Maimonit napi rendszerességgel olvasom. Tetszenek az írásai, legyen az főzős, farmhíres vagy bármi. Kíváncsian vártam a Laptopkonyha életre kelését. Januárra ígérte Móni, hát nem is gondoltam arra, hogy újév után pár nappal már kattogtatható lesz az oldal. Első este a desszertek közt néztem szét, de másnap délelőtt a levesekhez kukkintottam be. Na, vajon miért? Csaknem levesfüggő banda vagyunk?!
Érdekesnek találtam a Levesek kategóriánálmegjelenő képet, így egyből azt nyitottam meg. Tiroli gerslileves borókabogyóval. Végignéztem a videót, s döntés született. Gerslit kell vásárolnom. Gerslit, azaz árpagyöngyöt. Vagy ahogy itt Erdélyben inkább ismert: árpakását. Még el sem indultam az üzletbe, Oldalborda épp ezen leveshez való kolbásszal érkezett haza. Ezt már külső erő általi vezérlésnek is lehet nevezni. Hab a tortán, hogy tegnap este Gabojszánál megjelent recepthez is épp árpagyöngy kell. Nocsak, milyen jó, hogy megvettem.
Laptopkonyhán található receptet követtem (igaz a hozzávalók aránya, mennyisége változtatva vala), egyedüli eltérés, hogy nem adtam mellé pirítóskenyeret, az nálunk köménymagleveshez, fokhagymakrémleveshez megy, de családot ismerve van egy sejtésem: ehhez nem ették volna.
Hozzávalók:
- 15 dkg gersli (árpagyöngy), na ebből mehetett volna 25 deka is
- 3,5 l zöldség alaplé
- 15 dkg baconszalonna
- 1 fej hagyma
- 1 ek vaj
- 40 dkg sárgarépa
- 25 dkg petrezselyem
- 15 dkg zeller
- 1 csokor petrezselyemzöld
- 45 dkg lecsókolbász
- 5 cikk fokhagyma
- 1 kk őrölt kömény
- 1 kk borókabogyó, mozsárban összetörve
- só
Tegnap este beáztattam az árpagyöngyöt, hát nem kellett neki az említett vízmennyiség (azaz a háromszoros). Éjszakát a hűtőszekrényben töltötte.
Ma a bacont, zöldségeket kockáztam, a fokhagymát apróra vagdostam, kolbászokat fél karikákra vágtam.
Bacont a kuktában (na jó, csak semmi extra, megnéztem a Laptopkonyhán látható kuktát, vetettem egy hátast az árától, s maradok az én példányaimnál, max írok a nem létező amerikai nagybácsimnak, hogy tudja mivel kéne többek között meglepjen) olvasztani tettem, majd rá a vaj, jöhetett a hagyma, fokhagyma, utána a kolbász, majd zöldségek és az árpagyöngy. Felöntöttem a zöldség alaplével, bele a só, őrölt kömény s az összetört borókabogyó. Kukta tetőt ráhelyeztem, fél órát főztem. Persze közben Kicsilány is segédkezett, így megfeledkezvén arról, hogy ő a tegnap megjelent láza miatt nem mehetett ma oviba.
Hát ennek a levesnek nagyon még íze van, tényleg jó laktató, nem is tudom elkészül-e ma még a tökfőzi tükörtojással.
És Kicsilány is lefotózta a saját kicsi üstöcskéjében levő adagját
Utóirat: frissen tényleg úgy tűnt mehetett volna még bele árpagyöngy. No, ha nem azonnal fogy el az egész mennyiség, akkor másnapra a kis szemecskék még jobban megdagadnak. Akkor pedig árpagyöngyös főzelékké avanzsálna. Szóval azt hiszem marad a 15 dekás adag a recipében.
5 megjegyzés:
Ez aztan a tempo! Szuper levest csinaltal, megkostolnam :)
Na hasonlót készülök készíteni én is hamarosan, bár az nem leves, hanem egytálétel lesz es savanyú káposztával.De ma vásároltam hozzá életemben először árpagyöngyöt!
Fincsi leveske...
az én konyhámban is prömier volt.
Árpagyöngy-szűz vagyok én is :-)))
Az üstöcskéktől meg beájultam, annyira menő!
Megjegyzés küldése