Nem tudom megmondani, hogy mióta készítem elméletben az indiai lepénykenyeret. Most is épp be volt ütemezve, aztán hírtelen felülírtam az alábbi kenyérrel. Nem bántam meg. De az indiai kenyérke még továbbra is várat magára.
Amúgy meg....egyetemista koromban (az sem tegnbap volt már, hajajjj) vonult be a péktermékek hozzávalóként a szezámmag. Igencsak kedveltem. Aztán parkolópályára tettem, majd egyenesen kerülni kezdtem. Ez a pont volt ami megingatott eme kenyérke elkészítésében. De végül győzött a kíváncsiságom. Hálisten. Nem tudom, hogy szezámmag utoljára mikor esett ilyen jól (és most nem számolok a panírozáshoz, vagy műzlikhesz használt szezámmag fogyasztással).
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt,
- 1,5 dkg élesztő,
- 1,5 dkg só,
- 3 dl víz,
- búzakorpa a nyújtáshoz,
- 2 teáskanál só a kenő léhez,
- szezámmag a tetejére
Langyosan, vajjal megkenve igazi királyság.
4 megjegyzés:
Meghiszem azt:) Nálam csak az a problem, hogy 3 hónapja nem eszem kenyeret:)
Mi szeretjük a szezámmagot, de ha Sógor van a láthatáron, nem használhatom, mert kiüti már egy szem is (allergiás rá). Nagyon jól mutat a kenyérke tőle, s milyen jó íze lehet a pergelt magtól!
Nagyon guszta a barbarid:)
Kati, 3 hónapja? Emelem kalapom. Én kb. szűk 2 hónapja (azt hiszem) kattantam rá a dnk-ra. Hát....lehet jobb lenne leszállni róla.
Megjegyzés küldése