Bableves cipóban

Igencsak a múltban történt, mikor egy kideg téli hétvégén a haverokkal kicsit kimozdultunk a városból. Volt szánkózás a Szent Anna tó fele vezető kacskaringós lejtőn, Oldalborda által szánkótörés, zárt úton (csak az ottani fenntartók egyetlen terepjárója közlekedhetett) a kifele úton autó vontatta szánkóvonat, jó kedv, hahotázás, kipirosodott arcok, megfagyott kezek. Aztán ismét ki-ki a saját autójába fel, s kicsivel odébb álltunk. Az ex torjai szanatóriumtól lennebb, Bálványosvár csonka tornyának aljában beültünk egy vendéglőbe. Akkoriban az általunk ismert egyetlen hely volt ahol bablevest cipóban is lehetett kérni. Szerencsénk volt, mert asztalt is kaptunk (pedig nem kevesen rohamoztuk le az éttermet), ráadásul volt még bableves, cipó szintúgy. Nagyon megtetszett az egész, de hát egészen a múlt hétig nem sütöttem cipót. Bableves az azért persze volt terítéken.

Nosza szétnéztem Limaránál cipó ügyben. S találtatott. Rozsból. Kicsit gondolkodtam, hogy mi lesz ha nem rozslisztből hozom össze, de végül vettem rozslisztet. A cipócskák egy az egyben az említett recept szerint voltak bedagasztva. Azaz: 

• 20 dkg kovász
• 15 dkg fehér liszt
• 35 dkg tk. rozsliszt
• 1 ek. sikér
• 2 tk. só
• 2 ek. olaj
• 1 ek borecet
• 1 tk. cukor
• 1,5 dkg élesztő
• 2,8 dl víz

A hozzávalókból kenyérsütő dagasztóprogramjával jó rugalmas tésztát készítettem, majd duplájára kelesztettem. Utána három egyforma cipót formáztam, amiket sütőzacskóban ismét duplájára kelesztettem. Kelesztési idő végeztével a zacskókba vizet permeteztem, zacskó száját visszahajtottam a legelső cipó alá, s 220 fokon 25-30 perc alatt megsütöttem.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első adag cipók túlkeltek, mert hírtelen le kellett rohannom a gyerkők családorvosához, papíros kellett az oviba a csajomnak. Ezért kissé laposak lettek, mea culpa.

Na persze lévén hatan vagyunk, ezért két adag cipó készült. Mikor már mind a 6 cipó a rácson csücsült szépen kisülve, térültem-fordultam, s teljes ledöbbenéssel nyugtáztam, hogy Kicsilánynak is megtetszettek a cipók. Négynek szépen lyukasra dézsmálta az oldalát. Tehát maradt 2 cipó bablevesnek, a többi ment a kis üstöcskébe.

Bableves:

• 0,5 kg fehér, aprószemű bab
• 2 nyers disznócsülök (szoktuk ám füstöltből is készíteni, de most nem kívántam a füstöset)
• 4 szál sárgarépa
• 2 petrezselyemgyökér
• 1 pici zellergumó
• 1 hagyma
• 4-5 cikk fokhagyma
• ecetes tárkony

Előző nap beáztattam a babot. Kicsilány érdeklődve figyelte, hogy a víz egy része hogy eltűnt, s a babszemek milyen "sokan" lettek a tálban. A csülköket előzőleg megfőztem, majd kicsontoztam, kockákra vágtam és félretettem. A csülkök főzővizében odatettem főni a babot (most nem volt kedvem a babot "szélteleníteni", azaz vízben odatenni főni, a csülöklevet külön fazékban tenni forrni, mikor a babon levő víz felfőtt, akkor a vizet leönteni s ráönteni a forrásban levő csülöklevet, s ebben főzni tovább a babot). A sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, zellergumót felkockáztam, kevés olajon megpároltam, majd mikor a bab félig megfőtt, akkor a zöldségeket is hozzáadtam. Mikor a minden megfőtt, belekevertem a kockázott csülköt, apróra vágott ecetes tárkonnyal jól megszórtam, tárkonyos ecettel ízesítettem. Zöldséges csülkös bab ritka vendég nálunk, talán ezért ette mindenki lankadatlan étvággyal még másnap is.

A cipók belsejét szépen kivájtam, s tíz percig pirítottam a 200 fokos sütőben, így kevésbé szívta el a levestől a levet.

Ím Kicsilány, ő a 4 lyukas cipó egyikét kapta meg, cipó oldalán némi folttal. Hát persze a lyuk kissé szelelt. Ez van. Szerintem következőkor is megdézsmálja, a hűlő kenyereim is olykor áldozatául esnek. Na, majd ha ő kinő ebből, van ám a helyére aspiráló családtag a fiam személyében.