozzáadjuk a tejet, a sütőporral elkavart lisztet, végül az előzőleg megolvasztott vajat. Csomómentesre keverjük, majd felforrósított gofrisütőben megsütjük. Kínálhatjuk lekvárral, tejszínhabbal, édes tejföllel, mascarponeval.

No, meg persze szükségeltetik egy adag türelem, főleg ha nagy a társaság. Lassabban sül mint amekkora a fogyasztás ;-) 

Könnyed bolognai pulykamellből - Lakókocsis étkezés 2

Folytatódik a lakókocsi konyhájából kikerült finomságból az étkezés. Ha már a leves olyan könnyen ment, ráaádsul húsmentes volt, hát csak illik kedvezni a húsevőknek is. Készüljön valami az ők ízlésükre. De mit tegyünk, ha azon elvünk mellett maradnánk, hogy minimális időt töltsünk fakanállal a kézben? Mint rutinos lakókocsis, bátran mondhatom, hogy készüljünk elő még otthon. Azaz....félkész ételt viszünk magunkkal, amiben csak az van amit beletettünk, semmi extra E, sem guargumi, sem pedig kutyagumi. Megéri az otthoni előkészület, hogy csettintésre a leves után máris varázsoljuk a főételt.

Hozzávalók: 

• 50 dkg pulykamell, 
• 1 hagyma, 
• 2 evőkanál olaj, 
• 3 dl paradicsomlé, 
• só, bors; 
• 20 dkg reszelt sajt.

A húst ledaráljuk. A hagymát felkockázzuk, forró olajon megfonnyasztjuk majd hozzáadjuk a darált húst. Fedő alatt megpároljuk. Ha a hús nem enged levet, kevés vizet teszünk alá, közben sózzuk, borsozzuk. Amikor a hús megpuhult, beleöntjük a paradicsomlevet és összefőzzük. Az így elkészült húst forró, csírátlanított üvegbe tesszük, lezárjuk. Egy lábosba vizet öntünk, beletesszük a lezárt üveget, majd forrástól számítva 20-25 percig dunsztoljuk. Az így kapott üveget nyugodtan szállíthatjuk hűtőszekrényen kívül is, nem kell azonnal felhasználjuk mihelyst a kempingbe érünk.
Étkezés előtt az üveg tartalmát egy lábosban felmelegítjük, spagettit főzünk mellé, reszelt sajttal megszórva kínáljuk.

Nos, mi veszi fel a sok időt? A spagetti megfőzése, majd a mosogatás. De ha jól számolok, ennyi idő alatt ha szerencsénk van, a zsúfoltabb helyeken még a rendelésünket sem veszi fel a pincér ;-)

Sárgarépás zöldborsóleves - avagy mit eszünk ha lakókocsizunk

Ki hinné, hogy voltunk mi még kétgyerekes család is :D Még akkoriban vásároltunk egy lakókocsit. Hatalmas lakókocsit. Két tengelyes, vonófejjel együtt közel 9 méter. Elvonszoltuk egyszer egész Arezzoig. Egy építkezés miatt zsákutcává átlényegült utcába is majd beszoroltunk San Marinoban. A horvát Krk sziget Baska nevű üdülőtelepén addig keresgéltük a második kempinget, míg egy kis vitorlások számára fenntartott kikötőben találtuk magunkat. Érdekes volt az igencsak hosszú járgánypárost kivinni onnan újból az útra (szűk és meredek volt a hely). Szóval emlékgazdag kirándulásaink vannak a lakókocsinknak köszönhetően. Símán elférünk benne hatan is, szóval nem adjuk ám senkinek. Ő a mi mozgó szállodánk. Klassz dolog, hogy saját ágyneműmben alhatok, saját konyhámban saját ízlésünkre főzhetek (na jó, nincs ellenvetésem ha a lányok segítenek mosogatni), akkor eszünk amikor akarunk, nincs kötelező napi szieszta, csendespihenő. Sőt, ha a pénztárcánk megengedi, akár a tervezettnél tovább is szabadságolhatunk, avagy ha épp egy szar időjárás jut osztályrészül, hát hamarabb el lehet hagyni a kempinget, nem bánja a zsebünk.
Rájöttetek, hogy imádok lakókocsizni? Ha tehetném, bizisten minden hétvégén rákapcsolnám a vonóhorogra, aztán szervusz város.
Na....jó lesz felébredni, ez nem a való világ. Legalábbis nem most, nem nekünk.

De mert a főzést a lakókocsizásokkor sem hagyjuk ki (oké, azért 1-2 alkalommal befigyel egy pizzavacsora, egy városnézős ebéd), hát gondolhatjátok, olyankor nem az a cél, hogy más sütteti magát a nappal, szeli a hullámokat a tengerben én pedig izzadjak a kis mini konyhácskámban a pár fazakammal, a megszokott komfortom nélkül. Ripsz-ropsz egy leves, egy főétel, sőt....olykor a desszert is a lakókocsi konyhájából kerül ki.
Ha kíváncsiak vagytok egy lakókocsis menüre, akkor legyetek résen. Reményeim szerint még a napokban megmutatom.
Elsőként álljon itt egy leves.

Hozzávalók: 

• 30 dkg sárgarépa, 
• 1 üveg zöldborsókonzerv (vagy egy zacskó mirelit zöldborsó), 
• 1 tojás, 
• 2 púpozott teáskanál liszt, 
• 2 evőkanál olaj, 
• só, 
• aprított petrezselyemzöld (a szárított, morzsolt is megfelelő).

A sárgarépát meghámozzuk, kockára vágjuk. A borsókonzervet lecsöpögtetjük. Az olajat felhevítjük, rátesszük a sárgarépát és a zöldborsót, majd fedő alatt kissé megpároljuk. Felöntjük vízzel, megsózzuk, majd a zöldségeket puhára főzzük. A tojást a liszttel símára kavarjuk, majd a fővő levesbe szaggatjuk nokedlinek. Aprított petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.

Virágok

Hát ezek ugyan nem a kertben nőnek, de még csak nem is kerülnek sem vázába, sem virágcserépbe. Annál inkább a pocakok mélyére. Lévén ezek a virágok a mostani kekszsorozatom hátvédei.

Hozzávalók: 

• 25 dkg vaj, 
• 20 dkg étkezési keményítő, 
• 15 dkg liszt, 
• 15 dkg cukor, 
• 1 tojás, 
• 1 tojássárga, 
• 2 evőkanál vaníliakivonat; 
• aszalt vörösáfonya a díszítéshez.

A vajat a cukorral elkavarjuk, hozzáadjuk a két tojásárgát, a vaníliakivonatot, a lisztet, majd a tojásfehérjét és a keményítőt. Egy relatív kemény tésztát kell kapjunk, ha szükséges, akkor még kevés lisztet adjunk hozzá. Megfelelő forma segítségével egy sütőpapíros tepsire virágokat nyomunk, közepükre aszalt vörösáfonyát teszünk. 170 fokos sütőben 18-20 perc alatt megsütjük

Pilóta keksz

Avagy egy hasonmása. Mert volt már nálam ilyensmi. Igaz, gőzöm sincs fenn van-e a blogon. De.....lehet orvosolni ha nem volna.

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt, 
• 20 dkg étkezési keményítő, 
• 25 dkg cukor, 
• 1 dl tej, 
• ½ dl tejszín, 
• 15 dkg vaj, 
• 1 kávéskanál sütőpor, 
• 2 tojás, 
• 1 vaníliarúd, 
• 10 dkg étcsokoládé.

A vajat elkavarjuk a cukorral, hozzáadjuk a tojást és azzal együtt is símára kavarjuk, majd hozzáadjuk a tejet, a tejszínt és a vanília kikapart magjait. Ezután fokozatosan hozzáadjuk az előzőleg homogénné elegyített liszt-, keményítő-, sütőpor hármast. Fóliába csomagolva hűtőszekrénybe tesszük 1 óra hosszára. Enyhén lisztezett munkalapon 7-8 mm vastagra nyújtjuk, tetszőleges formákra vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk és 180 fokos sütőben 13-15 percig sütjük. Az étcsokoládét gőzfürdő fölött megolvasztjuk, a kekszek talpát belenyomjuk, s a kekszek fehér oldalára fordítva rácsra téve hagyjuk a csokoládéréteget megszilárdulni.
Arról már említést sem teszek, hogy a kiskorúaknak ne egyszerre adjuk a kezükre az egész mennyiséget. Különben harcolhatunk velük, hogy lécci.....párat.....fotózni!

Darálós keksz

Ha már Kriszti azt mondta jöhetnek sorban....hát szófogadó leszek :)

Emlékszem, hogy évtizedekkel ezelőtt, mikor még egyetemre jártam, ez a keksz eléggé jolly joker szerepét töltötte be. Mikor abszolut ihlethiány volt, nem tudtuk mi lenne az a süti ami kielégíti majd az igényeket, akkor pikk-pakk összedobtuk ezt, persze minimum dupla adagból. Csokizás nem volt, azt most vetettem be a gyerkőcök kedvéért.
Tavalyelőtt azt hiszem négyszeres adagból dolgoztam, vittük magunkkal a terepautós kirándulásra. Hát erősen fukar kézzel osztogatva sem volt egy szál sem a harmadik napon. Nagylányok már csak unalmukban is tolták befele az autó hátsó ülésén.
Most is dupla adagból készült, rendesből közelharc alakult ki a végén a fotópéldányokért. Harc, melybe Oldalborda is beszállt. Amúgy....álltalában nem kakaós változatot sütök, de ez most így alakult. ;-)

Hozzávalók: 

• 45 dkg liszt, 
• 15 dkg zsír, 
• 15 dkg cukor,
• 2 tojás, 
• 1 teáskanál szódabikarbóna, 
• 1 citrom leve, 
• 2 dkg kakaó.

A szódabikarbónát megfuttatjuk a citrom levében, majd a többi hozzávalóval együtt laza tésztát gyúrunk. Húsdarálóra szerelhető formával tetszőleges mintájú és hosszúságú tésztacsíkokat vágunk, melyeket sütőpapírral bélelt tepsibe, egymástól kis távolságra helyezve 180 fokos sütőben 13 perc alatt megsütjük. Díszítésnek egyik végét márthatjuk olvasztott fehér csokoládéba.

Rizskeksz

Ült egy csomag rizsliszt a kamrámban. Talán már-már meg is feledkeztem róla, mikor a gyerekek kekszért esedeztek. Benéztem a dugipolcra, majd müködésbe lendült a fantáziám. Az eredmény....elég ha azt mondom, hogy pikk pakk szublimált az egész?

Hozzávalók: 

• 25 dkg rizsliszt, 
• 12 dkg vaj, 
• 1 tojás, 
• 10 dkg porcukor, 
• 1 citrom leve.

A vajat a cukorral símára kavarjuk, hozzáadjuk a tojást, majd apránként a lisztet és a citrom levét. A citromtól és a tojás méretétől függően esetleg további citromlé szükséges. Az így kapott masszából csillagcső végű habzsákkal, sütőpapíros tepsire kis rózsákat nyomunk, melyet 180 fokon 11 percig sütünk. A kekszek talpa kell egy pici színt kapjon, a kekszek nem szabad színt váltsanak. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Hozzak még keksz receptet? Itt egy vegyes tányér, melyik következzen? Van még darálós keksz, pilóta keksz és virágok.

Hagymás omlett

Múltkoriban Oldalborda nem volt itthon szombat reggel. Hát sajnálhatja. Nagyon szereti a tojást, de ezt most nélküle fogyasztottuk. A málnaecet királyság volt, igencsak jót tett a hagymának. 

Hozzávalók: 

• 6 tojás, 
• 3 hagyma, 
• 2 gerezd fokhagyma,
• 1 teáskanál frissen aprított zsályalevél, 
• 1 evőkanál málnaecet, 
• 5 dkg csípős juhtúró,
• 4-5 szál petrezselyemzöld, 
• 2-3 evőkanál olívaolaj.

A hagymát csíkokra vágjuk, a fokhagymát zúzzuk majd serpenyőben az olívaolajon barnulásig dinszteljük. Ekkor hozzáadjuk a zsályát, sózzuk, borsozzuk, ráöntjük az ecetet, és hagyjuk, hogy a folyadék elpárologjon. Közben megkavarjuk. A tojásokat egy külön tálban felverjük, hozzáadjuk a morzsolva aprózott juhtúrót, az aprított zöldpetrezselymet. Kis lángon enyhén kevergessük, majd amikor kezd megkötni, a kevergetést hagyjuk abba, s ha összeállt a massza a serpenyőnkben, akkor fordítsuk át egy másik serpenyőbe vagy tepsibe, majd forró sütőben süssük készre. Forrón tálaljuk.

Mariska kifli

Hogy mitől is Mariska? Hát nem tudom. Kifli. Töltve. Bármivel. Na jó, inkább édes töltelékkel.

Hozzávalók: 

• 4 tojás, 
• 15 dkg mangalicazsír, 
• 25 dkg porcukor, 
• ¼ l tej, 
• 2 dkg élesztő, 
• 65 dkg liszt,
•  csipet só; 
• dió, mák vagy lekvár a kiflik töltéséhez, 
• 1 tojás a kiflik tetejének lekenéséhez

A tojásokat símára kavarjuk a zsírral, majd hozzáadjuk a porcukrot. Az élesztőt a langyos tejben felfuttatjuk, majd a liszttel együtt a tojásos keverékhez adjuk és egy közepesen kemény tésztát gyúrunk belőle. Jó vékonyra, 3-4 mm vastagra kinyújtjuk, négyzet alakú darabokra vágjuk, megtöltjük, kiflit formázunk, tetejüket felvert tojással lekenjük. 160 fokra melegített sütőben 25 perc alatt szép pirosra sütjük.

Laktató saláta

Édesanyám kérdezte, hogy kecskesajt érdekel? Aztán hozott két darabot. Fele elment csak úgy magában. Aztán a másik felének egy részét Oldalborda 1-2 kanál mangalicazsírban megsütötte. Innen továbbgondoltam a maradék kecskesajtot, bele egyenesen egy finom salátába.

Hozzávalók:

• 60 dkg koktélparadicsom, 
• 30 dkg zöldborsó, 
• 30 dkg bébispenót, 
• 25 dkg kecskesajt, 
• 2+2 evőkanál olívaolaj, 
• só, 
• bors,
•  morzsolt oregánó, 
• 1 teáskanál cukor, 
• 4 evőkanál balzsamecet, 
• citromfű és mentalevelek.

A koktélparadicsomokat kettévágjuk, vágási felületükkel felfele egy tepsibe tesszük, megszórjuk 1 teáskanál sóval, 1 teáskanál cukorral, megcsöpögtetjük 2 evőkanál olívaolajjal, megszórjuk morzsolt oregánóval. 100 fokos, légkeveréses sütőben 6-7 órát aszaljuk, majd kivesszük és hagyjuk kihűlni. A zöldborsót enyhén sós vízben puhára főzzük, lecsöpögtetjük és kihűtjük. A spenótot megmossuk, lecsöpögtetjük, felitatjuk a vizet róla. Ha van salátacentrifugánk, akkor pillanatok alatt száraz spenótleveleket kapunk. Ha a spenótlevelek nagyobbak, akkor apróbb darabokra tépkedjük, majd egy tálba tesszük a zöldborsóval együtt. Hozzáadjuk a balzsamecetet, alaposan összeforgatjuk, hogy mindenhol érje az ecet, majd tányérokra rendezük.

Közben egy tapadásmentes serpenyőben megforrósítunk egy evőkanál olajat, az 1,5-2 centi vastag kecskesajt szeleteket egyesével, mindkét oldalán megsütjük. Ha szükséges, felhasználjuk a maradék olajat is.

A megsütött kecskesajtot úgy melegen kockákra vágjuk, az aszalt paradicsomokkal együtt a saláta tetejére tesszük, megszórjuk citromfű és menta levelekkel, tálaljuk.

Ha nincs bébispenótunk, akkor fiatalabb leveleket használjunk.

Tudjátok milyen gyorsan kámforrá változott? Oldalborda miután a levese után betolta az adagját (na jó, a fentiek kb. 4 személyre vonatkoznak, én ennél többet készítettem), lazán kijelentette, hogy ez nagyon finom volt, és laktató. Na tessék. Ő, a "kannibál", azaz a hatalmas húsimádó. Akit csak hússal lehet jól lakatni. Ráadásul a levesben sem volt hús. Ráadásul a kecskesajt ezennel elfogyott :(

DNK, avagy a dagasztás nélküli kenyér

Az, hogy a kenyérsütés megszállotja vagyok, nem is vitás. Évente talán 1x-2x ha előfordul, hogy üzletben vesszük a kenyeret (no meg ha Édesanyám ad egy fél, a faluban kemencében sütöttet....de ugye az sem bolti ;-) ). Jómultkorjában az történt, hogy Oldalborda kénytelen volt kenyeret venni, mert úgy alakult az ebéd, hogy kenyér kellett hozzá, de itthon épp minimálnál is kevesebb volt. Kicsilányom felkiáltott, hogy puha-puha kenyérke karéja. Apja meg rám nézett, s így szólt: ezt most meg ne halljad, nehogy többet ne süss itthon kenyeret, a bolti az förtelem. Hát nem, nem hagyok én fel a sütögetéssel. Bár a múltkor kipróbáltam egy mini kenyér erejéig a Diószegi pékség krumplis kenyerét, hát azzal el bírnék lenni.
A múltban, pár éven keresztül nagy ritkán sütöttem a kenyérsütőgéppel, s hát.....a lapátot álltalában elfelejtettem kivenni a dagasztás végén, sülés után pedig irritált a lyuk. Aztán rátaláltam Limarára, onnan előkerült a kacsasütő jénai, a kenyérsütő már csak a dagasztás "piszkos" munkáját végezte, dagasztás után kelesztés, formázás és jénaiban megsütés volt a sorrend. Aztán.....elromlott a kenyérsütő. Épp előtte olyan 2-3 héttel kezdtem belejönni a dagasztás nélküli verzióba. Az idők során volt némi próbálkozásom ezzel, de soha nem nyerte el a tetszésem. Aztán Gabojsza oldalán megtaláltam a számunkra ideális receptet. Ennek már olyan 7 hónapja talán, de lankadatlanul kitartok. Olykor variálom a liszteket, graham, rozs, teljes kiőrlésű, aminek következtében a folyadék mennyiség picivel megnő, de a siker garantált.
Az ősz elején sóhajtoztam nagyokat, hogy milyen jó is lenne valami öntöttvas edény, lecserélni a kacsasütőt. Sóhajaim meghallgatásra találtak, apósomtól kaptam két egyforma lábost. Először bizony lógó orral állapítottam meg, hogy a lábosoknak nincs fedele, hogy sütök majd úgy kenyeret. De azt kell mondanom, hogy hiába lenne fedele, azt a sülés közben megdagadó kenyér bizonyára lenyomná, s kikandikálna a lábosból. De hát miért is pöccre egyforma a két lábos? Hát persze az egyik van alól, a másik meg ráfordítva lefedi az elsőt. Ennél csodásabb pedig mi lehet? Születésnapra kapni még két vaslábost, mely az előzőnél nagyobb. Ez utóbbiban a sütés még enyhén szólva technikai akadályokba ütközik, ugyanis a kisebb méretű lábosban sütéshez az alapanyagok egy 5 literes, műanyag, saját tetővel rendelkező vederben állítódnak össze, mely épp elég ahhoz, hogy a kelés során ne bújjon ki a tészta. A nagyobb lábos több alapanyagot kívánna, amihez ugye nagyobb kelesztőedény szükséges. Még egyenlőre ennek beszerzése várat magára, hisz az 1,65 kg-os kenyér símán elég nekünk 3 napra.

A sok duma után álljon itt a receptem:

Hozzávalók:

• 2,5-3 dkg friss élesztő (vagy ugye ennek megfelelő száraz)
• 2,5 dkg só
• 8 dl víz (ha van tejsavónk, akkor azzal igazi királyság a friss kenyér)
• 1 kg liszt

A műanyag vödör aljába belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a sót, majd a folyadékot. Ezután rászitáljuk a lisztet (újabban semmi pénzért ki nem hagynám ezt a mozzanatot, jobb lesz így a kenyér), egy evőkanál segítségével összekavarom, hogy ne legyen szárazon maradt liszt benne, majd rápattintom a vödör tetejét és egy melegebb helyre teszem 6-14 óra erejéig kelni (igencsak nagy a tolerancia, de hát ugye a rendszeres kenyérsütésnél számomra a flexibilitás muszáj beleférjen, ellenkező esetben nem bírom a különböző programokat megfelelően rendezni). Ideális talán a 8 óra lenne, de nálam figyelembe kell venni, hogy a villanyművek évtizedek óta nem fejlesztettek a környéken, mi a hálózat legvégén vagyunk, s biza nálunk a 220 az olyan mint a fehér holló. Ha a műhelyben heggesztenek, oda kell az áram, szóba sem jön, hogy én a sütőt 250 fokra felfűtsem.
Szóval ha a kelesztési időt lejártnak tekintjük akkor az asztallapot kissé belisztezzük, kiborítjuk a kenyértésztát, meghajtogatjuk (jobb oldalról balra, balról jobbra, lentről fel és fentről le), kelesztőkosárba egy textilt teszünk, melyet belisztezünk, a formázott tésztát hajtogatással lefele a kosárba tesszük, a kilógó textíliával betakarjuk, és újabb rövid kelesztés következik, mely annyit tart, míg a sütőt 250 fokra felmelegítjük. Az alsó lábos is bekerül a hideg sütőbe, mely 250 fokra forrósodik a sütővel együtt. Ha a sütő felfűtődött, a forró lábosba beleborítjuk a kenyeret, így a tűrések találkozása felülre kerül. Rákerül a fedőként szolgáló másik lábos és 50 percig sül a kenyér. Ekkor a felső lábos leemeljük, ha szükséges még 5 percig sül a kenyér, hogy szép piros legyen a teteje.
Persze az egész sülés vaslábos és sütő függvénye.
Gabojsza oldalán (amit fennebb belinkeltem) egy kis videó is be van linkelve, nem árt megnézni, főleg a vizuális típusoknak, nem bíztos, hogy a leírásommal mindenki teljesen elboldogul.
A kenyeremről annyit, hogy Édesanyám legelőször nem hitte el, hogy a kenyér nem valahol kemencében sült.

Akkor itt álljon egy pár fotó. Az első még a kacsasütőben sült, a többi már a vaslábosban, amiről szintén itt egy fotó.

Vannak akik a kenyértésztából bagettet formáznak, nálunk ilyen nem igazán történik meg, akkor tuti 1 nap alatt eltűnne az egész, s bizony nem díjazom az extra péktermék fogyasztást.