Oldalak

2011. 01. 10.

Szalagos fánk csokiöntettel és tejszínhabbal - épp tökéletes a 40. VKF-re



Minap elgondoltam, hogy nagyon rég nem volt szalagos fánk a konyhámban (tavaly tuti kimaradt, de lehet tavalyelőtt sem sütöttem). Épp előkészítettem egy adagot, tesztelvén ezzel a bolgár fehér lisztet (tökéletesen bevált, Oldalbordát valaki mind fűzi egy rusei útra, már leadtam a megrendelőm egy nagyobbacska adag lisztre), vártam míg az élesztő dolgozni kezd, s leültem ide a gép elé. S akkor jött a hahotázás. Ugyanis Tücsök Bogár épp akkor frissiben közölte a gasztrobloggerekkel a 40-ik VKF témáját. Ami a fánk. Amiben szépen fel voltunk kérve, hogy ne már a síma mezei lekváros tálalással jöjjünk. Így kénytelen voltam lemondani a baracklekvár pincében való felkutatásáról, s szétnéztem mit is hozhatnék össze. Így jött össze a csokiöntet, gyermekeim igencsak rákattantak a csokis dolgokra most az ünnepek alatt.
Tehát először is hogyan készítettem a fánkot

Hozzávalók:
  • 40 dkg liszt
  • 3 tojás sárgája
  • 2,5 ek cukor
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1,6 dl langyos tej
  • 6 dkg olaj
  • kis csipet só
  • 0,3 dl gin (rum híjján)
A tejet, gint a kenyérsütő üstjébe tettem, bele a cukor, só, élesztő, tojás sárgája, majd a liszt. Elindítottam a dagasztó programot, majd a program felénél (kb 10 perc után) hozzáadtam az olajat. Duplájára kelesztettem. Addig elkészítettem a csokiöntetet.

Csokiöntet hozzávalók:
  • 10 dkg tejcsoki
  • 1 tojás
  • pár szem erdei mogyoró (olyan 12-15 szem, ennyi volt itthon)
  • két marék hámozott pisztácia (nagyon enyhén volt sós, érdekes volt, egyedül a Középső csajom szúrta ki)
  • fél dl tejszín
  • 1,5 ek cukor
  • 2 ek vaj
  • 1 ek étkezési keményítő
  • 1 dl tej
A csokit vízgőz fölött megolvasztottam, hozzáadtam a tejszínt, a tojás sárgáját és a cukrot. Jó habosra kavartam, továbbra is vízgőz fölött, majd belekevertem az őrölt mogyorót és pisztáciát, az étkezési keményítőt, vajat, tejet. Még egy kicsit kevergettem a vízgőz fölött, majd kihűtöttem.
A fánktésztát lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam, kiszaggattam, s kb. 15 percre letakartam. A pihenési idő vége fele egy serpenyőben olajat melegítettem (ha nem elég meleg, akkor magába szívja a fánk az olajat, ha meg forró, akkor megégnek, s belül nem sülnek át), a fánkokat úgy tettem az olajba, hogy a deszkán levő felső felük közepére nyomtam egy lyukat, s azon felével lefele tettem az olajba. Én nem dolgoztam fedővel, mindkét oldalát szabadon sütöttem. Papírtörlőre szedtem, s nyomban tálaltam is.
2 dl tejszínt egy tasak habfixálóval és némi cukorral (nekem olyan 3 tápszeres kanál cukor került bele) keményre vertem. Ja, itt segédkezett a Középsőm, csak épp felügyeltem ne verje túl a tejszínt, mert a Hulala  (növényi) típusút eddig bármennyit vertem nem lett baj, míg az állati eredetűnél már jártam meg, hogy a gépi habverőt felügyelet nélkül hagytam és az túlverődött majd kicsapódott.

A fotó pocsék, este is volt, a gépet akkor még nem sikerült visszaállítsam (hiába no, kisérletezgető típus lévén kicsit megpiszkátorkodtam, s Oldalborda már félig eltemette a gépet, mondván megadta magát)

2 megjegyzés:

Tücsök Bogár írta...

2x is nagyon helyes!!!
A fánk is meg,hogy adsz nekem egy kis munkát!!! :DD

Erinacea írta...

Ide vele, sok csokival, tejszinhab nelkul, ha lehet, mert hat megis ugye a fogyokura... :))