Oldalak

2011. 02. 20.

Lahmacun



Chef Viki szerintem a múltkorjában ismét egy olyan finomságot sikerült mutasson a nagyközönsége számára, amely szerintem bátran léphet a kombék nyomdokaira. Éspedig a Lahmacunról lenne szó. Amit azóta még Maxnál véltem felfedezni.
Az eredeti recept ugye arab vidékről származik, tehát kizárt, hogy disznóhús kellene az alapanyagokhoz. De mivel nekem épp volt maradék őrölt disznóhusim a hűtőben ami felhasználásért kiabált, kérdéses sem volt egy pillanatig sem, hogy ejtsem-e a receptet az alapanyag miatt.
Belevágtam. Adagot persze startból dupláztam, amit képesek voltunk négyen betolni, de éreztük még jöhetne. Ígyhát mire a maradék családtagok is hazajöttek volna, még egy dupla adag be vala izzítva. Ígyhát mi a Vikiék adagjának négyszeresét (majdnem, 1 karika megmaradt) tűntettük el.
A receptet én egyszeri duplázásosra adom meg.

Hozzávalók:
Tésztához:
  • 0,5 kg liszt
  • 3,2 dl víz
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1kk cukor
  • 1kk só

Húsraguhoz:
  • 40 dkg darált hús (igen, ez jóval több mint a duplája, de egyszerűen nekem felvett ennyit)
  • fél fek fokhagyma
  • 1 fej lilahagyma
  • 2 tk házi paprikakrém (friss híjján)
  • sűrű paradicsomlé (házi eltevésű van még itthon, ezért nem volt itthon sűrített paradicsom), ez ugye relatív, mert nem szabad létől tocsogjon a kencénk, tehát ennek függvényében nekem olyan 2 dl ment bele
  • só, bors
  • őrölt kömény
  • kevés lefagyasztott zsályalevél apróra vágva
  • ugyancsak fagyasztott petrezselyemzöld aprítva
  • oregano
A tészta hozzávalóit kenyérsütő üstjében a dagasztóprogramon megdolgoztattam, majd jó órát hagytam kelni.
Az alatt a húsos kencét összeállítottam, hagytam jól érjenek össze az ízek.
Mikor a tésztám megkelt, elosztottam olyan 8 fele (az osztás nagyban függ a serpenyő méretétől), majd szép vékonyra kinyújtottam.
Szép vékonyan megkentem a húsos kencével, igyekeztem nem teljesen kimenni azzal a tészta széléig.
Majd felforrósított serpenyőbe tettem, rá a serpenyő tetejét és szűk közepes lángon olyan 4-5 perc alatt megsütöttem. Félidőnél a fedőt félretettem. Tálaltam. Nem győztem olyan ritmusban sütni ahogy a gyerekek ették. Ők ketchuppal, én csak így símán ettem.



    6 megjegyzés:

    Elif írta...

    Azzal kezdem, hogy elképesztő milyen kerekre nyújtottad a tésztát... Én azthiszem az msc matek diplomám ellenére körzővel nem tudnám ezt ilyen szinten kivitelezni! Elismerésem! :) Esetleg adhatnál ehhez valamilyen tanácsot, ha lehet ilyet...
    Mellette meg ugye azért csendben halkan meg kell jegyeznem, hogy a Lahmacun bizony török eredetű és éljen neki, mert mi is imádjuk természetesen. A legelső étel, amit Törökországban kóstoltam. :)

    4Gyerek írta...

    Kedves Elif!
    Nos elárulom, hogy kissé nagyobbra sikerült kinyújtani a tésztát. Persze közelről sem volt az kör alakú, csapda volt a fotó. Ugyanis vettem a serpenyő fedőjét, aminek az alja jó éles, így a fedőt a kinyújtott tésztára ráhelyezve tökéletes kör alakra vágtam, ami belefért már a serpenyőbe.

    Bocs, nem arab, hanem muzulmán vidéket akartam írni, így már remélem okés.

    Chef Viki írta...

    Anyám, ez igen :-DDD Ipari mennyiségnek hívják mifelénk az ilyen kupacokat :-)))

    Csodás lett! S mivel nekem most nincs, csendben csurog a nyálam :-D

    Edó írta...

    Így,nyersen a húst?Érdekes..nagyon-nagyon finom lehet,én is el fogom készíteni.

    Erinacea írta...

    Nagyon jól néz ki! Ugye olyan jó roppanós a tészta?

    4Gyerek írta...

    Edó: olyan vékony a husiréteg, hogy símán megpárolódik. Csak addig kételkedtem én is míg az első karika kikerült a serpenyőből.