Oldalak

2010. 10. 27.

Juhtúrós-darálthúsos kombe

 Nem röhög. Nem és nem. Próbál komoly maradni. Hogy miért? Mert ez itt a Dél-amerikai folytatásos szappanopera gasztroblogos változata. Akik figyelmesen olvasták az előző bejegyzéseim, azok már sejtik is. Annak A bizonyos olvasztani való szalonának nem helytálló zsíros disznóhúsról van szó. Nos igen, s fel kell készítsem a kedves olvasót, hogy még mindig maradt ama darált húsból.

Úgy adódik, hogy ismét Chef Vikit kell említenem mint ötletadót, annak ellenére, hogy a nála található linket is végigbogarásztam.
Mostanság elég sok élesztős ezt-azt készítettem, s nekem nem tetszett a receptben említett liszt-folyadék arány. Ott ugyanis 60 dkg liszt, 3,5 dl tej és 1 dl víz van megadva. Az eredeti receptben is ez a mennyiség volt megadva, de kiegészítve azzal, hogy szükség esetén még 5-10 deka lisztet adjunk hozzá a fakanalas kevergetés közben. Így aztán én startból 3 dl tejjel indítottam. Hát lehet a 3,2 dl-t megbírta volna az én elképzelésem, de utólag már nem pótoltam, ezért nálam a 3,2 dl fog szerepelni. Ja, a vajas-olajos kencéből is megmaradt, tehát ezeket is csökkentettem.

Hozzávalók:
  • 3,2 dl tej
  • 1 dl víz
  • 25 gr élesztő
  • 60 dkg liszt
  • 1 tk cukor
  • 1 kk só
  • 8 dkg vaj
  • 4 ek olaj
Töltelék:
  • kb. 60 dkg olajon megpirított darálthús (kb. mert nem mértem)
  • kb. 30 dkg zsíros juhtúró
  • 2 kisebb dobozos natúrjoghurt
Langyos tejet-vizet elkeverem az élesztő-cukor-só mennyiséggel. Hagyom kicsit állni. Aztán fakanállal belekeverem a liszthez. A kapott tésztát 3 fele osztom, mindeniket egyforma méretre kinyújtom (vigyázat, könnyen a nyújtódeszkához vagy a sodrófához ragad, erőteljes lisztezésért kiabál). Közben a vajat megolvasztom, hozzáadom az olajat. Egy szilikonecset segítségével megkenem az egyik kinyújtott lapot. Erre helyezem a második lapot, amire a töltelék kerül, majd ráborítjuk a harmadik lapot. Ezt ismét megkenem a vajas kencével (vigyázat, a második lapra nem jár vajas cuccos, csak a töltelék).
Most jön a hajtogatós rész: a felső részt behajtom a lapok képzeletbeli közepéig, alsó felét szintén (azaz az előző hajtás találkozásáig). Ugyanezt megismétlem a jobb meg a bal oldallal is.
Ezután kissé kinyújtom a kapott tésztát, akkorára mint az a tepsi amiben sütni szeretném (emlékeztető: lisztezünk, mert fölöttébb ragadós). A tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tepsibe emelés nem a legkönnyebb feladat, de nem lehetetlen. Miután beemeltem, 1 órát huzatmentes helyen letakarva pihent, majd a tetejét megkentem (most nem tojással, mert nem akartam a maradék olajos vajat pakolászni, így továbbra is azzal kencéztem), majd len- és szezámmaggal megszórtam. Alsó-felső fűtésen 200 fokon kb. 50 perc alatt megsütöttem.
Azért ama darált husi nem egész mostanáig váratott magára, hanem a bejegyzés kallódott el a múlt héten, s csak most töröltem le róla a port a piszkozatban.

    5 megjegyzés:

    Ottis írta...

    Nahát ngyon egyre gomdolunk, éppen most mondtam a családnak, hogy kombet készítek péntekre.Bekapccsolom a gépet és látom, hogy te is azt készítettél .-)

    4Gyerek írta...

    nekem meg a keksz ül már idők óta a kamrában, s várja, hogy szalámiba átmenjen. ez most egyenlőre megint elmarad, mert az elsőst a doki diétára fogta, s nem akarom pluszba próbára tenni a kis lelkét.

    Chef Viki írta...

    Juj, de szép lett! Jól elfogyott?

    Ideálisan használtad fel a darált húst :-))) Meg még a juhtúró... Nyami!!

    4Gyerek írta...

    Hát maradt meg belőle, kicsilány oviban kajál, kiffiam nem vót itthon, elsős csajom pocigondokkal küzd (most épp abszolút diéta mint említettem), nagylány két adagot bevágott, de a maradékkal csak nem bírkózhattunk meg szülőkül. S másnap már csak nekem csúszott. Fene ebbe a famíliába, csak frissen szeretik leküldeni a hamikat.

    Vicuska írta...

    Finom lehetett!!!