Tepertős kiflicskék

Nyújtsa fel a kezét az, aki a cím olvastán édes süteményre asszociál. Tényleg, van olyan akinél a tepertőt feldolgozva nem a sós pogácsa ugrik be elsőnek? Mert nekem a tepertős pogácsa, a sós változat....hát az egy külön kategória. Persze ha jól van elkészítve. Utoljára ráadásul bolti olyant ettem. Mikor az   A l m a  együttes Sepsiszentgyötgyön járt a városnapok keretén belül. Ott kénytelen voltam vásárolni a két aprómnak valami péksütit, hisz nem érték be azzal ami a hátizsákban volt. Akkor láttam meg az óriási tepertős pogácsát, s naná lementem gyerekbe. Nekem is kellett, de azonnal. Szerencsémre nem csalódtam, ha nem szégyenlem, visszatérek még legalább kettő darabért. No, de koncertre mentünk elvileg, nem kalóriabevitelre.

Itthon pedig ha tepertő van(csak akkor ha mi olvasztjuk), az elfogy mielőtt új életet kezdhetne.

De most rábukkantam egy édes változatú tepertős receptre. Szeben és Ágota közt egy kis faluból érkezett hozzám a recept. Hát először csak néztem, s nem bírtam eldönteni, hogy kipróbáljam, ne próbáljam. Ha próbálom, akkor egész adagból vagy fél adagból. Végül úgy döntöttem, hogy veszek egy kevéske szalonát, kiolvasztom, s amennyi tepertő lesz, annyiból készül. Aztán ugye egyedül voltam itthon (gyerekek a szünidő utolsó gondmentes napjait házon kívül élvezik), gondoltam fél adag legyen. A tepertőm épp annyi is lett. Tehát belevágtam. Ide már természetesen a rendes adagot írom, bár ez sem valami hatalmas.

Hozzávalók:

• 20 dkg darált tepertő, 
• 40 dkg liszt, 
• 13 dkg cukor, 
• 1 tojás, 
• 1 tasak vaníliás cukor, 
• 1 citrom reszelt héja, 
• 2 evőkanál tejföl.

A hozzávalókból tésztát gyúrunk, 1 órára hűtőszekrénybe tesszük majd ½ cm vastagságú kör alakban kinyújtjuk, körcikkekre vágjuk, kifli alakra feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, forró sütőben megsütjük.

A tepertő édes süteményben nem elterjedt, érdemes kipróbálni. Nem kell hajtogatni, ráadásul ha a tepertőt nem daráljuk, hanem késes aprítóval zúzzuk össze, enyhén dióra emlékeztető ízű darabkák köszönhetnek vissza a kisült kiflikből.

Ja, mielőtt valaki ott akadna fel, hogy miképp osztottam el én a tojást kettőbe, hát elárulom: mostanság került a házhoz még pár tyúk, melyek akkoriban kezdtek tojni. Egyesek igencsak miniket. Hát egy ilyen mini tojás lett a süti áldozata.

Elmaradtam - Magyar Konyha

Hát jól elfelejtettem beszámolni nektek a Magyar Konyha nyári, kettős lapszámáról. Ugyanis Mo-on nem egy lapnál van az, hogy (valószínű a nyári szabadságolások miatt) két hónapra való jelenik meg egy példányban. 

Nos, az idei év 7-8-as számában igazi gasztrocélokra lelhettek akik időben fellapozták. Természetesen nem kizárt az iskolakezdés után is elmenni a lap által ajánlgatott helyekre. Hisz ki mondja azt, hogy a Tisza, Tokaj környéke csak nyáron látogatható? Ráadásul most, hogy talán hűvösebbre fordul az idő, még bringázni is jobb kedvvel lendülhet neki a merészebbje. Meg olvashattunk írást az ország (Magyarország) cseresznyéskertjeként ismert Nagykörűn található Suttogó étteremről. Bizonyára a (főleg) FB-on a megfelelő időben látott verseny kapcsán hallottak többen először Nagykörű-ről. Hát én sem vagyok kivétel.

Ajánlatot kaphattunk a Top 10 halászcsárdára. Bár jómagam nem teszteltem egyet sem mostanság ezek közül, bizonyára vannak akik alátámaszthatják, hogy bizony-bizony, jó, hogy X, Y benne van az első 10-ben, de ugyanakkor ott van az ízlések és pofonok jelszó mellett a lehetőség, hogy bizony-bizony, vajon egy adott csárda miért nem került bele, mikor pedig az hmmmm......, avagy a másik, amelyik benne van, miért is került oda, hisz nem azt kapta az oda betérő amire ő számított. Hát igen. A gasztronómia az nem matematika, innen nézve pedig minden relatív. De ettől színes, ettől jó. Miképp a Magyar Konyha is gyönyörű színes lap, rengeteg olvasmánnyal a recepteken felül, ezért nem is tudom minek nevezzem: mert nem egy kimondott gasztromagazin. Bár a léleknek is kell az étel, írásaik meg ennek tesznek eleget.

Kíváncsian várom az augusztus 29-én megjelenő következő lapszámukat.

Vagyok olyan szerencsés, hogy nem függök a postától, a kiszállítóktól. Hisz ennek a magazinnak ott van az online változata. Bár tény és való, hogy előnye mellett ott a hátránya: lefekvéskor nem lapozgathatom az ágyamban, érdeklődő férj nem viheti magával a ....hmmm..... izé.....klotyóra. 

Döntse el mindenki, hogy a nyomtatott, avagy a digitális változat jön be inkább. Ha a digitális, akkor pár kattintás, és máris belekóstolhatunk a minta kiadványba. Amiben részletek vannak az aktuálisan legutolsónak megjelent példányból. Még pár napig a dupla számból az ízelítő ITT.

Rebarbara fagylalt - játékra

Vikvi hírdetett egy játékot, kettős szülinap égisze alatt, melynek 2 nyereménye is van. Egyik nyereményét nem postázza külföldre, ami érthető is, hisz rebarbara tövet tartalmaz. Nekem meg van rebarbarám, így ezért arra a nyereményre semmiképp sem pályázom. Ellenben innen a rebarbarától jött az ötletem, hogy elfekvőben van egy meg nem osztott fagyim, nevezetesen rebarbara fagylalt. Hát akkor legyen az a játékra nevezett.

Hozzávalók: 

• 3 dl tejszín, 
• 2 kis doboz natur joghurt (kb. 300 gr), 
• 8+5 dkg cukor, 
• 2 teáskanál étkezési keményítő 
• (de lehet tenni 1,5 tasak tejszínhabfixálót is), 
• 4 szál rebarbara.

A joghurtot egy tüllel bélelt szűrőbe csöpögni tesszük. Ezalatt a tejszínt habbá verjük, félúton hozzáadjuk a keményítőt ls a 8 dkg cukrot. A rebarbarát megtakarítjuk, késes aprítóban pürésítjük, majd összekeverjük az 5 dkg cukorral. Amikor a tejszínt felvertük, beletesszük a kicsöpögött joghurtot, majd a rebarbarát. Egyneműsítjük a masszát. Fagyasztóba téve pár óra múlva kínálhatjuk az ízletes, savanykás fagylaltot.

Tipp: a joghurtból kicsöpögött savót ne öntsük ki, kelt tészták készítésénél hasznosítsuk.

Tudtátok, hogy a rebarbara a zöldségek csoportjába tartozik? Nem most tudtam meg, de mikor hallottam, igencsak csodálkoztam. De végülis, miért ne?!

Hegyekben nyaraltunk

Mondhatnám azt is, hogy dolgoztunk. Ugyanis turistákkal voltunk múlt hét hétfő délutántól egész péntek délig. Bp. mellől érkeztek, s nagyjából a környékbeli hegyekben csavarogtunk. Igaz négykeréken. Hisz jártunk velük 1700 m magasan is. Hisz terepautós túrázás volt. Öt járgányban voltunk, szám szerint harminc valahányan. Amiben szép számmal voltak gyerekek is. A gyerkőcök egy autóba zsúfolódtak be, ők úgy érezték jól magukat. Mondjuk annak az autónak a vezetőjét azért kevésbé irigyeltem, hisz 4 napon keresztül reggeltől estig az ő fülénél duruzsoltak. No, de kibírta, hisz ő szervezte az egészet. Oldalbordával minket vezetni hívott, nem is a mi járgányainkkal voltunk. 

Voltak helyzetek, ahol elméletben szuper voltam, gyakorlatban pedig "fostam" rendesen, hisz azért nálam volt 6 felnőtt akikért felelősséggel tartoztam. No, meg ugye itthon vártak a gyerekeim. Ezek ismeretében most arra gondolhattok, hogy hű, micsoda veszélyes helyeken jártunk, hogy nem vagyunk normálisak. Hát ez azért nem így volt, csak az én tolerancia küszöböm van nagyon alacsonyra kalibrálva. Igaz, tegyem még azt is mellé, hogy akik adrenalinra vágytak, azok vagy Oldalbordám vezette Nissan Patrolba ültek, vagy egy másik srác vezette Toyota Land Cruiserbe. Ők tök bíztonságban érezték magukat a pasiknál. De a pasik nem is részesültek olyan élményben mint én. Egyetlen egy helyen volt, hogy számomra meredek helyen kellett levezetnem az autót, amitől én kezdtem pánikolni. De mentem előre, szóltam is a CB rádión, hogy elméletben jó vagyok, tudom mit kell tenni, csak a gyakorlat kicsit visszafog. Végül leértünk, az utasaim mint mikor a pilóta sikeresen földre teszi a repülőt, engem is megtapsoltak. Hát el is érzékenyültem. Azt hiszem máskor is bevállalom. Mondjuk a poénos az volt, hogy a csapatvezetőnk (akié az autó is volt) szólt a rádión, hogy pont ott menjek le ahol az ő felesége, ahhoz pedig ici-picit balra kellett tartanom. Közben pedig drága Oldalbordám ezeregyig azt fújta a rádión, hogy csakis egyenesen tartsam az autót, még pár fokot se fordítsan el a kormányt balra. Na, ilyenkor mit tegyen egy irányításra váró valaki? Hát mentem amerre nekem inkább megfelelőnek tűnt.

Első két nap a Drakula kastélyról híres Bran, azaz Törcsvár melletti Simon nevű településen volt a szállásunk. Akkor bejártuk a környező hegyeket, voltunk a Zernyesti medverezervátumban. 

  Zernyesti szoros

 A mackó vígan falatozta az almákat

 

 Mi ugyan délelőtt 11 órakor mentünk be a rezervátumba, de akkor a medvék biológiai órája még valahol reggeli 6-7 óra között van, nem is reggeliztek. Inkább még picit lustálkodnak.

 

 Ő Max, a vakon született mackó.

ITT találjátok a honlapjukat, sajna magyar nem választható, angol, német, francia és román nyelveken olvashattok róla. Úticéljaink közt szerepelt a Zernyesti és a Dambovicioarei szoros, a Dambovicioarei barlang (ide nem mentem be, barátaink előző években jártak, s eléggé negatív véleményezést hallhattunk.....amúgy turistáink sem lelkendeztek nagyon), csodás hegytetők, emelkedők és ereszkedők, tisztásokon kajálások.

 a Dambovicioara szorosban a hatalmas kövek között lefele haladva.

 nekem a hegyi taxi-t kellett vezetnem.

 Szerda délben a Prahova völgyén kicsit ráfáztunk a közlekedésre, ugyanis akkor volt a románok egyik nagy ünnepe, a Szent-Mária, ami munkaszünnap. Mi pedig az üdülőtelepeken keresztül autóztunk, kicsit megkésve a tervezett ütemünkhöz képest. De Busteni-ből felautóztunk 1700 méter fölé a Zamora hegyre, szembekerülvén a Bucegi hegység csodálatos látványával. Itt a hűtőtáskákba rejtett rengeteg finomságból egy bőséges lakomát csaptunk, a gyerekek rohangáltak, majd csoportkép készült (lévén nem kértem senkitől engedélyt ilyenek megosztására, a csoportképből nem mutatok nektek).

 a Zamora hegy, ami a Baj hegység része

 a Bucsecs, középen a meteó állomás tornyával az Omu csúcson, ami 2505 m-en van

Ezután visszaereszkedtünk Bustenibe, tovább autóztunk délre, majd Szinaia településből nyugatra térve megcélotuk a Bucsecset. A Bucsecsben található a híres Sfinx szikla és a Babele sziklapáros. Úgy 8-9 évvel ezelőtt jártunk ott először, számunkra a Babele hatalmas csalódás volt. Ugyanis a tankönyvekben levő fotók alapján mindenki számára az jön le, hogy a Babele az hatalmas. Mikor ott álltunk a sziklapáros előtt, írtó szar időben, erősen hideg szél, ködszitálás mellett, ráadásul estefele, csak egymásra néztünk, s megállapítottuk, hogy becsaptak minket. Hisz abban egyetértettünk, hogy a sziklapáros méretét nem tanítják, s ha a fotón nincs viszonyítási mérce, akkor biza nem holmi törpe "kavicsokra" számítottunk. Turistáink közt sokan hallottak róla, látták fotón, de hozzánk hasonlóan ők is csalódtak. Pedig ugye mi megmondtuk, hogy mire számítsanak. No, majd ha lesz legközelebb, akkor elgondolkodhatnak, hogy megéri-e hinni nekünk.

De a Babele közelében levő Sfinx az már más. Igaz ugyan, hogy meg kell találni azt a szöget ahonnan a látvány klappol a szikla nevével, meg ki kell várni, hogy a szikla önmagában fotózható legyen, de ez számomra továbbra is élményt jelent.

 a régi kőbánya maradéka fent a Bucsecs fennsíkon

 naplemente a kőbánya előtt

 

 kilátás a Babele közeléből

 

 Sfinx

  

 Bucsecs hegyvonulat egy része

 A felvonóból kiszállva a Babele közelében

a menedékház előtt a Babele sziklapáros

Ja, és meséljem el nektek, hogy az előzetes programban az szerepelt, hogy csütörtök hajnalban autókba pattanunk (olyan 4 óra magasságában), ahhoz hogy a kiszemelt fennsíkról élvezhessük a napfelkeltét. Hát ehhez képest a csoport úgy szavazott, hogy fáradtak, inkább alszanak. A másik része pedig hajnali 4 óráig buliztunk. Volt könnyek közt dúdolt magyar és székely himnusz, majd a villanyoltás előtti utolsó dal címe a Várj, míg felkel majd a nap volt. Csak úgy stílusosan. Fogyott a sör, bor, whisky, szilvapálinka, de számomra a legszuperebb folyadék a Jägermeister volt. Hát másnap (izé, aznap) délben végül felvonóval jutottunk fel a napfelkelte színhelyéül kinézett tetőre. Azt kell mondanom, hogy voltunk páran, akiket megviselt a felvonó kilengése, az alattunk levő mélység. Volt aki helyben megfordult, s a következő felvonóval visszament a szállásig, volt más aki azonnal indult vissza, de a gyalogösvényen. Többiek azért inkább mászkáltunk a csodás helyeken, oxigéndús levegőn, és természetesen elmúlt minden másnaposságunk. Csapatunk egy része meglátogatta a Ialomita barlangot. Van bent világítás, de ha netán kis korlátokat is tennének, hogy a kíváncsibb látogatók ne nyúlkáljanak oda mindenhová, akkor akár szép is lehetne. Mert így csupa fekete minden. Ugye köztudott, hogy évtizedek kellenek míg az ilyen kitisztul? Csak a sok baromarcú turista (tisztelet a kivételnek) ezt nem tudja.

Aztán pár lelkes pasivendég "elkötött" egy járgányt, hát sikeresen elültették egy dagonyában. Ugye gondolták, ha nekik az ilyen-olyan építkezéses erőgépek vezetése kisujjból kirázós stílusban megy, akkor talán elboldogulnak egy 4x4-es terepautóval is. Bebizonyosodott, hogy nem. Persze délután aztán volt offroad iskola, a bevállalósabbak élvezték, a kevésbé merészek pedig még nagyobb tisztelettel néztek fel akár rám is. Hogy én azért alapjáraton milyen klasszul elvagyok azokkal a nagy autókkal. Hát na.....3 éves koromig visszaemlékezve inkább autózni szerettem mint babázni. Na jó, az autózás utáni legjobb móka a főzőcske volt. Na, vajon véletlen, hogy gasztros csapáson indult blogom? Meg most autós kirándulásról írogatok?

Aztán többünk bánatára ránk köszönt a péntek reggel, amikor visszaindultunk Simonba, hogy vendégeink újból a saját járgányukat nyargalhassák, uticéljuk természetesen Magyarország. Remélem, hogy ők is ugyanannyi élménnyel lettek gazdagabbak mint amennyi nekem is jutott. Bármikor (kizárólag eső- és hómentes időben) megismételném.

Kakascomb paprikás

Hozzávalók: 

• 8 kakascomb, 
• 1 fej hagyma, 
• 3 cikk fokhagyma, 
• 1 késhegyni őrölt kömény, 
• 1 nagy csipetnyi morzsolt majoranna, 
• 2 teáskanál pirospaprika őrlemény, 
• ½ dl olaj.

A hagymát apróra vágjuk, olajon üvegesre dinszteljük majd rádobjuk a zúzott fokhagymát, s még rövid ideig kevergetjük. Beletesszük a megmosott combokat, sót, borsot teszünk bele, kevés vízet öntünk rá, lefedjük és addig főzzük míg a hús megpuhul. Ha szükséges, időnként a vizet pótoljuk. Ha a hús megpuhult,  a vizet elfőzzük, megszórjuk a paprikával, a köménnyel és beletesszük a majorannát is. Elkavarjuk, pici vizet öntünk még alá, és újból felforraljuk. Főtt tészta remekül illik mellé.

Csokis keksz

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt, 
• 20 dkg vaj, 
• 10 dkg zsír, 
• 15 dkg cukor, 
• 2 tojássárga, 
• 2 evőkanál tejföl, 
• 1 tasak vaníliás cukor, 
• csipet só.

 

 

A vajat, zsírt elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a sót, a tojássárgáját és a tejfölet. Gyorsan dolgozzunk, ne gyúrjuk sokáig, a kézmeleg nem tesz jót a tésztának. Egy órát hűtőszekrényben pihentetjük, majd fél centisre kinyújtjuk, kiszaggatjuk, középmeleg sütőben megsütjük. Akkor van kész, ha épp kezdene rózsaszínesedni. Olvasztott csokoládéba márthatjuk egyes darabjainkat.

Zöldséges halleves

Hozzávalók az alapléhez: 

• 2 nagy halfej (ponty, süllő), 
• só; 

a leveshez:

• 1 hagyma, 
• 3-4 evőkanál olaj, 
• 3 nyél szárzeller, 
• 3-4 sárgarépa, 
• 1 teáskanál paprikakrém, 
• 20 dkg gomba, 
• 2-3 paradicsom, 
• só, 
• bors.

A halfejeket sós vízbe főni tesszük. Mikor jól megfőtt, a nagyobb halhús darabokat félretesszük, az apróbb részt alaposan szétnyomkodjuk a főzővízben.
A hagymát, szárzellert, sárgarépát megtakarítjuk, apró kockára vágjuk, az olajon megpároljuk. Rátesszük a paprikakrémet és felöntjük az alaplével. Mikor a répa kezd puhulni, beletesszük a megtakarított, darabosra vágott gombát. A paradicsomot leforrázzuk, lehúzzuk a héját, kockára vágjuk és a paradicsomhúst a levesbe tesszük. Visszatesszük a félretett halhús darabokat. Ha szükséges, utánasózzuk. Csípős paprikát kínálunk mellé.

Disznóhere pörkölt

Hozzávalók: 

• 1 kg disznóhere, 
• 2 közepes méretű hagyma, 
• 3-4 evőkanál olaj, 
• 1 nyél szárzeller, 
• 2 teáskanál paprikakrém,
•  só, 
• bors, 
• őrölt kömény.

A hagymát megpucoljuk, laskára vágjuk, az olajon megdinszteljük. A disznóheréket megmossuk, kettévágjuk majd a dinsztelt hagymára tesszük. Sózzuk, borsozzuk, alaposan megszórjuk őrölt köménnyel, hozzáadjuk a paprikakrémet. Kevés vízzel felöntjük és jó puhára pároljuk. Időközben ha szükséges, még kevés vizet önthetünk alá. Petrezselymes párolt krumplival kínáljuk.

Egyszerű tonhalsaláta

Hozzávalók: 

• 2 tonhal konzerv, 
• 2 hagyma, 
• 3 paradicsom, 
• 15 dkg sajt, 
• só, 
• 8-10 bazsalikom bóbita.

A hagymát meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk, kissé megsózzuk. A halkonzervet lecsöpögtetjük. A paradicsomot, sajtot kockázzuk. A hozzávalókat összekeverjük, kicsit hagyjuk állni, hogy az ízek keveredjenek, majd bazsalikombóbitákkal díszítve tálaljuk.

Nokedlis zöldbableves

Hozzávalók: 

• ½ kg zöldbab, 
• 1 szál zellerzöld, 
• 2 szál tárkony, 
• 1 kis hagyma, 
• 1 teáskanál vegeta, 
• só; 

a habaráshoz: 

• 2 dl tejföl, 
• 1 evőkanál liszt; 

a nokedlihez: 

• 1 tojás, 
• 2 tetejes evőkanál liszt.

A zöldbabot megmossuk, megtakarítjuk, apró falatokra tördeljük. Vízbe tesszük főni, amibe beletesszük a hagymát, zellerzöldet. Vegetával, sóval ízesítjük. A habaráshoz a lisztet elkeverjük a tejfőllel, beleteszünk 1 merőkanál forró levest, majd ezt az elegyet öntjük a levesbe (másképp kicsapódhat a tejföl). A tárkonyleveleket leszedjük a szárról, kissé összevágjuk majd beletesszük a levesbe. A tojásból, lisztből nokedlitésztát keverünk, majd a fővő levesbe szaggatjuk. Tálalás előtt a hagymát és a zellerzöldet kivesszük.

Zsidó paprikás

Mielőtt szó érné a ház elejét, hogy hol a megszokott duma (avagy hírtelen felkiáltanátok, hogy de jó, végre befogta a száját, vajon meddig? :DD ), elárulom, hogy a kiérdemelt (remélem!) szabadságunkat töltjük holnaptól, így ennek fejében most csak időzített bejegyzésekre futja az indulás előtt.

S akkor nézzük ma mit kínálok nektek:

Hozzávalók: 

• 8 csirke alsócomb, 
• 3 fej hagyma, 
• 2 evőkanál pirospaprika por, 
• 1 szál zellerzöld, 
• só, 
• kevés bors, 
• ½ dl olaj.

A húst megmossuk besózzuk. A hagymát megtakarítjuk, laskára vágjuk, az olajon megdinszteljük. Ha a hagymánk megpárolódott, beletesszük a paprikaport, majd rögtön a combokat is és felöntjük egy kevés vízzel. Beletesszük a zellerlevelet is. Addig főzzük míg a hús megpuhul. Ha szükséges, közben pótolhatjuk még a folyadékot. Krumplipürét, tarhonyát, főtt tésztát kínáljuk mellé, előtte a zellerzöldet távolítsuk el.

Brassói aprópecsenye

Szóval a sokat emlegetett Brassói. Amiről mondák keringenek, hogy mitől is kapta ezt a nevet. Gabojszánál láttam egy hatalmas lehetőség tárat, beollózom, remélem nem haragszik meg, bár ő is "vitte" máshonnan.

Zsolnay Gábor szerint: a receptet 1948 –ban Gróf Nándor, a MÁV Utasellátó szakácsa találta ki, a Budapest-Brassó között haladó vonaton. (fokhagymás, borsos, burgonyás változat, sertés-szűz húsból.)
Dózsa György mesterszakács azt állítja egy 19. századi szakácskönyvre hivatkozva, hogy Brassóból származik az étel, és valójában egy fokhagymás marhatokány. (sült szalonnán pirított burgonyás változat, fokhagymás marhahúsból.)
Unger Károly szerint a leghitelesebb forrás Csáky Sándor „XX Század Szakácsművészete” című könyve, mely szerint az eredeti recept, bélszínből készült, és ismeretlen szakácstól származik. (paradicsomos, vörösboros, gombás változat, tarhonyával).
Pető Gyula „Ételkészítési Ismeretek” című könyve nem foglalkozik az eredetével, de mivel ebből a könyvből tanultak szakácsaink, meg kell említeni. (szűzpecsenyés, füstölt szalonnás, fokhagymás, főtt burgonyás változat.)
Papp Endre állítása szerint a receptet, Ő alkotta meg, egy ételújítási versenyre 1950 szeptember 17 –én. Azért adta a Brassói nevet, mert még erősen élt benne Trianon emléke, és Kolozsvárt már lefoglalták az erdélyi rakott káposztának. (kolozsvári szalonnás, szűzpecsenyés, hagymás, zöldborsós, paradicsomos, zöldpaprikás változat, pirított, resztelt burgonyával.)
Az óbudaiak állítása szerint a receptet, a Weiss kocsma tulajdonosának felesége találta ki, egytálételként Brassóy Károly asztalos mester születésnapjára. (majoránnás, hagymás sertéshúsból, tarhonya garnírunggal) Ennek a „majoránnás sertéssült, spórolós változatának, ugyanúgy nincsen semmi köze az azonos nevű városhoz, mint a székelykáposztának Erdélyhez.” … mondották Óbudán, és az „apró” jelzővel is csak akkor egészítették ki – tréfából - amikor a hús egyszer, nagyon apróra sikerült.

Ezt kiegészíteném még azzal, amit a férjem talált erről, amit muszáj megemlítenem. Hisz talán ez a variáns áll közel lélekben hozzánk (nem, nem állítom, hogy ez az igazi, azt hiszem azt már örök homály fedi).

A szász verzió szerint egy magyar királyt kellett a szászok megvendégeljenek. Akit pedig nem szerettek, de mivel király volt, hát mégiscsak enni kellett neki adni. Így történt, hogy apróra vágott húst kapott, pedig futotta volna bőségesebb vendéglátásra is a helyiektől.

Hozzávalók: 

• 50 dkg sertéscomb, 
• 80 dkg krumpli, 
• 5 cikk fokhagyma, 
• 3 ágacska friss majoránna (esetleg morzsolt), 
• só, 
• bors, 
• olaj a sütéshez.

A húst kockára vágjuk, kevés olajon megfuttatjuk, rádobjuk a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a majorannát és fedő alatt puhára pároljuk. Ha szülséges, kevés vizet önthetünk alá. Időközben a krumplit megmossuk, megpucoljuk, kockákra vágjuk és forró olajban megsütjük. A párolt húst végül lepirítjuk és összekeverjük a sült krumplival. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és azonnal tálaljuk.

Ja, és el ne felejtsem. Ezen recepttel szeretnéka Chef Viki által menedzselt Blogkóstoló 4-re jelentkezni. Osztályrészül a sorsolás névrokonomat, Évát juttatta, a Takarékos konyhából. A végső lökést azt hiszem ott kaptam meg, hogy elkészítsem én is a lakóvárosom nevével fémjelzett finomságot. Éva ezt annak idején az OVCS2-re készetette, nagy-nagy szeretettel. Igaz, hogy nem teljesen úgy, ráadásul nem is lecsósan készült az én konyhámban, no de nem is a pontról-pontra leutánozás a lényeg ebben a játékban.
Egyetlen hátránya ennek a finomságnak, s épp ezért nehéz itthoni körülmények közt ezt 6 személyre készíteni, hogy a krumplit olajban kell kisütni. Egyszerre nem lehet hatalmas tételben, ráadásul az a sok forró olaj.....de akit ez nem, avagy csak kevésbé zavar, s még nem készítette el, hát csak bíztatni tudom: hajrá!
Évától több finomságot is kinéztem, gondolom, hogy a krumpligombóc sajtmártással is valamikor befigyel, a barackos pitéjét szilvás verzióban szinte kiviteleztem, csak a szilvát megettük még mielőtt pite lehetett volna belőle, de a mákos-meggyes sütemény lesz a következő, hisz az nagy sikert aratna, főleg Oldalbordánál. Azt hiszem ráveszem, hogy daráljon némi mákot. S megteszi, mert a mák nála favorit. No, meg ezek mondjuk visszafele nézve az Éva blogját, a jéghegy csócsai. Bíztos találnék mást is, mint ahogy Éva az első Blogkóstolóra Makacskától hozta a zakuszkás tésztát, majd a Blogkóstoló nyomán én is elkészítettem.
A Blogkóstoló 3-ból akkoriban idő híjján kimaradtam, el is készült akkor egy túrós finomság, de sajna a bermudák elnyelte a fotókat arról. Szóval ha végre vége lesz ennek a nyári zűrzavarnak, s lesznek éhes szájak a házban, akkor újból elkészül, remélem akkor megoszthatom én is.

Borleves

Ha már a leveseknél s a szászoknál tartottam a tegnapelőtt, akkor hadd osztom meg veletek azt is, hogy mi volt a szászoknál az ünnepi leves. Hát a borleves. Ami igencsak kevésbé tér el az előző, betegeknek ajánlott, citromlevestől. Most akkor csak bennem fogalmazódott meg eme hülye kérdés, hogy betegnek lenni ünnep volt? Mondjuk ha épp a munka miatt fáradt ki valaki, a betegség pedig pihenést jelentett, akkor van némi magyarázat. Másképp.....azt hiszem megyek s megfestetem magam szőkére. Ha már nem értem, legalább legyen okom rá (bocs a született szőkéktől, ezt a slusszpoént most valahogy nem bírtam kihagyni)

Hozzávalók: 

• 7 dl bor,
•  4 dl víz, 
• 1 citrom héja, 
• 2 rúd fahéj,
•  4 tojássárga, 
• 1 teáskanál liszt, 
• 2 zsemle, 
• 7 dkg vaj, 
• 12 dkg cukor, 
• só. 

A bort, a vizet, a cukrot, a citromhéjat és a fahajat főni tesszük. A tojássárgákat elkavarjuk a liszttel és néhány evőkanál forró levessel, majd beleöntjük a fazékba, sűrűn kavargatva egy habverővel. Akkor van kész a levesünk, ha besűrűsödött és habos kezd lenni. Eltávolítjuk a fahajat és a citromhéjat. Tálaláskor pirított zsemlekockákat adunk hozzá.

Concursul cu clatite continua - A palacsintás játék folytatódik: Paradicsomos spenóttal öntött palacsinta

Concursul organizat de echipa Găteşte sănătos a ajuns la etapa a doua. Acum, cei care am primit câte o tigaie la etapa anterioară, putem participa la concursul cu like-uri (î-mi displace ideea, dar îi înţeleg pe organizatori, conform căreia acum doresc numai mediatizare, dar asta e. Nu am pregătit caviar, dar am mâncat ceva bun, sănătos, aşa că tot am avut de câştigat). Pentru a participa la acest concurs, trebuie să pregătim ceva cu clătite. Bine-nţeles clătite făcute în tigaia Fissler, şi documentat foto.

Să nu mai lungesc vorba, priviţi ce am pregătit de această dată:

Ingrediente pentru clătite:

• 250 ml apă minerală
• 50 ml ulei
• 120 g făină
• 1 linguriţă zahăr, 
• un vârf de cuţit de sare

Umplutura de brânzică

• 600 g brânză de vaci
• 2 gălbenuşuri de ouă
• 2 linguri smântână
• sare

Sosul de spanac

• 200 g spanac
• 300 ml suc de roşii concentrat
• 2 linguri ulei
• 1 lingură rasă de făină
• sare
• 1 vârf de cuţit de bicarbonat de sodiu

Toate ingredientele pentru clătite le punem în paharul de la mixerul vertical şi în câteva secunde obţinem aluatul omogen. Punem tigaia pe foc, ungem cu puţin ulei înainte de a coace prima clătită, turnăm aluat cu un polonic, întindem pe toată suprafaţa tigăii şi aşteptăm să se coacă. Nu ne mai prind emoţiile, clătitele ies perfecte, nu se prind de tigaia de calitate. Dacă suntem îndrăzneţe, atunci apelăm la varianta aruncării în sus pentru întoarcerea clătitei în tigaie. Dacă nu, rămânem la varianta obişnuită. Personal am îndrăznit la aruncarea în sus, care mi-a ieşit prima dată la testarea acestei tigăi din luna iulie. Merge, însă am nevoie de exersare.

După ce am copt toate clătitele, le umplem cu crema de brânză. Pentru aceasta frecăm brânzica pentru a obţine o consistenţă cremoasă, adăugăm gălbenuşirile, smântâna şi adăugăm sare după gust.

La final, peste clătitele rulate turnăm un sos de spanac. Pentru aceasta  punem la foc un vas cu apă, în care punem bicarbonatul de sodiu. Când apa clocoteşte, punem spanacul curăţat, fierbem puţin, apoi îl strecurăm şi-l tocăm. Din ulei şi făină pregătim un rântaş, turnăm sucul de roşii diluat cu puţină apă, iar apoi şi spanacul tocat. Potrivim gustul cu sare li servim cu clătitele rulate. Opţional putem să răzuim deasupra puţin parmezan.

Încerc, dacă funcţionează, veţi vedea un mini filmuleţ cum am făcut clătitele:

A Főzz egészségesen csapat folytatja a meghírdetett játékát. A második fordulóban azok vehetnek részt, akik megkapták a Fissler márkájú palacsintasütőt, s most egy Facebookos, tetszikelős játékban megmérettetnek egy 3,5 literes kuktafazék nyereményért. Mondjuk nem szeretem a tetszikelős játékokat, de a szervezők most igazából népszerűsítik magukat, így megértem az álláspontjukat. Nem kaviárral versenyzek, tehát ha nem nyerek is ettünk egy finom zöldséges kaját. Ismételten nem édesre adtam a voksom, a gyerekek csak ma este érkeznek haza, Oldalborda pedig a napi fagyijával le is tudta az édességszükségletét.

Hozzávalók a palacsintához: 

• 11 dkgl liszt, 
• 1 tojás, 
• ½ dl olaj,
• 2,5 dl ásványvíz, 
• 1 teáskanál cukor, 
• csipet só; 

A töltelékhez: 

• 60 dkg tehéntúró, 
• 2 tojássárga, 
• 2 evőkanál tejföl
• só;

A szószhoz: 

• 20 dkg spenót, 
• 2 evőkanál olaj, 
• 1 csapott evőkanál liszt, 
• 3 dl paradicsomlé, 
• só

A palacsinta hozzávalóit a botmixer poharába tesszük, s néhány másodpercen belül kész az enynemű masszánk. A serpenyőt kihevítjük, az első palacsinta előtt megkenjük olajjal, majd merőkanállal a serpenyőbe teszünk a palacsintatésztából. Mikor az egyik oldal megsült, bepróbálkozhatunk a dobálós módszerrel, jelentem ismét (ne legyek nagyképű, mert eddig egyetlen egyszer csináltam, még júliusban) sikerült. Mikor a palacsinták elkészültek, megtöltjük a tehéntúrós töltelékkel. Ehhez a túrót villával áttörjük, hozzáadjuk a tejfölet és a tojássárgát, majd ízlés szerint sózzuk. A szószhoz a spenótot kevés szódabikárbónás sós vízben megfőzzük, szitán átpaszírozzuk. A lisztből az olajjal világos rántást készítünk, kevés vízzel hígított paradicsomlével feleresztjük. Hozzáadjuk az átpaszírozott spenótot, felfőzzük, megsózzuk. Ezzel öntjük le a megtöltött palacsintákat. Tetejére opcionálisan parmezán reszelhető.

Nem egy húsos kaja, szóval a "kannibálok" számára bíztos nem nyerő, de bátran állítom, hogy érdemes kipróbálni. 

Citromleves

Aha. Jól hangzik. Mármint nem nekem, aki a citromot csak a teában szereti.

Folytassam? Ez a szászok szerint a betegek levese. Azaz a betegek ezt kaphatták. Na jó, nem tér ki a leírásom, hogy épp milyen fajta betegségre "íródott", de az tény, hogy én inkább vizet iszom, mint citromlevest eszem. Vajon naranccsal kiegyeztek volna a szászok?

Hozzávalók 1 személyre (ugye feltételezzük, hogy nem fog az egész család egyszerre beteget jelenteni)

• 1 zsemle, 
• 2 dkg vaj, 
• 1 dl bor, 
• 1 dl víz,   
• 2 dkg cukor,
• ¼ citrom, 
• 1 tojássárga. 

 

A zsemlét vízbe áztatjuk, majd alaposan kinyomkodjuk. A vajat felforrósítjuk és a kinyomkodott zsemlét megpirítjuk rajta, majd felöntjük a borral és a vízzel. Hozzáadjuk a negyed citrom reszelt héját és a levét, a cukrot és felforraljuk. Végül a tojássárgával besűrítjük.

Aztán tényleg ki tudja mennyire betegeknek való. A bor max alig érezhető, Oldalborda szerint miért kell bele, ha amúgy is felfőzik? Jó kérdés. A tojás, még ha csak a sárgája is, nem igazán a diéta része.

Maradjunk annyiban, hogy bennem aztán semmi szász vér nem csörgedezik, uhhó én ezt nem is érthetem, hát még hogyan fejtsem meg.