Kacsa medvehagyma takaróval

Tegnap említettem, hogy volt sült kacsa. Igen, a tök mozgalmas tegnapelőtti nap. Mikor is egész nap mostam, ruhát szárítottam, hajtogattam, könyvelési papírokat rendezgettem, vásároltam, sőt szülinapra ajándék könyvet is vettem. Bár még csak 2 napja, de már nem is emlékszem milyen levest dobtam össze, gyors volt, az tuti. Aztán szerencsére volt egy konyhakész madár (kacsa), amit besóztam, medvehagymával borítottam, sütőzacsiba huppantottam, annak száját bekötöttem, s úgy ahogy volt, ment is a sütőbe. A tálban levő lé az a sajátja. Míg oviba voltam Kicsilányért meg a vásárlásokat bonyolítottam, Elsőszülött krumplit takarított, kockára vágta, s odatette főni. Oldalborda pedig kis olívaolajjal nyakonöntötte, s tálalta is a finom kis kacsa mellé. Kicsilány nagyon díjazta azt, hogy eme állatnak hiányzott a nyaka, de a nyaki bőre ellenben az állaton volt. Ő a nagy sült-főtt bőr imádó. Mind egy szálig elfogyott, igaz nem is volt olyan hatalmas (ráadásul hiper-szuper akciósan lőttem, 25 lej helyett csak 10 lejes kilós áron). De mindenikünknek bejött ez a semmi agyonfűszerezés, és mégis finom, pihe-puha húsocska.

Holnapra pedig kérek szépen jó időt, T-steak van kivéve a fagyasztóból, grillen képzeltem el, remélem összejön, s akkor holnap mutizom.

Zöld-, rakott palacsinta

Bűnös vagyok, tudom. Eltűntem. Nem alkotói válság, á....dehogy (még ha divatos is lenne azt mondanom). Egyszerűen dög vagyok. Vagyis fogalmazzak szebben? Ez az időjárás kiborít, egész héten tervben volt, hogy kimegyek a domboldalba ibolyát szedni (neeeem, nem Anyósomat, őt csak szedje Apósom), de ha nem az eső esett, akkor havazott. Miért nem bír a tél elszakadni, s teret engedni a tavasznak? Vagy egyszerűen csak Kicsilány kérésének igyekszik eleget tenni, miszerint ő még akar olyan lapótyával csúszkálni? Minden esetre most már ez is kipipálva, szóval tényleg kérem szépen végérvényesen a tavaszt. Sőt, most már követelem. Ma is kint voltunk egy személygépkocsit "menteni", kissé eltévedt a pasi, olyan helyre ment ahol semmi keresnivalója, becsúszott a dagonyába, onnan tovább már segítségért kiáltott.

Kiffiam is a maximumot hozza magából, ne persze nem a maximum jót, á...dehogy. Végülis gyermekből van, csak épp az extrémebbikből.

Aztán a héten a hab a tortán egy este 11 óra után volt, mikor a kazánházunk felől gyanús hangok jöttek. Ha tetőablaka lenne a helynek, akkor azt mondtam volna az ablakon koppanó eső hallatszik. De mert nincs....egyből bajt sejtettem. Beigazolódott. A melegvizes rendszernél a tágulási tartály (ismét) kilyukadt, s már úszott minden. Hú, azért nem kellett volna ez az izgalom lefekvés előtt. Bár elgondoltuk, mi lett volna ha már mindenki alszik a házban? Avagy ha nappal épp senki nincs itthon. Ajajjj....

Na, azért persze a család nem éhezett, itt-ott kommentjeimből ki is derülhetett, hogy az élet nincs megállva. Csak sűrűn megtörtént, hogy a fotózás elmaradt. S már milyen egy kajás bejegyzés kép nélkül? 

Volt medvehagymás zsemle, medvehagyma krémleves, sült kacsa (na jó, erről valami kép lakozik a gépben), sőt volt egy hatalmas csoportnak készítve krumplisaláta meg panírozott husi.

Most inkább valamit az archívumból hozok nektek, ez egy régi darab. Legalább a konyhában legyen némi zöld alapon. Pl. spenót. Avagy paraj. Ki hogy nevezi.

Hozzávalók:

• 14 db palacsinta, recept ITT   
•  0,5 kg friss spenót (szükség esetén lehet fagyasztottal is helyettesíteni) 
• 10 dkg krémes, kenhető juhtúró
• 10 dkg sajtkrém (ízlés szerint apríthatunk bele metélő- vagy medvehagymát)
•  1 közepes doboz tejföl 
•  só 
•  bors 
• őrölt szerecsendió (frissen őrölt vagy reszelt az ideális) 
• olívaolaj

A spenótleveleket megtakarítjuk, megmossuk, darabokra tépkedjük. Kevés olivaolajon megfonnyasztjuk.

A juhtúrót villával összetörjük, tejföl felével krémesítjük, s beletesszük a megfonnyasztott spenótot. Fűszerezzük: só, bors, szerecsendió.

A tejföl másik felét összekeverjük a sajtkrémmel. Ízlés szerint még sózzuk-borsozzuk

A palacsintákat rétegezzük: 1 palacsinta, zöld krémet kenünk rá, következő palacsinta, erre jön a fehér krém, s így tovább míg van alapanyagunk.

Kicsit hagyjuk pihenni, míg összekötnek az emeletek, majd szeleteljük akár egy tortát és tálaljuk. Jelen esetben krumplipüre és labdapecsenye (azaz fasírozott) mellé volt felszolgálva.

Stíriai metélt

Valaki mondja meg nekem, hogy miből lesz, de főleg azt, hogy hová tűnik az idő. Egyszerűen nem bírom saját magam utolérni. Kiffiam alvásidején kívül nagyvonalakban állandó felügyeletet "kér". Vagyis inkább nem ő kéri, hanem ajánlott ha felügyelve van. Nem is tudom felsorolni a "jócselekedeteit", legutóbb legisebb nővérének az egyik (jelen esetben épp a műanyag) babakocsiját vágta szín erőből földhöz, hogy annak helyből letört a hátsó két kereke. Szóval kimondom én tisztán: ha teheti, azonnal kártékonykodni kezd. S mert kizárt, hogy ébrenlétei alatt mindig valaki karnyújtásnyin belül legyen tőle, így adva vannak a rongálások, szülői szemmel nézve egyáltalán nem humoros csínytevések. Már ott tartottam minap, hogy azt mondtam ha a gyerek tegnaptól járna oviba is késő lenne. Na, de majd szeptembertől. Remélem nyáron a szobatisztaságot kipipáljuk.

S ha már az ember lánya időhiányban szenved, akkor mit is áll neki vacsorára készíteni? Na mit? Hát naná olyant, ami rengeteg mosatlannal jár s eléggé időigényes.

Múltkoriban elkövettem Tücsök Bogár krémesét, majd Maimoni és Ottis vargabélesei alapján megszületett az én verzióm is. Ez utóbbiról fotó nem készült, felzabáltuk. De tuti még lesz, nekem gyerebe típusú volt. Vargabélest tárgyaltuk a húgommal a skype-on, s javasolta a stíriai metéltet. Hát miért ne? Hát de, de legközelebb majd úgy 3-4 év múlva (ma reggel még 5 évet mondtam). Hamarabb is neki lehetett volna fogni, de ha Oldalborda folyamatosan elfelejtette teljesíteni a megbízatást, akkor.....ki kellett várni míg a tehéntúró begyűrűzik a konyhámba.

Hozzávalók

• 1 kg tehéntúró
• 2 + 5 tojás
• 60 dkg liszt
• 4 dl tejföl
• 1,5 dl tej
• 10 + 10 dkg olvasztott vaj (vagy margarin, nekem csak vaj volt most készleten)
• 15 dkg cukor
• reszelt citromhéj
• mazsola
• porcukor

A tejfölből jó fél dl-t külön veszünk, abban elkeverünk 2 tojást, csipet sót, majd hozzáadjuk a tejet, a (szükség esetén) áttört túrót és az egyik rész, liszttel elmorzsolt vajat. Lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, s állítólag fél centi széles, 3 centi hosszú metéltre illik vágni. Hát nekem a toleranciám klasszisokkal nagyobb volt ennél, de ízben szerintem nem, csak aspektusban változtat. De jelentem annyira nem, hogy ne fogyjon nagyjából el (na jó, maradt mára is, de nem sok). A metélteket forrásban lévő sós vízben kifőzzük, majd a maradék vajat megolvasztjuk, s a kiszedett metélteket azzal öntözzük meg.

A tojássárgákat a cukorral kikavarjuk, a fehérjét csipet sóval felverjük, majd e kettőt összekeverjük, beletesszük a maradék tejfölet, citromhéjat, mazsolát. Ezt a masszát a metéltekre öntjük, jól összekeverjük, s mehet bele egy nagy tűzálló tálba, aminek az alját akár ki is kenhetjük pici vajjal, megszórhatjuk zsemlemorzsával, de én nem tettem. 200 fokos sütőben kb fél óra alatt szépen megpirul a teteje. Akkor kivenni, picit hűl majd jöhet a porcukor fátyol a tetejére.

Az adagot nyugodtan lehet felezni, hisz nálunk a létszámhoz még az Anyukám is csatlakozott most.

Gyömbérsör házilag

Imádom a gyömbért. Igaz nem olyan rég fedeztem fel magamnak mint gumók, de azóta rendszeresen van itthon. Régebben mikor Mo-on jártunk, folyadékbevitelem hatalmas hányadát a Canada Dry nevű itóka tette ki. Van vagy másfél éve, hogy egyik hypernek a galériájában található kis üzletecske nyomatta a gyömbérsör reklámját. Csak épp abban az előrehaladott órában már zárva volt. Érdekes mód addig még nem hallottam a gyömbérsörről, így naná arról sem volt fogalmam, hogy az lényegében csak ital, mert egyáltalán nincs alkoholtartalma. Azóta már tudom, hogy a gyömbérsör eredetét Angliára vezetik vissza, hogy eredetileg 11% volt az alkoholtartalma (ugye a "rendes" átlag sörök 4-5% körüli alkoholtartalommal rendelkeznek), majd egy alkoholokra vonatkozó jövedéki törvény alapján ez 1855-ben 2% alá lett zsugorítva.

Londonban sikerült nem elkerülnöm némi gyömbérsör beszerzését, így most határozottan vettem kezelésbe az itthoni 5 db, tökéletesen záró sörösüveg készletet házi gyömbérsör készítés céljából. Kísérlet jelentem sikerült.

Hozzávalók:

• 2 ek gyömbér frissen reszelve
• 1/4 ek sörélesztő (mielőtt ilyent mentem volna az üzletben vásárolni, kipróbáltam "rendes" élesztővel, működik)
• cukor, méz ízlés szerint
• 1 citrom leve
• 1 két literes pillepalack
• víz

A gyömbért a citrom levével jól összekeverjük. A palackba tesszük a cukrot és/vagy mézet, az élesztőt, majd a citromleves gyömbért. A palackot feltöltjük vízzel, jó 3 ujjnyit szabadon hagyva. Lezárjuk, s meleg helyen érni hagyjuk. 36 óra után már érezhető a buborék képződés, 48 óra elteltével már szuszogtatva tudjuk nyitni az üvegünket, másképp tuti a fürdés (Középső csajom persze megfürdette a konyhapultom s környékét).

Nálunk az eredmény gyors gyömbér utánpótlásért kiabált. Másodszorra már én is bevetettem a pillepalackos módszert, hisz akkor startból dupláztam az adagot. Hát mit is mondjak. Kicsilány issza a legkevesebbet, én a legtöbbet. De így is az 5 liter nem sokáig elég. Még úgy is, hogy mást is ittunk.

Csicsóka krémleves

Édesanyám februárban bő 3 hetet Bp-en tartózkodott. Előtte nálunk volt, akkoriban valami kapcsán beszélgettünk a csicsókáról. Kértem, ha nem esik nehezére, majd vegyen ott ebből a nálunk felhajthatatlan gumós zöldségből. És lőn. Már említettem, hogy egy részéből csicsókás-krumplipüre készült, a másikat föltétlen levesben szerettem volna látni.

Hozzávalók:

• kb. 60-70 dkg csicsóka
• 1 nagyobb krumpli
• 1 édeskömény gumó
• 2 dl tejszín
• pici hagyma
• kevés olaj
• füstölt kolbászkarikák
• só, bors ízlés szerint, esetleg egy leheletnyi őrölt szerecsendió

A csicsóka takarítása kissé időigényesebb mint a krumplié, de nem veszélyes. Szóval a gumósokat megpucoljuk, felkockázzuk. Az édeskömény külső rétegét lehúzzuk (ha szép friss, akkor megmossuk és maradhat), majd azt is daraboljuk. A hagymát aprózzuk, majd olajon megfonnyasztjuk. Erre jön az édeskömény, párat forgatunk a fakanállal, majd bele a csicsóka és krumplikockák. Felöntjük vízzel, sózzuk-borsozzuk (ez utóbbit én most kihagytam). Mikor megfőtt, botmixerrel pürésítjük. Utána mehet bele a tejszín, tálaláskor pedig a tányér leves tetejére tegyünk füstölt kolbászkarikákat (akár csipsznek elősütve, akár csak úgy natúr), s itt került első kipróbálásra a dióolaj. Picit tettem a tetejére, egyrészt dekornak, másrészt finom aromát kölcsönzött a meleg nedűnek.

Andicsek írta, hogy nála a család leszavazta a csicsókát. Nálunk a gyerekek kétpofára tolták be, s nagyon remélik, hogy Mamánál a kertben megmaradnak s szaporodnak az eldugott gumócskák. Oldalborda különösebben nem harapott rá a csicsókára. Na ja, bezzeg ha jó csilisen tálaltam volna neki, már rögtön másképp nyilatkozott volna.

Répafánk

Belelapoztam a receptes füzetembe. Egy olyan finomság amit emlékeim szerint lánykoromban készítettem utoljára. Hát épp ideje volt megismertetnem a családdal. Főleg mert nem is bonyolult, főleg ha a konyhai elektronikát is bevetjük.

Hozzávalók:

• 60 dkg sárgarépa megpucolova és apró lyukú reszelőn lereszelve
• 45 dkg liszt
• 3 dkg élesztő
• 1 tk cukor
• tej (azt hiszem olyan 2,5 dl ment bele, de nem mértem)
• 3 tk őrölt kömény
• 3 tojás
• 3 tojásfehérje
• só, bors
• olaj a sütéshez

Acukrot a langyos tejhez keverjük, felfuttatjuk benne az élesztőt. A lereszelt répához adjuk, majd ehhez keverjük a lisztet, beletesszük az egész tojásokat. Fűszerezzük: só, bors, őrölt kömény. A tojásfehérjék felvert habját is a masszához keverjük. Felforrósított olajba kanál segítségével fánkokat szaggatunk, szép pirosra sütjük mindkét oldalát, majd papírra szedjük. Magában is lehet enni, körítésként is szuperül megállja a helyét. Kiffiam tegnap folyamatosan a fánkos tál körül ólálkodott, s mondhatni egész délután-este azt tömte magába. Ha próbáltam megálljt inteni neki (mert aggódtam, hogy sok lesz belőle) éktelen tiltakozásba kezdett. Nem az a fajta pasas, akit meg lehet állítani az evésben.

Díjat kaptam, illik megköszönni - diós rozsos kenyér

Múlt héten hozzám is megérkezett Ottis jóvoltából a tavaszi díjözön. Aztán ma Chef Viki is gondolt ezen díjakkal többek közt rám is.
Na meg persze Viki is átadta, én ott helyben Nála meg is köszöntem, illik itt is megtennem.
Közben pedig úgy tűnik a díjeső nem állt meg (ha épp odakint a valódi eső is zuhog), TücsökBogár is volt oly kedves, hogy átnyújtotta nekem.
Mindenkinek köszönöm szépen mégegyszer.

Nagyon szépen köszönöm nektek.

Díjas kötelezettség megköszönni (egy sorral fennebb), belinkelni akik küldték (még picivel fennebb), tovább kell adni 10 bloggernek. Most én leszek az aki (többek közt) megszakítja a sort, bármerre nézek már mindenkinél jártak e díjak, de ha netán valakinél még sem, akkor itt van, kérem fogja és vigye. 

Azt hiszem, hogy ezért a díjakért cserébe küldök Nektek egy kis reggelit. Kenyeret én sütöttem, Max leírása alapján, sonkát pedig Édesapám készítette. Hú de finom, közel mint amit Dél-Olaszországban vettünk-ettünk. A vaj nem házi, de egy kisebb tejfeldolgozótól van, nagyon finom.

Majd holnap update-elem a bejegyzést, s leírom nálam hogyan készült ez a finom kenyér. Középső csajommal naaaagyon bejött nekünk.

update, igaz kicsivel tovább tartott.

Szóval mint Maxnál említettem, öregtésztám épp grahamos volt, ami annyit jelent, hogy az öregtészta alapanyagaiban a 0,5 kg kisztből 200 gramm grahamliszt volt. A többi azonos az itt leírtakkal. Tehát

Hozzávalók:

• 25 dkg öregtészta
• 9 dkg rozsliszt (1 dkg-ot csak nem hagyhattam a zacskó alján :D )
• 12 dkg rétesliszt
• 29 dkg fehér liszt
• 3 ek dióolaj (ez azért nem sk, hanem bolti volt)
• 12 dkg pörkölot, apróra vágott dió
• 1,2 dl tejsavó
• 2 dl víz
• 2 csapott tk só
• 1 tk cukor
• 1 csapott tk búzasikér
• 1,5 dkg élesztő
• 1 ek almaecet

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe tettem (alól a folyadék, bele az élesztő majd az összes többi száraz hozzávaló), dagasztó programmal 20 percig dagasztottam. Utána gép kikapcsol,  s hagytam még 50 percig kelni. Ezután két részre osztottam, két kalácsformát kibéleltem sütőpapírral, a tésztákat formáztam, s a sütőpapírra helyeztem. Ismét egy kelesztés következett (letakartam a formákat), majd bő fél óra múlva 220 fokra előmelegített sütőbe tettem, előtte a tetejét megspriccoltam vízzel, a sütő aljába is kevés vizet löttyintettem. 15 perc után a hőfok 180 fokra csökkent, s még 25 percig sültek. Rácson hűltek ki, Isteni finom kenyérkéket kaptam végeredményül.
Oldalborda vajjal majd lépesmézzel kent szendvicset tett először belőle a lányoknak. Kisfiam úgy üresen meg 2 szeletkével is betolt belőle. Kérés az volt, hogy ilyent még süssek. Rendben.
Sonka recept nix, érdeklődés esetén majd elkérem Édesapámtól (bár lehet a gmail-es netes postafiókomban valahol megvan).

Mézes kókuszkrémes kosárkák

Volt pár ötletem a Mézigörl hírdette méz témájú VKF-re, aztán nagyvonalakban sikerült az ötleteimmel maradnom. Igaz, a hónap elején készítettem szárnyast zöldség körettel, aminek a pácában volt méz is (kíváncsiak számára itt), tehát nem idegen előttem a méz sütiken-nasikon kívüli bevetése sem. Meg ugye akkor az egyik kitét teljesítése sem bonyolult, miszerint a receptben a hozzáadott cukor mennyisége ne haladja meg a mézét.

 

Egy hete már valami kókuszosra fájt a fogam (na jó, a fogam, nem pedig az a fránya gyökér :D ). Vasárnap már annyira jutottam, hogy összedobtam valami linzeres tészta alapanyagait egy tálba, amit végül tegnap este vettem kezelésbe. Már nagyon égetett ez a mézes határidő. Vettem két kókuszt is (mint nagy kókuszimádó mostanság nem is veszem a kókuszreszeléket, csak a friss kókuszokat, max ha olyant nem találok akkor mondok le az itthoni előállításról). Az este megsültek a kosárkák, ma belekerült a krém. Az természetes volt, hogy nekem ízlett, de a családom is alig bírja abbahagyni az egyes darabok betolását.

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg cukor (itt mellélőttem, miután a kosárkák kisültek jöttem rá, hogy mézes verzióban illett volna gondolkodnom, maradjunk annyiban, hogy a krém lett csak mézzel édesítve)
• 15 dkg zsír
• 1 tojás
• 1 tojásfehérje (a recept eredetileg 3 tojás sárgáját ír, de nekem már így is adva volt egy fehérjém, szóval az eredeti receptet átkomponáltam)
• 1 szűk csomag sütőpor
• pici citromlé a sütőpor felfuttatásához
• kevés tej

Minden hozzávalót összegyúrtam, majd a kosárka formákba jó diónyi nagyságú tésztát tettem, s azzal kibéleltem a formákat. Formáknak nem kell semmiféle előkencézés, símán kifordulnak sülés után a sütikék. 180 fokon olyan 8 perc alatt sültek meg.

A következő krémmel töltöttem meg (habzsákom még mindig nincs, Oldalbordától kaptam ugyan egy hatalmas nyomócsövet, de kiderült módosításra szorul, mert XXL-es méretű Góliátra tervezték a pasik).

• 5 dl tejszín
• 15 dkg méz
• 4 dkg étkezési keményítő
• 25 dkg kókuszreszelék
• 1 csomag zselatin (10 g-os)
• 10 dkg vaj
• kevés víz

 A tejszínt felforraltam, elkevertem benne a vajat. A keményítőt pici vízzel símára kevertem, hozzáadtam a tejszínhez. Visszatettem a tűzre, kevergetve besűrítettem. Mikor kihűlt, belekevertem a mézet és a kókuszreszeléket. Sajna a méztől kissé folyós lett a krém, ezért nyúltam a zselatinhoz (nem akartam keményítőzni, mert akkor ismét forralás, s akkor már hiába bele a méz). Egy tasak zselatint kevés vízbe áztattam (közel sem annyiba mint az az útmutatóban olvasható), majd a leírás szerint gőzfürdő felett olvadásig kavargattam. Utána zutty bele a krémbe, majd kis ideig hűtőszekrény. Onnan kivéve a krémet jó alaposan megkavartam, s mehetett is a kosárkákba.

A fotón látható üvegben a méz bodzavirágokkal már egy szűk hónapja össze van zárva. Nem azzal készült a krém, szándékosan, mert a kókuszt akartam domináns íznek. De nagyon finom kis mézhez jutottam így, jó lesz a gyerkők esti tejcsijéhez kis változatosságképp.

Vajas-leveles tésztába bújtatott máj és sajt

Hát az úgy volt, hogy bár Elsőszülött állítása szerinti kedvence a máj, még sem szerepel túl sűrűn az étlapunkon.. Ma pedig azt vettem elő a fagyasztóból. Igenám, de tegnap püre, akkor ma ha ugyanazt teszem az asztalra, Oldalborda megmondja, hogy neki már fáj a térde. No de májat akkor hogy is készítsem? Valahogy egy teljes újításra vágytam, de fogalmam sem volt mit is akarok. A napokban gasztros folyóírásokat lapozgattam, valószínű ott ragadt le az agyam egyik sarka a vajas-leveles tésztánál. Mert egyre csak azon gondolkodtam hogyan házasítsam a májjal. Végül egy olyan finom vacsora kerekedett, hogy Oldalborda egyszerűen nem hitte el, hogy nem valamelyik gasztros oldalról koppintottam az ötletet.

Ha netán mégis elkészítette más is, akkor arra annyit tudok mondani, hogy nem csak egy tarka macska van a világon.

Hozzávalók:

• máj
• sajt
• vajas-leveles tészta
• kevés olaj

A tészta az boltban volt vásárolva, szintén a fagyasztóban figyelt. Most egy 80 dk-os adag fele lett felhasználva, próbálkozás címszó alatt csak egy rúd készült el vacsorára.

A májat kis vékony hasábokra vágtam, kevés olajon megsütöttem, épp már ne csorogjon belőle a vér, szép rózsaszín legyen belül. Papírtörlőre szedtem.

A leveles tésztának a hosszabbik oldalára egy rend májat tettem, majd egy sor sajt szelet következett, ismét máj, ismét sajt, míg el nem fogyott a sorok alapanyaga. A tészta körülbelül egyharmada lett lefedve. A maradék tésztát ráhajtottam a töltelékre, felcsavarván. 

Volt egy előzőleg kimaradt tojásfehérjém, azzal lekentem a rúdat, amit sütőpapírral bélelt tepsibe helyeve toltam be a sütőbe. 180 fokon sült kb bő 20 percet. 

Kb 5 perc türelmünk ha volt, hogy kicsit hűljön, tudjam szeletelni. Érdekes módon, alig igényelt sózást, annak ellenére, hogy a májat nem sóztam meg, lévén azt csak a tányérban szokás, ha nem akarunk cipőtalp keménységet adni a fogsorunknak.

Család egyöntetű véleménye, hogy ilyent igenis sűrűn készítsek ezután. Hát nem fogok ellenkezni. Kivétel nélkül mindenkinek ízlett, holnapra is ilyent rendeltek. Csak nem lesz elég a vajas tészta másik fele.

A fotózásra közel semmi idő nem volt, Kiffiam kész volt kiemelni a szeletet a tányérunkból.

főztem, sütöttem, de még mosogattam is. és még sem mutatom

Hát tényleg nem mutatom. Mert nem készült róla fotó. Mármint pl. a tegnapi ebédről. Pedig bizisten akartam, csak kis házi perpatvar alakult ki, így maradjunk annyiban, hogy legalább az étkészlet nem lett szaporítva darabszámilag.

Na jó, azért elmondom, hogy a kettes számú gyöngytyúkból lett leveske, ami tényleg rém ízletes volt. Az állatka főzés után úgy egyben átkerült egy tálba, be a sütőbe s szépen megpirult. Csicsókás krumplipürével, tejszínes zöldborsóval és ecetes pritaminpaprikával vala tálalva. Oldalborda beleesett a csapdába, míg a két nagylány azonnal kiszúrta, hogy nem síma mezei krumplipüre van a tányérjukon. Édesanyám megtartott egy pár darab csicsókát ültetés céljából, nagyon remélem sikerül a kertjükbe honosítani ezt a kis gumós finomságot, nekem nagyon bejött így első próbálkozásra. Még van egy adag, abból krémleves fog készülni.

Na jó, persze ez csak a tegnapra érvényes, hogy nem lett fotózva. Azon felül pedig ugye adva volt családunk nagykorújai számára egy gyors londoni út (ajjé, ott már virágzott a krókusz, a nárcisz, az aranyeső, a fű is már szépen zöldellt), majd a visszafele úton beintett az egyik fogam, ami már nem is fog, hanem közel kettő és fél évtizede csak egy gyökér, ami tömve volt. Az is több mint egy lyuk alapon. Hát ez a gyökér úgy döntött, hogy eltorzítja az arcom, péntek reggelre már mint egy ufó, úgy néztem ki. Antibigyó és társai mellett azért felvágták a fogínyem, távozzon a cuccos, lohadjak le valamelyest. Ez meg is történt, ha minden igaz holnap a gyökérnek távoznia kell. Hát izgulok is rendesen, a novemberi epeműtétem meg ez a fogíny nyiszita azért bíztosíték kicsapó, pedig nem kicsi a fájdalomküszöböm (szüléseim alkalmával legalábbis a kórházi személyzet ezt hangoztatta).

Szombaton megérkeztek egy vevőnknek rendelt XXL-nél is nagyobb méretű gumiabroncsai, szám szerint 4. S ha már ennyi gyerekünk van, akkor adva volt a téma:

Csirkecomb tél űző színekben pompázó körítéssel

Oldalborda tegnap kivett egy adag csirkecombot a fagyasztóból. Tehát adva volt mit is kellene vele kezdeni. Igen, ebédet. Este láttam is Sedith-nél egy remek fogást, de alapanyag híjján újra kellett gondolnom. Nem tudom másnál történik-e meg, de most nem volt itthon semmiféle gyökérzöldség (na jó, gumós volt, de most nem kértem krumplit, a levesben is az volt). Tehát ismét a pince polca, jöhetett be egy üveg lecsó alapanyag.

Hozzávalók:

15 db csirke alsócomb

1 üveg lecsónak előkészített dinsztelt paprika (720 ml)

1 közepes méretű borsókonzerv

2 szál szárzeller (most próbáltam ezt a fajtát először, de nem utoljára)

1 marék fenyőmag

Páchoz a következőket kevertem össze:

4 ek méz

3 tk mustár

1 csapott tk koriandermag megőrölve

1 tk őrölt édesköménymag

1 mk őrölt fahéj

1/2 mk őrölt babérlevél

1 tk csípőspaprika (nem nevezném krémnek, valami Kínából kapott cucc, csilis keverék)

1 tk só

A combokat a fenti pácba tettem, sokat nem volt alkalmuk ott csücsülni, tovább kellett lépni. Úgy ahogy a tálban csücsültek, átzuttyintottam egy nagy jénaiba (maradék pácostól, mindenestől), a combokat szépen elhelyeztem egymás mellett. Majd az üveg paprikát összekevertem a borsóval s a combok tetejére simítottam. a szárzellert falatnyi darabkákra vágtam, majd azt is, a fenyőmagokkal együtt a combok tetejére szórtam.

Sütőben, alsó fűtéssel 200 fokon 2,5 órát sültek, majd 175 fokon turbógrillen kicsit elpárologtattam a léből.

Tálaláskor aki kért, kaphatott mellé frissen sült kenyeret, felitatni a tányérból a rendkívül finom szaftot.

Utolsó előtti képen még látni, hogy a tél könyörtelenül ragaszkodik a jogaihoz, kapta magát és sülés közben megpróbálta behavazni az asztalt. Szerencsére a próbálkozásig jutott. De azért én nem hiszek a sunyinak, ettől még minden kitelik. Én pedig tobábbra is próbálom a színeket csempészni. Hátha.

Update az időjárásról meg egy kis gyümölcsleves

Tegnap bemutattam (már amennyire kivehető volt), hogy havazott felénk. Aztán nekiálltam update képeket kattogtatni, majd kis túrós batyukat fabrikáltam, csajomért mentem elhozni a síedzésről (az izé a hátsómba fagyott míg leereszkedtem az autóval a full jeges utcánkon), végül nem posztoltam egy újabb képet sem. Éjszaka mikor felébredtem s kinéztem az ablakon már tudtam, tegnapi update képek mit sem érnek, újabbat kell csinálnom.

Valami kis különbség észlelhető tegnaphoz képest?

Nem látjátok? Na neeee... Akkor még egy kép, segítségül. Ezzel a járgánnyal jöttem haza este 6-kor a csajszimmal. Kicsit hóbundába burkolózott ma reggelre.

Na, de akkor kis színt is varázsoljak ebbe a nagy fenti fehérségbe.

Igaz nem tegnap ettük, hanem 1 vagy 2 hete, mikor ihlethiánytól szenvedve Középső csajszim faggattam mi is legyen a leves. Mire ő: pöttyös leves már volt a napokban, akkor ugye gyümölcslevest nem készítesz, anya? Mondtam neki, ha van konkrét elképzelése a gyümölcslevest illetően, akkor bökje ki. Hát a csaj vegyes gyümit szeretett volna. Én pedig összedobtam neki. Írrrrrrtózatosan finom volt, Kicsilány 2 tányérral tolt be, Kiffiamnak nem győztem olyan sűrűn kanalazni ahogy nyelte lefele. A megrendelést leadó lányom is teljes elégetettséggel volt eltöltve, Elsőszülött még a fényképezés jogát is átvállalta volna. Ami végül túljelentkezés miatt elmaradt.

Vegyes gyümölcsleves hozzávalók (téli recept lévén nem friss gyümikből készült):

1 üveg körtekompót (720 ml-es üveg)

1 üveg cseresznyekompót (330 ml-es üveg, saját termésű, apró mütyür cseresznyékből, amit még most magoznom is kellett)

1 doboz turmixolt eper a fagyasztóból (1 literes tejfölös doboz)

1 doboz ananászkonzerv (töltősúly 560 gr)

1 üveg szilvakompót (580 ml-es üveg, ez eléggé pépes állagú volt mire a magjait kivettem, ez a kamra mélyén megbúvó, jó pár éves darab volt)

2 dl tejszín

A darabosabb gyümölcsöket a kompótból pici falatnyi darabokra vágtam, az egészet egy fazákba pakoltam, összemelegítettem, kevés szegfűszeget adtam hozzá, majd beleöntöttem a tejszínt. A kompótok relatív édesek voltak, amit ellensúlyozott a nagyobb adag eper. Egyáltalán nem is forraltam össze, az ízek csodálatosan harmonizáltak benne, a kissé roppanósabb körte és ananász harapható maradt.

Kár, hogy nincs több cseresznye meg szilvakompótom. No, de jön a nyár, s majd akkor nem, hogy nem kell összemelegíteni az ilyen finomságot, hanem egyenesen be is hűtöm.

Mert ugye ez a tél már túl sokáig nem tarthat?

Legközelebb remélem már a virágzó gyümölcsfákról szól a tudósításom.

Időjárás jelentés 2

Méghogy megjött a gólya. Bár Autumn írt róla ITT
Meg Anyukám szerint náluk (ide kb 65 km) már a kertben bújik a hóvirág.
Hát erre csak azt tudom írni, hogy nálunk még hó van, ami meg tegnap olvadt, az ma pótlásra kerül.
Nem tudom mennyire kivehető a képen, de havazik. Sajnos.

 

azért reménykedem, hogy márciusban nálunk is nyílik majd a hóvirág. majd úgy is megmutizom nektek.

Képviselőfánk falatok meg a mai gyerekzsúr

Itt-ott említettem vala, hogy ma nálunk nagy buli lesz. Középső csajom nyári gyerek, sőt mitöbb, nevenapja is szünidőre esik. Tehát eléggé esélytelen az osztálytársakat rendes időben hívni bulizni. Így hát a csajom kialkudta az apjánál, hogy hadd hívhassa meg most télen. Hát kicsit tolódott a februári óhajához képest a dolog, mert először ugye vizsgaidőszak a nagypasinak, majd szintén ő két hétvégén versenybírának vizsgázott. Aztán mára lett meghírdetve az ereszd el a hajam eksön. 23-an vannak az osztályban, kicsit tartottam attól, hogy ha az összes gyerek eljön mi lesz. Mi lesz, mi lesz, szombat lesz, de hátrálni nem lehetett. Azért a meghívókra fel volt vésve legkésőbb tegnapig kérjük a visszajelzést. Két gyerekről megtudtuk tutira nem jönnek, 7-nem felhívtak visszaigazolással. Oldalborda még azzal nyugtatott az este, hogy tuti lesznek jó páran akik csak beállítnak. Végül csak 1 kislányról nem tudtunk előre.

Szép sorban érkeztek a gyerekek, már javában folyt a szánkózás, mikor egyik kislány megütötte a térdét. Állítólag félig az ő hibája, a másik fele a terepé volt. Nem voltam jelen. Szerencse a kislány édesapja igen, így haza is vitte sérült madárkáját, de 4 óra múlva másodkézből azon infót kaptam, hogy már semmi baja. Hálisten. Hát ez volt a bemelegítő pont. Mármint arra, hogy nem egy sétagalopp a mai nap.

Következett, hogy egy másik kislány véletlenül beborította a konyhaablakon a pohár bodzaszörpjét. Hurrá, felmosás. Majd mások előszobán túl trappoltak be csizmákkal a világos járólapra. Éljen, felmosás. Aztán egy következő üveg ásványvizet kissé balszerencsésen kereszteztem a bodzaszörppel, mert nem kifutott, hanem kirohant egy része az asztalra.

Majd készült a pizza, házigazda csajom megrendelésére. Hja, említsem már meg, Oldalbordától kaptam egy full extrás (na jó, ha full extrás lenne, akkor volna önmüködő funkciója, de az mégsincs) na mitis? Mert nem mondhatom, hogy nyújtófát, hisz nem fa, hanem inox az anyaga. Ugyanígy sodrófa sem lehet. Akkor maradjunk annál ahogy a youtube-on fellelhető Székely nyelvlecke magyaroknak II kezdőszint, táplálkozás részében található laskasirittő az említett tárgy.
Pizzatésztának most kipróbáltam a Lila Fügénél találtat. Hát majd kipróbálom nem ilyen xxl-es kiszerelésben is, mert nekem így nem lett nyerő. De egy szavam sem lehet a csajaimra, az ők tányérjukon semmi nem maradt meg, míg a vendég gyerekeknél ki lehetett találni ki mit nem szeret. Volt kinél a kis bolti sörkolbász karikák, másnál a gomba, harmadiknál a kukorica maradt meg.
A nap fénypontja az előbb említett nem sétagalopp kategóriából az volt, mikor a gyerekektől megmaradt másfél tepsi pizzából három hatalmas darabot Oldalborda le akart vinni a műhelybe az ott tartózkodó pasiknak. Előszobában a csizmákról leolvadt havon megcsúszott, tepsi a kezéből majd kiesett, aztán úgy nézett ki sikerült megmeneküljön, de végül egy kocka csak a földre zuhant, betartva Murphy törvényét. Ha már padlómosás, akkor....csak várjatok, hadd fokozzam. Oldalborda idenyújtja nekem a tepsit, hogy majd ő romelhárít. Meg is fogtam, csak mikor akarta a pasim elengedni, nem tudjuk most sem mit csinált, de jól megborította a tepsit. Még egy kocka pizza a földön. Uhhó kutyik is ma pizzás bulin voltak. Járt is nekik, hisz eléggé megzavarta őket a gyerekzsivaj, kiugatták a lelküket is.
Elsőszülött meg Oldalborda végül romelhárítottak. Persze tanulság is volt az egészből. Áááá, úgy sem lennétek képesek kitalálni mi is volt az. Hát akkor elmondom. Ha Oldalborda nem zuttyintja le a földre, én nem megyek ki az előszobába, nem veszem észre, hogy a 7 vendég gyerek közül 6-nak a csizmája/bakkancsa lucsog a víztől, s nem hívom a szülőket telefonilag, hogy csakis száraz lábbeli társaságában érkezhetnek elsős csemetéjük után. Gőzöm sincs mi lett volna ha jönnek a szülők, s a gyerekek csak atomvizes csónakokba pakolhatták volna lábacskáikat.
Na, azért még hadd mondom el a nap egy másik fénypontját. Gyerekek már bent bontották a házat, nevezetesen bújócskáztak. Egyik kisfiú, kissé molett (khmmm) a lelkem bebújt a csajom tolóajtós zekrénye alsó polcára. Csak volt amit nem tudott. Ama ajtókat kizárólag tolni szabad, ha már picit is megemeli valaki, kiakad a csatornából, s leblokál (egy kis műanyag izé eltörött, ha az meglenne nem volna ilyen probléma). Képzelhetitek mikor a saját gyerekeim (na mert tudták nekik kellett volna szólni) meg a fogságban levő gyereket kivéve a többi rohan hozzám, hogy beszorult egy fiú a szekrénybe. Persze sokkal könnyebb dolgom van mikor belülről nem nyomja senki az ajtót. De csavarhúzó, társai és megoldottam. Másképp adhatnám vissza a mérnöki diplomám.
Közben persze Oldalborda is nyomta a magáét, szgépet sűrűn kellett látogatnom, ugyanis aukciós oldalon licitáltatott a drágám. Ehhez persze angolul kellett nyomassam a leveleződést. Csoda, ha az éccaka 2 órás lefekvés mellett már nagyon vonzódom az ágy irányába?

S hogy ne maradjatok recept nélkül, a gyerkőknek felszolgált kókuszkrémes képviselőfánk következzék. A fánkocskák receptjének kiválasztásakor hatalmas bajban voltam, nem tudtam, hogy az Édesanyámtól tanult, beváltat használjam, avagy újítsak. Végül Eliftől, az Ízmorzsák szerzőjétől kölcsönöztem, hála ugye Tücsök Bogár VKF-jének. A recept duplázva van, meg annyiban különbözik, hogy most nem vaj került bele, hanem margarin, s az is olvasztva volt mérve.

Hozzávalók a tésztához:

• 0,5 l víz
• 2,5 dl olvasztott margarin
• 1 kk só
• 2 el cukor
• 0,5 l liszt
• 8 tojás

A vizet a margarinnal, sóval és cukorral főni tettem. Mikor felfőtt, hozzáadtam a lisztet, majd alaposan elkavartam. Tűzről levettem, egyesével (!) belekavartam a tojást, mindenik tojást felvette a massza, s csak utána jött a következő.
Itt is volt egy jó kis sztorizás, Oldalborda betartotta az ígéretét, amit a Churros-os szerencsétlenkedésemkor tett. Éspedig kaptam egy óóóóóriási nyomócsövet. Olyannyira óriási, hogy nem is igazán tudom használni. Ezért a pasim kellett a képviselőfánk tésztáját a sütőpapíros tepsire gombócolja. Hát némelyik olyan is lett, de nem ez a lényeg. Majd alkalomadtán megmutizom ezeket az új konyhai szerszámaimat is.
Nos, miután a tepsi megtelt gombócokkal (nagyon nem kell egymás közelébe tenni, mert kissé dagadósak a drágák), 200 fokos sütőben kb 22 perc alatt lettek megsülteknek nyílvánítva. Ezt ugye éjfél után. Ma ét és fehércsoki olvasztott keverékébe mártottam a tetejüket, majd száradás után kalapot vágtam nekik, s megtöltöttem igencsak finom kókuszos krémmel.

Hozzávalók a krémhez:

• 2 dl tejszín
• 35 dkg kicsöpögtetett joghurt (ismét lőttek a Chef Viki féle Rama Creme Bonjour projekt valóra váltásának)
• 2 kókusz megtakarítva
• 6-8 ek cukor
• 1 ek házi készítésű vaniliás cukor

A  tejszínt habbá vertem. A kókusz húst aprítógápbe tettem, s jól összezúztam, krémes kókuszreszelék lett belőle. Igencsak friss kókuszt sikerült vennem, egyik kókusz szűk negyede már nem érte meg a krémbe kerülést, előtte nasivá változott.
A tejszínhabba finoman belekevertem a kicsöpögtetett joghurtot, majd a kókusz aprítványt s a cukrokat.
Következhetett a fánkok töltése. És ilyen sem volt még mostanában, a krém meg a fánkok mennyisége pontosan passzolt. Semmiből nem maradt még pici sem.

A fotó olyan-amilyen. Oldalborda készített egyet kint az első tányérról verőfényes napsütésben, de az még pocsékabb mint amit én sötétedés után egy másik tányér fánkról fotóztam. Ez van, elismerem a fotózáshoz nem értek. Szeretnék, de nem megy. Néha elcsípem, aztán elfelejtem mit is csináltam akkor. Pedig a gép sokkal többet tud mint amit mi kihozunk belőle.

Szuflé hallal, almával, savanyú káposztával

Azt hiszem kezdek belejönni abba, hogy halat ha nem is minden héten, de olyan 10-12 naponként terítékre pakoljam. Nekem bejön, eddig a családnak is, kíváncsi vagyok mikor kezdődik a zúgolódás. Remélem nem mostanában, én nagyon szeretem.

Tegnap überbrutál hisztis volt a Kiffiú. Csak úgy. Nem tudom milyen volt a Hold állása, avagy más hasonszőrű megfigyelésnek is híjján vagyok, ez tény, hogy gyerekem olykor utoléri a hoppáré. Tegnap reggel öltözés után egyszercsak rámnéz, földhöz vágja magát, s kezd ordítani. Én meg csak néztem ki üresen a fejemből, hogy ez mi. S ez egész nap így folytatódott. Délután már nem bírtam, kiraktam a szobából a folyosóra. Egy darabig még nyomta az előadást, majd besomfordált mellém, s szól: Anya! Rákérdeztem: befejezted a hisztit? Mire roppant meggyőző bólogatást kaptam válaszul. S lőn. Tényleg nem hisztizett. Több mint fél órán keresztül.

Ma reggel rákérdeztem, hogy a hisztis fiam kelt-e fel. Rázta a buksit. Tényleg még nem hisztizett, pedig másfél órája ébren van. Hab a tortán, hogy ma Elsőszülött is itthon van, ugyanazok a tünetek jöttek elő pár napja nála mint amik a tavaly húsvét hétfő estéjén a kórházba vitték a drágámat. Ujja a körömház mellett begennyesedve (máskor beváló házi praktikák kilőve, most nem jöttek be), torka fáj, nyelni, beszélni alig tud, köhög csúful. Ma irány a családorvos. Nagyon vágytam már bő 2 hónap baci meg vírusmentesség után egy kis betegségre. Persze borult az egész napi tervem. De azt remélem nem lesz megint kórházasdi, az a csajnak sem tenne jót (főleg iskolaidőben...tavaly a tavaszi szünete volt elcseszve), meg minket is kikészít idegileg. Kórházi látogatás erősen korlátozott, telefonban meg folyton nyígott: állítólag vacsi nélkül maradt (na mert szóltak, ő meg nem ment kajálni), unta magát s folytathatnám. Szóval kérünk némi gyógyenergiát. Meg persze a többi sem kéne elkapja. Nekem 2 napig borzasztóan fájt a torkom, mára talán lecseng. Ámen.

Nos, a tegnapi napom ugye carul indult. Némi halfilé a hűtőben várakozott, a panírozott verzió már nem hoz lázba, utoljára a fokhagymaszószos zöldséges volt, újból nem akartam azt. Gondoltam miért ne legyen belőle szuflé. Persze a szuflékat akkor szeretem igazán, ha egyszemélyes adagokba rétegezem a cuccot a tálakba. No, tegnap már örvendtem, ha egy hatalmas adagba letudom az egészet, s irány a sütő. Rég nem voltam így kiakadva déli 2 óra magasságában.

Hozzávalók:

• 10 szem közepes méretű krumpli
• fél fej normál méretű savanyú káposzta
• 4 édes-savanykás alma
• 1 kg halfilé
• 3 fej hagyma
• 5 tojás
• 50 dkg krémtúró (nekem házi volt)
• só, bors
• vaj a tál kikenéséhez
• kevés olaj

A krumplikat úgy egészben egy fazék vízbe tettem, forrástól számított 25 percig főztem. Közben a hagymákat karikára, a káposztát szálasra, a meghámozott, magtalanított almákat kockákra, a halfiléket falatnyi darabkákra vágtam.

A hagymát kevés olajon világos színűre dinszteltem.

A krumplikat kiemeltem a vízből, meghámoztam, karikáztam.

A tálat kikentem vajjal, majd a krumplikarikákból 2 réteget tettem az aljára. Erre jött a dinsztelt hagyma, majd almadarabkák, a savanyú káposzta, legutolsó rétegként pedig a halfilé darabok.

A krémsajtot jól összekevertem a 4 felütött tojással, majd ráöntöttem az egésznek a tetejére.

Borsot én kifelejtettem, a sót meg szándékosan, ugyanis nem volt időm kiáztatni a savanyú káposztát, amit idén Oldalborda kőkeményen elsózott.

A sütési idő igencsak érdekesre alakult, ugyanis épp mikor betettem a sütőbe a tálat derült ki, hogy nekem kell menni Kicsilány után az oviba. Oké. A város másik végébe. Tehát betettem 160 fokra, alsó-felső fűtésre. Mikor hazajöttem (bő egy óra múlva), még semmit sem moccant a dolog, így turbógrillre tettem, 200 fokra. Szépen megbarnult a teteje, mi nagyot lakmároztunk belőle. 

Mire Oldalborda hazaért, már igencsak langyos volt az egész, így ő reklamált, hogy ő ízlésének igencsak túlzottan tengerparti látvány a kaja, máskor ne pirítsam így meg. Hát na, 6 embernek nem lehet mindig mindenben a kedvébe járni.