Bárányleves

Imádom. Amennyire nem csúszik nekem a töltött bárány, épp annyira nyerő a leves. Így nem is kérdéses, hogy a bari belsőségei hova kerülnek. Hát a levesbe. 

Csütörtökön állatka jobb létre szenderült, daraboltuk, egy része fagyasztóba, leves alkatrészei a hűtőbe kerültek. Majd másnap este odatettem főni, végül vasárnap délben került befejezésre. Kissé hosszúra nyúlt készítési időt egyáltalán nem sínylette meg. Sajna két nap után elfogyott.

Hozzávalók

• bárány feje, lehetőség szerint kettéhasítva, agyvelő épen kivéve
• tüdő
• lép
• vese
• szív
• némi hulladék hús
• nyak
• 1 fej hagyma
• 2-3 babérlevél
• rizs
• tárkony
• ecet (ha van, természetesen használhatunk tárkonyos ecetet is)
• só
• tejföl
• 1 ek liszt

A bari alkatrészeket (kivéve az agyat) a hagyma és babérlevél társaságában odatettem főni. Este lévén, miután felfőtt, a lángot pislákolóra vettem vissza, az egész max gyöngyözött, a forrás megállt. Másnap reggel zártam le, a tüdő is gyönyörűen megfőtt, semmi porcikája nem készült szétomlani. Ezt máskor is alkalmazom, kitűnő a pislákoló lángon főzés (persze a főzőlapom bíztonsági rendszere nélkül nem hazardíroznék felügyelet nélkül hagyni, s aludni menni). Miután kihűlt, a nyakat és fejet kicsontoztam, a húst, belsőségeket apró kockákra vágtam, hagymát, babérlevelet kidobtam. Mivel hajlamos vagyok olykor a rizs mennyiségét nem megfelelően méretezni, így most a rizst külön főztem meg, s úgy adtam a leveshez (naná elég is lett, meg sem maradt...bezzeg ha direktbe tettem volna...). Miután a rizs kész, benne a levesben, sózom, tejfőllel és liszttel behabarom a levest, beleteszem a darabokra vágott agyat, egyet épp forralok rajta s el is zárom a lángot. 

Itt jött az izgalom, mert teljes meggyőződésem alapján bementem a kamrába, hogy elővegyem a tárkonyos ecetet. Igenám, de az üvegben tárkony semmi, ecet is alig. Sebaj, keresem a másik üveget. Amit azóta sem találok. Hát valószínű tél elején jó párszor készült Kicsilány kérése alapján tákomos leves, így elfogyott. Anyós épp sajnálkozott, hogy ha szólok, akkor hoz nekem otthonról. Hát eső után köpenyeg. De akkor felidéztem Micimackót, mi szerint gondolkodj, gondolkodj. S nekirontottam a fagyasztóm egy bizonyos fiókjának. Félig kirámoltam a tartalmát a konyhaasztalra, mikor jött a fellélegzés. Volt a fagyasztóban.

Szóval a fagyasztott tárkonyból vágtam az ízlésünk szerint jó sokat, majd a maradék tárkonyos ecettel kicsit savanyítottam a levest, s mehetett is ki a teraszra, ahol már a tányércsörgetés, evőeszközzel zakatolás jelezte, hogy várnak rám.

Mindenki elismeréssel kanalazta a levesét, mondanom sem kell...az agy volt a gyerekeimnél is a menő. Akárcsak az én gyerekkoromban. 

Tavaly nem volt bari, így leves sem. Tavalyelőtt igen. Érdekes, a nagyok nem emlékeztek a levesre. Hiába no, bari az csak ilyenkor tavasszal van.

Figaro

Évekkel ezelőtt, gyerekkoromban, hatalmas sláger volt otthon ez a süti. Nem vagyok bíztos benne, de talán egy akkori Nők Lapja recepttárból volt kipróbálva. Anyukám munkatársai, barátnői közt mind hatalmas népszerűségnem örvendett. Már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy családommal is meg kellene ismertetni, végül az utolsó lökést az adta meg, hogy Édesapám pucolt nekem egy elég szép adag diót, így egyszerű volt a kivitelezés. Nagyszombaton, mikor mentünk a gyerkőcök után, vittem a sütikből, kalácsból szüleimnek is. Édesanyám szeme nagyot csillant eme süti láttán. Ő sem sütött rég, s épp tervezte ha a gyerekzsivaj elcsendesül, akkor megsüti. Megelőztem.

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 6 kanál cukor (megmértem, 15 dkg)
• 5 kanál liszt (14 dkg)
• savanykás lekvár, jó ha van piros ribizli. én most fekete áfonyát használtam
• 1 dl rum (helyettesíthető vaniliás sziruppal)
• 10 dkg darált dió
• 15 dkg cukor
• étcsoki a tetejére kerülő máznak

A tojások sárgáját a 6 kanál cukorral habosra kavarjuk, majd hozzáadjuk a lisztet és a tojások habját. Sütőpapírraél bélelt tepsiben (nekem ez 32x21cm volt), 200 fokon megsütjük (sajna időt nem mértem).

Ha kihűlt, kevesebb mint fele lapját levágjuk, jól összetörjük. A rummal, cukorral és dióval jól összedolgozzuk.

A tésztát a lekvárral megkenjük, ráterítjük a tölteléket és kakaós glazúrt vagy olvasztott csokit teszünk a tetejére.

Békés Húsvétot!

bárkinek aki idetoppan, aki gondolatban jár itt.
kívánom olyan békés legyen mindenkinél az ünnep mint ahogy ez a kis bari tekint rátok.

Egy reggeli...kolbász, tojás, kis zöldség

Na jó. Ez sem a mai reggeli. Ma ugyanis szépen megtakarítottam 6 db kiwit, felkockáztam, leültem a gép elé, s nyomtam a melót. Na jó, még nem fejeztem be. Mármint a móka részét, mert a gyümölcskockák már hosszú utat tettek meg az enyészet útján. 

Persze milyen is a dolog? Álltalában megvár. Így ezért szétnéztem én is a mai gasztros bejegyzések között, itt-ott nagyokat nyeltem, s előkotortam nektek ezt a reggelis ajánlatot. De persze símán készíthető vacsorára is.

Hozzávalók:

• 10 dkg füstölt húsos szalona
•  8 db sörkolbász (helyettesíthető bármely kolbásszal, virslivel)
•   2-3 zöldhagyma
•   6 tojás
•   kevés petrezselyemzöld (lehet ízlés szerint más zöldfűszerrel helyettesíteni)
•   só
•   vaj a forma kikenéséhez

Füstölt szalonát felkockázzuk, kis serpenyőben zsírjára pirítjuk, majd egy perc erejéig rádobjuk a hagymát is, azután lezárjuk a serpenyő alatt a tüzet.

A kolbászokat felkarikázzuk. A tojásokat felverjük, megsózzuk. A formát kikenjük a vajjal.

A hagymás szalonát valamint a kolbászkarikákat elosztjuk a muffinformákban. Rákanalazzuk a felvert tojásokat. Tetejét megszórjuk a zöldfűszerrel. 180-200 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.

Paradicsomos halkonzerv, nem plékonzervből

Sok kimondott néphagyományt nem tartunk, gyerekkoromban sem tartottunk, már ami a kajálást illeti.

De azért Nagypénteken hal dukál. Ha netán ebédre más volna tervezve, vacsorára símán elkészíthető.

Hozzávalók: 

• 4 fagyasztott makréla
• 3 db babérlevél
•   4 cikk fokhagyma
•  1 ek házi készítésű vegeta (sótlan)
•   bors
•  1 csapott tk só
•   0,7 dl olaj
•  0,3 dl ecet
•  5 dl házi készítésű paradicsomlé (jó sűrű legyen)
•  1-2 szál zellerzöld
•   2 ek cukor

A halakat kiolvasztjuk, megtakarítjuk, kb 2 ujjnyi vastagságúra felszeleteljük. Ha van benne haltej és/vagy ikra, félretehetjük, s az is belefőzhető a konzervünkbe.

Egy kukta aljába szorosan egymás mellé tesszük.

 

Ekkor tesszük rá a fűszereket:  rusztikus darabokra vágott fokhagymacikkeket, babérlevelet, sót, borsot, vegetát. Beleöntjük a paradicsomlevet, olajat, ecetet. Ez utóbbi (meg a paradicsom savassága) fogja a főzés során ehető puhaságúra segíteni a hal szálkákat, gerincet. Lehet sűrített paradicsomból is készíteni, akkor azt vízzel kell kissé hígítani.

 

Ezek után a kukta tetejét le kell zárni, feltenni főni. Mikor felfőtt, a lángot visszavenni takarékra, gáztűzhelynél lángelosztót is lehet használni a bíztonság kedvéért. Egy óra elteltével tűzről félre kell venni, majd a nyomás csökkentével megnézni nehogy mégis túl nagy legyen a hő, a nedvesség csökkenjen, s a hal odasüljön a kukta aljához. Ennek függvényében még visszatesszük tovább puhuljanak főleg a halcsontok. A képen látható halkonzerv szűk 6 óra alatt készült el, a láng épp csak pislákoló volt alatta, olykor fennebb is kellett húzni, mert teljesen leesett a kuktában a nyomás.

Mikor elkészült, a babérleveleket s a zellerszárakat kidobjuk, rászórunk 2 ek cukrot, ízlés szerint még sózható. Ha kihűlt, akkor gyönyörű épségben tálalhatóak a haldarabok. Nagyobb adag készítése esetén ami nem fogy el, az lefagyasztható vagy csavaros üvegekbe téve dunsztolással tartósítható.

Sóskaleves tojásosan

Hozzávalók:

• 6-8 marék friss sóska (télen használhatunk üvegbe eltettet is, vagy fagyasztottat)
• személyenként 1 tojás
• vaj
• tejszín (tejföllel helyettesíthetjük)
• liszt
• só
• víz

A sóskákat megtakarítjuk, majd apróbb darabokra tépkedjük és kevés vajon megfonnyasztjuk. Kevés liszttel megszórjuk, majd felengedjük vízzel. Sózzuk, majd megvárjuk, hogy felforrjon. Ekkor beleütjük a tojásokat. Ízlés szerinti állagúra főzzük a tojásokat. Tejszínnel krémesíthetjük, de lehet tejfölös habarással is helyettesíteni ezt.

Aki gondolja, kevés cukrot szórhat bele, a savanykásabb íz kedvelői néhány csepp citromlevet is tehetnek bele.

Húsvéti játék - ajánlat a saját házunk tájáról

Most azért nem komoly a játék, de igencsak hasznosnak minősíthető.
Miről is van szó? A blogvilágban elindult, hozzám Bence/Emőkétől érkezett, miszerint saját blogunkon megjelent receptekből készítsünk egy bejegyzés keretében egy kis összeállítást, ami akár Húsvét alkalmával is megállná a helyét. Hát bajban is vagyok, hisz blogom életében még nem volt ilyen ünnep, ez az első Nagyhét. De azért próbálkozom.
Ja, a játék szabályzata, hogy a lehetőségekhez mérten 5-10 receptet kell bemutatni, meg lehet hívni 10 másik bloggert is e játékba, de ha valaki úgy érzi nem kerül, vagy nem időben kerül ilyen felkéréshez, az vigye csak szabadon, tegye az ajánlatát a blogjában közzé.
Szerintem ez szuper ötlettár így a finis fele közeledve.

Tehát játékra fel!

Meghívottjaim:

Aliz
Ami
Autumn
BéVé
Gabojsza  
Gál Edith
Judith
Ottis
Sedith
Viki



S akkor jöjjenek a kiválasztottak. Majd jövő héten úgy is felkerülnek az aktuálisak.

Sonkatekercs

Kacsa medvehagyma takaróban

Kókuszkrémes kosárkák

Snickers bonbonba bújva

 

Tárkonyos-gombás pulykaragu leves

Azt azért elárulom, hogy ma tudtam meg, miszerint Oldalborda leadta a megrendelését egy kb tíz kilós bárányra. Majd ő vágja le, talán csütörtökön. Imádom a báránylevest, tavaly sajna nem volt, volt helyette hiányérzetem. Na, de most bepótolom. Hurrá.

Grillszezon rajt T-steak társaságában

Oldalborda évekkel ezelőtt vett magának egy bibliát. A grillezőkét. Mert csak ilyen irányban vallásos a lelkem. Szeret áldozni a grillünk oltárán. De aztán jó pár nap olvasmány után egy szuper, sokszor elkészített barbeque szószon kívül más hasznát nem vettük. Múlt hét végén, mikor szalma is voltam, az idő is szar volt, hát én kezdtem lapozni. Mert tudtam van a fagyasztóban T-Steak (vagy T-Bone vagy Florentin, ahogy épp a beszállítónk nevezi), tegnap a napocska is visszaköszönt, feltételeztem alkalmas lesz az idő egy kerti édeskettesre. Igen, a gyerekek elkezdték a tavaszi szünetet a nagyszülőknél. Nekünk szülőknek ez felér egy tavaszi szabadsággal. Na jó, jön nekem a feketeleves takarítás képében, de még akkor is.

Hozzávalók a parmezános grillzöldség körettel tálalt T-Steak finomsághoz

• 3 szelet T-Steak (könyv 2,5 centi vastagságút ír, ezek olyan 1,5 centisek voltak)
• 1,5 ek zúzott fokhagyma
• 3 tk szárított bazsalikom (dacára annak amit a könyv ír, ha majd lesz friss bazsalikom a fűszereskertemben, azzal lesz repeta)
• 1,5 tk őrölt fekete bors
• 3 ek olíva olaj
• 3 ek vörös borecet (ha nincs, jó a fehér is, én azt használtam, a vörös épp elfogyott)
• szűk 2 dl parmezán reszelve
• 2-3 kaliforniai paprika (Oldalborda tegnap meg ma megette a készletet, egyetlen paprikát hagyva itthon)
• 2-3, avagy méret is igénytől függően akár több lilahagyma

A zúzott fokhagymát, borsot és bazsalikomot egy tálban elkeverjük. Egy részével megkenjük a hússzeletek mindkét oldalát. A maradékba tesszük az olíva olajat, ecetet és a reszelt parmezánt. Egyneművé keverjük. 

A paprikákat megmossuk, egyben hagyjuk, a hagymákat megtakarítjuk, a könyv szerint 2 centis, szerintem inkább max 1,5 centi vastag karikákra vágjuk.

A grillen faszénből közepes parazsat csinálunk, a grillrács közepére tesszük a hússzeleteket, köré a zöldségeket. Eredetileg a húsnak 14-16 percet ír, mi már sütöttünk grillen ilyent, oldalanként elegendő a 6 perc, tehát 12 perc, közepes parázsnál. A paprikának könyv szerint 12 perc, hagymáknak 20.

Hát igen, csak épp mire a parázs elkészült, egy haver megkért, hogy nyerjünk meg neki egy ebay-es licitet. És lőn. De a parázs már kicsivel kisebb volt a kelleténél. Először a hagymakarikákat tettük rácsra, majd 2-3 perc után feltettük a hús szeleteket. Utána az egy szem paprikát. 6 perc után a husikat megfordítottuk, a zöldségek még kicsit maradtak. Mikor szépen kezdett enyhén pirulni a hagyma, megforgattuk azokat is. Ekkor a parmezános keverékből ráhalmoztam mindenik hagymára, meg a megfordított paprikára is. Kicsi tűz lévén, nem is folyt le a sajtis cucc. A hús második oldala már nem 6 percet sült, már nem koholt a szén úgy alóról. Ahhoz, hogy azért ki ne száradjon, pici szőke sörrel Oldalborda meglocsolta. Csak úgy szívta magába a husi. Kicsit később megint löttyintett kis sört, az már nem szívódott be. 

Mikor a husi késznek nyílváníttatott, levettük, fazékba tettük amit le lehet fedni, s hagytuk kicsit pihenni. A zöldségeket egy másik fazékba szedtük, kenyeret pirítottunk hozzá, szintén a grillen. Előtte üvegbe eltett házi kolbász mellől maradt zsírral kicsit megkentük. Nyammi.

Ilyen úri lakomában eszünk nem tudjuk mikor volt részünk utoljára. Ha volt egyáltalán. Mert ezt mindketten úgy értékeltük, hogy The best ever.

Ja, el ne felejtsem. Ha valaki nem tudná, a marhahús grillezési alapjaihoz tartozik, hogy ne forgassuk agyon, rűzre tesszük, egyszer fordítjuk, nincs visszaforgatás. Forgatáshoz pedig húsfogót használjunk, ne villát. Tilos a húsba beleszúrni, értékes nedű fog távozni, ami a hús kiszáradásához vezethet.

Aki teheti, próbálja ki. Ha megfelelő idő lesz hozzá, novemberben ezt kérem szülinapi ebédem részéül.

Na, de hogy ne csak a szuperlatívuszokról szóljon ez a bejegyzés, elárulom, hogy bepróbálkoztam a macaronokkal. Jelentem nem nagyközönségnek való, de azt hiszem sejtem hol hibáztam. Tehát kap még egy esélyt.

Sonkatekercs, szupergyorsan

Bár végülis egy sonkatekercs álltalában a gyors kategória. Ez sincs másképp, csak ha azt nem teszem hozzá, hogy relatíve azzal kezdődött, hogy a hűtőszekrénybe vala felejtve bő fél liter nyers, vastehén adta tej. Amit aztán kitettem a konyhapultra, kb 24 óra múlva ismét eszméltem, hogy jujjmivanvele. Hát semmi extra, tökéletesen megfelelt kicsöpögtetéshez. Savó félretéve keltekhez, a házi krémsajt pedig gyorsan el akart fogyni. Vettem hozzá egy papayat (de rég is fogyasztottunk ilyent, először Egyiptomban volt szerencsénk hozzá, utána jelent meg az itteni kereskedelemben). Mondjuk a papaya magtalanítása számítható a legmacerásabb feladatnak, de ugye ez már relatív. Mert onnan tovább ha van egy késes aprítónk, akkor a tekercsek kialakítása a következő a nehézségi skálán.

Hozzávalók:

• 1 papaya
• a papaya súlyával kb azonos mennyiségű (házi) krémsajt
• 2 tk tormakrém
• só
• sonka szeletek (ha készen szeletelve vesszük, akkor már a szupergyors kategóriába mehetünk át)
• zöldhagyma vagy jelen esetben medvehagyma lapi középső része kivágva a tekercsek rögzítéséhez

A megtisztítot, kissé darabolt papayat, krémsajtot, tormakrémet az aprítóba tesszük, egynemű krémet keverünk belőle.Megsózzuk. Sonkaszeletekre a krémből halmozunk, feltekerjük, némi zölddel rögzítjük. Elkészítés után azonnal fogyasztható (Chef Viki rumos-meggyes diótortájánál "belekötöttem" az azonnal fogyasztható mondat adta értelmezhetőségbe, hát majdnem ugyanazt írtam az előbb :D )

Persze sikerült este készítenem, akkor meg nem fotóztam. Hát Oldalbordám alig hagyott pár példányt a nappali fotózáshoz (mikor ezért megróttam, jogosan kérdezte, hogy mégis mikor egye, ha sem vacsira, sem reggelire nem lehet?.....ergó nehéz egy gasztroblogger családjának).

Ja, a maradék kencéhez megmostam pár medvehgyma lapit, ismét indult a késes aprító, a tányérra már ilyen színes kence is került.

Kacsa medvehagyma takaróval

Tegnap említettem, hogy volt sült kacsa. Igen, a tök mozgalmas tegnapelőtti nap. Mikor is egész nap mostam, ruhát szárítottam, hajtogattam, könyvelési papírokat rendezgettem, vásároltam, sőt szülinapra ajándék könyvet is vettem. Bár még csak 2 napja, de már nem is emlékszem milyen levest dobtam össze, gyors volt, az tuti. Aztán szerencsére volt egy konyhakész madár (kacsa), amit besóztam, medvehagymával borítottam, sütőzacsiba huppantottam, annak száját bekötöttem, s úgy ahogy volt, ment is a sütőbe. A tálban levő lé az a sajátja. Míg oviba voltam Kicsilányért meg a vásárlásokat bonyolítottam, Elsőszülött krumplit takarított, kockára vágta, s odatette főni. Oldalborda pedig kis olívaolajjal nyakonöntötte, s tálalta is a finom kis kacsa mellé. Kicsilány nagyon díjazta azt, hogy eme állatnak hiányzott a nyaka, de a nyaki bőre ellenben az állaton volt. Ő a nagy sült-főtt bőr imádó. Mind egy szálig elfogyott, igaz nem is volt olyan hatalmas (ráadásul hiper-szuper akciósan lőttem, 25 lej helyett csak 10 lejes kilós áron). De mindenikünknek bejött ez a semmi agyonfűszerezés, és mégis finom, pihe-puha húsocska.

Holnapra pedig kérek szépen jó időt, T-steak van kivéve a fagyasztóból, grillen képzeltem el, remélem összejön, s akkor holnap mutizom.

Zöld-, rakott palacsinta

Bűnös vagyok, tudom. Eltűntem. Nem alkotói válság, á....dehogy (még ha divatos is lenne azt mondanom). Egyszerűen dög vagyok. Vagyis fogalmazzak szebben? Ez az időjárás kiborít, egész héten tervben volt, hogy kimegyek a domboldalba ibolyát szedni (neeeem, nem Anyósomat, őt csak szedje Apósom), de ha nem az eső esett, akkor havazott. Miért nem bír a tél elszakadni, s teret engedni a tavasznak? Vagy egyszerűen csak Kicsilány kérésének igyekszik eleget tenni, miszerint ő még akar olyan lapótyával csúszkálni? Minden esetre most már ez is kipipálva, szóval tényleg kérem szépen végérvényesen a tavaszt. Sőt, most már követelem. Ma is kint voltunk egy személygépkocsit "menteni", kissé eltévedt a pasi, olyan helyre ment ahol semmi keresnivalója, becsúszott a dagonyába, onnan tovább már segítségért kiáltott.

Kiffiam is a maximumot hozza magából, ne persze nem a maximum jót, á...dehogy. Végülis gyermekből van, csak épp az extrémebbikből.

Aztán a héten a hab a tortán egy este 11 óra után volt, mikor a kazánházunk felől gyanús hangok jöttek. Ha tetőablaka lenne a helynek, akkor azt mondtam volna az ablakon koppanó eső hallatszik. De mert nincs....egyből bajt sejtettem. Beigazolódott. A melegvizes rendszernél a tágulási tartály (ismét) kilyukadt, s már úszott minden. Hú, azért nem kellett volna ez az izgalom lefekvés előtt. Bár elgondoltuk, mi lett volna ha már mindenki alszik a házban? Avagy ha nappal épp senki nincs itthon. Ajajjj....

Na, azért persze a család nem éhezett, itt-ott kommentjeimből ki is derülhetett, hogy az élet nincs megállva. Csak sűrűn megtörtént, hogy a fotózás elmaradt. S már milyen egy kajás bejegyzés kép nélkül? 

Volt medvehagymás zsemle, medvehagyma krémleves, sült kacsa (na jó, erről valami kép lakozik a gépben), sőt volt egy hatalmas csoportnak készítve krumplisaláta meg panírozott husi.

Most inkább valamit az archívumból hozok nektek, ez egy régi darab. Legalább a konyhában legyen némi zöld alapon. Pl. spenót. Avagy paraj. Ki hogy nevezi.

Hozzávalók:

• 14 db palacsinta, recept ITT   
•  0,5 kg friss spenót (szükség esetén lehet fagyasztottal is helyettesíteni) 
• 10 dkg krémes, kenhető juhtúró
• 10 dkg sajtkrém (ízlés szerint apríthatunk bele metélő- vagy medvehagymát)
•  1 közepes doboz tejföl 
•  só 
•  bors 
• őrölt szerecsendió (frissen őrölt vagy reszelt az ideális) 
• olívaolaj

A spenótleveleket megtakarítjuk, megmossuk, darabokra tépkedjük. Kevés olivaolajon megfonnyasztjuk.

A juhtúrót villával összetörjük, tejföl felével krémesítjük, s beletesszük a megfonnyasztott spenótot. Fűszerezzük: só, bors, szerecsendió.

A tejföl másik felét összekeverjük a sajtkrémmel. Ízlés szerint még sózzuk-borsozzuk

A palacsintákat rétegezzük: 1 palacsinta, zöld krémet kenünk rá, következő palacsinta, erre jön a fehér krém, s így tovább míg van alapanyagunk.

Kicsit hagyjuk pihenni, míg összekötnek az emeletek, majd szeleteljük akár egy tortát és tálaljuk. Jelen esetben krumplipüre és labdapecsenye (azaz fasírozott) mellé volt felszolgálva.

Stíriai metélt

Valaki mondja meg nekem, hogy miből lesz, de főleg azt, hogy hová tűnik az idő. Egyszerűen nem bírom saját magam utolérni. Kiffiam alvásidején kívül nagyvonalakban állandó felügyeletet "kér". Vagyis inkább nem ő kéri, hanem ajánlott ha felügyelve van. Nem is tudom felsorolni a "jócselekedeteit", legutóbb legisebb nővérének az egyik (jelen esetben épp a műanyag) babakocsiját vágta szín erőből földhöz, hogy annak helyből letört a hátsó két kereke. Szóval kimondom én tisztán: ha teheti, azonnal kártékonykodni kezd. S mert kizárt, hogy ébrenlétei alatt mindig valaki karnyújtásnyin belül legyen tőle, így adva vannak a rongálások, szülői szemmel nézve egyáltalán nem humoros csínytevések. Már ott tartottam minap, hogy azt mondtam ha a gyerek tegnaptól járna oviba is késő lenne. Na, de majd szeptembertől. Remélem nyáron a szobatisztaságot kipipáljuk.

S ha már az ember lánya időhiányban szenved, akkor mit is áll neki vacsorára készíteni? Na mit? Hát naná olyant, ami rengeteg mosatlannal jár s eléggé időigényes.

Múltkoriban elkövettem Tücsök Bogár krémesét, majd Maimoni és Ottis vargabélesei alapján megszületett az én verzióm is. Ez utóbbiról fotó nem készült, felzabáltuk. De tuti még lesz, nekem gyerebe típusú volt. Vargabélest tárgyaltuk a húgommal a skype-on, s javasolta a stíriai metéltet. Hát miért ne? Hát de, de legközelebb majd úgy 3-4 év múlva (ma reggel még 5 évet mondtam). Hamarabb is neki lehetett volna fogni, de ha Oldalborda folyamatosan elfelejtette teljesíteni a megbízatást, akkor.....ki kellett várni míg a tehéntúró begyűrűzik a konyhámba.

Hozzávalók

• 1 kg tehéntúró
• 2 + 5 tojás
• 60 dkg liszt
• 4 dl tejföl
• 1,5 dl tej
• 10 + 10 dkg olvasztott vaj (vagy margarin, nekem csak vaj volt most készleten)
• 15 dkg cukor
• reszelt citromhéj
• mazsola
• porcukor

A tejfölből jó fél dl-t külön veszünk, abban elkeverünk 2 tojást, csipet sót, majd hozzáadjuk a tejet, a (szükség esetén) áttört túrót és az egyik rész, liszttel elmorzsolt vajat. Lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, s állítólag fél centi széles, 3 centi hosszú metéltre illik vágni. Hát nekem a toleranciám klasszisokkal nagyobb volt ennél, de ízben szerintem nem, csak aspektusban változtat. De jelentem annyira nem, hogy ne fogyjon nagyjából el (na jó, maradt mára is, de nem sok). A metélteket forrásban lévő sós vízben kifőzzük, majd a maradék vajat megolvasztjuk, s a kiszedett metélteket azzal öntözzük meg.

A tojássárgákat a cukorral kikavarjuk, a fehérjét csipet sóval felverjük, majd e kettőt összekeverjük, beletesszük a maradék tejfölet, citromhéjat, mazsolát. Ezt a masszát a metéltekre öntjük, jól összekeverjük, s mehet bele egy nagy tűzálló tálba, aminek az alját akár ki is kenhetjük pici vajjal, megszórhatjuk zsemlemorzsával, de én nem tettem. 200 fokos sütőben kb fél óra alatt szépen megpirul a teteje. Akkor kivenni, picit hűl majd jöhet a porcukor fátyol a tetejére.

Az adagot nyugodtan lehet felezni, hisz nálunk a létszámhoz még az Anyukám is csatlakozott most.

Gyömbérsör házilag

Imádom a gyömbért. Igaz nem olyan rég fedeztem fel magamnak mint gumók, de azóta rendszeresen van itthon. Régebben mikor Mo-on jártunk, folyadékbevitelem hatalmas hányadát a Canada Dry nevű itóka tette ki. Van vagy másfél éve, hogy egyik hypernek a galériájában található kis üzletecske nyomatta a gyömbérsör reklámját. Csak épp abban az előrehaladott órában már zárva volt. Érdekes mód addig még nem hallottam a gyömbérsörről, így naná arról sem volt fogalmam, hogy az lényegében csak ital, mert egyáltalán nincs alkoholtartalma. Azóta már tudom, hogy a gyömbérsör eredetét Angliára vezetik vissza, hogy eredetileg 11% volt az alkoholtartalma (ugye a "rendes" átlag sörök 4-5% körüli alkoholtartalommal rendelkeznek), majd egy alkoholokra vonatkozó jövedéki törvény alapján ez 1855-ben 2% alá lett zsugorítva.

Londonban sikerült nem elkerülnöm némi gyömbérsör beszerzését, így most határozottan vettem kezelésbe az itthoni 5 db, tökéletesen záró sörösüveg készletet házi gyömbérsör készítés céljából. Kísérlet jelentem sikerült.

Hozzávalók:

• 2 ek gyömbér frissen reszelve
• 1/4 ek sörélesztő (mielőtt ilyent mentem volna az üzletben vásárolni, kipróbáltam "rendes" élesztővel, működik)
• cukor, méz ízlés szerint
• 1 citrom leve
• 1 két literes pillepalack
• víz

A gyömbért a citrom levével jól összekeverjük. A palackba tesszük a cukrot és/vagy mézet, az élesztőt, majd a citromleves gyömbért. A palackot feltöltjük vízzel, jó 3 ujjnyit szabadon hagyva. Lezárjuk, s meleg helyen érni hagyjuk. 36 óra után már érezhető a buborék képződés, 48 óra elteltével már szuszogtatva tudjuk nyitni az üvegünket, másképp tuti a fürdés (Középső csajom persze megfürdette a konyhapultom s környékét).

Nálunk az eredmény gyors gyömbér utánpótlásért kiabált. Másodszorra már én is bevetettem a pillepalackos módszert, hisz akkor startból dupláztam az adagot. Hát mit is mondjak. Kicsilány issza a legkevesebbet, én a legtöbbet. De így is az 5 liter nem sokáig elég. Még úgy is, hogy mást is ittunk.

Csicsóka krémleves

Édesanyám februárban bő 3 hetet Bp-en tartózkodott. Előtte nálunk volt, akkoriban valami kapcsán beszélgettünk a csicsókáról. Kértem, ha nem esik nehezére, majd vegyen ott ebből a nálunk felhajthatatlan gumós zöldségből. És lőn. Már említettem, hogy egy részéből csicsókás-krumplipüre készült, a másikat föltétlen levesben szerettem volna látni.

Hozzávalók:

• kb. 60-70 dkg csicsóka
• 1 nagyobb krumpli
• 1 édeskömény gumó
• 2 dl tejszín
• pici hagyma
• kevés olaj
• füstölt kolbászkarikák
• só, bors ízlés szerint, esetleg egy leheletnyi őrölt szerecsendió

A csicsóka takarítása kissé időigényesebb mint a krumplié, de nem veszélyes. Szóval a gumósokat megpucoljuk, felkockázzuk. Az édeskömény külső rétegét lehúzzuk (ha szép friss, akkor megmossuk és maradhat), majd azt is daraboljuk. A hagymát aprózzuk, majd olajon megfonnyasztjuk. Erre jön az édeskömény, párat forgatunk a fakanállal, majd bele a csicsóka és krumplikockák. Felöntjük vízzel, sózzuk-borsozzuk (ez utóbbit én most kihagytam). Mikor megfőtt, botmixerrel pürésítjük. Utána mehet bele a tejszín, tálaláskor pedig a tányér leves tetejére tegyünk füstölt kolbászkarikákat (akár csipsznek elősütve, akár csak úgy natúr), s itt került első kipróbálásra a dióolaj. Picit tettem a tetejére, egyrészt dekornak, másrészt finom aromát kölcsönzött a meleg nedűnek.

Andicsek írta, hogy nála a család leszavazta a csicsókát. Nálunk a gyerekek kétpofára tolták be, s nagyon remélik, hogy Mamánál a kertben megmaradnak s szaporodnak az eldugott gumócskák. Oldalborda különösebben nem harapott rá a csicsókára. Na ja, bezzeg ha jó csilisen tálaltam volna neki, már rögtön másképp nyilatkozott volna.