Habcsók, habkarika

Sokan szeretik. Köztük a saját gyermekeim is. Nem mondom, hogy 1-2 darabot nem tudok bekapni, de nálam évek óta amolyan habcsók stop van. Hogy miért? Hát anno.....rég, régesrég, mikor még a kommunista időket éltük, volt a családban egy vállalkozó szellem, aki verte a habot, színezte, sütötte. Szezontól függően hol tömör csókok, hol pedig lyukas karikák kerültek a sütőbe. Egy darabig azzal szórakoztunk, hogy ha darabonként egymás után tennénk, leérne már a sor Szentkirályig...majd Tusnádig, netán Bukarestig, avagy kifutott már valahol a határnál. Teljes tökéletességre fejlesztette ezt a tudományt. Gyerekeim legnagyobb bánatára én nen vagyok igazából kapható habcsókokat készíteni. Az ok: nálam nem bírják a gyűrődést a habzsákok. Vagyis leginkább a csillagcsövek.
De míg a gyerekek őszi szüneten a nagyszülőknél voltak, hát készült habcsók, habkarika. Nekem igazából a fotózás maradt. Amolyan lépésről lépésre. Hátha van még olyan aki mumusként tekint erre az édességre.

Hozzávalók: 

• 8 tojásfehérje, 
• 56 dkg apró szemű kristálycukor (nem porcukor), 
• 3-4 evőkanál ecet, 
• 1 teáskanál vaníliás cukor.

 A tojásfehérjéket egy tálban verni kezdjük. 

 Addig verjük, míg közepesen kemény hab lesz belőle.

Ekkor beleszórjuk a cukrot.

 

Verjük egy keveset

Majd gőzfürdő fölött folytatjuk a habverést egész addig míg a masszánk egy picit langyos lesz, hogy induljon be a cukor kedvezőbb olvadása. 

Ekkor levesszük a gőzfürdőről, s addig verjük, míg vissza nem hűl szobahőre (6-8 perc) és keményedni kezd. Ezután beletesszük az ecetet, azzal együtt még 1 percig verjük. 

A habunk annyira kemény kell legyen, hogy ha a tálat teljesen felfordítjuk ne folyjon ki belőle semmi. 

Csillagcsöves nyomócsőbe téve, sütőpapíros tepsire karikákat, csókokat nyomunk.

         

Kevés ételfestékkel színes habkarikákat, habcsókokat kaphatunk. A már felvert, kemény tojáshabba beleszórjuk a színezéket

A festékre egy kávéskanál ecetet öntünk

További egy percig verjük a habot.

Színes habkarika

Sütőnk ajtaját résnyire nyitva hagyva, inkább szárítjuk mint sütjük a kis csókokat. Ajánlott a 80-90 fokot nem meghaladni, eklkor lesz gyönyörű színű habcsókunk, hisz jobb ha nem sülnek, inkább száradnak.

Tipp: Ha nincs szilikonos sütőpapírunk, akkor egy kartonlapot vonjunk be egy keményebb neylonfóliával, és arra nyomjuk a karikáinkat.

Kenyérleves

Ma reggel gőzerővel hasított belém a felismerés, hogy tegnap kimaradt a megemlékezés. Szomorú évforduló ez nekem, ugyanis akkor történt meg, hogy nagyon szeretett nagyszüleim immáron a másvilágon találkozhattak. Drága Nagytatám akkor cserélte fel a Földi létet a Túlvilágiért. Bízom benne, hogy tényleg van valami odaát is, és onnan figyelnek minket. Nem kell folyamatosan, hisz az elmúlt sok-sok év alatt nekem sem jutnak naponta eszembe, de sűrűn igen. Például van egy szakácskönyv, jó régi, amit drága Nagymamim örökségeként féltve őrzök. Vagy amikor aranygaluska kerül szóba, mindig Nagytatám jut eszembe. Itt van egy egyszerű leves, bíztos vagyok benne, hogy Nagytatámnak ez kedvére való lett volna. Hisz emlékszem, mikor már hű társa nélkül kellett élnie, vittük, készítettük neki az ebédeket, de olykor kérve kért engem, hogy menjek át az út túloldalán levő kifőzdébe, s hozzak neki egy kis egyszerű bablevest, mert ő azt kívánja. Igaz, az alábbi nem bableves, de mondjuk, hogy ezzel Rá, Rájuk emlékezem. 

Hozzávalók: 

• 1,5 liter sonka főzőlevéből, 
• 1 hagyma, 
• bors,
• csipet szerecsendióvirág, 
• 3 szelet házi típusú kenyér, 
• 15 dkg kolbász, 
• 1 evőkanál zsír, 
• 4 tojás.

A kenyeret vágjuk apró kockákra. A hagymát aprítsuk fel, majd a felforrósított zsíron pirítsuk meg. Adjuk hozzá a kenyérkockákat, s ezt is pirítsuk meg. Öntsük fel a sonka főzőlevével. Ízesítsük őrölt borssal, szerecsendióvirággal. Ha szükséges, sózzuk meg. Vigyázzunk, a sonka miatt a főzőlé már eleve sós. A tojásokat üssük bele és forraljuk 2 percet, hogy a sárgája lágy maradjon. A kolbászt karikázzuk fel, adjuk a leveshez és tálaljuk.

Májas hablepényleves

Igencsak szeretjük a májat. A szárnyasok, nyulak vágásából kikerülő májak álltalában májkrémekben végzik. Olykor Oldalborda nagy bánatára, mert hajlana arra, hogy a vérrel együtt belesüsse a rántottába. De úgy igazából 1-2 személyes reggeli lenne. Kis felvont szemöldök és máris megelégszik a síma véres rántottával ;-)
Ehhez a levesbetéthez a máj a kedvenc mészárosunktól szegődött hozzánk.

Hozzávalók: 

• 10 dkg borjúmáj, 
• 1 kisebb hagyma, 
• 1 csokor petrezselyemzöld, 
• só, 
• őrölt bors, 
• 2 tojás, 
• 2 evőkanál zsemlemorzsa, 
• 1 teáskanál zsír, 
• diónyi vaj a tűzálló tál kikenéséhez, 
• 1,4 liter zöldségalaplé.

A májat ledaráljuk. A hagymát felaprítjuk, a forró zsírban megpároljuk, majd hozzáadjuk a májat, az apróra vágott petrezselyemzöldet, sózzuk, borsozzuk. A tojássárgát elkavarjuk a zsemlemorzsával és hozzáadjuk a májas masszához. Végül hozzákeverjük a tojások felvert habját. Kivajazott tűzálló tálba tesszük és megsütjük. Apró kockákra vágva beletesszük az alaplébe, összeforraljuk és tálaljuk.

Brokkolikrémleves

Hát igen. Futottam egy pár kört míg brokkolit találtam a városban. Nem értem, ha manapság itt is foglalkoznak vele, nem csak a karfiollal, akkor miért olyan nagy dolog rábukkanni a piacon? Na persze....végül nem is piacon vettem :( Mentségére szolgáljon, nem fagyasztott volt.
Egy időben nagyon rá voltam kattanva a csak brokkoli, fűszerezés, tejszín változatra. Most csakazértis másképp készült. A fokhagyma azért maradt :)

Hozzávalók:

• 50 dkg brokkoli
• 20 dkg sütőtök
• 2 dl kókusztej
• 2 cikk fokhagyma
• 1 púpozott kávéskanál curry
• só

A brokkolit rózsáira szedve, a sütőtököt darabokra vágva enyhén sós vízben puhára főzzük. Ha megfőtt, botmixerrel pürésítjük. A fokhagymát összezúzzuk és beletesszük a forró levesbe. Ekkor hozzáadjuk a kókusztejet, a curryt és ha szükséges, utánasózzuk.

Félretett nyers brokkolidarabkákat kínálhatunk levesbetétnek.

Kicsilány mostanában rákezdett a válogatásra. Előkészítő osztályba jár, ismerkedik a betűkkel. Minap leírta nekem egy papírkára, hogy ő milyen leveseket szeret. Hát.....nem jutottunk messzire. A listán szerepelt az almaleves, meggyleves, krumplileves, pacalleves és a mocskos leves (véres hurkából készített leves). A nyáron még hatalmas imádatnak örvendő paradicsomleves is kegyvesztett lett. Sőt, a nyár új felfedezettje, a gombaleves is elvesztette a fényét.

De van remény, fülig érő vigyorral mutatta az üres tányérját: "Nézd, anya! Mindent megettem, finom volt." Akit a rangsorolásából az utolsó két leves nem rettent el, az bízhat a csaj ízlésében. Tényleg finom volt ez a leves.

Libazsíros kifli

Ha már liba és november, akkor ugye valószínű, hogy annak a szárnyasnak zsírja is van. Egy igazán jó dolog ami a libazsírral történhet, hogy reinkarnálódik egy péksütiben. Jelen esetben egy egyszerű, de nagyszerű kifli készült. Kár, hogy már a múlté.

Hozzávalók:  

• 75 dkg liszt,
• 4 dkg élesztő, 
• 4 dl tej, 
• 1 tojás, 
• 2 dkg só, 
• 4 dkg cukor, 
• 10 dkg libazsír,
• 1 tojás a lekenéshez.

Az élesztőt elmorzsoljuk a tejben, hozzáadjuk a tojást, cukrot, sót, majd a liszthez adjuk és megdagasztjuk. A libazsírt megolvasztjuk és lassanként a tésztába dagasztjuk. Amikor az összes zsírt felvette a tészta, huzatmentes helyre tesszük, letakarjuk és duplájára kelesztjük. Ha megkelt, fél cm vastag körré nyújtjuk, 8-12 cikkre vágjuk, kifli formára csavarjuk. Sütőpapírral bélelt tepsin további 15 percig kelesztjük, felvert tojással lekenjük, majd 180 fokos sütőben szép pirosra sütjük.

Sütőtökleves libaaprólékkal

A sütőtök nem jön be Elsőszülöttnél. Azért ezt a levest ő is megette :)

Hozzávalók: 

• 1 liba háta, nyaka, szárnyvégei, 
• 30 dkg sütőtök, 
• 10 dkg hántolt tönkölybúza, 
• 1 kis hagyma, 
• só, fehér bors.

 A tönkölybúzát előző este beáztatjuk. A sütőtököt kevés vízben puhára pároljuk. A libaaprólékot sós vízben a hagymával együtt puhára főzzük. A hagymát eltávolítjuk, a húst kicsontoljuk. A főzővízben megfőzzük a tönkölybúzát, majd  visszatesszük a kicsontolt húst és a pépesített sütőtököt. Ízlés szerint még sózzuk és borsozzuk.

A gyermekek azóta is hántolt tönkölybúzás kajáért nyaggatnak. Van is még egy zacskóval, beáztatom.....majd kiderül mi lesz belőle holnap.

Tápiókás húsos muffin

Ha már tápióka....

Hozzávalók 12 muffinhoz: 

• 20 dkg főtt csirkehús, 
• 1 kis hagyma, 
• 1 cikk fokhagyma, 
• csipetnyi morzsolt kakukkfű, 
• 1 tojás, 
• 2,5 dl paradicsomlé, 
• 5 dkg tápiókagyöngy, 
• 5-6 bazsalikomlevél, 
• 5 dkg reszlet sajt, 
• só, bors.

A tápiókagyöngyöket beletesszük a paradicsomlébe, hozzáadjuk az apróra vágott bazsalikomot és legalább egy fél órát hagyjuk ázni. A főtt húst ledaráljuk, a hagymát belereszeljük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a tojással egyneműsítjük. Beledolgozzuk a kakukkfüvet és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A húsos masszát eloszlatjuk a szilikonos muffinformák alján. A paradicsomlében áztatott tápiókagyöngyöket lassú tűzön puhára főzzük. A főzési idő függ a tápiókagyöngyök méretétől. Ha a tapióka megpuhult, a húsos réteg tetejére kanalazzuk, megszórjuk a reszelt sajttal és forró sütőbe téve rápirítjuk a sajtot a tetejére. Melegen kanalazni kell a muffinformákból, ha kihűl, akkor a paradicsomos réteg megdermed é ski lehet borítani a formából.

Tápiókás mángoldpite

Tegnap szóba került a FB-on a tápióka. Mondtam, hogy nálam készült már sósan is.

Hozzávalók

a tésztához:  

• 50 dkg liszt, 
• 13 dkg vaj, 
• 1 tojás, 
• 1 csapott kávéskanál só, 
• 1 diónyi vaj és 1 csapott evőkanál liszt a forma kikenéséhez; 

a töltelékhez: 

• 10 dkg mángold, 
• 4 tojás, 
• 2 dl tej, 
• 5 dkg apró szemű tápiókagyöngy, 
• 15 dkg sajt, 
• 2-3 csipet só.

A tészta hozzávalóiból tésztát gyúrunk, kibélelünk vele egy előzőleg kikent piteformát. A tésztát villával alaposan megszúrkáljuk, hogy sütés közben a gőz távozhasson. 180 fokon elősütjük, azaz 10 perc sütés után kivesszük. Ekkor beletesszük a tölteléket, amit előzőleg előkészítünk. A tápiókagyöngyöket 15-20 percre beáztatjuk a meglangyosított tejbe, majd elkavarjuk a felvert tojásokkal, megsózzuk. A mángoldleveleket megmossuk, a vizet felitatjuk, majd apróbb darabokra tépkedjük. Az elősütött pitetésztára tesszük a mángoldleveleket, ráöntjük a tojásos- tápiókás tejet és megszórjuk a reszelt sajttal. Visszatoljuk a sütőbe és szép pirosra sütjük.

Füstölt libamell

Jöttem szólni, hogy a blog csak tetszhalott.

Tegnap este a FB-on egy igazán remek fogásra azt találtam mondani, hogy abban a percben nem bírtam nyálat csorgatni érte. Hogy miért? Hát az ok egyszerű, egy szuper estebédet rittyentettem. Azt nem fotóztam (tudom, főbenjáró bűn), de cserébe egy ahhoz hasonló, jómultkoriban készült fogást mutatok meg. Igencsak rég volt az, amikor Vera a Narancslekváron egy kávén füstölt husit készített. Nézzétek meg, hogy tényleg rég volt, most a linkeléshez kezdtem keresni, és biza beletelt jó 10 percembe, míg rátaláltam. Az a szutyok keresője a bloggernek nem volt segítségemre, szerencsémre emlékeztem, hogy Vrábel Kriszta játékára készült a mű, így a két bloggal együtt sikerrel jártam a kutatásaimban.
Szóval libamellet füstöltem. Az eredmény? Leírhatatlan, így csak a receptet osztom meg ahogy nálam készült, az ízvilágért javaslom mindenkinek az elkészítést. Tudom, eléggé elvetemült ötlet, de nem csak liba meg kacsamellel fog ez nálunk készülni. Az elszívó alaposságának köszönhetően a házban nem is érződik a füst, a serpenyő kibírja (de jó ötlet a Vera fazakas és mikró rács duettjének használata), a füstágy matracául szolgáló rizs nem nagy ügy, arra kell figyelni, hogy ne akkor kezdjük izzítani a serpenyőt amikor az alufólia tekercsen alig van 2-3 réteg. Másképp a munka alig, de elismerés csőstül kategória.

Hozzávalók 

a füstöléshez: 

• 20 dkg rizs, 
• 2 evőkanál zöld tea, 
• 2 szem borókabogyó, 
• 1 ágacska rozmaring; 

továbbá:

• 2 libamell, 
• só, 
• bors, 
• 2 evőkanál vaj.

A libamelleket előzőleg besózzuk, a bőrét beirdaljuk és sütés előtt 1 órával  kivesszük a hűtőszekrényből, hogy konyhahőre melegedjen. Egy wokot kibélelünk két réteg alufóliával úgy, hogy az alufólia túllógjon a serpenyőnk szélén. Az alufóliára rátesszük a rizset, a teafüvet, az összezúzott borókabogyót és a rozmaringágat. Az így előkészített wokot nagy lángra tesszük, és megvárjuk míg füstölni kezd. Ekkor ráteszünk egy párolóbetétet, majd arra ráhelyezzük a libamelleket. Ha nem elég nagy a wokunk, akkor füstöljük a felét majd ismételjük meg a műveletet. Amikor a libamellet a párolóbetétre tettük, tegyük rá az alufóliával kibélelt fedőt. A folia ebben az esetben is lógjon túl a fedőn. A két rész kilógó fóliával lezárjuk a serpenyőt, hogy a keletkező füst ne szálljon ki. A tüzet kisebbre vesszük és 8-10 percig füstöljük a libamelleket. Ezután levesszük a tűzről, de kibontatlanul hagyjuk még pihenni 10 percet. Ekkor egy másik serpenyőben felforrósítjuk a vajat, és 2-3 perc alatt megpirítjuk a mellek mindkét oldalát.

Ha két részletben tudjuk füstölni a melleket, akkor alufóliába csavarva 120 ºC-os sütőbe téve melegen tarthatjuk az első rendet. Zöldbabfőzeléket kínlunk mellé.

Tegnap kacsamellet füstöltem, ezúttal nem rozmaringot, hanem sáfrányos szeklicét tettem füstaromának. És jóval több zöld teát. Ismételjem? Szuperlatívusz.

Virslis puffancs - sörkorcsolya

Hű, ezt a receptet közel 20 éve kaptam egy barátnőmtől. Egy kevéske sörrel már akkor remekül csúszott. Akkoriban gyakran elkészült, hol az ő konyhájában, hol nálam. Aztán más városba jöttem, itt is megsütöttem, majd valamiért a feledés homályába veszett. Mígnem az egyik kedves kolleganőm valami aktuálisat óhajtott. Valamiért ez a recept ugrott be, majd gyorsan visszakoztam, hogy de hisz ez nem augusztusban aktuális. De ő rendíthetetlen volt, hisz épp augusztusban esik jól egy kis sörözés (elárulom, nálam a sör az év bármely szakában jöhet). Így történt, hogy felelevenedtek a rég elfelejtett gombócok.

Hozzávalók a tésztához: 

• 60 dkg liszt, 
• 20 dkg főtt, áttört krumpli, 
• 1 dl tej, 
• 1,2 dl víz, 
• 1 tojás, 
• 3 dkg élesztő, 
• 1,5 dkg só;

 tölteléknek

• 5-6 pár virsli; 

olaj a sütéshez.

A tészta hozzávalóiból egy rugalmas tésztát dagasztunk, majd hagyjuk duplájára kelni. Ezután egy lisztezett munkafelületre borítjuk, kezünkkel szétlapogatjuk, a levegőt kinyomjuk a tésztából, majd hozzávetőlegesen 4 mm vastagra nyújtjuk. Ekkor körülbelül 7x7 cm-es kockákra vágjuk. A virslit ½ cm vastag karikára vágjuk. Minden tésztakocka közepére 5-7 karika virslit teszünk és gombócot formálunk. Ahogy az összes gombócot megformáltuk, az elsőket tehetjük is felforrósított olajba. Szép pirosra sütjük és azonnal tálaljuk.
A tölteléket variálhatjuk, virsli mellé tehetünk sörkolbász karikákat és kicsi sajtdarabokat is.
Ha maradna meg puffancsunk, azt mikróban felmelegítve kínáljuk.

Aki szeret előre dolgozni, netán nagyobb társaságnak készíteni, nyugodtan készítse el a gombócokat, tegye lisztezett tálcára, majd azon nyomban irány a hűtőszekrény polca. Símán kibírnak pár órát. Azaz délelőtt gombócolunk, délután/estefele villantunk a barátok előtt.

Szilvás lepény

Ez egy tavalyi darab, de idén épp úgy érvényes. Illene is újrasütnöm :)

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg liszt, 
• 1 kis doboz joghurt (130 gr), 
• 1,5 dl tej, 
• 60 ml tejszín, 
• 3 dkg élesztő, 
• 1 tojás, 
• 5 dkg cukor, 
• 5 dkg vaj
• csipet só, 

a tetejére:

• 75 dkg szilva, 
• 1 teáskanál őrölt fahéj, 
• 10 dkg cukor, 
• 10 dkg szeletelt mandula.

Az élesztőt a cukorral felfuttatjuk a langyos, tejszínnel elkevert tejben. Az élesztős elegyet a tojással, sóval hozzáadjuk a liszthez, apránként beledagasztjuk az olvasztott vajat. Letakarva duplájára kelesztjük. A szilvát megmossuk, kettéválasztjuk, kimagozzuk.. A megkelt tésztát kinyújtjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe (40x33 cm) helyezzük. A szilvadarabokat elosztjuk a tészta tetején, megszórjuk a fahéjjal elkevert cukorral majd rászórjuk a mandulát. 190 fokos sütőben 30 perc alatt megsütjük.

Meggyes pöttyös, üzletnyitás, blogkóstoló, miegymás

Történt vala, hogy a Blogkóstoló névre hallgató, valamikor tőlem útjára bocsájtott játék Kisildihez került a 10-ik fordulóra. Nekem pedig egy régi ismerős blog jutott, ő pedig nem más, mint Gerdi. Első körben ki is néztem magamnak egy szuper ribizlis receptet, majd idő híjján nem készült el, aztán meg ribizli híjján maradtam. Aztán kezdett szorítani az idő ennek a fordulónak a közelgő határidejével, amit Ildi a FB-on nem átallott az orrunk alá dörgölni (megerősítvén a belső lelkiismereti hangot....amolyan kijelzőként müködve). Igen ám, csak történt az, hogy kimentünk a nagybani piacra, mondván tavaly addig-addig, hogy elmaradt a zöldbab befőzés. Na de idén ezt nem lehetett kihagyni, bár futottunk pár kört, soha nem volt zöldbab. De most igen. Ki is fizettem egy zsákkal, jött Oldalborda az autóval, hogy tegyük be a csomagtartóba. Akkor ő még plusszolt egy zsákkal, így lett összesen 35 kg zöldbab. Nem részletezném a tartósítási folyamatot, hisz már fent van a blogon, ITT megtalálható. A lényeg, hogy 2 nap alatt sikerült teljesíteni a gyerekek segítségét is igénybe véve. Még Kicsilány is remeket teljesített, Kiffiú sikerült az ujjacskáját megszabdalja, szóval ő is tevékenykedett. Közben az állatállomány csökkenni kezdett és nem szabad akaratunkból :( Felütötte a fejét a tyúktetű. Na most gondoljatok bele: az állatokkal is foglalkozni kellett, hisz így is 6 tyúk hullott el, de a zöldbabot sem hagyhattam kidőlni a hőségben. Így aztán kb. én dőltem ki. Ráadásul itt Brassóban volt egy dekorációs boltnak a megnyitója, ahova szerettem volna valami pöttyös sütivel menni. Lévén az üzlet alap mozgatórugója a pöttyös kerámia termékek sokasága. Megleshetitek ITT, hogy miről is beszélek. Igaz, a Mo-i olvasók nem igazán értik a szöveget, no de a termékek magukért beszélnek (ja, és szóltam, hogy esetleg tehetnék többnyelvűvé is a honlapot....remélem csak idő kérdése az egész). Amit még ezzel kapcsolatban megemlítenék az, hogy a termékek élőben sokkal szuperebbek mintse azt a fotók visszaadják. Nem vagyok egy nagy világoskék párti, de az üzletben teljesen elragadott ez a szín. Mondjam azt, hogy szerencsémre narancssárga (még) nincs a felhozatalukban. Ha lenne, akkor kötelező szívorvosi kezelésre szorulnék :) Ja, vannak még gyönyörű, kézzel festett fa dekorációs termékeik, remélem hamarosan azok is a weboldalukon. A tapétákról szintén csak azt tudhatjuk meg az oldalukról, hogy vannak, no de az üzletben.....beleszerelmesedtem a pöttyös-virágos kombóval díszített sarokba.



Már ki is van gondolva, hogy a pöttyösből veszünk mi is, hisz Kicsilány ősszel kezdi a sulit, ki kell alakítani számára egy kis tanuló sarkot, s oda bizony jó lenne. Persze.......a katalógusban láttam, hogy van rózsaszín alapon fehér pöttyös is. Azt hiszem meg sem kell kérdeznem a csajt, becsukott szemmel tudom, hogy arra szavazna. Még 2 év, és majd Kiffiúnak is kell egy hasonló sarok. Hátha addig lesz valami autós tapéta is. Vagy már most van, csak épp nem volt türelmem végignyálazni az egész felhozatalt?

Na, azt hiszem ez egy szófosástól bővelkedő bejegyzés lett. Na, akkor térjek vissza a Blogkóstolóra. Ha már említettem az üzletnyitást, a pöttyös sütit, akkor a találékonyak rég rájöttek, hogy ötvöztem az egészet. Azaz Gerdi receptjéből kiindulva lett valami pöttyös. Először arra gondoltam, hogy valami muffinra hajazó darabokat sütök, hisz az kézbe vehető, sima ügy. Lett volna, ha nem döbbenek le, hogy itthon épp csak valami télapós kapszlik vannak. Hát.....se nem pöttuös, se nem nyári, így ötlet elvetve. Akkor legyen valami más, meggyes mert meggy az adott vala. Hát jól kinéztem EZT a gyümölcsös sütit kiinduló alapnak. Aztán úgy saccperkábé az én nagy jénai tálamra alakítottam a receptet, hogy jusson is, maradjon is. 

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 25 dkg vaj
• 28 +15 dkg cukor
• 35 dkg liszt
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• fél citrom leve
• kimagozott meggybefőtt

 

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a 28 dkg cukorral és a puha vajjal alaposan kikavarjuk, majd hozzáadjuk a citromlében megfuttatott szódabikarbónát és a lisztet. A jénai tálat/tepsit a vaj csomagolópapírjával jól kikenjük, majd megszórjuk liszttel (álltalában sütőpapír párti vagyok, de most valamiért így szimpatikusabb volt). Ezután a sűrű, krémszerű tésztát kis lapát segítségével belesimítjuk a tepsibe. Tetejét jó sűrűn kirakjuk (türelem híjján megszórjuk) magvalt meggyel (avagy más gyümölccsel). 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt közel készre sütjük. Ezalatt a tojásfehérjéket a 15 dkg cukorral kemény habbá verjük, majd a megsült tésztára kenjük. Visszatoljuk a sütőbe, a hőfokot visszavesszük 130 fokra, légkeverésre tesszük és 8-10 percig sütjük, résnyire kitámasztott sütőajtóval.

Ezalatt a 8 perc alatt elrohantam fejet mosni, hát.....a sütőm asszem olykor szórakozik velem, mert ezalatt az idő alatt máskor pont olyan lesz a hab a süti tetején amilyen kell, de most mintha túlszoláriumozta volna magát. Hát....nem lett tökéletes esztétikailag......amin még az is rontott, hogy attól a perctől kezdve, hogy kivettem a tepsit a sütőből, rendelkezésemre állt olyan 20-25 perc, hogy szeleteljem, tálra tegyem, ruhát kapjak magamra, autóba pattanjak és időben felérjek az áruház 3-ik emeletén található üzlet megnyitójára.
Egy kis darab süti itthon maradt (no persze körben az összes szél úgy melegen azonnal eltűnt a gyerekpocók mélyén), azt kihűlve egyszerű volt felvágni. Ja....mikor hazaértem, Kiffiú azzal fogadott: anya, a maradék sütit mikor vágod fel és fotózod le, hogy megehessük? Hát nem aranyos, gasztroblogger gyerek? Fotó és engedély nélkül nem szabad eltűntetni semmit. (szép csöndben megjegyzem, hogy az üzletben szóltam: egy fotót majd én is kérek, hogy legyen amit kitenni a blogba....nem gondoltam, hogy nem tűntetik el itthon a maradék sütit.....ezt nevezik bebíztosításnak majd kellemes csalódásnak).
Kiffiú szerint: ilyent még hamar süssél, anya! A megnyitón is kaptam dícséretet miszerint finom a süti. Gondoltam udvariasságból elhangzott mondat. Na ja.....mire ránéztem a sütis tálra, már csak 5 db. volt rajta. Ergó asszem nem volt ehetetlen :D

Mángoldos cannelloni

 Hmmm....azt akartam írni, hogy ez lesz a második mángoldos recept a blogon. Erre a kereső azt állítja, hogy márpedig nincs mángold a blogon. Hát....izé....pedig most júliusban már második alkalommal készült, és még van mángold a hűtőben. Még hónap elején hoztam pár lapit Édesanyámék kertjéből, az egy szuper pitébe végezte (ha nagyon kíváncsiak vagytok, akkor az augusztusi Erdélyi Konyhában elviekben rá kellene bukkanjatok majd). Most pár napja ugyanabból a forrásból érkezett egy klasszisokkal nagyobb adag. Valami olyansmit akartam belőle, amit még nem készítettem. Én sem tudtam pontosan, hogy mit is. Így hát bementem a kamrába, s ott szembenézettt az egyik polcról némi, hatalmas lyukkal megáldott csőtészta, a cannelloni. A hűtőben árválkodott egy kevés tehéntúró, innen már össze is állt a kép a fejemben.
Hogy mi lett belőle a valóságban? Azt hiszem jobb mint amire számítottam.
Ja, utólag jut eszembe, hogy aktuális kedvencemből, a szerecsendióból is kellett volna reszeljek bele. A receptbe beírom, bíztos vagyok benne, hogy az élvezeti értékét csak fennebb dobja.

Hozzávalók 4 személyre:

• 35 dkg tehéntúró
• 20 dkg mángold
• 1 nem túl nagy hagyma
• 5 cikk fokhagyma
• 3 tojás
• só
• őrölt fehérbors
• frissen reszelt szerecsendió
• 18 db cannelloni
• 3 dl paradicsomlé
• 5 dkg reszelt sajt 
• 8-10 bazsalikomlevél

A cannellonikat soha nem főzöm elő, most sem tettem.

A töltelékhez a mángoldleveleket megmossuk, a vizet felitatjuk, az erős levélnyeleket eltávolítjuk (nehéz volna a csőtészta töltése azokkal...meg különben is, a nyuszika hatalmas lelkesedéssel cuppant rá), a többit apróbbra vágjuk. Hozzáadjuk a tehéntúróhoz a tojásokkal, a reszelt hagymával és a zúzott fokhagymával együtt. Fűszerezzük. Kitartó munkával a masszát a csőtésztába töltjük, egy túzálló tálba tesszük. Ha maradna ki 1-2 teáskanál töltelékünk, ne dobjuk ki. Öntsük fel a paradicsomlével, s úgy öntsük a töltött cannellonikra. Az apróra vágott bazsalikomleveleket szórjuk a tészta tetejére valamint a lecsorgott paradicsomlébe. Hintsük meg reszelt sajttal, toljuk sütőbe.
Nekem 170 fokon hozzávetőlegesen 1 óra alatt készült el.
Ha a töltött csőtésztákat egymásra is tesszük a tálban, vigyázzunk arra, hogy a paradicsomlé ne töltse ki teljesen a tálat, mert amikor a tészta puhulni kezd, majd helyezkedik, a szaftos léből ki fog csöpögni.

DNK - sokadszorra, most krumplisan

Újból kenyér, újból dagasztás nélküli. De most egy továbbfejlesztett változat. A síma, semmi extrás leírását megtaláljátok ITT. Hogy miben áll a továbbfejlesztés? Hát a kenyértésztába most már krumpli is kerül. Épp tegnap kérdezte Oldalborda, hogy a pincében levő tavalyi krumplit mikor adom már oda az állatoknak. Hogy mikor? Hát nem az elkövetkező 2 hónapban, az tuti. Előszöris teljesen rendben vannak, nem romlanak, sok fény nincs a pincében, így alig van rajta csíra. Azt pedig eltávolítom és annyi. Hisz lehet újkrumplival is főzni-sütni ezt-azt, de amikor a tavalyi jobb, akkor minek? Ráadásul pénzbe sem kerül. Barackos gombóc, szilvás gombóc, nudli, gnochi, krumplis kenyér, hogy csak a jéghegy tetejéről emeljek le párat. Nem, nem az újkrumpli remek tulajdonságait akarom elvitatni, egyszerűen nem adom a pincémben remekül tanyászó tavalyi darabokat.
Amint azt a Facebook kenyeres csoportjában is pár napja elmeséltem, kedves ismerősünk kérte a múltkor annak a kenyérnek a receptjét, amit Oldalborda magával vitt a legutolsó versenyére, s végül az említett haveroknál kötött ki vele. Állítólag első körben útszéli kispékség volt a tipp a lelőhelyre, semmiképp nem az én konyhámra gondoltak. No, de mikor kiderült, hogy az márpedig nálunk sült, hát persze lecsaptak a lehetőségre: adjam már meg nekik is a receptet. Nos.....lévén az krumplis változat volt, hogy irányíthattam volna őket a fenti linkre?
Álljon itt a "pityókás" változat.

Hozzávalók:

• 45 dkg főtt, áttört krumpli
• 6 dl víz
• 3 dkg élesztő
• 3 dkg só
• 1 kg liszt

Az eljárás ugyanaz. Annyi, hogy most először a frissen áttört krumplit teszem a fedeles vödör aljába (mehet forrón is, úgy is lehűti atöbbi alapanyag). Erre jön az élesztő, só, víz, majd az átszitált liszt.
Tegnap Elsőszülött kikerekedett szemekkel nézte, hogy miért szitálom át a lisztet, hisz soha nem marad fenn semmi a szitán. Hát aztán megmutattam, hogy ugye látja van egy-két, több is olykor, mini lisztgömb, amely esetleg ennél a dagasztás nélküli változatnál nem engedi magába a vizet, s akkor a kenyérben kis liszt lyukacskák alakulhatnak ki. Meg amúgy is....jüt tesz a lisztnek a fellazítás.
Szóval miután a vödörbe került a liszt, egy evőkanállal összekeverem az egészet addig, míg a liszt teljesen átnedvesedik. Utána rápattintom a vödör tetejét, és félreteszem. Mondjuk álltalában este keverem be, reggel sütöm. Aztán van, hogy reggel, és este már nem veszek ertőt magamon a sütéshez. Akkor másnap reggel sül ki. Mint például itt a fotón amelyik nincs megvágva. Mellette, a másik az egy éjszakás pihentető dagadás után sült. Ilyen nem szokott megtörténni, hogy ilyen közel sütök kétszer egymás után. Ennek most nem a fotó miatt kellett így történnie......bár az apropója felülíródott. Ajándékba készült, aztán még sem lett az belőle.
A hajtogatós, sütőbe tevős, stb folyamatot nem írnám le ismét, a liszt benedvesítése után már ugyanaz az eljárás mint a krumpli nélküli változatnál, fennebb a linken. Esetleg a sütési idő növekszik enyhén, hisz térfogatban több az alapanyag, tovább kell süljön. De ez már sütőfüggő is, hogy mennyi az annyi.

Levendulás sárgabaracklekvár

Nem, nem lekvárt akartam. Befőttet, azaz kompótot. Mert abból klasszisokkal több fogy nálunk. Főleg mikor az egész hadseregnek tejes turmixot készítek. 

Szóval múlt héten kimentünk a piacra. Volt még valakitől megbizatásunk sárgabarackra, ők startból lekvárt akartak. Oké.....két árustól két láda barack, egyik zöldes, keménynek tűnő, a másik harsogóan érett színekkel. Csakhogy.....aznap nem került rá sor, gondoltam másnap. Aztán másnap reggel turistákat kellett fuvaroznunk. Az odáig oké, hogy reggel 5:30-kor már gurultunk kifele a városból, előtte megetetve az egész állatfarmot, de az már kevésbé oké, hogy 20,5 óra múltán értem haza. Én. Mert Oldalborda ezen kívül is ráhúzott még vagy 27 órát.
De cserébe......gyönyörű helyeken jártunk. A Szilon havasok Sasok taváig autóztunk fel. Na persze 4x4-es üzemmódban. Hazafele már minden bajom volt, a zene maximumon ordított a rádióban, vagy kétszer megálltam kiszellőztetni a fejemből az állmosságot....több-kevesebb sikerrel.

Ja, és ezalatt a barackok mit csináltak? Hát kérem szépen....volt bőr mindegyükükön ahhoz, hogy a befőtt szintjének érettségi fokát túlhaladják. Így aztán.....egy darabig ettük, és ettük, és ettük.....majd a maradékot úgy döntöttem, hogy lekvárba végeztetem. Ehhez olyant tettem, amit még soha: a barackokat forró vízbe fullasztottam, azaz supsz bele 5-6 darabot minden körben, majd hamarosan ki is vettem egy tálba, a forró vízbe (a lábos a főzőlapon, kis lángon volt végig) újabb adag barackot téve. A megfürdetett példányokról gyorsan lehúztam a héjat, eltávolítottam a magot és egy nagyobb fazékba tettem. Ekkor kezdődött minden előről, azaz forrázásból ki, helyükbe újatt, majd a forrázottak meghámoz, kimagval és fazékba velük.
Szóval innen mondanám, hogy mit is tettem tovább a barackokkal.

Hozzávalók:

• 3 kg meghámozott, kimagvalt sárgabarack
• 1 kg cukor
• 1 tasak 3:1 dzsemfix
• 2 evőkanál szárított levendulavirág

A barackot egy fazékba tesszük, ráöntjük a cukrot és a dzsemfixet, majd főni tesszük. Amikor felforrt, hozzáadjuk a levendulát és még pár percig rotyogtatjuk, majd forró, csírátlanított üvegekbe szedjük, a tetőket rácsavarjuk 5-10 percre fejtetőre állítjuk, 120 fokra előmelegített sütőbe tesszük, majd a sütőt 5 perc után lezárjuk és az üvegeket ott hagyjuk kihűlni.

A az egész adag megbírt volna még 1-2 dzsemfixet. De hát ennyi volt itthon, így inkább lett egy picivel folyékonyabb, de nem akartam sokat főzni, ne veszítse el gyönyörű színét.
Tudom, van a másik lehetőség, melyhez csak a barack és a cukor kell, no meg türelem, hogy kavargatom, kavargatom. Hát én nem kavargatok. Ez van.

Ez pedig a Szilon havasokban a Sasok tava, 1420 m magasan.