Gesztenyetorta székelyruhás fondant alatt

Amint ígéretet tettem, ím a tegnapi torta leírása is. Az adag hatalmas, nálunk a haveri kör családostól köszöntgetős. Szóval nem 5-8 gyerek jön az ünnepeltet köszönteni, hanem ugye a szülők is. Köztük pedig akad édes szájú apuka is, aki duplázni is szokott. (na most szépen megsúgom, apuka a túrókrémes-gyümölcsösből kér olykor 2 ráadást is, most anyuka dícsérte ezt a tortát).

Az alap amin a székelyruhás csajszi csücsül, az egy, anno a Quellétől rendelt, 24x37 cm-es levehető oldallal rendelkező formában készült. Ehhez 2 lapot sütöttem, hogy ne kelljen elvágni a lapokat. A szoknya alapja egy kuglóf formában sült. Mindegyik tészta alapja 4 tojás, így ezt írom le, tehát ezt ismételtem háromszor.

Hozzávalók a piskótához:

• 4 tojás
• 16 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• 8 ek hideg víz

A tojások sárgáját a cukorral habosra kavarom (na jó, nem én, hanem a konyhai személyzet, egy tálas mixer képében). Közben kanalanként hozzáadok 4 ek vizet.

A tojások fehérjét habbá verem, szintén kanalankénti 4 kanál víz hozzáadásával. Most először használtam a konyhai robotom habverő céllal. Az itteni képen a jobb alsó sarokban látható célszerszámot alkalmaztam. Egyszerűen nem volt semmi késztetésem elmosni a mixert miután a cukros cumót habosra verte. De ez így totál bejött, egyszerre verődött habbá a fehérje, s keveredett a sárgája a cukorral. Több a mosogatnivaló, de ha azt is az áramfogyasztó szakgépre bízzuk, akkor valamelyest kiszolgálva érezheti magát a ház asszonya. Hogy én ezt miért nem évekkel ezelőtt próbáltam ki....

Nos, mikor a gépek végeztek, akkor egy keverőlapát segítségét igénybe véve a lisztet meg a tojások felvert habját a cukros sárgájához keverem. Sütőpapírral bélelt tepsibe töltöm, alsó-felső fűtésen kb 170-180 fokon 20/25 perc alatt megsütöm (nálunk az áramerősség igencsak ingadozó, szóval ezért az intervallumok). A kuglóf formát alaposan kiolajoztam, kiliszteztem, így került a massza bele, majd formástól a sütőbe. Nem kicsit paráztam, hogy mennyire sikerül megőríznie az épségét a formából való eltávolítás folyamatán, de jelentem 99%-ban tökéletesen összejött.

A lapok délben sültek, késő este raktam össze. Nekem akkor esik igazán jól egy torta, ha a lapjai nem tocsogó vajas krémmel vannak összerkva, s főleg ha a lapok alaposan meg vannak locsolva. Jelen esetben fehér teát kanalaztam rá, teába pedig rumaroma volt téve (valódi rumot a gyerekek miatt nem teszek bele, de ez csak fél igazság. a másik fele, hogy folyton felejtek el sütizés céllal rumot venni).

Mint említettem, a lapok közé gesztenyepürét kanalaztam. Előrebocsájtom, hogy 4 csomag gesztenyepürét használtam fel, ugyanis az ára a 3+1-nek fillérekkel volt kevesebb mintha külön 3 csomagot vettem volna. Ismervén a család nyalakodásban jeles tagjait (azaz ebben nincs kivétel), nem volt kétséges, hogy mind a 4 csomag indul a krém készítés folyamatában.

Hozzávalók:

• 4 csomag gesztenyepüré (egyenként 25 dkg-osak)
• 2 csomag vaj (ezek 20 dekásak)
• 7,5 dl habtejszín

A gesztenyepürét a vajjal jól összekeverem, tejszínt alaposan felverem (tejszín előtte már 2 nappal a hűtőben figyelt, tehát be volt hűtve....felverés folyamatát mint már említettem erősen figyelem, hisz  nekem már sikerült a valódi, tehát nem növényi tejszínt túlverni, mikoris kicsapódott, s megette a fene az egész habot). A tejszínhabot a gesztenyés masszához kevertem. Külön nem adtam hozzá cukrot, hisz a bolti csomagos gesztenyepüré már alapból édesítve van. Ehhez a krémhez is kevertem kis rumaromát.

Az alsó tortalapot jól meglocsoltam, rá kanalaztam jó bőven a gesztenyés masszából (Oldalborda szkeptikus is volt, hogy a felső lap ráhelyeztével mennyire folyik majd ki a krém....jelentem nem jött neki össze a mosolyognivaló), majd erre jött rá a szintén meglocsolt felső lap. Ez ment is be a hűtőbe vagy 3 órára.

A kuglóf formájú tésztát 3 lappá vágtam, így két emelet krém került bele. Folyamat ugyanaz, tésztát locsol, krémet halmoz, stb. Mikor kész, akkor ez is be a hűtőbe.

3 óra leteltével a tortát vékonyan bekentem vajas krémmel, hogy majd legyen amibe kapaszkodjon a fondant. Vajkrém roppant egyszerű, 1 rész vaj, 2 rész porcukor (1 tábla vajat használtam fel, ami jelen esetben 25 dekás volt, még ezt is a bolgároktól hoztuk....nem fogyott el az egész a torta bevonásához).

Ezután a torta az éjszaka hátralevő részét a hűtőszekrényben töltötte, egész másnap délelőttig.

Levekvés előtt pedig természetesen össze kellett még hoznom a fondantot. Piros ételfestékem régről adva volt (ezennel ez a szép árnyalat el is fogyott sajnos), feketét pedig a sógornőmmel hozattam Marosvásárhelyről (hálisten Ottisnak, mert így szereztem tudomást a Lumea Basmelor honlapjáról).

Fondantot pedig még tavaly próbáltam Kiskukta leírása alapján, ezentúl mindig ez lesz a befutó. Hisz próbáltam a pillecukros variánst is, de köszi, egyszer elég volt. Nálam nem nyert.

Szóval Kiskukta a rózsaszín fondantjánál említést tesz az ételfestékes fondantszínezésről is. Ezt követtem, bejött.

Hozzávalók:

1 ek zselatin

6 ek víz

2 ek méz

1 ek margarin

kb 80 dkg porcukor

ételfesték

A piros ételfestékem vízben oldódó volt, az előzőleg leírt leveles tésztás malackáknál alkalmazott fekete festéknél is láttam, hogy vízben hajlandó oldódni. Ezért ugyanúgy kezeltem.

Piros ételfestéket (hja, por formátumban volt) nem tudom megmondani mennyit tettem bele, de ezt most nem tartom mérvadónak, hisz szerintem azt a festéket, korára való tekintettel, már véleményem szerint nem lehet beszerezni.

A zselatint beáztattam a megadott vízmennyiségben, majd hozzákevertem a festéket, s gőz fölött addig kevergettem míg a zselatin felolvadt. Ekkor hozzákevertem a mézet s a margarint. 

Az átszitált porcukor 2/3-át egy tálba tettem, melynek közepében egy lyukat csináltam, ebbe jött a zselatinos massza. Kanállal jól eldolgoztam a tál tartalmát, s hozzáadtam nagyjából az egész cukrot. Persze jócskán ragadt még, de ez ne késztessen senkit arra, hogy addig keverjen hozzá még több és több porcukrot míg a fondant már nem ragad a kezéhez (higyjétek el, tavaly okosabb akartam lenni, s olyan 1,4 kg porcukor ment ehhez az adaghoz. na másnap nem volt elég a világ összes margarinja, hogy nyújthatóvá lazítsam a fondantom). A zselatin dolgozik a fondantban, higyje el mindenki aki még nem dolgozott ilyennel, hogy másnapra okés lesz a dolog. Tehát a még ragacsos fondantot egy nylonzacskóba tettem, zacskó száját betekertem, s irány a kamra polca (nem hideg a kamrám, hidegre ott a pince). Feketét csak fél adagot készítettem, negyed is sok lett volna, de akkor fejben még nem állt össze a Barbi szoknyáján kívül az alap díszítése, így most jó sok fekete fondantom maradt meg (na, majd a pasik szülinapjára mindenki a saját ízlésének megfelelő autót ha kaphat torta formában, akkor tuti el fog fogyni). A fekete fondanthoz a zselés festékből két mokkáskanálnyit tettem, de még így is mikor a fondant a zacskóba került, őszíntén szörkének néztem, s tökre el voltam keseredve, de azzal vígasztaltam magam, hogy nem minden székely népviselethez kell a fekete, tuti van szürkés is köztük.

Ja, Barbi felső testét tejszínhabbal szándékoztam bevonni, fehér inget utánozván (ennyiért fehér fondantot most nem volt kedvem gyúrni). Bár ha köténykét is tettem volna (szívem szerint igen, de fáradtság miatt már a kényelmi szempont dirigált), akkor megérte volna. Tejszín felvertekor észleltem, hogy habfixáló a boltban, megfelelő bolttól mi kilóméterekre lakunk (legelső is 1 km-re tőlünk), így kissé modernre vettem a figurát, s épp egy újjatlan, háta kivágva felső került Barbira.

Kézdivásárhelyen aki jár, az föltétlen látogassa meg (ha még nem tette) a babamúzeumot. Zsuzsi és Andris a fedőneve. Mi tavaly hoztuk össze, hát már épp ideje volt. Onnan az alábbi fotó (hatalmas társasággal voltunk, az éves Trabis találkáról mentünk el oda, szinte lehetetlen volt úgy fotózni, hogy valaki ne lógjon be a képbe (itt éppen én, de mire másodjára odébb álltam, hát már 3 idegen került a képbe).