Zabpelyhes keksz

Hát ezt is kipipáltam. Bár jobb szeressem úgy készíteni bármit is, hogy azt én akarjam, ne pedig muszájból legyen (ne értsétek félre, mikor az Erdélyi Konyhás kiadványokba készítek, azokat nem érzem muszájnak, hisz azért ha a témakör adva is van, mégiscsak én döntöm el mi menjen bele). S hogy ez miért volt muszájból? Volt ugye múlt héten az oviban ünnepély. Akkor készültek a krémes kosárkák. Másnap Elsőszülött ünnepélye, akkor valami epres morzsasütivel készültem. Tegnap pedig a másik iskolásomnak volt az évzáró ünnepélye. Neki pedig már vagy 10 napja fáj a hasikája, már 2x voltunk a családorvosnál vele, most épp a helicobakter pylori tesztet kell megcsináljuk, mert az első rend orvosság s a diéta nem vezetett gyógyuláshoz. Így aztán mindenféle nehezített pályás süti alapból kilőve. Gondolkodtam én, hogy mi a fene sütit készítsek, már-már szinte valami diétásabb kencés szendvicsek fele hajlottam volna, de a csaj azt mondta legyen süti. Hát legyen. Aztán kaptam magam, és ráhajtottam a zabpelyhesre. Csilla Húgom javasolta, hogy legyen fahéjas. Hát én szeretek mindent amiben fahéj van (azt hiszem.....bár olajbogyót hiába kínálnának nekem fahéjas körítéssel), de hasfájósan bizisten köszi, nem! lenne a felkiáltásom. Persze így esett a csoki is a kekszből, de még a tetejére sem került sem fekete sem fehér csokika. Ami mégis picit különlegesebbé teheti, hogy volt benne aszalt vörösáfonya no meg az általam készített mennyiség felében egy csokor szárított levendulának a virága.

Hab a tortán, hogy ez olyan ünnepély volt, aminek a végén semmi móka, minden gyerek a szüleihez csatlakozott és ment hazafele. Ráadásul azt hiszem egyedül én voltam aki valamivel is készült, szóval azért nem is hozakodtam én elő ezekkel a kekszecskékkel, mert ahány gyerek meg szülő, tesó, nagyszülő volt jelen, felének ha jutott volna. Így szépen hazahoztuk.

Ja, még egy poén, hogy jártam. Mikor már megyünk kifele a házunk ajtaján, még visszaléptem egy üveg ásványvízért. Autóban letettem a lábamhoz, ölemben a kekszes tálca meg a csajszi szereplős cuccai. Egy jelzőlámpánál szólok Oldalbordának, hogy valami sistereg, pisszeg, mittoménmitcsinál, de talán valami nincs rendben. Ő nem hallott semmit. Következő jelzőlámpánál szintén ugyanaz. Odaérünk az ovihoz, Oldalborda odanyúl az üveghez, hogy akkor ő azt most megkezdi, hogy szomjúságát csillapítsa. Hát nem megkerült mi sistergett? A műanyag üveg alja egy pici kavics miatt kilyukadt, s a bubis víz szépen távozott. Az üveg harmada már elfolyt, de ami érdekes, hogy a lábamra egy csepp sem jutott. 

Keksz hozzávalói (én startból háromszoros adaggal indítottam, de a fentiek mellett sem hinném, hogy holnapra marad még pár eltévedt darabon kívül belőle.....de most az alap adagot jegyzem)

• 20 dkg vaj
• 7 dkg cukor
• 20 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 10 dkg zabpehely
• 1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál citromlé
• 1 teáskanál vanília kivonat (vagy 1 tasak vaníliás cukor)
• 30 g aszalt vörösáfonya
• 1 teáskanál szárított levendula

A vajat a cukorral habosra kavarjuk,  hozzáadjuk a zabpelyhet. Beletesszük a szódabikarbónát, amire rácsorgatjuk a citromlevet. Ezután beletesszük a vanília kivonatot, majd a lisztet, áfonyát, levendulát. Fóliába tesszük hengeres formát alakítva. Fagyasztóban pihentetjük 30-40 percet, majd vékony korongokat vágunk, melyeket sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk. Vigyázzunk, hogy megfelelő távolságra tegyük, mert sütés közben nőni fognak a kekszek. 160 fokos sütőben 10 perc alatt, rózsaszínesedésig sütjük. Sütőből kivéve óvatosan vegyük le a sütőpapírról mert nagyon omlós. Ha tehetjük, rácsra szedve hagyjuk kihűlni.