Oldalak

2011. 02. 12.

Csőröge, forgácsfánk vagy ahogy tetszik. De a 40-ik VKF-re (is)



Nekem a neve mindegy. Szeretem. Bár én most készítettem először, gyerekkoromban sem sokszor sütött Édesanyám. Hja, mert voltak azon idők, mikor nem volt a boltban tejföl. Nekem így is maradt meg, hogy a csörögéhez tejföl kell. Ezért néztem ma nagyot, mikor olyan recepteket is olvastam amelyeknél nem volt a hozzávalók közt. Próbáltam az Anyukámtól megszerezni az ő receptjét, nem jött össze. Így hát kaptam magam, összeolvastam egy csomót, szakácskönyvből, internetről, aztán kimentem a konyhába s megalkottam a sajátom. Ezért most gyorsban fel is teszem ide, míg még konkrétan tudom a hozzávalókat.

60 dkg liszt
40 dkg tejföl (ez egy 20%-os, nagyon kemény tejföl volt, a Plusban kapható Almsana...már aki tudja miről beszélek)
2 tk cukor
2 csipet só
4 tojás sárgája
1 mk sütőpor
pár csepp citromlé

Mindent beletettem egy nagy tálba, levettem a jobb kezem gyűrűjét, beletettem a mancsom a tálba, jól összegyúrtam a cuccost, majd betettem a hűtőbe. Hát ücsörgött ott vagy 1,5-2 órát, megvártam míg a Középső csajom hazajön a síedzéséről. Mikor betettem egy relatív ragacsos cucc volt a tálban, amit megszórtam egy kevés liszttel. Mikor kivettem, deszkára borítottam, már egyáltalán nem volt ragacsos. Tehát jót tett neki a hűtőben való időzés. 
Azt olvastam, hogy 2-3 mm vastagságúra kell nyújtani a tésztát. Hát bizisten nem tettem semmiféle mérőszalagot, vonalzót a deszkához, még csak nem is vételeztem szemre oldalból. Olyan érzésre mondtam, hogy így jó kell legyen.

Aztán elterveztem, de tényleg. Becsszóra. Mármint azt, hogy rombusz alakúra vágom a tésztát. Aztán berögződésből, ahogy apai nagyanyámnál láttam, tökéletes téglalapok lettek. S ez csak most, billentyűpötyögés közben jutott eszembe.
Szóval felvágtam a kinyújtott tésztát, a kis téglalapok belsejébe bemetszést ejtettem, s átadtam a terepet a lányoknak. Megmutiztam nekik hogyan bújtassák át a bemetszésen a tészta egyik végét. Amelyek hosszabbakra sikerültek, mondtam akár kétszer is átbújtathatják. Hát ők alaposan dugdosták. 2x, 3x. De csak 1x egyiket sem.

Míg ők dolgoztak, Kiffiam feltettem a konyhapultra, s nekiálltam a sütögetésnek. 

Hát ifiuram alig bírta kivárni, hogy az első kicsit is kihűljön, máris lakomázni kezdett ott helyben, fenn a magaslaton. Majd persze az asztalhoz ültettem.

A többi kisűlt darabot papírtörlőre szedtem, meghintettem porcukorral, s a fánkra éhes családtagjaim elé tettem az asztalra. Baracklekvár meg málnalekvár társaságában. Hát hasfájásig bírták volna enni, ha nem tartok szünetet a sütésnél (asztalhoz ültem én is enni, csapda volt, hogy ne legyen hasfájás a gyerekeknek).
Sajna, nekem a csőröge az alapfelállásban lekvárral müxik.

VKF háziasszonyára bízom, hogy lekvárosan fogadja-e ezen fánkjaimat, vagy úgy dönt nem felel meg a pontos kiírásnak.

10 megjegyzés:

Ottis írta...

Megenném én is szívesen!Gyerekkoromban ettem utoljára...

Gesztenye receptjei írta...

Én sem sütöttem még, nagymamámét ettem utoljára, az pedig nem most volt:-))

Viki írta...

Jöttem a csőrögémért. Háááát ami azt illeti, nem kevés adagot csináltál. A legszebb fotó a kiffiadéééééé :) :)

Mézeskalács írta...

Hát, herőce (nálunk így hívják) kálváriám volt már nemrégen nekem is. Próbáltam két félét, a harmadik fajtát anyósom sütötte meg éppen tegnap és a férjem arra is azt mondta, hogy nem az igazi:) Gesztenye volt kedves és keresett még nekem herőce receptet, végig fogom magam rágni azokon is, csak kell a szünet, mert nem szeretném egy életre megutálni. Most a tiédet is felveszem a listámba:)

4Gyerek írta...

gyermekkor, Nagymama...hajajj, de ismerős.

Viki: vigyed, mondtam van elég. Mert az úgy volt, hogy csak 40 dkg lisztből szándékoztam gyúrni, de így jártam, ha a tejfölnél gondolkodás nélkül kanalaztam. Szerencse mérlegen volt a tál, így tudtam végül mennyi lett az annyi. Aztán még fele annyi lisztet megkívánt.

Mézeskalács: ez olyan saját kútfő utáni recept, de végülis ha a férjed amolyan igazi-igazi csörgőset enne, akkor ez mégsem az.

Ditta tortái írta...

Hú de szeretem,a férjem mondta,hogy a nagymamája herőkének hívta:-)

Bianka írta...

Nagyon szépek lettek, imádom

Andrea írta...

Jól néznek ki! A Kiffiú is! Söt! :)))

Névtelen írta...

A bejegyzésed óta eltelt pár év, de én most találkozom a csöröge recepteddel. Édesanyámtól úgy tanultam,hogy tejjel vagy aludttejjel is készíthetjük, de olyankor kell bele egy kis zsíradék, vaj vagy zsír. Remélem nem zavartalak. Éva

4Gyerek írta...

Igen, a vaj jó ötlet.