Oldalak

2011. 02. 08.

Rövid csíráztatási tapasztalataim, valamint egyúttal HELP!!!

Már évekkel ezelőtt foglalkoztatott a csíráztatás gondolata. Ha továbbmegyek, akkor azt is elmondhatom, hogy nagynénémék otthonában a 80-as évek második felében már voltak ilyen-olyan magvak csíráztatva, de akkor tizenéves fejjel nem érdekelt különösebben a folyamat, látván annak kissé odafigyelős folyamatát.
Pár évvel ezelőtt tettem egy sikertelen kísérletet, már azt sem tudom milyen magokkal. Arra emlékszem, hogy a csíráztatást nem a konyhában, hanem a kamrában képzeltem el. Akkor ráadásul dolgoztam is, tehát nem forogtam annyit a konyhám-kamrám útvonalán. Eredmény: kiszáradás, bepenészedés. Kedvszegés.
De tavaly az év második felében ismét felvetődött bennem a próbálkozás gondolata. Itt-ott rákerestem a világhálón, majd halasztást kértem magamtól. Aztán vettem egy zacskó retekmagot. Ami csak várt és várt a sorára. Most vagy 10 napja vettem egy mély lélegzetet, ismét rákerestem a folyamat mozzanataira, s belevágtam. Csíráztató edényt több tényező miatt sem vásároltam. Hisz azt is olvashatjuk, hogy a szabályokat (na kérem, melyek azok?) betartva csíráztathatunk tányérban, befőttesüvegben. Választásom apró lyukú szűrőmre esett. Retekmagot bárki csíráztathat, sőt. Az eredmény azonnal más magokkal való kísérletezésre késztet. Mert egyszerű, de nagyszerű. Olyan finomak a retekcsírák, hogy ajajj. Múlt héten Oldalbordával kettesben felfaltuk az első csírákat, Kiffiam: fájdalom....kiköpte. Igaz csak úgy símán nyomtam a szájába, szóval semmi vajaskenyér vagy hasonló. Bár apájánál megette. Ki érti ezt. Pénteken bementünk A Könyvesboltba (azért így nagybetűvel, mert Brassóban az az egyetlen magyar könyvesüzlet) apósom születésnapjára valami olvasmányt venni, aztán lecsaptam. Mire is? Hát a Corvon Kiadó gondozásában megjelent, Gyógyító természet sorozat legújabb példányára, a Gyógyító csírák című könyvecskére. Kb 35 perc múlva meg úgy adódott, hogy ott álltam a biobolt közepén, keresvén a csíráztatásra váró magok polcát. Rá is bukkantam, ott hezitáltam melyek kerüljenek a kosaramba. Végül fehérrépa és zsázsa lett a befutó. Hát.... kiderül, nem-e kellett volna inkább ismételten retekmagot venni. Még van itthon, mert azért elég kiadósak ezek a zacsik, de.
Szóval zsázsa. Hétvégén nyugiban elolvastam ami a könyvecskében írva vagyon róla. Írja, hogy zsírsavai 80%-ban növényi eredetű telítetlen zsírsavak, E-vitamin tartalma kiemelkedően magas (1200 mg/kg). Béta-karotin, szelén, kalcium, vas, kén, jód, klorofill, antihisztamin, kollagén (magas kollagéntartalma miatt zsenge korban ragadós lehet....ez az a mondat amire nagyobb figyelmet kellett volna áldoznom) ugyancsak előfordul összetételében. A vitaminok közül az A-, C-, E- és K-vitamin jelenléte számottevő.
Ilyen infók birtokában naná a fehérrépa várat magára. Hisz E vitamin a bőrnek kell (ez Oldalborda psoriazisza kapcsán már számtalan helyen olvastam), a béta-karotinnal eddig egyszer kerültem közeli kapcsolatba, mikor Elsőszülött évekkel ezelőtt egy szombat reggeli augusztus eleji napra olyan napallergiát produkált, hogy csak lestem mint az üregi nyúl.
Nos, zsázsamagok az olvasottak szerint 6 órára áztatásra került. Na persze jobb lett volna ebben a fázisban ismét felütni a könyvet, s nem a memóriámra (ami a jelek szerint alaposan kihagy) hagyatkozni. Ugyanis ott bár azt írja áztatási idő, de zárójelben szerepel, hogy csak permetezzük. Tehát nem tocsogó vízbe kellett volna az amúgy is igencsak apró magvakat nyuvasztani. És itt jön a képbe a kollagén. Persze keresztbe tett nekem. Most a magvak tocsognak a kollagénben, eszük ágában sincs kikerülni a tocsogásból. Szűrőimet próbáltam variálni, ma reggel gondoltam hátha kimosható a magvacskák közül a kollagén, de nem jártam sikerrel. Valaki került ehhez hasonló helyzetbe? Megoldotta valahogy a dolgot? Ha igen, akkor kérnék szépen valami támpontokat amire támaszkodhatok.
Kép nyista, még nincs eléggé világos a próbálkozáshoz, nem hinném a szűrőm tartalma a valóságnk megfelelően adná vissza a tartalmát egy most készült fotón.
Ha mégsem, akkor ezt most csakazértsem öntöm ki, lássuk mi lesz belőlük, kidobni ráérek később is. Aztán teszek még egy próbálkozást a permetezős indítással is, oszt kiderül.
Addig meg megyek, s beáztatom 4 órára a következő adag retekmagot. Ma az iskolások a szenyóba csírát is kaptak, várom már a déli kommentjeiket (ők nem is tudják mit kaptak).
Fehérrépa meg várjon szépen a sorára.
Vikinél mustármag csírázott még. Próbálkoztatok már csírákkal eddig? Tapasztalatok, vélemények jöhetnek, milyen magocskákat érdemes vennem ezután (na jó, persze ha be is bírom őket szerezni)

5 megjegyzés:

duende írta...

Szia!

Itt találod. A zsázsát tedd egy mélyebb tányérba, mondjuk levesesbe. És csak permetezni kell, mert összeragad, de annak úgy is kell maradnia. Ha a képre kattintasz, nagyban is megnézheted, a jobb oldali két kép a zsázsa.
http://szellemafazekban.blogspot.com/2009/04/csirak-csiraztatas.html

Névtelen írta...

Én évek óta csiráztatok. Ez a legnagyobb és legfinomabb vitamin bomba. Összeaprítva vajas kenyéére, a kész főzelékbe, vagy levesbe beletenni szuper. Lehet csak úgy magába is enni.Nálam általában retek, vöröskáposzta, lucerna, zsázsa, hagyma van, ezeket összekeverem 2-3 órahosszat áztatom és mehet a csiráztató tálba. Hétfő óta tönkölybúza csirázik, de még nem indult el. Állítólag ez a legegészségesebb.

Ottis írta...

Jó ötlet ez a zsázsa, meghoztad a kedvem hozzá,bár nekem sincs sok tapasztalatom,eddig csak retekmagot csíráztattam!

Viki írta...

Névtelenhez csatlakoznék egy kicsit. Kegyetlenül el vagyok szomorodva. Mi már túl vagyunk a harmadik retekcsíra adagon, a mustáron végső óráit éli a csíráztató tálban a vöröskáposzta, DE a tönkölybuzám az atya uristenért sem hajlandó csírázni. Még várok vele 1-2 napot aztán dobhatom ki az egészet, ugyanis már holnap hatodik napja a csíráztató edényben van.
Helyette én is berakom a zsázsát.

4Gyerek írta...

Köszi Duende, elolvastam.
Aztán ma reggel még találtam olvasmányt a csíráztatásról, az alábbi linket megnyitva annak az előzményére is van hivatkozás
http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2010/01/csiraztatas-ii.html