Oldalak

2012. 05. 13.

Konfitált marhapofamirigy rösztivel

Az úgy volt, hogy szóltam itthon, hogy kellene a mészárossal dumálni, hogy mint törzsvevők, guberáljon össze nekünk némi pofahúst. Oldalborda pedig észben is tartotta (Hajnalka látod, nem úgy mint a konyhai kütyüt), majd hazaállított egy kis zacskóval. Benne valami érdekes. Magamtól csak úgy nem jöttem volna rá. Nem sertés hanem marha, nem hús, hanem mirigy volt benne. Hát jól van, gondoltam. S előadtam, hogy márpedig azt konfitálni fogom. Kon.....micsoda? Nézett rám kérdőn. Én pedig kivágtam magam, hogy látod-látod, ha nem olvasol szakirodalmat csak azt ami téged érint. De rámhagyta, gondolta ha nem kukoricadarával vagy olajbogyóval házasítom össze, akkor tuti finom lesz. Hát az lett.



Hozzávalók: 
  • 1,5 kg marhapofa mirigy, 
  • 2 fej fokhagyma, 
  • 8-10 darab aszalt paradicsom, 
  • 2 l kacsa- vagy libazsír (ha nincs, helyettesíthetjük disznózsírral is)
  • só, bors
 
  a rösztihez: 
  • 80 dkg krumpli, 
  • 3 tojás, 
  • só, bors,
  •  zsír a sütéshez (a konfitálás után maradt zsírból nyugodtan használhatunk)


A mirigyet előző este besózzuk, borsozzuk és éjszakára hűtőszekrénybe tesszük. Másnap egy tűzálló tálba fektetjük, mellé szórjuk a megtakarított fokhagymagerezdeket és az aszalt paradicsomokat. Annyi olvasztott zsírt öntünk rá, amennyi befedi (nem érdemes nagyon nagy tálat használni). Sütőbe toljuk, 100 fokon 5-6 óra alatt puha-omlós lesz. Időközben a krumplit héjában megfőzzük, hagyjuk kihűlni, majd krumplinyomóval összetörjük (használhatunk húsdarálót, de a türelmesebbek villával is szétnyomhatják).  Az összetört krumplihoz hozzáadjuk a tojásokat, sózzuk, borsozzuk. Kis lepényeket formázunk, melyeket forró zsírban, mindkét oldalukon szép pirosra sütünk.

3 megjegyzés:

Roza írta...

Ez a marhapofa mirigyet még sosem hallottam, de borjúmirigyet (ami egyébként hasonlóan néz ki) én is készítettem régebben, amikor még hozzájutottam. Biztosan ez is finom:)

Viki írta...

Hát én még ilyen életemben soha sem ettem. Lehet, úgy járnék vele, mint a pacallal? Megfőzöm, megfőzöm, de soha sem enném meg.
El nem tudom képzelni milyen lehet. Na majd ha megyek látogatóba hozzátok, ezt készíts légyszíves :) :) de azér legyen más is ! :)

M@rti írta...

Jééé, nem is hallottam róla! ...és valószínű, hogy nem is fogok... Pedig biztosan finom annak, aki szereti, mert gusztán megoldottad, és kihoztad belőle a maximumot! :-)))